Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Komolyan. Sétálok én, járnak a lábaim, meg köszöngetek is vissza, ahogy elcsípek egy-egy Hellot, de... az arcomra szerintem ráragadt a WTF kifejezés. Olvasd el, mondták. Jó lesz, mondták. Én meg itt áldom az eszem, hogy nem kezdtem olvasásba, mert azért mégis csak vannak itt elvek, amikből nem engedünk. A sorozatot néztem, azt a hat részest, amiben a Kings Manes hapsi is játszik, de egyszerűen én nem értem.
Mégis mit várt Mr. Darcy? Tök bunkó volt, meg amúgy is akkora sznob, hogy külön bejárat kellett volna csak az egójának, aztán meg kiakadt, hogy Lizi kikosarazta? Hát team Lizi, esküszöm.
Igen, magasröptű gondolataim közepette, megint sikerült nem figyelnem arra, merre megyek de... legalább látok fényt. Jó, tudom... az se feltétlenül jó ómen, ha fényt látsz, de most mit tegyek? Követem.
Azért elhaladva a Szfinx előtt, csak grimaszolok neki egyet, mert a múltkor is lefárasztott. Nem akartam én bemenni, a találós kérdésekben meg amúgy sem vagyok jó. Vagyis... azokban sem.
Lassabbra veszem, mert idő közben felötlik a gondolat, buli lehet valakit követni, így hát miért ne alapon, olyan halkan, ahogy csak tőlem telik, követem.
Ez is csak addig tart, míg nem hallok repülést, ami közeledik.
Nem sikítok, de lemerevedek, mert ha denevér, és elviszi a szép hajam, én itt kapok infarktust, annyi szent. Ahogy viszont elmúlik a veszély, sietek, hogy beérjem a szökevényt, mert addigra világossá válik, szökni próbál. Mondjuk megértem, mert engem is sokszor hatalmába kerít az érzés, hogy lelépjek innen. Pedig aztán igazán próbálom jól érezni magam. Most meg elhúzom a szám, mert túl közel kerültem, és fohászkodok a fentiekhez, hogy ne kapja fel a fejét a szandim hangjára, mert ebben futni szinte lehetetlen, a pálcám meg a szobában.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Ha tudom, hogy maratoni távot fogok legyalogolni az éjszaka közepén, kényelmesebb szandit veszek fel. Viszont ez a szép az itt létembe, sose tudom előre, mi lesz, így nagyon készülni se tudok rá. Egyelőre a fejjel megyünk a falnak perspektíva tök jól alakul, de valahol van egy baljóslatú érzésem, nem fog ez sem örrökké tartani.
Meghallom a latin szavakat, ebből következtetek arra, hogy az előttem lévő épp varázsol. Egyből elfog az irigység, mikor látom, nem gyullad ki semmi, és fekete szurokszerű valami se kerekedik sehol. Ez nem ér, hogy másnak ez ennyire egyszerű. Már majdnem szólnék, hogy azért lassítson már, tök nehéz követni. Biztos valami égimeszelő, gólyalábakkal, és csak bízni tudok abban, hogy a kedvesebb fajtából, mert én is kitérnék a hitemből, ha azon kapnám magam, hogy valaki követ.
- Egészségére - hirtelen reakció, cseppet sem megfontolt, csak a nevelésem hozadéka, ami után össze kell szorítanom a szemem, mert lehetetlen, hogy a hirtelen kerekedett zajban, ne szürné ki az én egérke hangom. Mentve a menthetőt, azért próbálok én besunyulni egy oszlop mögé, csak nem adom olyan könnyen a fejem, hogy levegyék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Na. Most már kezd izgalmas lenni. Én tudom, hogy ő itt van... nyilván tudom, mert követtem. Azonban, hogy ki az az Ő, arról fogalmam sincs, csak azt tudom, inkább Ő legyen, mint AZ, mert a bohócoktól kifutok a világból.
És most már Ő is tudja, hogy én itt vagyok, így nem volt más választásom, csak besunyolok egy oszlop mögé, mintha az meg tudna védeni bármilyen átoktól is. Tuti, hogy amennyire jól bánik a mágiával, úgy osztja az átkokat is, mint Rózsika néni a diós bejglit a Tündérmanó utcában. A helyzet az, hogy még az utóbbiból bármennyit, az előbbiből egyáltalán nem kérnék, ha módom van rá.
