Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Steph megy, Steph jön, Steph hülye. Ismét. Alig telt el párnap, nekem ismét hangya volt a gatyámban és mehetnékem volt. Komolyan mondom úgy viselkedtem, mint egy besózott kisgyerek, nem bírtam magammal és az napi monoton herce-hurcával. Túl egyhangúnak és unalmasnak találtam. Itt volt az ideje, hogy cselekedjek. Az eridon klubházban felkaptam Lanettát, úgy láttam, nem volt túl sok dolga, húztam magammal. Vagy ha mégis volt valami tennivalója, akkor is jött velem, ezt a rózsaszín miniHulkot nem lehet csak úgy megállítani, ha belelendül a dolgokba. Igen, engem.
- Gyere, jó muri lesz, de shh, mert ha ezt valaki megtudja, egyből amperkodni fog. Arra meg marhára nincs szükségem, és szerintem neked sem. - húztam magam után az ezüsthajút és úgy baktattunk a folyosón.
- Valahol erre kellene lennie a szfinx portréjának... - a fejemet vakarva nézelődtem hol jobbra, hol balra, amikor megálltam, hogy beazonosítsam pontosan merre is kellett mennünk. Életemben nem jártam még arra felé, vagyis de, csak akkor az óralátogatás volt az elsődleges célom. Nem a nindzsáskodás.
- Szerintem most már halkan legyünk, mert még a végén valamelyik prefi elkap, oszt lesz nagy gebasz. - tény, hogy nem tanultam az előző ügyemből, deeee óvatosabb lettem. Ráadásul lassan este tízet ütött az óra, mi meg kint kóvályogtunk. A járőrözésre beosztott prefik valószínűleg akkortájt indulhattak.
- Szerintem erre kellene menni... - böktem az orrommal jobbra és elindultam. - Jössz-e?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Szegény Lanettát úgy magammal rántottam, hogy szerencsétlen csaj azt sem tudta, hogy kedd volt-e vagy köd. Én meg csak hoztam a formám, azt a tipikus Fannisat. Valójában nem is tudom, hogy mit hittem, hogy csak úgy betörünk a levitába, aztán meg piff-paff, dirr-durr átrendezzük eridonosra vagy mi? Először oda kéne bejutni vagy valami ilyesmi.
- Tutiraaaa, én már jártam erre, amikor órára mentem. Vagyis egy emelettel feljebb és akkor sem erre, hanem az ellenkező irányban... Jóóóóó, még soha nem jártam erre, de megoldjuk, mert pirosak vagyunk. - mindezt olyan könnyedséggel és lazasággal mondtam, mintha ez teljesen természetes dolog lett volna, mármint a belógás. Bíztam magamban és a tájékozódó képességemben. Csak egy dolog zavart, mégpedig az, hogy az orromig sem láttam.
– Gyűűűű, olyan sötét van itt... Ha erre kószálna egy dementor az tuti úgy világítana, mint a mugliknál a neoncső… - A festmények már rég szunyókáltak, és ha egy lumossal felsötétítettem volna magunkat, biztos óbégattak volna egy sort. Inkább nem tettem, helyette csendre intettem a barátosnémat. Tudtam, hogy nem fog hangoskodni, de jobb félni, mint megijedni. Prefekta-társaságra meg nem volt szükségünk
Amikor biztosított arról, hogy követett, egy nyugodt mosoly húzódott az arcomon végig, ahogy cipőjének a kopogását hallgattam. Ez volt számomra visszajelzés. Tényleg ott volt, így nem kellett felé fordulnom, hogy megbizonyosodjak róla a szemeimmel is.
- Hát, igazából még nem t'om. Gondoltam rögtönözök vagy valami. Lazriell mondta, hogy a szfinx valami agybeteg találós kérdéseket tesz fel, és csak akkor enged be, ha eltalálod. És azt is hallottam, hogy nem valami egyszerűek. Szóval majd alkotunk, max’ addig fárasztom azt a festményt, amíg be nem enged kínjába vagy  nem tudom. - felröhögtem, igyekeztem a lehető leghalkabban vihogni, ám a nevetőhullámot cipőkopogás szakította félbe. Ez nem mi voltunk, sőt... mintha nem csak egy ember jött volna. Azonnal megtorpantam, ha Lala belém jött, kicsit megbillentem, de mást nem tettem. Úgy megálltam, mint aki karót nyelt.
