Az idegen érkezésére azonnal felkapom a fejem. Szuper végre jár erre valaki,talán még sikerül is rásózni néhány sütit.-Szia-köszöntöm vidáman és lassan végignézek a mézeskalácsokon.-Hát ezt tényleg sok lesz-válaszolok tetett gondolkodással.-Nem kérsz?-nézek rá végül mint akinek fantasztikus ötlete támadt. Talán tiszteletlenség de pillanatnyilag nem nagyon érdekel. Mindenenesetre felkészülök a bocsánatkérésre ha esetleg megsértődne. Sokszor fordult már elő,hogy nem a megfelelő hangnemet ütöttem meg,ilyenkor csak tudni kell gyorsan helyrehozni a dolgokat.-Nagyon finomak ám-teszem hozzá ezúttal őszinte ~és kedvesnek szánt~ mosollyal.