Ma különösen szar napja van, ami abban nyilvánul meg nála, hogy full hangerőn üvölt a fülébe a Tirpa, és gonoszul szuggerálja az eget, nyilvánvalóan arra várva, hogy egy atombomba fénye villanjon a távolban. Enyhén kocognak a fogai a metsző hidegtől, ennek ellenére feltűrt ujjú pulcsiban támaszkodik a fekete kovácsoltvas korlátnak. A bal karja libabőrös, a jobb csak azért nem, mert vastagon be van fáslizva csuklóig.
Az ujjai között házilag sodort cigarettát tart, és magában motyogva szidja valakinek a felmenőit, natürlich németül. Nem nagyon törődik azzal, hogy mi történik akkor, ha mondjuk egy házvezető tanár besétál a teraszra, mert kedve szottyan levegőzni a farkasordító zimankó közepén.
Beleszív a csikkbe, ami felparázslik az ujjai között, majd kipattintja a wirelesst a fél füléből.
- Mit akarsz? - pillant hátra a válla fölött. Mágikusan ugyan nem érzékeli mások jelenlétét, és a diszkrét hörgést sem hallotta, de ha tartósan fixírozzák a háta közepét, azt bizony bárki megérzi.
- Farsangi buli van? - húzza fel aztán a fél szemöldökét. A lány a teraszajtóban pont úgy fest, mint egy smink- és fodrászbaleset tragikus áldozata.