Celestyn Sobolewska
ruha
Egy újabb nap, újabb felfedezésre váró területek a kastélyon belül. Most csak egy helyre fogok eljutni, csak egy dolog érdekel, amiről már hallottam másoktól. Az erkély az, és hát azt hallottam róla, hogy nagyon szép, és a kilátás is gyönyörű a városra. De ami különösen érdekel, hogy elvileg nem lehet onnan leesni, és ki szeretném próbálni, hogy valóban igaz-e. Na jó, lehet, hogy az mégsem menne, mert mi van, ha az csak mende-monda? Na mindegy, azért megnézem, hogy milyen. Elindulok hát,és viszonylag hamar meg is találom, asszem kezdek belejönni, kezdem megismerni a kastélyt. Valóban, a kilátás egyszerűen fantasztikus, és ahogy lenézek a falura, látom az embereket. Elég vicces, hogy innen olyan kicsinek tűnnek, mint a hangyák, és ettől mosolyra húzódik a szám. Egy jó pár percig csak nézem a tájat, aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve szorosan megfogom a a korlátot, és felmászom rá.Szerencsére elég jó az egyensúly érzékem ahhoz, hogy ne essek le, bár kicsit nehéz, de végül sikerül megállnom a korláton. Innen nézve talán még érdekesebb, és valahogy más is az egész mindenség. Úgy érzem, mintha repülnék, és ez boldogsággal tölt el, aminek hangot is adok egy halk kacajban. Na, most ha látna valaki, az lehet hülyének nézne, de ez most nem érdekel, jól érzem magam és kész.