Viszont újabb fénycsóva jelzi, hogy elindul. Most lenne alkalmam nyugodtan, épeszű emberi lény módjára átgondolni, mennyire éri ez meg nekem, hogy egy idegent kövessek, ehelyett a lábaim már indulnak is, szemem pedig le nem veszem a csóváról, noha egy pillanatra még a gyanú is elfog, mert a sötét árnyék nem kíséri, mint eddig. Elvetem a gondolatot egy legyintéssel, mert nyilván ő is óvatosabb, most hogy tudja, nincs egyedül. Én is óvatosan tipegek tovább, újabb helyeket nézve közben, ahová bújhatok, ha netán úgy adódna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Tudom én, ez is olyan, hogy nem lehet sokáig húzni. Izgalmas, de azért megeszi az idegeim, hogy nem tudom, hogyan, miképp fogok lebukni, és szinte érzem, ahogy öregedem vagy harminc évet helyben.
Nem tart sokáig, hamar rájövök.... engem átvertek. Mert a fénycsóva, amit eddig követtem, eltűnt... viszont mögöttem lett egy másik. Noha háttal állok az illetőnek, arcomra kiül az elismerés, mert ez azért nem volt rossz...ezt be kell ismernem, na de... én meg a Zsanna vagyok.
- Nevet, házat, évfolyamot - fordulok meg, hogy szembe találjam magam a célpontommal. Próbálok olyan határozott kiállást eszközölni, amilyet csak tudok, hogy hiteles legyek.
- Takarodó elmúlt, kezitcsókolom... remélem, jó mentséged van az éjszakai csatangolásra - fonom össze a kezeim a mellkasom előtt, kérdőn tekintve fel rá. Itt könyvelem el, ha még ténylegesen is prefi lennék, akkor se tojná össze magát tőlem, és ez azért valahol gáz. De amúgy tök evidens, ha ketten vagytok egy sötét folyosón takarodó után, az egyikőtök tuti prefi... hát remélem, ez az elmélet esetünkben dugába dőlt, mert akkor én vagyok nagy trutyiban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Egy próbát megért - húzom el a szám, most már védekezően feltéve mind a két kezem. Megadom én magam, csak azt a botot ne lengesse előttem, mert átjár a pánik. Most ha itt átkozza ki belőlem a lelket, azt is csak reggel vennék észre jó eséllyel, hisz Kornéliát én is láttam, ide ma már nem jönnek.
- Nem alszok... lemerülök, nem vagyok jó alvó, ezért csatangolok, azt hittem valami betörő vagy, vagy ilyesmi... Gondoltam, majd jól megmentem a sulit, aztán nem küldenek büntire - sóhajtok fel, ténylegesen megadva magam, mert nem akarok bajt. Egyébként ez még csak nem is teljesen hazugság, megfordult a fejembe.
- Betörő vagy? - jön a magától értetődő kérdés, aztán majd közben ráérek kiagyalni, hogy mentsem meg a sulit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Tudjátok, ki az igazán ijesztő? Az olyas valaki, akinek nincs az arcára írva semmi. Komolyan. A hideg kiráz tőlük. Ha mosolyognak, tudom, hogy nem kell visszavennem, mert akkor jó az úgy, ha fel tudnának koncolni a szemükkel - mint Álmos az esetek többségében -, akkor tudom, hogy be kell húzni a vészféket, mert hamar kapni fogok. De ez. Ezzel én nem tudok, mit kezdeni. Viszont annyira érdekes, és fogalmam sincs, hogy csinálják. Gyakorolják a tükör előtt? Vagy megedzette az élet őket? Azt igazán sajnálnám, senki nem érdemli meg, hogy rossz dolgok történjenek vele, hacsak nem tett ő is rossz dolgot. Akkor megérdemli.
- Hah, szarkazmus... ezt ismerem - csillan fel a szemem, ahogy rámutatok. Még ki is húzom magam, mert sok időbe telt már a definiálása is, nem hogy fel is ismerjem. Most igazán büszke vagyok magamra.
- Jaaa, én nem követlek - megyek természetesen utána, mert már nem csak arra vagyok kíváncsi, hová megy. Most már az is érdekel, kicsoda ő, és miért ilyen.
