Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Lénárd

Szépen indult ez a nap, panaszkodni nem is lehetett volna kevesebb oka. A falakon túl kellemes meleg volt, nem túl erős napsütéssel egyetemben meg persze némi őszi széllel, de itt bent sem volt vészes az időjárás, így nem kényszerült rá, hogy túlságosan sok és vastag ruhadarabokba kelljen burkolóznia. Mindez persze talán senki másnak nem jelentett volna gondot, de neki igenis az tudott lenni a túl sok ruha, hiszen akadályozta a mozgásban, márpedig most is kecses tánclépésekben lejtett végig az egész folyosón. Meg is bámulták páran emiatt, de mindig is imádott táncolni, ez nem kellett volna annyira meglepő legyen. Ó, hogy esetleg kiírhatta volna a homlokára, hogy ezt az aprócska tényt mások is tudják róla? Majd úgyis kiderül, elvégre sosem tartotta titokban. Már a Roxfort előtt is nagyon szerette a táncot, ott sem mondott le róla, itt sem állt szándékában ilyesmit tenni. Ráadásul így legalább alaposan ki is használhatta az időt, hiszen ha egy percre sem hagyta abba a táncolást, nem is eshetett ki a gyakorlatból. Még élvezte is, ahogy a térdig érő bíborszínű szoknya lobogott, amikor tett egy-egy teljes fordulatot pár lépés után a folyosó kellős közepén, minden egyes alkalommal őszinte gyermeki öröm ült ki az arcára. Néha megigazgatta azért a ruháját, aztán amikor az erkély közelébe ért, még egy utolsó fordulattal kipördült a korábban már beszélgetés tárgyát képező helyszínre. Legutóbb azt ígérte Lénárdnak, hogy majd még mindenképpen beszélnek, és nem csak azért, mert saját tapasztalatából kiindulva pontosan tudta, hogy szülők válása esetén jól jön mindenkinek, ha van valaki, aki megérti, úgy-ahogy, min is megy keresztül, hanem mert egyébként is Lénárd remek társaság volt. Azért meg kell jegyezni, hogy nem akart ő mindenképpen megváltót játszani a fiú életében, sokkal inkább motiválta az ismeretség ápolására és elmélyítésére a tény, hogy igazán jól érezte magát vele már első alkalommal is. Olyan jól elszórakoztak a múltkor, Lénárd még a mackó meg a mamusz miatt sem nevette ki, ráadásul el is kapta, amikor olyan szépen megcsúszott azon a folyosón. Egyszóval a fiú az ő fejecskéjében rögvest olyan embernek lett minősítve, akivel érdemesnek tűnt összebarátkozni. Kilépve az erkélyre megállt, ismét igazított egyet a szoknyáján, összehúzta bézs kardigánját magán, és körülnézett. Egyelőre nem látta a fiút sehol, bizonyára hamarabb érkezett mint ígérte, úgyhogy addig is közelebb sétált a korláthoz és rákönyökölve mosolyogva gyönyörködött el a kilátásban. Megítélése szerint tényleg remek nap volt ez a mai.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Lénárd

Pörgött-forgott egy sort a folyosón, amíg ide ért, most pedig az erkélyen túli látványt csodálva bámult ki a korláton túlra, miközben szépen fel is könyökölt erre a remek kis térelválasztó találmányra és mélyeket szippantott a friss levegőből. Nem kellett sokáig várakoznia, hogy Lénárd is megérkezzen, ám annyira belemerült a nézelődésbe, hogy nem vette észre, mikor is lépett mellé az eridonos fiú, akár percek óta is ácsoroghatott ott, elvégre ő csak a köszönés okán eszmélt rá, hogy már nem egyedül tartózkodott az erkélyen. Össze is rezzent kicsit, meglepődött hirtelen, de aztán hamar rájött, hogy nem is volt éppen mitől tartania, így máris mosolyra görbül a szája.
