járőrözés pro - kinézet
A fingszek folyosóján álldogálok várva a járőrtársamra. Nem tudom, hogy ki találta ki ezt, de tudom, hogy ha egy kékkel vagyok, nem tudom ellógni, mert feljelent. Egy rellonossal le tudom boltolni, talán a másik kettővel is, de a kékek nagyon szeretnek szabálytbetartani. Szóval ma meg kell várnom a csajt - úgy rémlik csaj neve volt, de az biztos, hogy mikor láttam a neve mögött a kéken virító Levita feliratot, minden mást feledtetett velem -, bárki legyen is az. De már most unom, hogy majd hallgathatom, hogy már elolvasta a fél könyvtárat, meg nekem is jobban össze kéne szednem magam, mert meg fogok bukni. Én tuti nem kisanyám, mert a legnagyobb király vagyok, ha nem tudnád. Mondom majd neki, de egyelőre még nem indult el a legunalmasabb este evör. Előkapom a telóm, hogy elüssem az időt, szerencsére nem zaklatnak engem, mert már csak egy fél óra van arra, hogy eltakarodjanak aludni, vagy legalább bemásszanak a fészkükbe. El tudom képzelni milyen unalmas lehet a klubhelyiségük, biztos minden kék, meg fehér, ezek azt hiszik görögök, gecó! Majd csinálok nekik fehér görögjoghurtot, vagy túrót bazd meg! Felröhögök, ahogy elképzelem az esetet, mondjuk a fele csaj biztos örömmel venné, csak letagadná. Mindegyik ilyen kis szűzkislány, közben meg másra sem gondolnak, minthogy ilyen jól megrakják őket reggelre. Istenem, de szánalmas ez, na mindegy. Játszák csak a jókislányt, aztán találjanak valami balekot maguk mellé, ha lehet hosszútávra. Eltelik a fél óra, de mivel a Gardenscapes ma egész jól megy, észre sem veszem, hogy minden elcsendesedik és már takarodó van. Emiatt veszem észre, hogy nyílik a fingszfal és kilép belőle... Karolina! Máris széles mosolyra húzom a szám, megnyalom az ujjam és kifényesítem a nyálammal a jelvényem.
- Cső Karolina, te leszel ma velem? Nyugi nem úgy, mert még megijednél az anakondámtól - röhögök, miközben zsebrevágom a telót és elindulok felé. - Na, mi van odabent? Elaludtak a lekvárok? - kérdezem, és már előre élvezem, hogy milyen jó lesz mégis ez az este. Nem felejtem el megbámulni a melleit, megérdemlik.
- Cső Karolina, te leszel ma velem? Nyugi nem úgy, mert még megijednél az anakondámtól - röhögök, miközben zsebrevágom a telót és elindulok felé. - Na, mi van odabent? Elaludtak a lekvárok? - kérdezem, és már előre élvezem, hogy milyen jó lesz mégis ez az este. Nem felejtem el megbámulni a melleit, megérdemlik.