Medárda

Ma reggel úgy keltem fel, hogy mindjárt megfulladok. Reggeli után fel se mentem a klubhelyiségbe, hanem nyílegyenesen az erkélyre. Amikor beszívtam a friss levegőt, megnyugodtam. Máskor is volt már velem ilyen, csak még a kastélyban nem. Otthon régebben a szüleim orvost is hívtak, de azt mondta semmi bajom.
 Leülök, és elgondolkodom. Hozzám szól valaki. Úgy látszik, megint elaludtam nyitott szemmel.  Zavartan felnézek, ki az? Egy eridonos lány, azt hiszem. Miközben elnyomok egy ásítást, próbálok rájönni, hogy mit kérdezett. Mire kezdett volna kínossá válni a hallgatásom, kiböktem, hogy "szia".
-Mármint...bocs, nem hallottam, hogy mit kérdeztél. Egy kicsit fáradt vagyok ma.