- Szép napot neked is - közölte továbbra is mosolyogva, miközben visszakönyökölt a korlátra és megtámasztotta az állát a tenyerén, de már nem kifelé bámult, hanem félig meddig a fiú felé fordult inkább és figyelt. Arra a sóhajra kissé meglepetten összeráncolta hirtelen a szemöldökét, nem tudta mire vélni, ám a maci említésével máris eleterelődtek a gondolatai, és kucogva pislogott fel a fiúra.
- Csak nem hiányolod Gwent? A szobámban van, bár lehet meg kellene sétáltatni néhanapján, csak hát utóbb inkább nem mertem hajnalok hajnalán elindulni vele a folyosón, se mamuszban, se anélkül, mert tartottam tőle, hogy nem lesz mindig olyan szerencsém, hogy majd elkap valaki, ha megcsúszom - vonogatta meg a vállát, emlékezett ő mindenre. Hogy is felejthette volna el, hogy a csodaszép papucskáiban, Gwent szorongatva frontálisan nekicsúszott szegény Lénárdnak. Ez határozottan a sors műve volt az ő elképzelései szerint, mert hát a Schicksal az a Schicksal, az van, amit az akar, nem lehet vele vitázni, és ő végképp nem kérdőjelezte ezt meg soha.  
- Ha akarod, legközelebb magammal hozhatom egyébként - jegyezte meg azért még a mackót illetően, mielőtt az újabb kérdésre válaszolt volna, és közben meg lábujjhegyre állt kicsit a korlátba kapaszkodva, úgy tűnt, ma is több energiája volt még a kelleténél. Talán a reggeli csoki hatása volt, vagy mi.
- Nagyszerű. Szép az idő, nincs már több órám, csodaszép a kilátás és remek társaságom van, ennél több már aligha kellene egy szép naphoz. És neked? - érdeklődött mosolyogva, közben meg szépen visszaérkezett végre a talpára is. Már nem kellett volna hozzá sok, hogy nekiálljon pár alaplépést gyakorolni, de akkor meg ki figyelt volna. Jó eséllyel senki, az meg nem lett volna szép.
- Nem akarunk leülni? - a kérdése inkább volt javaslat, ugyanis ő már szépen ellökte magát a korláttól és megindult a legközelebb eső szék irányába pördülve egyet - tényleg energiatúltengésben szenvedett ma, talán most lett volna időszerű menekülni előle, amíg még lehetett. Le is csüccsent önkényesen arra az első székre nemsokára megigazgatva a szoknyáját, majd megvátra, hogy a fiú is társuljon hozzá, csak akkor szólalt meg ismét.
- Na és hogy vagy amúgy? Úgy értem... izé, tudod, hogy értem - nem szokott határozatlan lenni, sem tanácstalan, most mégis úgy nézett Lénárdra, hogy hadd ne kelljen már kimondani, nem akarta mindenképpen felhozni a család témát, de múltkor úgy megölelgette volna az eridonost a folyosón abban a reményben, hogy attól hátha jobb lesz neki, hogy azért tényleg szerette volna most tudni, hogy ugye jó irányban alakulnak a dolgok nála. Muszáj volt szerény véleménye szerint jó irányba alakulniuk, elvégre nem létezett, hogy valami eleve rossz legyen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Lénárd

Mosolygott egy sort azon, hogy Gwen máris hódolóra lelt, de hát azt nem is lehetett vitatni, hogy nagyon aranyos plüssmackót kapott Miától emlékbe, mielőtt eljött volna Roxfortból.
