Leonie, Zsót, Ron, és Adri - avagy: Az embörök és a szappanyóperaAznap reggel, mikor még az év végi vizsgákra tanult szobatársaival, meg sem fordult a fejében, hogy ilyesmibe keveredik. Pedig Mary egy olyan lány, aki előszeretettel fantáziálgat össze storykat, saját élete szereplőivel, illetve azokkal, akiket legalább egy kicsit, akár látásból, ismer. Vagy saját maga, vagy valaki olyan főszereplésével, akit csak látott eddig. Itt léte során már sok történet megformálódott agyában: Kalandos, párbajos, hősi, verekedős, tragédia, még szerelmi is... Na de egy ilyen jelenet még egyszer sem ötlött eszébe. Legalábbis, nem úgy, hogy részletesen, végig is gondolja, ki is tervelje azt. Pedig bőven elég hasonló helyzetekkel csordultig telt szappanoperát nézett már életében. És most itt áll, mintha csak egy filmben lenne. Egy kész forgatáson érzi magát. Mintha teljesen beleélné magát annak a szerepébe, akit alakít, és már el is felejtené, mi a valóság. Mintha a karakter totál magába burkolná, új lenne, és a sorozat kellős közepén robban be társával.
Most ott áll az ajtóban, szemben a csupán sárral borított felső testű Ron előtt, kitől nem messze Adri, szikrázó szemekkel, védelmezve a mögötte fellelhető Leoniet. Mary csak most szúrta ki, hogy az általa irányított virágföld célpontja nem idegen neki. Legalábbis, nem rég találkozott vele a faluban, és szimpatikusnak tűnt. Kicsit hülyén jött ki, hogy rögtön a következő találkozási alkalommal leborítja virágfölddel. Normális esetben Mary rögtön zavarba jönne, mi kényszeres vigyorát is előhozná. De nem. Bármily kellemetlen a helyzet, inkább kacagna rajta, mintsem szégyellné. Ezen ő maga lepődik meg legjobban, ellenben nem bánja. Legalább, nem csinál nagyobb hülyét magából. Ha meg ez eddig sem következett be, annak még jobban örül. A fiú cserepes beszólására Mary sem marad kussban, még akkor sem, ha kellene.
- Amennyiben szükség lesz rá, alkalmazom! - vág derűs arcot. Habár ez nem épp az aktuális helyzethez illő, de így jött ki neki. Végül is nem baj, ha amíg lehet, magabiztos marad. Nem rá vall ez a viselkedés, de tetszik neki, hogy nem drámázza túl a helyzetet, és ezt ki akarja használni. Talán ez a későbbiekben jó orvosság lesz a zavarbanlét elhárítására.
A fiú következő mondataira azonban már értetlen képet vágott, elvégre nem tudhatta, mire utalnak a szavak. Ekkor fedezte fel a kissé csípős érzést arcán. A hirtelen hőmérséklet változás egy hangyányi rózsaszín árnyalatot adott pluszba arcának, de ezzel sem foglalkozott sokat. Pulcsi volt rajta, lábai sem fáztak, ellesz még egy darabig így, ami a helyzetet elnézve, hasznára is válna.
Összevonja szemöldökét, mikor a kis vörös is megszólal. Igazán mérgesnek látszik, Ron komolyan így
kicseszett kiszúrt volna vele? Mary nem nézte volna ezt ki az Eridonos legénykéből, de mivel nem ismerte még rendesen, nem ítélkezhetett. Egyelőre azonban, míg még nem tudni, mi a helyzet pontosan, nem akart álláspontot foglalni. Ennek ellenére, a két Eridonos évfolyamtársa között járatva szemét, lassan odasétált Adri mellé. Perpillanat ez a fizikai álláspont tűnt a legideálisabbnak, ha pártilag még egy harmadik, azaz semleges helyet is foglalt.
- Tssz... Na, szépen vagyunk. Egy vádaskodó csaj, két másik támadó üzemmódban, meg egy félmeztelen srác, aki - vélhetőleg - két tűz között ragadt. Ez egy filmben még el megy, de ha belegondolok, külső szemlélő számára, élőben nagyon röhejesen nézhetünk ki. - csúszott ki a lány száján, és a végére még egy apró mosoly is telepedett szája sarkába. Eredetileg csak gondolni kívánta a mondottakat, de végül is nem olyan nagy baj, ha szembesíti vele a többieket, nem igaz? Nem mintha nem lennének ezzel tisztában maguktól is. Merthogy tisztában vannak, ugye?
- Nos? Hogyan tovább? - vont vállat, és nézett végig a három másikon. Bár a kérdés nekik szólt, a választ nem tőlük kapta meg. Ennek oka pedig az volt, hogy egy újabb évfolyamtársuk, Zsolt toppant be. Ront ellökve, kiabálva vonta kérdőre. Pár pillanattal később azonban úgy tűnt, mintha a Levitás hirtelen megvilágosodott volna, és következő kérdést már az Eridonos lánynak intézte. Szegény fiú igen csak kétségbeesettnek tűnt, és Mary sem bírta már megint a nélkül, hogy ki ne nyissa, alapvetően lepcses száját.
- Na jól van, gyerekek, én már komolyan valami tiniszappanoperában érzem magam! - az utolsó pár szót, nevetéssel küszködve ejtette ki. Ahogy így belegondolt, egyre mulatságosabban festhettek. Bár nem igen segített a jelenlegi helyzetükben, és idő közben még Zsolt pólója is leszakadt, mi megint csak vonzotta a nevetési kényszerűséget. Mikor már minden összejött, nem bírta tovább, kitört belőle. Az igazat megvallva, belefáradt már a sok tanulásba, és aludni sem aludt jól. Ilyenkor pedig ötször olyan könnyen kapja el a kacarászhatnék, mint amúgy. A jóízű nevetés kezdte teljesen kinyírni rekeszizmát, levegőt sem kapott már, és még a feje is belefájdult.
- Shahahajnálohom... Sehigétséhég... - nyöszörögte, mikor már csak a Levitás évfolyamtársának lába adott támasztékot, és akadályozta meg abban, hogy a földön fetrengjen.
Úgy egy perccel később azonban, kifejezetten hirtelen, és igencsak váratlanul, abbahagyta a röhögést, majd halálosan higgadt képpel felugrott. Mikor már stabilan állt, végignézett a jelenlévőkön, és ismételten hangszálai értelmesen hallatszódó használatára nyitotta a száját:
- Mi bajotok? Mit néztek? - értetlenkedett összevont szemöldökkel, mint aki nincs tisztában vele, mi történt az imént.