Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Zalán még a tőle megszokottnál is elmélyültebben folytatott vitát a folyosón az egyik festmény lakójával.
- Én mondom neked, hogy ostobaság, kölyök! - fröcsögte egy karosszékben terpeszkedő férfi borvirágos orcával. Kezében egy poharat lóbált, mely tartalmának egy része már eltűnt a férfi bajsza alatt, a másik fele pedig a szék karfájára folyt.
- Márpedig nem az, uram! - vágta rá a fiú és már könyékig el is merült keze a táskájában, hogy tézisét megerősítse. Egy egészen rongyossá olvasott könyvet húzott elő kis idő múlva, majd diadalittasan felmutatta azt a már kicsit sem szomjas uraságnak - Látja, már korabeli kutatások is folytak róla, amik igazolják, hogy... - Zalán csalódottan engedte le a karját, amikor ráeszmélt, hogy a portré elaludt. Ingerültségét nem leplezve nézett körbe a folyosón. Senki az égvilágon nem volt tanúja a diskurzusnak, aki esetleg hozzá tudott volna szólni. Legalábbis első pillantásra úgy tűnt, a folyosó kihalt. Csak ő és a vígan hahotázó portréalakok, akik rá se hederítettek. A levitás gólyának még az sem tűnt fel időben, hogy egyetlen fényforrásául már csak a nyeglén pislákoló gyertyák szolgáltak, a nap pedig már rég lement.
 Alapjáraton nem zavarta őt a sötét. Mindig is tartalmasabban tudta eltölteni az idejét az éjszakai órákban, mint napközben. A csoporttársai már elkönyvelték valami naplopó suhanc gyereknek, akit nem érdekel az iskola, mert majdnem minden órán elbóbiskolt. Holott nem is lehetett volna jobban Zalán a szöges ellentéte mindennek. Rengeteg dolog érdekelte és ezt nem volt rest megmutatni az olyanoknak, akik egy szemernyi érdeklődést is mutatnak irányába. így történt az is, hogy leállt beszélgetni a festménybéli úrral, csak mert az megkérdezte tőle, hogy nem akar-e felküldetni neki még egy kancsó bort az egyik konyha melletti portréból.
 Levonta magában a végső konklúziót. Neki volt igaza és ez a beszélgetés tulajdonképpen semmit sem ért. Kissé csalódottan fordult el a faltól és próbálta memorizálni, melyik úton is fog leggyorsabban visszajutni a háza klubhelyiségébe. Spoiler alert: Zalánnak finoman szólva fingja nem volt arról, merre kéne indulnia. Azt biztosan tudta, hogyha nem siet, nagyon hamar átértelmeződik neki a produktív nap fogalma, mert valamiféle büntetőmunkán kell rohadnia olyan emberekkel, akiket valószínűleg nem kedvelne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Zalán kissé összerezzent, amikor megszólították. Azt hitte először, hogy egy portréalak szólította meg, így a falat kezdte bámulni, a hang forrása után kutatva. Beletelt pár hosszú, kínos pillanatba, mire rájött, hogy van ott még valaki rajta kívül. A lány arca noha csinos volt, kicsit ijesztőnek tűnt a halvány fényben. Mintha Zalán tilosban sántikálna, kapkodva a táskájába gyűrte a könyvét. Nem vette észre, hogy a hanyag mozdulatnak köszönhetően lényegében a könyv fele a padlóra hullott, hiszen az ósdi könyvgerinc nem bírt már ennyi lapot a helyén tartani.
 - Köszönöm az észrevételt, kedves... kedves idegen lány, éppen rajta voltam az ügyön. Csak éppen... hát... - itt már rájött, hogy nincs miért hazudnia - Nem tudod, merrefele van a Levita klubhelyiség egészen véletlenül?
 Vállai az addig feszült tartásból kissé elernyedtek és bocsánatkérő pillantást küldött a lány felé. Valószínű, hogy az illető nem azt a programot tervezte estére, hogy őt kísérgesse a kastélyban. Ami azt illeti, ha már itt tartottak, neki sem kéne már programot csinálnia a körleten kívül, nemde? Nem akart tolakodó lenni, hogy egyből belekérdezzen, nem fél-e a prefektusok bosszújától, így hát kíváncsian leste inkább a másik válaszát.
  Néhány portréalak eközben halkan röhögcsélt mellettük, mert ők észrevették a Zalán lábánál szétterülő papírhalmot. Valószínű a lány is látta, csak neki nem volt annyi esze, hogy odafigyeljen maga köré.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Ó. Ne haraguj, még nem sok háztársamat ismerem. - vallotta be Zalán. Idáig csak Bogit volt lehetősége név szerint megismerni és egy-két évfolyamtársát, akik kérdeztek tőle valamit egy-egy tanóra között. Pedig ha korábban látta volna, biztos emlékezne ezekre a barna szemekre. Rászorított a lány jobbjára, de nem túl erősen, biccentett is mellé egyet - Örvendek. Én Zalán vagyok - amikor lenézett a kezükre, akkor vette észre, hogy néz ki a padló - Ó, hogy az a...
 Egyből leguggolt, hogy összeszedje, amit elhullajtott. Ilyenkor kicsit bosszantotta, hogy nem tud még elég bűbájt. Más már rég ellőtt volna egy Invito-t, vagy valami hasonló hasznos dolgot. Névből sok bűbájt ismert már, látta, ahogy apja otthon használja őket, de ez nem mindig elég, hogy tudja is alkalmazni az adott varázslatot.
 Először próbálta sorrend szerint összerendezni a lapokat, vajmi kevés sikerrel. Egy hölgy az egyik portrén, aki már szintén nem volt szomjasnak mondható, most már leplezetlenül kacagott Zalán bénázásán - Csak egy perc... Indulhatunk. Azt hiszem.- motyogta gyorsan a fiú. Mivel nem akarta megváratni a másikat, inkább már csak egy kupacba dobált mindent, ami a keze ügyébe került. Felmarkolta a lapokat és felegyenesedett. - És mondd csak kedves Betti, feletted is úgy eljárt az idő, mint nálam, hogy itt találkozunk késő este a folyosón? - Zalán teljesen gyanútlan volt, bele sem gondolt, hogy talán épp egy prefektusba botlott bele. Bogi sokkal szigorúbbnak tűnt hozzá képest, na meg a jelvényt sem látta rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Köszönöm - örömmel nyugtázta, hogy Betti nem áll be a kárörvendők sorába, sőt mi több: segít neki. Mosolyogva vette el tőle a papírokat. Az alvó uraság festményére még vetett egy szomorkás pillantást. Majd talán egy másik alkalommal.
 Elindult Betti mellett, de hamar meg is álltak, mert a lány értetlenül nézett fel rá. Zalán ugyanolyan arccal bámult vissza. Várt még pár másodpercet, hátha csak rosszul értett valamit, de nem úgy tűnt.
 - Hát... tudod. Ha túl késő lesz, akkor nem csak én fogok tilosban mászkálni... hanem te is. - minden tagmondatnál megállt kicsit, reménykedve, hogy nem kell tovább magyaráznia az egyértelműt - Mert hát te is diák vagy, mégis mi indokolná, hogy itt legyél takarodó után... Mert hát diák vagy, ugye? Ugye nem egy tanár...? Mert ha tanár lennél az kicsit ciki lenne, mármint nem azért, nem te lennél ciki, hanem úgy ez az egész...
 Zalán az utolsó mondatait már inkább hadarva mondta el, mert érezte, hogy kezd bolondot csinálni saját magából. Fél kezébe temette az arcát, amikor rájött, hogy jobban járt volna, ha inkább befogja. De már nem lehetett. Este volt, ilyenkor kezdett csak igazán mozgásba lendülni az agya. Igaz, nem mindig értelmes dolgok kavarogtak benne, de lényegesen aktívabb volt, mint tanítási időben. Csak arra egyáltalán nem volt felkészülve, hogy az imént félbeszakadt tudományos diskurzuson kívül bármi másról is kell majd beszélnie.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Huhh, akkor jó. - fújta ki megkönnyebbülten a levegőt. Az ő szája is mosolyra húzódott, ahogy látta a másikat nevetni. A következő tippje az lett volna, hogy egy iskolai szellembe futott bele, de azt kimondani sem volt mersze, akkora ostobaságnak hangzott. A nyugalma azonban nem tartott annyira sokáig.
 De hát járőrözni a prefektusok szoktak, nem? Kíváncsian kezdte méregetni Bettit. Csinos volt összességében, de nem ez érdekelte most Zalánt. Nem, tényleg nincs rajta a jelvény. Egyszerű figyelmetlenség csupán, vagy a lány nem teljesen az, aminek mondja magát? Fölösleges ezen agyalni, egyszerűbb, ha kimondja, amire gondol.
 - Akkor csak a félreértések elkerülése érdekében, legközelebb tedd fel a jelvényt - tanácsolta Zalán - Bár szerintem csak én vagyok az egyetlen ostoba a kastélyban, aki nem ismeri még fel a prefektusainkat. Ami valljuk be, szégyenletes, mert egy ilyen arcra emlékeznem kéne.
 Amikor ezt kimondta, akkor botlott el a folyosó szőnyegének egyik felgyűrődött darabjában. Szerencsére nem esett orra, de pár papírt megint elhullajtott. Lehet tanácsos lenne eltennie, vagy minél előbb összerakni azt a könyvet.
 - Van annyi időnk még, hogy segíts esetleg benne? Nem tudom még használni a Reparot - De ha Betti tényleg prefektus már, akkor ő talán igen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