- Következő alkalommal itt lesz Gwen is, megígérem - jelentette ki most már határozottan, és gyorsan bólogatott még egy sort válaszul arra, hogy mekkora szerencséje volt azon a reggelen Lénárddal. Nélküle lehet, hogy összetörte volna magát, kék-zöld foltokat pedig mindenképpen szerzett volna, de megúszta mindkettőt, úgyhogy még hálás is volt, de alaposan. Izgett-mozgott közben, mint akinek túl sok volt az energiája és nem tudott megülni egy helyben, megpróbálkozott néhány tánclépéssel, aztán hamarosan mégis inkább abbahagyta őket, mert ismerve önmagát tudta, hogy különben nem figyelne Lénárd válaszaira, akkor meg miért is kérdezett, ha másra koncentrált azután. Nem tűnt túl értelmes lehetőségnek ez az opció, ezért nem is tetszett neki, inkább megállt, még ha nem is sok sikerrel, mert a mocorgást azért továbbra sem bírta abbahagyni. Végighallgatta Lénárd válaszát, és kicsit szélesebb lett ám a mosolya azon kijelentés hatására, hogy a fiú is várta a találkozót. Nem jegyezte meg hangosan, de azért magában elkönyvelte, hogy ezzel ezek szerint nem volt egyedül. Helyet foglalt nemsokára a székek egyikén, megigazgatta a szoknyáját, és megpróbálkozott egy viszonylag kínos kérdéssel. Nem akarta elrontani Lénárd jó kedvét vele, dehogyis, csak úgy érezte, hogy muszáj valahogy megkérdeznie, minden rendben van-e család fronton, elvégre szegény múltkor annyira el volt kenődve emiatt. Megkönnyebbülten sóhajtott egy aprót látva, hogy nem sikerült már nekifutásból elrontania a hangulatot a kérdéssel és elmosolyodva hátra is dőlt a széken végre, úgy hallgatta végig, mit mesélt éppen újdonsült ismerőse.
- Ühümm. Az nagyon jó, ha minden remekül alakul. Örülök neked, de komolyan - mosolygott tovább, majd egy pillanatra elkomorult a barátnő említésére. Még mindig nem ismerte, és ez a maga részéről egyre jobban zavarta, de muszáj volt bíznia abban, hogy Greg is tudja, mit csinál. Nagy levegőt vett, majd megrázta a fejét.
- Nem tudom, vagyis nem zavar, hogy van, és jó, ha a bátyám boldog vele, csak még mindig nem ismerem. Folyton akad valami, amiért odébb toljuk a nagy ismerkedős találkozást, pedig nem hiszem, hogy olyan rémisztő lennék. Vagy igen?  - tanácstalanul pislogott Lénárdra, elvégre nem tudott róla, hogy ő lett volna a vasorrú bába személyesen, még a tükörben nem úgy festett. Hamar megrázta azonban a fejét, kiverve belőle a cseppet sem szívesen látott negatív gondolatokat, és ismét elmosolyodott.
- Na de majd csak összejön ez is egyszer, a világ végezetéig csak nem kerülhetjük el egymást... öhm, Lénárd, te... tudsz táncolni? - kérdezett hirtelen teljesen mást, amint gyorsan lezárta az egész kérdés negatív részét, hiszen makacsul hitt benne, hogy mindennek megvan a maga ideje, biztos azé a találkozásé csak nem jött még el, így hát kár is volt rá fecsérelni a szót meg az időt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Lénárd

- Nem fogom - rázta meg a fejét mosolyogva, hiszen most ígérte meg, hogy legközelebb Gwennel jön majd, és ebben igazából az volt a jó, hogy ott volt a legközelebb ígérete abban, ahogy ez a téma előkerült, ő pedig akarva-akaratlanul is máris arra a következtetésre jutott, hogy nem csak neki nem volt ellenére Lénárddal tölteni az időt. Nem mintha amúgy nem töltötte volna szívesen másokkal az időt, mert nagyon is társaságkedvelő volt már kiskorától fogva, de már csak a nem éppen átlagosan induló ismerkedésük okán is különösebbnek tartotta ezt az ismeretséget, mint a többi hétköznapi módon indulót. Mián konkrétan rajta landolt egy reptan órán, és tessék, a legjobb barátnője lett a lány, úgyhogy nem volt hajlandó lebecsülni az ilyen felejthetetlen kezdeteket.
