Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Kriszpin és Berci

Megfordult már a fejében, hogy talán egy sör mellett valamivel kellemesebbnek tűnnének a témák, amikről a gazdasági igazgatóval kénytelen időnként eszmecseréket folytatni, ezen a mostanin viszont a világ összes söre sem segítene. Amikor megérkezett a bagoly a szabadsága kellős közepén, hogy vissza kellene jönnie, valami csupán régről ismert gyermeki naivitás ütötte fel nála a fejét, hogy azt remélte, bizonyára a navinések szórták tele csillámmal a folyosót eternifixet használva ragasztóként, aztán ez a nagy probléma, amíg minden elképzelését felül nem múlta mindaz, amit visszatérve látott. A Levitának egy egész tornyot sikerült tönkretenni, ezzel beírva magát a kis feketelistájára, lekörözve mind a Navinét, mind az Eridont, pedig ez nem ám egyszerű kihívás volt. Az volt az a pont is, amikor eldöntötte, hogy bár meglepő módon szereti a munkáját, ha itt még valamit tönkretesznek azok a kis mindentudók, pedig még ott a tojáshéj a hátsó felükön, akkor ő azonnali hatállyal mond fel. Ezt már Bercinek is ecsetelte egyébként, miután a károkat felmérve egy egész listával állított be, hogy mire lesz szükség. Ugyan azzal nincs gondja, hogy előadja, mit szeretne, és általában még elég meggyőző is tud lenni hozzá, mint például amikor előállt azzal, hogy ideje lecserélni a megviselt fáklyákat, mert még mindig olcsóbb mulatság, mint a felfüstölődött falak újrafestése, a porték esetleges renoválásáról nem is beszélve, ezúttal viszont némi elméleti síkon folytatott szkander - miből lehet és hogyan lefaragni -, hosszas latolgatás és még hosszabb számolgatások után arra jutottak, hogy ehhez bizony már Kriszpint sem ártana bevonni, olyan csillagászati összegről van szó még akkor is, ha a legolcsóbb minőségi alapanyagokat szerzik be és nem szórják csuklóból a pénzt hírneves márkákra, csak mert a név is fontos. Most nem zsebre dugott kézzel sétál, hanem az ujjperceit ropogtatva hajlítja be az ujjait, majd tárja szét őket újra és újra az oldala mellett, aztán pedig beérve mellkasa előtt fonja össze a karjait. Köszönésként biccent, nehezen érthető hellót mormolva.
- Mhm - dünnyögi amolyan megerősítésként mindarra reagálva, amit éppen a kérdésben Berci megfogalmazott. - És ehhez talán nem ártana, ha leülne - állapítja meg azért végül, gondolván, hogy mégiscsak egyszerűbb, mert ki tudja, hogyan reagál Kriszpin, ha meghallja, hány nulláról is van szó pontosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Kriszpin, Berci és Tatiana

Helyet foglal ő is, ha már lehetséges, habár ő már nem óhajt a számoktól menten gutaütést kapni. Különben sem neki kell előteremteni, ráadásul Bercivel tényleg megpróbálták a lehető legolcsóbb keretet számolni ki, természetesen még ésszerűen, hogy ne az legyen belőle, hogy félév után magától is megomlik a torony, olyan munka kerül bele. Attól viszont egészen kicsit tart, hogy vajon Kriszpin hogyan fog reagálni, hiszen még ahhoz sem kell elefántnyi empátia, hogy tudja, már Berci sem éppen szobra a megtestesült nyugalomnak minden részlet tudatában. Kelletlenül bólogat azért, amikor elhangzanak azok a hatalmas számok.