  Hunyorogva nézett körbe és kapta fel gyorsan megint a kacatjait. Sietve tette, mert már nem akarta Bettit fárasztani a bénaságával.
 - Persze, minden rendben. Csak nem figyeltem a lábam elé. - Örült a hírnek, hogy nem úgy kell visszavinnie a könyvét legközelebb a könytárba hogy az darabokban van. Csúnyán néztek volna érte. Nemsokára majd ő is tudni fogja, hogyan oldja meg az ilyesféle ügyes-bajos dolgait. Magához hívhatja, amit elveszettnek vélt. Világíthat a pálcájával, ha már az orra hegyéig sem lát. Egyszerű apróságoknak tűntek az ilyesfajta bűbájok, de Zalán el sem tudta képzelni, milyen lenne ezek nélkül a jövőbeli élete. Szar lehet muglinak lenni - vonta le magában a konklúziót. Muszáj lesz valamikor gyakorolnia bűbájtanra.
 Kezdtek elkalandozni a gondolatai, de valami még ott motoszkált a fejében. Hamar rá is jött, hogy mi zavarta őt. A másik szfinx kérdése az orrabukós malőrje előttről.
 - Hát azt nem nekem kell tudni, hova tetted - a hangjából is ki lehetett találni, hogy miközben beszél, ajka cinkos vigyorra húzódott. Először is kicsit furcsa volt neki, hogy Betti pont a klubhelyiség felől tart valahová, egészen célirányosan. Lehet, hogy csak kényszerből kíséri vissza. Hogy kvittek legyenek és Zalán ne tartsa másnap említésre méltónak, hogy kivel futott össze és merre látta menni. Most már azt sem tartotta kizártnak, hogy a másik füllentett neki, hogy különösebb következmények nélkül megússza ezt az esti sétát - Biztos, hogy létezik egyáltalán az a jelvény, 'Betti a prefektus'? - Talán nem is lehetett látni a halvány fényben, de egy kacsintással jelezte a lánynak, hogyha mégis ez a helyzet, ő nem az az árulkodós típus.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