- Hallod ezt? –fülelni kezdtem, közben szemeimmel Lalára pillantottam, legalább is arrafelé, amerről hallottam a lépéseinek a hangját- Ez most vagy prefi, vagy tanár, vagy valami Bolyhoskaszerű soklábú izé, ami szteppcipőt hord és jön, hogy elkapjon minket… Szerintem bújunk el, szerinted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Már alig pár nap van hátra az Eridon mega-partijáig és úristen, valami szerelést kell szermányolnom azaz szerezni. Talán meg kellene látogatni egy-két boltot a faluban, esetleg apa... ja nem. Apa nem tudom hol van, se Timi. Akkor marad a falu.
Útközben eszembe jutott, hogy Lazriellhez is el kéne ugrani, mert biztos neki is kell egy-két hülyeség MJ művészellátójából, és ha már Levita, akkor MJ-t is megnézem, hogy bent van-e vagy mehetek Lazzal egyenesen a boltba majd. Útközben a legutóbbi bűbájtan órán felidézett Piroinitio bűbáj a semmiből eszembe jutott és szégyen, nem szégyen én marhára nem emlékeztem a pálca mozdulatra. Na jó, ez nagyon ciki, de egyébként a franc bír ennyi kalimpálást megjegyezni azzal a bottal. Örüljenek, hogy a vizsgákra tisztességesen felkészülök! Igaz, nem túl kimagaslóak az eredményeim és nem is mind saját kútfőből, de mindig átmegyek a vizsgákon. Remélem, idén is sikerülnek majd.
Csak nem hagyott nyugodni a dolog, ezért útközben elő is kaptam a pálcám. A zsebemben pedig volt egy gyűrött pergamendarab, amiről puskáztam a legutóbbi vizsgámon. Kutyagolás közben nem tudtam célozni meg úgy am úgysem csinálni mást, ezért inkább hagytam addig a dolgot, amíg el nem értem a szfinxekhez. Tökre hülyeség, hogy a nők tudnak egyszerre több dologra figyelni, mert én biztos, hogy nem. Vagy csak béna vagyok.
Amint megérkeztem, ismét előhúztam a pálcám és a pergament -amit természetesen a kezemben tartottam-, koncentrálva igyekeztem eltalálni a papírdarabot. Lendült a pálcám, kimondtam -szerintem helyesen- a bűbájt és puff, nem történt semmi. Na próbáljuk meg még egyszer. Ismét semmi. Harmadjára máshogy lóbáltam a pálcámat és lám, egy nem túl nagy, de egy apróbb parázsszerű tüzecske kilőtt a botból és... mondjuk úgy, nem a kezemben lévő pergament találta el. Olyan értetlen fejjel néztem fel a feltételezett helyre, ahová érkezett, mint borjú az új kapura. Egy füstölő könyvet láttam egy fiú kezei közt. SZENTSÉGES CORGI! Már megint mit csináltam?!
- Hoppácska - jegyeztem meg a nevetést visszafogva, hiszen ekkor realizáltam, hogy egy levitás könyvét sikerült tönkretennem, ez annyira vicces volt, hogy már majdnem felröhögtem kínomban, de próbáltam visszafogni magam és hátrálni, ha netán utánam jönne. Már nem is kerestem Lazriellt, lehet jobb lenne inkább innen elhúzni a csíkot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Mint egy lassított felvétel, ahogy a szemeimmel követtem a parázs röppályáját, az ajkaim is eltátottam egymástól, hiszen ezt nem igazán így terveztem. Amint a sistergő könyvet megpillantottam, illetve alig pár másodperccel később az orromhoz is elért az égett szag, összeszorítottam az ajkaim hirtelen, hogy ne röhögjem arcon a levitást. Jó ég, nem fogom kibírni, mindjárt kijön!