- Meg van pár nagylelkű szülő is, aki adományoz időnként - teszi hozzá a listához kiegészítve mindazt, amit a gazdasági igazgató mond, habár fogalma sincs, hogy ebből például mekkora összegek folynak be. Azt tudja csak, hogy a nővére például a könyvtárnak adományozott nemrégiben közel háromszáz galleont, hogy új tankönyveket vegyenek. Kicsit össze is kaptak rajta, hogy ez még az anyja után maradt örökség és ölje inkább kutatásokba, mint fölösleges intézményes oktatásba, amiben Álmosnak nem igazán szokása hinni, hiszen mit nevel ki? Na vajon mit? Tornyot robbantó okostojásokat például. Pontosan ez hiányzik a társadalomnak. Tanonckodnának inkább az ilyenek valaki mellett valahol egy műhelyben, ahol leken a mester gond nélkül két nyaklevest is, nem csak egyet, ha nagyon szökdösik az ember. Ő is kapott a nagyapjától párat, amikor még élt az öreg, és nem szakadt bele, aztán a mostani diákokat meg a széltől is óvni kell, és tessék, ez az eredménye, hogy még csak rájuk sem szól senki, hiába van a szabályzat meg minden. Fel is húzza magát kicsit ezen a gondolatmeneten, hogy idegesen kezdi ültében fel-le mozgatni a jobb lábát, és csak akkor hagyja abba, amikor kinyílik az ajtó, és úgy robban be a titkárnő, hogy se lát-se hall. Mint valami ciklon. Végigsöpör a szobán, jó, hogy nem visz magával semmit közben, aztán már valami esküvőről beszél, meg seprűkről, miközben ők éppen azt tárgyalják, hogy a költségvetést kicsit újra kell számolni és megszorításokat kell eszközölni.
- Na, persze... még azt is - szólal meg a seprűket illetően, ha már szóba kerültek. - Akkor már a páncélok fényesítését is nem akarjuk erre az évre időzíteni? Igaz, hogy harminc galleonba simán belekerül egy, de belőlük legalább csak tizenkettő van. A fejetlenség folyosójának bűbájairól nem is beszélve, azt is évek óta csak tervezi mindenki, pedig egyszer kell rá embert fogadni - morogja cseppet sem kedvesen, merthogy ebből most azért a maga részéről nem hajlandó engedni, elvégre az ő fejét fogják megenni már akkor is, ha repedés keletkezik a falon, mert ő a gondnok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Tatiana, Berci és Kriszpin

Azon már inkább nem is dohog, hogy ezt az ablakot is az ő dolga lesz rendbe hozni. Mondjuk úgy, hogy mindez teljes mértékben eltörpül a katasztrófa mellett, amit a Levita tornya nemrégiben elszenvedett, nem csak a kár mértékét, de munkába befektetett energiát és az árat tekintve is. Szinte már felejtős, annyira kevés. Hiszen a másik csillagászati összegre rúg és hetek munkája lesz, csak azért, mert valami átkozott tizenéves kis görcs - habár semmit nem tudni még erről, ő máris le merné fogadni - úgy gondolta, okosabb, mint valójában. Most repessen az örömtől, hogy az illető rájött, hogy nem így van? Összefonja inkább a karjait a mellkasa előtt, és Berci kérésére csak a szemöldöke emelkedik meg. Ennél többet mondani sem hajlandó. A reptan tanár elmehet melegebb éghajlatra, úgyis szinte minden diáknak van már saját seprűje ebben a nyamvadt iskolában, nem is érti, minek ide akkor még iskolai is. Hozzávetőlegesen van vagy öt szerencsétlen, aki nem engedheti meg magának, hogy megvegye a maga Tűzvillámát vagy Meteorját - pontosabban ahol a szülők ezt nem engedhetik meg -, na jó, ha nagylelkű, akkor van az hat is. Valamikor ez még amolyan követelmény is volt, legalábbis kviddicsjátékosoknál például határozottan tudja régebbi játékosoktól, hogy nem mindig volt ám egyenseprű. Persze, ez fair, de akkor is. Most egy kicsit ráér az, amikor éppen sátorban lakik egy háznyi diák a birtokon és ő határozottan félti a birtokot. Mondani viszont nem sok kedve van bármit is mondani, inkább bevágja a durcát amolyan felnőttesen, és hagyja, hadd égessék magukat azzal a többiek, hogy megtárgyalják, kinek is az esküvőjéről van szó. Őt aztán a legkevésbé sem érinti amúgy sem, és még annál kevésbé is érdekli ebben a pillanatban, a lelki szemei előtt ugyanis azon töpreng, hogyan lesz meg egyáltalán az az összeg, amire ehhez szükség van és esetleg le lehetne-e faragni még belőle valahol azon felül, amit már eddig is lefaragtak Bercivel.
