Éppen, hogy felébredtem, megállapítottam, hogy lekésem a reggelit. Nem mintha nem tudnám, hogy hol a konyha, csak nem akarok már az első hetekben kihágással pontlevonást szerezni. Bár, vizsgaidőszak volt, és nem volt valószinű, hogy ezekben az órákban szeretnék a házamat néhány ponttal csonkítani, de nem ártott, ha gyorsan ott termek.
Azonban, ahogy kiértem a klubbhelységünkat rejtő portrén, belebotlottam egy lányba. Nagyjából tíz centivel volt nálam magasabb, de, most, hogy egy magasított sarkú cipő volt rajtak, ez nem tűnt olyan vészesnek. Hosszú, barnás haja volt, és ügyesen megállapítottam, hogy még nem láttam errefelé.
~ Valószínűleg más házból való.- gondoltam magamban, majd képzeletben megtapsoltam magam.
- Szia! Én Lucy vagyok, de nyugodtan becézhetsz, úgy, ahogy akarsz- mutatokoztam be, majd tisztáztam vele, hogy hogyan szólíthat.