Ő természetesen kiakadt, de hamar rendbe hozta a dolgokat, amiket eltoltam, szóval tényleg nem volt már ott semmi keresnivalóm. Majd maximum küldök egy baglyot Lazrinak, hogy találkozzunk MJ boltjánál és talán holnap visszanézek ide, ha nem esz meg ez a morcos levitás addig.
- Igen! - heves bólogatásba kezdtem, majd a kezeim segítségével fogtam meg a fejem, hogy ne rázzam le a nyakamról- A szobatársaim mind ezt állítják! – érveltem azért még, hogy meggyőzzem, bár az arcán ennek jelét nem igazán láttam. De lehet én nem voltam túl jó emberismerő, sőt... ebben szinte biztos vagyok, mindegy is.
- De nem öltelek meg! Nézzük mindennek a pozitív oldalát, látod, minden derűsebb! Tudod, mindig azt mondom, hogy minden vihart szivárvány követ, neked is így kellene gondolkodnod! - amíg magyaráztam, elég erősen mutogattam, nem mintha felfogás képtelennek néztem volna, de nekem a magyarázás sokkal egyszerűbb volt, ha közben kalimpálhattam a mancsaimmal, ide-oda.
- Szóval ne legyél morci, senki nem halt meg és légy hálás, hogy helyrehozható volt a kár. Ha ez kárpótol, meghívlak valamire Czukorvarázsban! - ajánlottam fel neki a lehetőséget, az édességet mindenki szereti, hátha nála is beválik. Nincs olyan, savanyú ember, aki ne enne meg legalább egyfajta édes valamit, nekem a csokibéka a kedvencem meg a mindenízű drazsé, úúúúúú!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Sosem voltam a nyugodtgyerekmintaképe, még akkor sem, amikor már tizenévesen be kellene nőnie a fejem lágyának. Természetesen megragadtam a hat-hét esetleg nyolc éves gyerekek energiaszintjénél és komiszságánál. Jó, beismerem, néha azért helyén van az eszem és koromhoz illően gondolkodok, de ne feledd, ott az a szó: NÉHA. Nem figyeltem, hogy a levitás a mellkasomon lévő, büszkén csillogó prefi-bubu jelvényemet sasolta, hiszen én nagyon el voltam foglalva azzal, hogy magyarázzam el neki, miért is kell optimistán gondolkodnia. Jól látta a fiú, valóban az voltam, bár nem azért, mert én voltam a legmegfelelőbb ember, hogy betöltse ezt a tisztséget, csupán ez egy meghatározatlan ideig tartó büntetés. Anno, körülbelül egy éve, amikor Viktorka házvezető volt, túl sok fejfájást okoztam neki és a prefektusoknak, ezért jobbnak látta az egyik akkor lemondó prefi helyére betenni engem. Fúúú, annyit ellenkeztem meg hisztiztem akkoriban, mert még nem voltam tisztában azzal a ténnyel, hogy mivel is jár ez a hatalom. Be kell, hogy valljam: élveztem és még most is élvezem a prefektusosdit. Szegény Sebby, sajnálom, hogy ilyen utódja lett, mint én. No nem baj, legalább én leszek a legviccesebb prefi-bubu a suliban. Haha!
- Pedig, ha szivárványpóni lennél, tuti egyszarvú lennél. Rád nézek és ez a pónifajta jut eszembe, én pegazu… - amikor elhallgatott gyorsan megjegyeztem az iméntit, de nem tudtam befejezni, hisz azonnal faggatni kezdett.
- Mi van? Eridon, olyan eridonos vagyok, mint a huzat! Tavaly például én voltam a ház legeridonosabbja! - kértem ki magamnak sértődötten.
- Te tuti levitás vagy... a könyvből kiindulva! - mint egy dacos gyerek és a hangulat változásai, komolyan mondom, néha nem tudom mi ütött belém, hiszen a lebiggyesztett ajkak hamarosan felfelé görbültek az arcomon.
- Pedig látom a szemeden, hogy kívánod az édességet – itt már vigyorogva incselkedtem vele, hátha felröhög ő is. Nem értettem minek ekkora felhajtás egy poros könyv miatt. Én jó fej voltam és még sütizni is elhívtam volna. De ha nem, hát nem! Több torta marad nekem.