- Talán a többi tornyot sem ártana alaposan ellenőrizni, nehogy hasonlóan kellemes meglepetések érjenek még a tanév vége előtt - közli végül még mindig morcosan, de azért bólogat is párat a kérés hallatán. - Jó, írhatunk egy listát, aztán meglátjuk, mire futja és mi az, ami amúgy is mellőzhető még egy ideig. A páncélokra például kidolgozhatok valami spéci tisztítóbűbájt, a seprűket pedig megnézhetné Vikohino is kezdetnek. Biztos karban tudja tartani, ami menthető, ami meg nem... hát csak ki tudunk eszközölni nála valami árengedményt a Hullócsillagban, úgyis minőségi seprűket készít - dünnyögi végül megadóan, mintegy békejobbként a nőnek, mert azért nincs baja vele, csak élből felcsattant arra, hogy ez aztán a prioritás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Tatiana, Bárcián és Kriszpin

Egész felnőttesen morcul, ami azt illeti, legalábbis úgy érzi magáról, hiszen nem csapkodja itt az asztalt, hogy de hagyják már a seprűket a fenébe, arról nem is beszélve, hogy nem ráz senkit a gallérjánál fogva ugyanezzel az indokkal, vagy ilyesmi. Egyszerűen csak magában morog, csenddel büntetve a többieket - nem mintha figyelnének, hiszen leköti őket a saját kis drámájuk a nagy drámában -, ám ezt szerencsére nem bírja sokáig, inkább megpróbál előállni valami konstruktív megoldással, amint lefutott az a pillanatnyi, avagy inkább ötperces pulykaméreg, ami az előbb teljes hirtelenséggel elöntötte. Azért még egy pillanatra megfordul a fejében, hogy némileg epésen közölje, hogy gratulál, de még mindig a toronyról van szó, hahó, amikor Kriszpin láthatóan fel sem fogja igazán, miről is beszél pontosan, csak bólogat, de inkább lenyeli az egészet egy kelletlen sóhaj kíséretében.
- Jól van, majd benyújtom írásban is a listát, amint kész van, aztán tárgyalhatunk róla, mit hol merre - dünnyögi, közben még mindig azért enyhén dacosan fonva össze a karjait a mellkasa előtt, ezzel igyekezve jelezni a maga részéről, hogy őneki ebbe nincs kedve belefolyni semmilyen szinten sem. Ő csakis a munka miatt van itt, az már nem dolga, hogy Kriszpint mekkora sokk érte, kell-e pszichológusi kezelés ehhez éveken keresztül aztán, mire kiheveri, vagy Berci nyugimágus létére mindjárt fel fog-e robbanni, esetleg Tatiana eldönti-e végre, mit is szeretne, menni, maradni, a kutyát babusgatni, mert az mennyivel egyszerűbb, satöbbi. Mindez... hát pattogatott kukoricát hozhatott volna, ha előre tudja. Kár, hogy a jóstehetség sosem volt az erőssége. Nem is tudja eldönteni, meglepő-e, hogy Tatiana hirtelen ötlettel áll elő a levitásokat illetően, ahelyett, hogy a helyzetet igyekezne tisztázni, de mindezt kicsit se bánja, tulajdonképpen még fel is szusszan tőle, hiszen visszatértek a lényegre.