- Csak épp arra van dolgom - mondjuk, azt meg ne kérdezze, mi dolgom lehet éjnek évadján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

És persze nem figyelek, mert jobban leköt a háta. Vagyis, ha az kötött volna le, talán előbb észreveszem, hogy egyre közeledik, de így frontálisan nekiütközök, még fel is szisszenek. Nem vagyok én megedzve, sem felkészülve az ilyen hirtelen reakciókra.
- Te gyúrsz? - fogom meg a homlokom, meg is tapogatom, nem keletkezett-e rajta pukli, vagy ilyesmi.
- Ja neeem, nem szükséges... téged egyenek meg előbb... vagyis... nincs nálam a pálcám - motyogom halkan, teljesen megsemmisülve. Azt már igazán nem teszem hozzá, ha itt lenne se érnénk vele túl sokat, de legalább szép.
- Vagy mehetnénk együtt is. Én elkísérlek téged a te dolgodra, utána meg te az enyémre engem, na? - vetem fel ötletként, addig is lenne időm kitalálni, mi az én dolgom ilyenkor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Azért ez már nem annyira vicces. Sokkal bulibb volt úgy követni, hogy nem vett észre. Talán ha nem lenne ilyen pokróc, vagy nem is tudom. De most meg itt csak álldogálunk, bennem meg újra feltámad a kisebbségi komplexus olyannyira, hogy elfog a késztetés, hogy elszaladjak egy sámliért. De... legalább felnézek rá.
- Eridon, te jó ég - hát megvakít, könyörgöm. Hunyorogni kezdek, és a kezem is a szemeim elé teszem, mert rendesen fáj a hirtelen fény.
- Te gondolom rellonos vagy - mert hát mi tagadás, nincs ezen mit szépíteni.. tipikus rellonos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Uhh, akkor mégis együtt megyünk? - kezdek szökdécselni - már amennyire a cuki szandim engedi-, a colos mögött, egészen addig, míg fel nem fogom az ezt megelőző jelenetet.
- Héj, az eridonosok igenis menők... - kikérem magamnak, és a házamnak is. Azt a házat nem lehet ledegradálni egy szemforgatással.
- És nincs is nálunk penésszag, mint nálatok - puffogok még kicsit, teljesen felfújva magam.
Persze a mérgem is hamar elszáll, mikor meglátom a táskát.
- Abban mi van? - mutatok is rá, hisz úgy szorongatja, mintha valami értékes kincset rejtene.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Naugye, és tényleg büszke vagyok. Szerintem a legvagányabb házba kerültem. Te nem vagy büszke a házadra? - a kérdés már óvatos, mert lehet nehéz téma, és lehet, hogy ő nem is szeret ott. Ami egyébként érthető, mert nem nálunk van. Igen, ha nálunk lenne már ismerném.
Persze töretlenül követem én, és csak némán csüggedek, amiért nem fogom megtudni,mi van a táskában. Amint vége a kanyargós részeknek, és a lépcsősor egyenessé válik, megfogom a srác kezét egy pillanatra, csak hogy megálljon, aztán el is engedem, mert szent nekem a privát szféra.
- Ez így uncsi, mutatok jobbat - mosolygok rá, és mielőtt még felvonhatná a szemöldökét, a lépcső korlátjára pattanok, mert úgy bulibb lemenni.
- Na, jössz? - még nagy szemeket is meresztek, így tényleg viccesebb, lezakózni meg csak nem fog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Hát ez.... au - kapok a mellkasomhoz teátrálisan, még az ajkam is lebiggyesztem.
- Mi bajod van az eridonosokkal? Bella? Jó, ő a ritka kivétel, szerintem még a sámánbotot is megfenyegette, hogy oda kerülhessen - de nem mindenki Bella azért, na. Hála Merlinnek.
Észreveszem én, hogy összerezzen, de sejtem, hogy ez is olyasmi, amire nem kérdezünk rá, szóval nem is teszem. Még a végén bepöccen és lelök a korlátról, amire egyébként tök rutinosan pattanok fel, hogy aztán lekússzak a lépcső aljáig.
