Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Mostanában egyre többször érzem magam cefetül, és ilyen alkalmakkor nehezen tűröm meg magam mellett az embereket. Sem Alex, sem Runa nem tud segíteni rajtam, az aggódó vagy éppen sajnáló tekintetüket pedig nem bírom elviselni, így hát ilyenkor mindig a titkos búvóhelyemre megyek, ahol általában néhány perc, esetleg óra múlva el is tűnik a rosszullét. Ma azonban sikeresen elaludtam, és csak alig pár perce eszméltem fel. Mivel semmi kedvem okot adni egy prefinek sem, hogy hazudozáson kapjon - márpedig, ha találkozom eggyel, a csillagokat is lekamuzom az égről, csak ne vonjon le pontot és ne büntessen meg, anélkül is van épp elég bajom, hogy büntetőmunkára küldenének -, úgy osonok, mint egy ninja. Bár valószínűleg, ha Misi látna, a földön feküdne a röhögéstől, de hát én nem is vagyok képzett éjszakai lopakodó, mint ő.
Éppen odaérek a szfinxhez, és kérném tőle, hogy tegye fel a kérdést, de még a gondolataimat sem tudom összeszedni, mert lépteket hallok magam mögül. Sajnos a bejáratot elzáró lénynek néha igencsak fogós feladványai vannak, és, ha most is ilyesmivel áll elő, nem fogok tudni olyan gyorsan beslisszolni a klubhelyiségbe, mint szeretnék, így hát inkább elrejtőzöm egy - a közelben álló - páncél mögé, mert alkalmas rejtekhelynek tűnik, de ami meglepetésemre már foglalt.
Az ott megbújó fiú szintén levitásnak tűnik, akárcsak én, és nagyon fiatalnak is, hozzám képest legalábbis. Elsős, maximum másodikos lehet, és talán eltévedt az órák után, ami ebben a kastélyban néha még a rutinosabb bentlakókkal is megesik. Gondolataimból arra eszmélek, hogy a fiú próbál kommunikálni velem, és a szájáról a prefektus szót sikerül leolvasnom. Elmosolyodok, mert akkor nincs olyan nagy gáz, mintha egy tanár lenne, a prefikkel talán még lehet alkudozni, legalábbis remélem. Sőt, ha Mihael az, még külön öröm is lesz a találkozásban.
Bólintok a srácnak, hogy megértettem az üzenetét, majd óvatosan kilesek a rejtekünkül szolgáló páncél mögül, hogy lássam, kiket evett erre ilyenkor a... vagyis hát, hogy ki szenved álmatlanságban. Ismerősnek tűnnek, de nem tudom hova tenni őket. Kinézetük alapján azonban nem prefik, hacsak nem éppen valami újféle divatnak hódolnak. Ha ezt teszik, szerintem inkább legközelebb valami hasznosabb dologgal töltsék el az idejüket. Nem tudom eldönteni, hogy kilépjek-e a fedezék mögül vagy inkább maradjak, és figyeljek? Előbbivel, ha mást nem is, azt elérhetem, hogy az ismeretlen levitás fiú jól járjon, viszont utóbbi akár még az én malmomra is hajthatja a vizet.
A levitás felé fordulok, és megpróbálom elmutogatni neki, hogy várjunk - két kezemet lefelé fordított tenyérrel a padló felé közelítem -, és figyeljünk. - A szemeimre mutatok, majd az ismeretlen, fekete alakokra. Várom, hogy reagáljon, és lássam, vette-e az adást, mikor valami elszalad a lábam mellett. Lepillantok, és még épp látok egy hosszú farkincát eltűnni a páncélba. Bár sok állatfajtát kedvelek, valamiért a patkányokkal nem vagyok kibékülve, így hát számra szorított kezemmel próbálom elfojtani azt a nyikkanást, amit a rágcsáló látványa kiváltott belőlem. Remélem, hogy a két gyanús alak nem hallotta meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Igen, ez igaz - mosolygom meg az optimizmusát, és hát igazat is kell adnom neki. Még semmi nincs veszve, még bármi megtörténhet, és igenis, fordulhat az a kocka.
Közben felbaktatunk néhány lépcsőn, elmegyünk pár terem mellett. Néha találkozunk ismerősökkel, nekik köszönök, mások pedig azért üdvözölnek, mert tudják, tanár vagyok. De senki nem állít meg, így hamar elérjük a "Vigadófreskó" folyosóját. Közben persze végig beszélgetünk Rolanddal.