- Nekem mindegy, de a bűbájokat ott is ellenőrizzük le, mert ha még valamit felrobbantanak azok a kis szörnyek, esküszöm, hogy azonnali hatállyal mondok fel. Egyébként a szertárokon azóta már van bűbáj, ami érzékeli, ha illetéktelen behatoló merészkedik be, mert nem tudom már, mire képesek - szólal meg hirtelen Tatiana felé pillantva egy vállvonást követően. A lakhatás megoldása már nem tartozik a munkakörébe, csak ha problémát okoznak vele, csakhogy pont ettől tart, hogy fognak, hiszen itt van rá a precedens. Vagyis volt, merthogy összedőlt, éppen az a baj. A gondolattól is idegesen fonja össze ujjait a tarkóján, miután tenyerével végigsimít rövid, drótszerű sörényén. - Pff, már nem bízom a levitásokban. Pedig azt hittem, nekik van eszük. Ilyet egy eridonostól vártam volna legfeljebb, mert azok már akkor elfelejtik, mit akartak, amikor még a gondolat végére se értek... de... chh, mindegy. Most már tudjuk, hogy egyik tizenkilenc, a másik meg egy híján húsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Araczki Boglárka

A kulcscsomóját leadta ugyan, amikor évekkel ezelőtt felmondott, de a titkos alagutak és rejtett zugok többségéhez egyébként sem kell kulcs. Elég a pálcája, jobb esetben pedig még arra sincs szükség, pusztán csak ismerni kell a helyet. Márpedig ezek a zugok nem igazán hajlamosak fogni magukat és elköltözni. A román mágiaügyi minisztériumnak van néhány folyosója a bukaresti központban - belsős információ, hiszen ott dolgozik az apja -, ami időnként fogja magát és átköltözik más helyre, és még egy ideig rendszeresen késnek el emberek a megbeszélt időpontokról. Egyszer megnézné saját szemével is legalább a felfordulást, bár a bűvölés még annál is jobban érdekli úgy mellékesen. Itt azonban ilyesmi nem fordul elő, a keresett járatot ugyanott találja, ahol sok éve is volt, legfeljebb csak nem mindenkinek sikerült felfedezni azt. Ugyan nem tökéletesen rejti a festmény a kijáratát, de kellőképpen el tudja vonni az emberek figyelmét a nem éppen tökéletes álcázó bűbájról, ami az ajtót rejti. Egészen az erdő széléig lehet innen eljutni. Gond csak akkor lehet, ha valakinek nincs bejárási engedélye, de mivel egyébként magántanulóként ez neki amúgy is jár, a papír meg ott lapul a zsebében, nem kezd visítani semmi, amikor belép az iskola területére. A túl sok embert meg igyekszik kerülni, így kihasználva, hogy volt lehetősége egészen alaposan kiismerni a kastélyt, mellőzi a főbejáratot. Ahogy kinyitja az ajtót, a festmény kissé már illuminált állapotban lévő dámája sipítozni kezd. Rég járhatott erre is bárki, állapítja meg, aztán be is csukja maga mögött, mutatóujját szája elé emelve jelezve a portrénak, hogy hallgasson.