- Azzal mindketten jobban járunk, ha nem viszel. Épp az apám az ügyeletes - megyek oda hozzá, de egy ponton megdermedek, és elmosolyodok. Most először hivatkoztam rá így, és nem Mr. Löwenherzként. Furi, de nem rossz érzés, csak még szoknom kell.
- És tuti ki nem magyarázom, miért egy srác cipel oda éjnek évadján - forgatom meg a szemem, mert abban is biztos vagyok, lennének kérdései.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Nekem... megvan a gyógyszerem, csak ADHD-s vagyok. Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar, tudod? Elvileg majd kinövöm - forgatom meg a szemem. Nem, nem fogom fel betegségként, mert nem vesz el tőlem semmit, valószínűleg ha nem lenne ez, akkor is ilyen lelőhetetlen lennék.
- Amúgy.... megyünk is valamerre, vagy csak lábnapot tartunk? - nyögök fel, mikor újabb lépcsők felé veszi az irányt, de követem töretlenül, noha a lábaim már nagyon érzik. Nem szoktam én ennyit lépcsőzni.
- Különben Zsanna vagyok... tudod, ha agyontörném magam, és nem tudnám megmondani a nevem, legalább te tudd - mert abban szinte biztos vagyok, hogy egyébként nem érdekli. Ha érdekelné, már kérdezte volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Lehet, hogy volt - küzdök a lépcsőfokokkal közben, direkt figyelmen kívül hagyva a nekem szegezett kérdést.
- De látom, hogy olyas valamire készülsz, amit nem szívesen teszel meg. És tudom, hogy ezt sose fogod bevallani, de örülsz, hogy itt vagyok, és nem vagy egyedül, szóval veled megyek. Nem hagyunk hátra senkit - húzom ki magam, na meg fel is szívom, legalább is annyira, hogy már nem mögötte, hanem mellette lépkedek.
Egyébként az én hangulatom is megváltozik, óvatosabb leszek, de kezdem komolyan venni a helyzetet, és próbálom nem firtatni a dolgot. Egyszerűen csak kivárok, hisz ha akar magától is beszélni fog, ha meg nem akar, harapó fogóval se fogom kihúzni belőle, maximum felbosszantom, amit pedig nem szeretnék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Igen, igen erről beszéltem - mosolyogva forgatom meg a szemem, még a vállam is megvonom, pontosan úgy, mint akinek tökmindegy, mit mond a másik, ő tudja, hogy igaza van.
Aztán elkerekedik a szemem, mikor a falhoz kerülök, de csak hamar megértem, miért. Óvatosan pislantok ki Zalán mögött, belekapaszkodva a vállába, mintha ő lenne az én élő és eleven pajzsom, csak hogy megnézzem, micsodák a hang tulajdonosai.
- Istenem, de édesek - nyöszörgöm halkan, hisz én hallottam arról, hogy vannak itt manók, de egyel sem találkoztam még. És van egy olyan érzésem, nem is most kellene bemutatkoznom nekik.
Tapogatok közben, keresek valamit, és meg is akad a kezem egy kilincsen, amit óvatosan lenyitok. Pánikszerűen húzom be magunkat, mondjuk arról fogalmam sincs, hogy hová, de a célnak most körülbelül bármi megfelel.
- Ez annyira igazságtalan. Miért dolgoztatják őket? Ők nem rabszolgák - találom meg az alkalmat, hogy kifakadjak, és nem tetszésemnek adjak hangot.
- Szerinted bántották? Hát szipogott - nézek a túratársamra, de én is pocsékul érzem magam. Egyszerűen utálom, ha valakit bántanak... ok nélkül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Azért megnyugtat, hogy itt nem bántják a manókat, biztos kicsapnám a hisztit, ha arról lenne szó.
- Jó, azt megértem.... Kakasi ijesztő - forgatom meg a szemem, nekem sem a legkedvencebb tanárom.
- Jééééé. Jól áll, ha mosolyogsz - még az arcomra is kiül az az őszinte döbbenet, ami hirtelen eluralkodott rajtam, mit sem törődök a tekintetével, csak... miután feleszmélek, hová hoztam magunkat.