 - Ninncs olyan ember a földön, aki ne kívánná! Nem létezik! - érveltem, de az arcát elnézve inkább befogtam és elhallgattam, közben a pálcámat gondosan belefűztem a szoknyám derekába.
- Micsoda? - hatalmas szemekkel pislogtam rá s úgy figyeltem. Természetesen egy csomó feltételezés megfordult a fejemben, mint cicákat simogatni, rellonosokkal való kitolás, esetleg be kell jutatnom az eridonba mások tudta nélkül. Ha az utóbbi lesz, akkor még azt is megengedem, hogy megsimogassa a kutyámat és talán figyelmeztetem, hogy Lala rókája dilis.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Egyszerűen csak hagytam elsiklani a fülem mellett a megjegyzését arra, hogy miképpen is logikáztam ki azt, hogy ő tulajdonképpen melyik házba tartozik. Hát na, hagyjál, nekem ilyen a logikám!
Láttam, én láttam az arcán, hogy bizony átfutott az agyán, hogy talán nem is olyan hülyeség az a süti! De adta az ártatlant és metaforákban beszélt, amiknek biztos volt értelmük -hiszen levitás volt-, csak én nem értettem. Furcsán is néztem rá, amint a kék eget hozta fel példának, végül megvontam a vállam. Biztos igaza volt abban, amit mondott és inkább nem kötekedtem, mert akárhányszor vitatkoztam Lazriellel, ő nyert. Nem is értem miért, pedig annyira jó érveim voltak, de... földbe döngölt verbálisan, lol. A mosolyra csak egy ügyefogyott vigyor kúszott az arcomra, nem az ijesztőbbik fajta, inkább az a: "Vigyorgokhogynetűnjekannyirahülyének" típus.
Ahogy a tárgyra tért, én elővettem a kíváncsi tekintetemet, s nagyokat pislogva néztem fel rá, vártam, hogy kifejtse, mire is gondolt igazából. Ekkor fogtam fel, hogy amúgy ő tök magas és én sem voltam egy Törpilla, de ő is határozottan magas volt, mint Kolos. Ezért szerettem fiúkkal lógni, végre picinek és törékenynek érezhetem mellettük magamat.
- Áááááhhhhh - magam előtt összefontam a kezem, s az előzőhöz képest egy sokkal magabiztosabb mosoly terült széjjel az arcomon - Hát hallod, a lehető legjobb prefektussal akadtál össze! - halk kuncogás is érezhető a hangomon - Nem lesz nehéz, meg tudjuk oldani, viszont én csak holnap este leszek beosztva járőrözni, ha addig kibírod... - megrebegtettem a pilláimat, tudtam, hogy nincs más választása és nekem is lesz egy muris járőrözésem. Te jó ég, olyanok leszünk, mint Robin Hood és Watson! Ja nem, az más történet. Na mindegy! Ahh, már alig vártam, tök izgi lesz. Igaz a következményekbe bele sem gondoltam, de kit érdekel? Engem már úgy sem vehetnek elő, hiszen ez a rang is egy büntetés volt számomra, akkor meg? A kékség meg… hát ő találta ki az egészet, de ha nagyon úgy van, segítek neki, mert hozott egy kis színt az unalmas, monoton feladatvégzésbe.
- És a legjobb a dologba, sütizni is elviszel! Tudtam, hogy felkeltettem vele a fantáziádat! - már szinte kacarásztam, tőlem zengett a folyosó, még jó, hogy alig jártak arra. Igaza volt Radúznak, olyan voltam, mint egy rózsaszín gumilabda, ami hangosan pattog.
- Amúúúúúúúggy, Fanni vagyok! - odatartottam a bal kezem egy pacsira, mert a kézfogás túúúúúúl formálisnak tűnt és az annyira felnőttes, fúj - Csak gondoltam bemutatkozok, mert nem akartam kőbunkó lenni!- kacsintottam egyet, mert az animékbe ez tök menőn néz ki, bár nem tudom, a való éltben ez a cuki kacsintás mennyire volt cuki. Maximum hülyének néz vagy azt hiszi, belement valami a szemembe.