- Sssh - teszi hozzá kurtán, ami fenyegetésnek is vélhető. A dáma nem biztos, hogy felismeri, de annak idején is zördültek már össze és megfenyegette, hogy ha nem viselkedik, nem hozatja rendbe a valaki által éppen megpörkölt keretét. Lehet, hogy mégiscsak rémlik neki, hogy találkoztak már, mert egyből elhallgat. Elégedett mosollyal nyugtázza az eredményt, és mit sem törődve a talárjára ragadt pókhálóval, vagy az amúgy összegyűrődött anyaggal útnak indul a folyosón. Tíz lépést sem sikerül azonban megtenni, az első kanyarban sikerül frontálisan nekimennie valakinek, miközben válla fölött visszapillant a portréra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Araczki Boglárka

Álmos az a különleges eset, aki egyszerre diák is, és nem is. Mivel alapvetően minisztériumi dolgozó - ennek megfelelően egyszerű fekete talárjára fekete és ezüst cérnával hímezték diszkréten a minisztérium szimbóluma alá a kísérleti bűbájok bizottságának egymást keresztező varázspálcáit -, az iskolában csak magántanulóként van jelen. Akadnak persze alkalmak, amikor tiszteletét teszi, még a vizsgák előtt - mint például ma -, mert a gemmológussal konzultál vagy éppen könyvtárt látogat. Ma történetesen az átoktörés tanárával szeretne konzultálni, ha már éppen ma kerülendő számára az erdő. Nem mintha gondja lenne azzal úgy elméletben, ha a nő megharapná, de az itt érvényes korlátozások miatt gyakorlatban ez nagyon nem lenne jó ötlet. A főbejáratot elkerülve is sikerül bejutnia közben az épületbe, a gond akkor adódik, amikor már a fejetlenség továbbra is nevéhez tökéletesen hű folyosóján befordul az első kanyarba és nekivágódik valakinek. Egyetlen pillanatra nézett hátra a válla mögött, hogy lássa, a portré viselkedik-e, és ennyi elég is, hogy szó szerint belebotoljon valakibe.
- A francba... jesszusmária - morogja félhangosan. Mondhatnánk, hogy a bajsza alatt, de hát nincs bajsza, ami egyébként sem segít azon, hogy ne nézzék fiatalabbnak egyébként a koránál. Lassan közelebb áll a harminchoz, de ezt a látszat nem igazán támasztja alá sok esetben. Lendületből lép hátra kettőt is, hogy egyensúlyát megtartsa, megdörzsöli a homlokát, aztán végignéz a lányon.
- Egyben vagy? - kérdezi meg kurtán, de azért mégis annak tudatában, hogy a maga részéről ő biztosan nem a lába elé nézett, így fölösleges lenne a másikra hárítani a felelősséget teljes egészében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Araczki Boglárka

Egyetlen pillanatra nem néz maga elé, máris nekimegy valakinek. Kérdőn szalad fel a szemöldöke a lány reakciójára válaszul, értetlenül áll a hosszú csend, majd az hirtelen felkiáltás előtt. Nem tudja eldönteni, mi válthatta ki ezt, mintha fáziskésése lenne vagy lefagyott volna valamitől. Ismerősnek nem tűnik a lány, de hát az elmúlt hat évet nem itt töltötte, sok arc nem ismerős neki már. Nem kell könyörögni, hogy fényt idézzen, a talár felgyújtását inkább mellőzné, ujjai közé csúsztatja az amúgy mindig kézügyben lévő ébenfa pálcát és elmormolja a megfelelő varázsigét. Lumos maxima. A varázsige egészen éles fényt generál, amily megvilágítja a teret körülöttük, közben szinte már baljósan nyújtva meg az árnyékokat körülöttük.
- Mit is? - kérdezi meg végül, még mindig ott ácsorogva, ahová az imént lépett, egyensúlyát megőrizendő. Továbbra sem érti, mit keresnek pontosan. Pálcája hegyét a talaj felé irányítja, mert az legalább egyértelmű már, hogy a lány valamit elejtett, és nem az ijesztette meg, hogy esetleg pókot lát vagy ki tudja milyen kastélylakót, hiszen akad itt biztos mostanság is ez-az. Emlékszik ő még bundimunra, padlásszörnyre, elkószált macskákra. Volt itt minden jó. Leguggol azért végül, bár nincsenek illúziói, hogy ettől okosabb lesz. Talán ékszert hagyott el? Fülbevalót? Szusszan egyet, és karját oldalra kinyújtva próbálja növelni a megvilágított területet előbb jobbra, majd balra, körbehordozva tulajdonképpen a fényforrást, hátha ezzel segít megtalálni azt a valamit.