- Igen, van konyhánk, és persze bárki főzhet benne. Persze, ha valaki nem ért hozzá, jobban örülünk, ha segítséget kér. De alapvetően szabad a bejárás. De miért kérdezed? Tudsz főzni? - kérdezem, talán kicsit csodálkozva. Ahhoz sem vagyok hozzászokva, hogy a férfiak tudnak főzni, nemhogy az ilyen fiatal fiúk. Na, jó, Merkovszky sütni is tud, de szerintem csak azért, hogy ezáltal még nagyobb lehessen az arca. Mármint hát ezt is felveheti azon dolgok listájára, amit tud. És amikor végignéz ezen a listán elégedetten mondogathatja magának: "Hát igen, egy Merkovszky mindenhez ért". Hm... Valószínűleg otrombaság ilyeneket gondolni a legjobb barátnőm apjáról. Főleg úgy, hogy nem is ismerem igazán. Roland hangjára ocsúdok fel érdekes irányt vett gondolataimból.
- Oh, hát előfordulnak balesetek - kezdem kitérően, de aztán inkább kifejtem bővebben. - Tudod, van kviddics a suliban, és hát az egy elég veszélyes sportág. Nem ritkaság, hogy a csapattagok a gyengélkedőn kötnek ki egy-egy edzés vagy meccs után. Aztán persze az órákon is történhetnek dolgok. LLG-n, mármint legendás lények gondozásán, veszélyes lények vannak, gyógynövénytanon harapós növények. Bájitaltanon belélegezhetsz valamit a szomszédod üstjéből, ami kiüthet egy időre, ha nem ért a bájitalkeveréshez. Aztán persze ott vannak a hétköznapi balesetek, meg a véletlenek, de figyelj, túl lehet élni. esküszöm, halálesetünk, az nincs túl sok.
Remélem, hogy ezzel nem sikerült elijesztenem az iskolától teljesen szegényt. Talán jobb volt, amikor még kevesebbet beszéltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Rengeteget beszélek, de fel sem tűnik, hogy tényleg mennyire sokat. Úgy érzem most kell átadnom neki minden tudást, amivel majd a következő öt évben boldogul a kastélyban. Persze lehetetlen ennyi mindent ilyen rövid idő alatt elmondani, de én azért megpróbálom.
- Oh, én nagyon bátor vagyok - nevetek fel, bár némi keserű ízzel, elvégre bátorságom nem erény, inkább közelgő és fenyegető halálom miatt félek kevesebb dologtól, mint a betegségem előtt. - Régebben próbálkoztak a levitások főzési versennyel, akkor ettem például halászlevet. Szerintem annál csak jobbat készíthetsz - tudatom vele, miközben felrémlik az, az este, amikor Alexem és Wood tálalták elénk aznapi munkájuk gyümölcsét. A hangulat isteni volt. A főzt... hát legalább szeretet volt benne az biztos.
- Lehet, hogy pont te fogod feleleveníteni ezt a... hát hagyománynak nem mondanám, de ki tudja? A végén az is lehet belőle - mosolyodom el a gondolatra. Végül is van konyhánk, tudunk főzni, és még, ha nem is minden úgy sikerül, ahogy tervezzük, a közös étkezés és szórakozás biztosítja, hogy mindenki remekül érezze magát.
Közben átérünk a vigadozó és tivornyázó festmények között a folyosó végére, hogy végül rákanyarodhassunk a szfinxekhez vezető egyenesre. Most már tényleg majdnem ott vagyunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Már messziről látszik a folyosó végét lezáró, szfinxet ábrázoló portré. Látványa, mint mindig, kicsit az otthon érzését kelti bennem. Bár már van saját otthonom, amit Alexszel közösen birtoklunk, de azért majdnem tíz évet töltöttem a Levitában. Egyértelműen kék a szívem.
- Minden háznak megvan a kastélyon belül a maga része, területe. És nagy általánosságban elmondható, hogy a különféle házak lakói nem járkálnak át egymáshoz. Egyes esetekben, például, ha testvérekről van szó, megeshet, hogy elárulják egymásnak a jelszót, vagy tanári engedéllyel látogatják egymást, de azért ez elég ritka.
Míg magyarázok, a szfinx figyelmesen néz, és vár. Sietek még gyorsan a maradék információt is a fiú tudtára adni, hogy mielőbb elmondhassa nekünk a portré a feladványt.