- Minden nap remek alkalom a boldogságra - válaszolta kissé ábrándos tekintettel, ajkain mosollyal, aztán fészkelődött kicsit a széken, mire megtalálta a helyét, aztán kezdetnek már fel is hozódtak a múltkor is említésre került kényes témák. A féltékenység gondolatára egy icipicit eltöprengett, aztán határozottan megrázta a fejét.
- Nem hiszem. Bizonyára tényleg csak az van, amit Greg mond, hogy dolga van, de majd csak találunk egy időpontot, amikor mindenkinek jó. Különben sem lenne oka rám féltékenynek lenni, én is szeretném, ha a bátyám boldog lenne. Nagyon butának kellene lennie ahhoz, hogy tőlem féltse Greget, pedig azt hallottam róla, hogy okos lány - vonogatta meg a vállát, és kissé el is mosolyodott. Kíváncsi volt ám azért, hogy ki szelídítette meg az egyébként cseppet sem a hűségéről ismert trófeagyűjtögető bátyusát, de ha várni kellett arra, hogy megtudja a választ, hát ő aztán tudott várni. Egy ideig legalábbis biztosan.
- Az jó, ha nem félsz tőlem - széles mosoly jelent meg most már az arcán, és még a tánc kérdését is előhozta hirtelen, bár az a homlokráncolgatás nem tűnt túl jó jelnek. Egyre nagyobb szemekkel bámult a fiúra, egy pillanatra feszülten kihúzva magát attól félve, hogy talán rossz témához nyúlt volna, de aztán megkapta a választ. Ismét visszatért arcára a mosoly és lazán hátradőlt a székén újra.
- Ühm, hát csak gondoltam, ha van kedved... na jó, az lesz a legjobb, ha az elején kezdem. Nagyon szeretek táncolni, csak amióta átjöttem Roxfortból, nincs párom, akivel gyakorolhatnék. A balett még nem akkora gond, de a társastáncok egyedül kissé nehezen gyakorolhatóak, és keresek valakit, akinek lenne kedve meg ideje néha táncolni, mielőtt teljesen elfelejtek mindent. Szóval csak kérdeztem, hogy hátha... de ha esetleg tudnál valaki ajánlani, annak is nagyon örülnék - igyekezett máris kimagyarázni, mert elképzelése sem volt róla, mit gondolhatott a fiú, de valahogy az az érzése támadt, hogy nem sok jót, mert amilyen meglepetten nézett rá, na attól hirtelen kicsit megijedt, hogy tényleg valami rosszat mondhatott.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Lénárd

Nem volt ő szétszórt leányzó, gondolatban már fel is jegyezte magának, hogy a mackót majd nem elfelejteni, de aztán tovább lépett a boldogsággal kapcsolatos kérdésekre, és a kapott válaszra megrázta a fejét.
- Attól, hogy minden nap nem boldog az ember, még minden nap kiváló alkalom a boldogságra, csak nem biztos, hogy meg is találjuk. Bár azért abban igazad van, hogy túl uncsi lenne, ha mindig boldog lenne mindenki - válaszolta kissé elgondolkodva ezen az egészen, és végtére is ezzel nagyon egyetértett, hogy a rossz napok is csak a változatosságot szolgálták, ami pedig önmagában nagyon is kellett. Senki sem szerethet unatkozni, legalábbis szerinte nem. Greg kapcsolatáról is szó került nemsokára, amivel úgy állt, hogy nagyon örült neki, de kicsit bántotta, hogy még mindig nem ismerte a lányt, úgyhogy kissé hosszasan töprengett rajta hangosan, még mielőtt lezárta volna az egész témát, nehogy untassa vele a fiút. Végül is úgysem oldotta meg ezt az, hogy beszélt róla, inkább reménykedett abban, hogy majd úgyis minden jól alakul, csak idő kérdése az egész.