- Ha elmondanád, mit keresünk, lehet, hogy egy begyűjtő varázslat is elég lenne, ugye azt tudod? - kérdezi meg közben. Ha valaki, hát ő aztán mindent mágiával old meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Araczki Boglárka

Nem különösebben érti a nevetés okát, ennyire vicceset csak nem mutogatott, de azért annyira meg sem hatja. Lepereg. Ritkán veszi magára embertársai reakcióit, ehhez már elég vastag páncélt növesztett az évek során, hiszen mindenkit igyekszik legalább kartávolságnyira tartani, ha nem is három lépésnyire rögvest. Szinte mindenkit. Az előtte álló lányt pedig nem is ismeri, így pusztán pár pillanatig értetlenül mered rá, mielőtt száját egy rövid ideig tartó grimaszba csavarja, majd vállat von. Egészségére. A szemét forgatva veszi tudomásul aztán a választ. Ki az, aki nem hord magánál varázspálcát?
- Ez most komoly? Édes Jézus - szusszan fel szinte már keservesen, megdörzsölve a homlokát szabad kezével, majd beletúr a hajába is. Ezt nem hiszi el. Tényleg, komolyan nem érti, hogy ki az, aki elindul pálca nélkül bele a vakvilágba? Itt ácsoroghat a végén reggelig, mert egy testszínű, átlátszó, miniatűr akármi, amiről tényleg ötlete sincs, hogyan kellene egyáltalán elképzelnie is, leesett. Szórna rá begyűjtő bűbájt, de hát azt se tudja, mire kellene szórnia. Ha esetleg megpróbál mindent egy kupacba gyűjteni, abban meg ki tudja, mi a szösz akad még, és nem sérül-e meg ez a valami. El fog késni a megbeszélt időpontról is, ha nem lesz meg hamar az a valami. Ujjait még mindig a hajába fúrja, másik kezével pedig a pálcát tartja, mint a fényforrást. Nem mintha a folyosó amúgy ne lenne kivilágítva, csak mivel a fejetlenség folyosója olyan, amilyen, a világítás közel sem olyan erős, mint az általa idézett lumos maxima. Bólint a kérésre, majd sóhajt egyet kissé lemondóan - bár a lány úgyse hallja -, majd a kért irányba nyújtja a karját. Nézelődik azért ő is, hátha észrevesz valamit, ami az a bármi lehet, amit keresnek. Kényszere van megkérdezni, hogy "na, megvan már?", de úgyis háttal van neki a lány, a falnak beszélne. Gondterhelten vakargatja meg a homlokát, kellene valami értelmes megoldás. Nem jut eszébe semmi olyan, amivel ne sikerülne összeszednie minden hülyeséget is a padlóról, és azért ezen a folyosón akad az bőven bármikor. Ez a lehető legrosszabb hely bármit is elveszíteni. Megkocogtatja inkább a lány vállát, és megszünteti a fényt.
- Erre nincs időm - közli kurtán, majd egy begyűjtő bűbájt szór ki. Saját változat, még mindig kísérleti stádiumban, de hátha beválik. Tenyerében végül négy darab akármi landol. Az egyik egy fülbevalóból kihullott achátnak tűnik, szép kerekre van csiszolva, de nem csak az van ott. - Valamelyik az? - kérdezi meg, és a lány orra alá tartja a tenyerét rajta mindennel, amit a kapott információk alapján sikerült begyűjtenie. Hátha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Araczki Boglárka

Nem fogja győzködni a lányt arról, hogy egyébként miért lehet fontos, sőt, hasznos az ember keze ügyében a pálca ebben a kastélyban. Ez a folyosó meg különösen érdekes, sosem sikerült rendbe tenni még. Valami oknál fogva minden kísérletnek ellenáll, részleges sikereket sikerült csak elérni, és azt is időszakosan. Sose sikerült rájönnie, mi zavarja össze mindig, most pedig már nem is fog, mert nem ő a gondnok.
