Noel
Lil azzal a biztos tudattal töltötte a hétvégéjét a kastélyban, hogy ez már nem sokáig lesz így, hacsak nem akar ő maga a kastélyban lakni - ugyanis felajánlották neki a fiúk ezt a lehetőséget. Na nem mintha ki akarták volna dobni otthonról, hanem egyszerűen csak figyelmesek voltak vele, hiszen neki is meglehetett a saját élete, nem volt hozzájuk kötve. Azonban a kislány még valahogy túl fiatalnak érezte magát ehhez az önállósághoz, és amúgy is csüggött a bátyján - meg a fogadotton is -, szóval inkább maradt az otthon melegénél. De egyelőre még nem volt vége az évnek, és mivel a fiúk a vizsgáikkal szenvedtek, a kisebbik szőke a suliban maradt, ezúttal csak Sahtit rángatva magával az Eridonba.
Most viszont éppen dühösen rohant végig a kicsi a folyosókon, nyomában a szintén morgós macskával, aki inkább csak átvette ideiglenes gazdája hangulatát, semmint értette volna, hogy mi történik. A szoknyás-csipkés hajas baba viszont nagy sebbel-lobbal csapdosta a lábait a padlóhoz, ingerülten nyitva be minden helyre, ami csak az útjába került, mert biztos volt benne, hogy valahol meg fogja találni a gaz rellonost, aki már nem egyszer borsot tört az orra alá. Ó, de ha megtalálja, akkor bizony megkeserüli!
Így rontott ki az erkélyre is, ahol aztán meglátta az elmebeteget, aki a korláton egyensúlyozott, de mivel a szöszi tisztában volt vele, hogy úgyse fog leesni, így csak egy lesajnáló pillantással lett gazdagabb a másik.
- Te rellonos vagy igaz? - dörrent rá a fiúra, már amennyire az ő vékonyka hangjával lehet dörrenni. - Nem láttad azt a nyomorult vörös hajú balféket? Magas, hullaszíne van, és kilométer hosszú listája az agybajairól - foglalta össze gyorsan a keresett személy tulajdonságait, de ekkorra már Sahtit figyelte, aki meglehetősen érdeklődve nézett fel a fiúra, de kifejezetten úgy, mintha ismerősbe botlott volna. Aztán mikor a bundás egy nyaff után a két mellső lábával a korlátnak támaszkodott, és úgy nézett fel a srácra, akkor Lil már tényleg gyanakodni kezdett.
- Ti ismeritek egymást? - kérdezte az ismeretlent nem épp kedvesen, de elég kíváncsian.