- Ó, komolyan? Hát ha ennyire kíváncsi leszel továbbra is, majd ha megismerem, megmutathatom, ki az - válaszolta mosolyogva, majd megpróbált témát váltani, bár úgy érzékelte, nem sok sikerrel, vagy éppen csak nem jó témát sikerült választania. Hosszas monológba foglalta össze a gondolatait, de aztán valahogy Lénárd olyan sokáig hallgatott, hogy neki közben tovaszállt az összes lelkesedése és még a mosolya is eltűnt az arcáról. A végére már majdnem teljesen le is mondott róla, hogy talán ma végre talált volna valakit, akivel gyakorolhatott, vagy legalább egy névvel gazdagodott volna, akit ennek reményében aztán később felkereshetett volna, így hát sóhajtott egy aprót, gyorsan beletörődött a feltételezett kudarcba, és oldalra fordulva elbámult az erkélyen túlra. Éppen visszafordult, amikor a fiú ismét megszólalt, Tanjának meg kiült a meglepetés az arcára, egyre nagyobb érdeklődéssel hallgatta Lénárd szavait, és visszatért a mosoly is az ajkaira rögvest, amint elhangzott az utolsó mondat is. Mi tagadás, nem erre a válaszra számított. Már a válasz hallgatása közepette érdeklődve hajolt közelebb, most azonban felpattant, és szegény, feltételezhetően gyanútlan Lénárdnak esélyt sem adva a menekülésre, megölelte a fiút.
- Köszönöm - örömködött nagyon is lelkesen, majd észbe kapott, hogy talán ennyire mégsem kellett volna letámadni a fiút, bármennyire is örült neki, hogy végre akadt valaki, aki nem mondott nemet azonnal. Elpirulva elengedte, visszaült a helyére, és inkább maga elé pislogott semmint rá.
- Öhm, bocsi... tényleg az órarenddel kellene kezdeni. Mikor érsz rá? - kérdezte meg végre egy nagy levegővétel és a túlzott lelkesedés miatti futó bocsánatkérés után, igyekezve lehiggadni. Ennél már csak az lett volna jobb, ha örömében ugrálni kezdett volna. Vagy az kevésbé lett volna ciki? Na nem baj, csak túléli valahogy, kifújta a levegőt, és hátradőlt a széken, ismét a fiúra emelve kék szemeit, kíváncsian várva a választ, gondolatban meg azért szurkolt, hogy most ettől aztán mégse gondozzon le az iménti válaszáról a fiú.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Lénárd

Boldogságról vallott nézeteit gyorsan kifejtette, ha már előkerült a kérdés. Nagyon is határozott elképzelései voltak ám e témát illetően, ha már egyszer az esetek kilencven százalékában maga volt a megtestesült optimizmus, amikor meg nem... az amúgy is ritka eset volt, nem lett volna értelme vele foglalkozni, főleg nem itt és most. A válaszul kapott szavakat minden további nélkül úgy vette, hogy igazat adott neki a fiú, hát rámosolygott, további hozzáfűzni valója nem akadt úgy sem. A kínos témákon meglehetősen gyorsan sikerült ezután már túljutniuk, és végre feltette a nagy kérdését is, amire már tényleg készült egy ideje, hiszen lelkileg csak rá kellett készülnie, hogy mi lesz, ha nemleges választ kaphatott esetleg. Meg is lepődött rendesen, amikor az optimizmusa ellenére számba vett lehetőségre - szerinte - utaló jelek - például az a nagy csend - után mégis igent mondott a fiú. Örömében fel is ugrott hirtelen és megölelte a fiút. Hogy Lénárd is megölelte őt, az csak akkor tudatosult a buksijában, amikor már éppen elengedte, de csak egy pillanattal később szabadult. Elpirulva ült vissza a helyére. Nem teljesen tudta hová tenni, miért is vert olyan hevesen össze-vissza ettől a szíve a bordái mögött, pedig igazából megnyugodhatott volna, hogy ezek szerint mégsem ijesztette halálra a fiút a teljesen váratlan öleléssel. Még akkor sem menekült fejvesztve, hogy ő már a helyén ült, ez pedig csak jót jelentett, nem? Töprengés helyett azonban jobbnak látta rátérni az órarend mihamarabbi egyeztetésére. Figyelmesen hallgattan Lénárd szavait, közben meg bólogatott, gondolatban egyeztetve a saját órarendjével a hallottakat, mielőtt bármit is mondott volna.