- Semmit, mert én voltam a gondnok akkor éppen - osztja meg a tényt. A lánynak végtére is nincs honnan tudni, hiszen nyilvánvalóan nem ismerik egymást. Némelyik portré azért még emlékezhet rá abból az időből, amikor megfenyegette őket, hogy ha sokat pletykálnak Lilláról meg róla, nem fog odafigyelni a karbantartásukra. Nem is gondolná az ember, milyen kellemetlen lehet egy képkeret, ami penészedni kezd vagy éppen beleköltözött a szú. Zsebre vágja közben azt, amit talált, majd kidobja, és a pálcáját is elrakja. Egyelőre talán nem lesz rá újra szüksége, de azért mindig keze ügyében szereti tudni.
- Akkor útba esik a konyha is - állapítja meg, tudomásul véve, hogy a lány vacsorázni szeretne, és emlékei szerint ugyebár a konyha épp a nyugati toronyban található. Méghozzá ezen a szinten. Neki még onnan fel kell jutni a másodikra, mert a társalgóban egyeztek meg. Bólint, indulhatnak felőle, sőt, még örül is neki, ha nem ácsorognak tovább itt, mert így is lehet, hogy el fog késni. Rá kellene jönnie, rémlik-e arra rövidebb út, mert azért ő mindig előbb szeret odaérni mindenhová, semmint késve, hiába nincs órája. Van ugyan telefonja, de az mindig a táskája legmélyére van süllyesztve, csak a nővére kedvéért hordja magával, de ki nem állhatja a gondolatát sem.
- A társalgó a nyugatiban a másodikon. Megbeszélésem van az egyik tanárommal. Napközben viszont dolgozom, és nem tudok egyszerre két helyen lenni - válaszolja. Nehéz azt mondani, hogy mesél, tekintve, hogy mennyire szűkszavú, de valójában még most is többet beszél, mint átlagosan egyébként szokása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

WTF

Ma csak az átoktörés vizsgája miatt teszi tiszteletét az iskolában, és éppen a megbeszélt helyszínre próbál eljutni, hogy elbeszélgessen Kállay proffal mindenről, amit idén az év elején javasolt olvasmányokból és a ritka megbeszélések során tanulnia sikerült. Az útja a fejetlenség folyosóján át vezet, már amennyiben nem szeretne elkésni, mert kifejezetten nagy kerülővel próbálna odaérni a tanteremhez, a folyosón azonban kisebb tumultusba sikerül belebotlania. Nem különösebben érti, mi történt, bár ahogy Kakasi tanárnőt elnézi, egészen egyértelműnek tűnik a válasz. Valaki szabályt szegett, rendet bontott, most pedig megissza a levét. Akkor se állna meg igazán bámészkodni, ha ideje engedné, bár valaha még ő is volt bajkeverő diák, mi tagadás. Magántanulóként viszont jóval kevesebb alkalma van felkavarni az állóvizet, mint régen teljes időben bentlakó rellonosként. Egy pillanatra azért megáll, felmérve, hogy mennyi levitás és eridonos is gyűlt össze itt gyászos csoportba, mint akitől most vonták le az éves pontversenyben a házuk győzelméhez szükséges néhány pontot éppen, és lássuk be, ahogy a pávának is beillő, másik századból itt ragadt tanerőtől éppen valami ilyesmire számítana. A tantárgyát egyébként puszta passióból vette fel, na meg arra a racionálisnak mondható meglátásra alapozva, hogy ebből legalább könnyedén veszi az akadályokat, legyen már valami, ami mondhatni kikapcsolódás. Egyszer talán még a néni véleményét is kikéri a bűbájairól, hátha van valami igazán hasznos tanácsa annyi tapasztalattal, amennyi a háta mögött már feltorlódott jó pár évtized alatt.
- Jó napot, tanárnő - köszön egy biccentéssel megtoldva, mintha ugyan ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. - Nem tetszett ma már látni Kállay profot véletlenül? - kérdezi, és még megvárja, hogy választ is kapjon, mielőtt távozna is, nem vonzzák az ilyen tömegrendezvények.