- Azt hiszem, az összes többi háznál jelszó van, amit a ház lakói tudnak, és amit a házuk őrzője vagy a házvezető néha megváltoztat. A Levita őrzője azonban a szfinx portréja. És a szfinxek mindennél jobban szeretik a rejtvényeket és fejtörőket, ahogy elméletben a levitások is. Éppen ezért nálunk nincs fix jelszó. Ha kitalálod a megoldást, bejutsz. Ha nem... hát akkor megvárod, míg valaki jön és megsajnál, aztán beereszt. Egy idő után hozzá fogsz szokni - nyugtatom meg, aztán kérdőn a portré felé fordulok. Szeretném, ha most Roland fejtené meg a talányt, de ha neki nem jön össze, akkor én is itt leszek segítségnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Kissé feszülten állok a szfinx előtt, míg ő rövid kis versét elénk tárja. Nagyon szorítok Rolandnak, hogy sikerüljön megfejtenie a rejtvényt, mert nem lenne jó, ha már az első alkalommal kudarc érné a házzal kapcsolatban. Talán a szfinx is látja rajta, hogy egészen friss kék, mert feladványa kellően gondolkodtató, de ugyanakkor nem is túlságosan nehéz. Mikor a fiú kimondja a megoldást, megkönnyebbülve rámosolygok, és bólintok, bár ekkora már a portré is jelzi, hogy helyes a válasz. Megnyílik előttünk az út a Levitába.
- Most a Klubhelyiségünkbe fogunk érkezni, utána pedig meglátjuk. Ha gondolod, a házban is körbevezethetlek, de akár le is pihenhetsz a Gólyalakban. Először mindenki oda kerül, úgyhogy ott találkozhatsz az évfolyamtársaiddal is.
Közben egy karlendítéssel magam elé küldöm, hogy meginduljunk befelé, és ne várakoztassuk meg túlságosan a szfinxet. Ha Roland elindul, követem őt, hgy mielőbb a Levita torony ismerős, kék termeibe érjünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Bende! - kiáltok fel rosszallóan, amikor befordulva a Vigadófreskó folyosójára meglátom és meghallom a levitás fiút. - Sosem gondoltam volna, hogy tőled ilyet fogok valaha hallani. Ráadásul a húgaid előtt - pillantom meg mellette a két pöttöm leányzót.
- Jól vagy? - fordulok a megütött navinés fiúhoz, és ekkor pillantom meg a talárján a prefektusi jelvényt. Megérintem a vállát finoman, mire óvatosan, sziszegve kiegyenesedik, de láthatóan a gyomros nem esett jól neki.
- Indulj a gyengélkedőbe! Jobb lesz, ha megvizsgál a gyógyító, nehogy valami komoly baj legyen - sóhajtom a srácnak elengedve őt, aztán Bende felé fordulok. Kezeimet csípőre teszem, hogy szigorúbbnak nézzek ki, enélkül amúgy nem is lehetek túlságosan komolyan vehető. Bár most éppen igazán dühös vagyok a fiúra.
- Sejtem, hogy nem a semmiért ütötted meg. Ez a srác amúgy is hírhedt a rosszmájú megjegyzéseiről. De neked lehetne több eszed is. Megütsz egy prefektust? Gondolhattál volna a következményekre. Az a szó meg... Ilyesmit soha nem ejtünk ki a szánkon. Soha.
Kifújom a levegőt, igyekszem megnyugodni. Ez az ügy elég komoly, nem zárhatom le csak egy kis ejnye-bejnyével. Szomorúan csóválom a fejem, de döntésre jutottam.
- 20 pontot levonok ezért a Levitától, és mivel ez már nem az első eset, rendezned kell a kapcsolatodat a navinésekkel. Beszélek erről Emmáékkal, de azt hiszem megoldható, hogy mostantól egészen a tanév végéig navinés legyél. Most menj a szobádba, kezd el összepakolni a legfontosabb dolgaidat! Majd egy házimanót is küldök fel, hogy segítsen neked. A tesóidat visszakísérem a faluba, úgyis éppen oda igyekeztem.
Nyújtom a kezemet a két kislánynak, és, ha megfogják, el is indulok velük Bogolyfalvába. Bende ellenkezése most nem fog meghatni.

/A pontlevonás csak szerepjátékos, csak a realitás kedvéért írtam bele. Ez egy tavalyi játék még, aminek az új tanévre nincs kihatása./