- Keddet kivéve a késő délután nekem is tökéletes - válaszolta végül, és elmosolyodott, amikor a fiú további részletekre kérdezett rá. Kiment a fejéből, mi mindent kell megbeszélni, nagyon örült, hogy Lénárdnak helyette is eszébe jutott ez a sok minden.
- A tükörterem se lenne rossz választás, mert lehet látni minden mozdulatot, de ha zavarna... mehetünk a kívánságok termébe, ott lehet kívánni zenét. Egyébként a Naviné szárnyában vagyok sokat, de lehet, hogy a terem előtt találkozunk. Az úgy jó lenne? - belemerülve a részletek tervezgetésébe ismét visszatért minden a régi kerékvágásba nála.
- Mit szólnál, ha most megnéznénk, melyik terem lenne jobb? És amúgy... szólíthatlak Léninek? - pislogott fel mosolyogva a fiúra. Nem volt baja a teljes nevével sem egyébként, de mégis úgy gondolta, hogy amilyen kedves meg aranyos, ez egy fokkal jobban illett hozzá, vagy legalábbis neki jobban tetszett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Léni *-*

Egy icipicit sikerült összezavarodnia, mert nem pontosan értette, miért is hatott rá így az a tény, hogy Lénárd megölelte. Általában teljes lelki nyugalommal vandálkodott, már ami az ilyen orv öleléseket illette, ez azonban kivételt képezett hatását tekintve. Elmélázgathatott volna azonban ezen egész délután is, de jobbnak látta félretenni most a kérdést és inkább a praktikus dolgokra koncentrálni, mint ugye az órarend. Hozzá kell azért ehhez tenni, hogy a koncentrálás mégsem ment úgy, ahogy kellett volna, hiszen - noha már rég átgondolta, milyen részletekre is kell kitérni - teljesen kiment a fejéből pár apróság, még szerencse, hogy Lénárd rákérdezett. Gondolatait sehogyan sem sikerült teljesen a jelen helyzetre fókuszálni, bármennyire szerette volna is, így eshetett meg az is, hogy egyáltalán meg sem fordult a fejében, hogy a kívánságok terme - ha már ezt az elnevezést viseli - tükörrel is felszerelhető, pedig mennyire logikus volt ez is. Még jó, hogy volt, aki gondolt erre is, így neki az maradt, hogy bólogasson beleegyezően. Tökéletes helyszínt ki is lehetett így pipálni rögvest, az időpont is megvolt, ő meg örömködött a végére szépen mosolyogva, hogy Lénárd igent mondott. Nagyon jó volt, hogy végre talált valakit, aki hajlandó volt vele táncot gyakorolni, arról nem beszélve, hogy duplán is örült neki, hogy ez a valaki Lénárd volt. Egészen kezdte megkedvelni.
- Köszi, Léni - mosolyodott el vidáman, amikor engedélyt kapott, hogy használhassa a szerinte Lénárdhoz nagyon is illő becenevet, majd sajnálkozó arckifejezéssel megrázta a fejét.
- Nem, nincs olyanom, de ha mégis kitalálnál valami jó kis becenevet nekem a Tanjára vagy akár a Gittára, akkor használhatod, jó? - javasolta, közben meg ő is felkelt ülőhelyéről, kisimította ruhája ráncait, és már indult ő is a fiú után, lelkesen bólogatva a feltett kérdésekre. Egészen kezdte újraértékelni a napot, pedig már reggel is megállapította, hogy ez egy jó nap volt, azóta viszont ez már a jobbnál is jobb lett, és még csak nem is ért véget.