A mai reggel sem volt kivétel, aludtam, mint a bunda. Mikor felkeltem, már rég órán lett volna a helyem. Persze, ilyenkor már kedvem sincs bemenni órákra, de azért az összeset mégsem hagyhatom ki. Az első kettőt ki is hagytam, legalább tudtam valamit reggelizni is. Viszont aztán nem volt megállás, óráról órára mászkáltam, míg csak nem untam meg az egészet, és mágiatörténeten folytattam is az alvós projektemet.
Sajnos nem megy minden olyan szépen, bár a professzor nem vett észre/nem szólt érte, de a jegyzetelést ma sem úszták meg azok, akik ébren maradtak. Már nem is tudom, hogy ki keltet fel az óra végeztével, de bizonyára ő tolta elém azt a jó néhány pergamenes firkálmányt, hogy holnapra írjam át. Ajj, miért?
A késői reggelinek köszönhetően, egyáltalán nem voltam éhes, amikor mindenki a nagyterembe csődült, így én társ nélkül maradtam, és kerestem magamnak valami helyet, ahol leülhetek egy kicsit.
Már nyakunkon a nyár, talán ez az oka annak, hogy mostanában állandó jelleggel, reggeltől-estig meg lehet sülni odakint. Így van ez ma is, talán így lesz holnap is, és még azután is.
Kora délután tájt nem nagyon szoktam még bemenni a klubhelyiségbe, most se szeretnék. Ezúttal nem is olyan messze a Navine háztól, az erkély felé veszem az irányt, ma még úgysem voltam friss levegőn.
Kiérve a kis terasszerű helyre, nyomban megragadok egy kis széket, és közelebb húzva magamhoz, leülök rá. Hát nem is fogok megtenni még egy lépést. Nem, ez így jobb.
A széken ülve, csak, hogy ne unatkozzak, előveszem a táskámból a pergament, ami a jegyzetet tartalmazza, és néhány bekezdésbe bele-bele olvasgatok. Te jó ég, hogy ez mennyire hosszú. Biztos elfogja venni kb másfél órámat az este.