- Oké, csak nyugi... nincs veszve semmi. Tudsz láthatatlanná tevő bűbájt, ugye? - pislogok rá, amolyan "tessék, meg is oldottam" tekintettel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Ugye tudsz? - bizonytalanodok el most már én is, és a pánik is szép lassan telepszik rám, ami nem túl jó, mert ezzel párhuzamosan kezdek el levegőért kapkodni. Szinte érzem, ahogy összezsugorodik a tüdőm, a falak meg egyre csak közelednek.
Valahol érzékelem, hogy megint terelgetnek, de az első biztos pontnál leggugolok, és összeszorítom a szemem. Nem kaphatnak rajta, nem csaphatnak ki. Ezeket mantrázom magamban, és hallom, ahogy szaggatottan kapkodom a levegőt, mert igen, nekem is vannak problémáim, szerencsére ez a fajta ritkán jön elő. Hirtelen még azt is elfelejtem, hogy társaságom van, próbálom magam lenyugtatni, mert sajnos tudom, mi lesz ennek a vége. És még csendben is kellene maradnom, ami ebben az állapotban irtó nehéz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Aránylag gyorsan összeszedem magam, mondhatni... rutinom van már benne, így kisvártatva már az ajtót vizslatom, amin a két manó belép. Kétszer is összerezzenek a társamat ért támadás miatt, ebben a pillanatban rendesen sajnálom is.
Azonban csak akkor kászálódok ki mögüle, mikor az ajtó becsukódott mögöttünk, hogy aztán elé lépve, kezdjem el vizslatni.
- Ijj, jól vagy? Nagyon fájt? - a fejét ért csapás jobban foglalkoztat, így ha nem hadakozik nagyon, az álla alá nyúlok, hogy megnézzem, mennyire kell ide medimágust hívni.
- Lehet jobb lenne, ha mégis csak meglátogatnánk aput - állok elő az ötlettel óvatosan, mert én ugyan nem értek a gyógyításhoz, viszont a fiú orra piros, ami egyetlen esetben se jelent jót.
- Oké, sajnálom... elsőre jó ötletnek tűnt - kész vagyok ünnepélyesen elismerni, szegény miattam szenvedett kárt. És még bűntudatom is van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Te meg fafej. Oké, hogy pasi büszkeség, meg minden, de ha nekem itt esel össze holtan, én nem tudlak felkelteni, csak szólok - akadok ki, természetesen követve, mert nézd meg. Az ember itt segíteni akar, erre meg besünül ő is. Ki érti a fiúkat.
- Hurrá, jöttünk megnézni.... Bélát? - nézem a festményt, döntöm a fejem jobbra-balra, és próbálok magamban választ találni a miértekre. Lehet a Bélát legalább eltaláltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Persze, megint csendel. Nem szeretem, inkább horkantson vagy valami. Hahh, ki érti ezt az embert. Azt sem értem, miért kellett egy festményhez így felmászni, és talán kicsit csalódott is vagyok, mert valami másra számítottam.
- Ez most komoly? - kilépek a srác háta mögül, és szembesülök a saját házam bejáratával.
- Mit szeretnél te itt? - gyanakvón mérem végig, és összefonom a mellkasom előtt a kezeim, mert most igazán nyeregben érzem magam.
- Mondtam én, hogy ez a legjobb ház - eresztek meg felé egy önelégült vigyort. Oké, nem mondtam, de hát ő is ide akart jönni, nem a Navinébe, vagy a Levitába... ez azért elég árulkodó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Hmmm... - mélázok el látszólag, aztán a fejemet rázom.
- Meglátszik, hogy nem ismersz, de neked további jó szórakozást - dőlök szépen a falnak, és még integetek is.
- Szerencsésebb lett volna előbb Kornéliához rohannod... sajni én nem tudom a jelszavunkat... ugyanis... nem itt alszom - tárom szét a karom, mert hát mondtam volna, de nem kérdezte. Csalódottan sóhajtok, mert ennyi kör feleslegesen, a semmiért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

- Ugye tudod, hogy ez sem a te bajod volt? - vonom fel a szemöldököm, mert nem kértem, hogy az önjelölt bébicsőszöm legyen. Már nagyon rég nincs olyanom, hála Merlinnek.
Még egy ideig nézem, de aztán elvetem a gondolatot, hogy a nyomába eredjek, és akkor elindulok a faluba. Út közben legalább lesz időm kitalálni Zenkőnek, hol voltam idáig.