- Persze, hogy nem szoktál hazudni, én nem is arra... - Először Zalán azt hitte, hogy nem volt elég egyértelmű a jelzése, hogy őt egyáltalán nem zavarja, ha valaki szabályszegésre adja a fejét egészen addig, amíg őt nem rángatják abba bele. Márpedig Betti nem hogy magával rántotta volna a rosszba, egyenesen segített neki jelvényvillogtatás nélkül is.
 - Úgy értem, hogy nem számít, hogy prefektus vagy-e. Kedves vagy és segítettél. És nem úgy néz ki, mintha prefektusi "muszájból" tennéd mindezt. - Zalán zavarában az orrát kezdte el vakargatni. Ritkán tudta kihozni az embereket a sodrából, elsődlegesen azért, mert egyáltalán nem állt szándékában senkit sem feldühíteni. Néha mégis sikerült. Betti szúrós tekintetétől nem kicsit kezdte kényelmetlenül érezni magát. Hát még amikor előkerült a lány zsebéből az említett kitűző! Tétovázva pislogott, először Betti kezére, majd a barna szempárra. Ajkát összeszorította, nem tudta először mit mondjon. Kínos.
 - Én... Mármint nagyon sajnálom, ne haragudj. - Nyökögte bocsánatkérő hangon, mert látta, hogy ez utóbbi megjegyzésével jobban megbántotta a másikat, mint amikor idősebbnek nézte és tanárnak hitte őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

  Zalán ma már másodjára szenvedett a szfinx feladványával. Először még ebédszünetben kellett felrohannia a bájitaltan könyvéért, mert ha már alvással tölti Rudibá órájának jelentős részét, azért mégiscsak meg akarta tisztelni azzal, hogy elviszi magával a felszerelését. Nem látszott rajta, de az egyik kedvenc tantárgya volt. Amikor a délutáni órái véget értek, megvárta Zentét a vigadófreskó folyosójának bejáratánál, hogy együtt baktassanak vissza a körletükbe. Közösen sokkal gyorsabban rá szoktak jönni a szfinx feladványára, hiszen korábban Zalán édesapjának köszönhetően volt lehetőségük már gyakorolni.
 Az utolsó lépcsősornál Zente kicsit lemaradt, mert egy másik elsős útbaigazítást kért tőle. Addig Zalán előrement, beállt a portré elé és várta a neki szánt rejtvényt. A szfinx festett szemei felcsillantak, mély és méltóságteljes hangon szólalt meg.

Pehelykönnyű vagyok, de még a legerősebb ember sem tud sokáig megtartani.
 A fiú ujjaival táskája pántján kezdett el dobolni, úgy ismételgette halkan a mondatot. Hátrapillantott, hogy vajon megvárja-e barátját a válasz kifundálásával, vagy oldja meg egyedül. Homlokát ráncolta, amikor Zente helyett valaki más fordult be a folyosón. Nem tűnt ismerősnek, de egyértelműen felé tartott. Zalán odébb lépett, hogy miközben ő a találós kérdésen agyalt, a másik is meghallgathassa azt a portré által.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

  Felismerte Augustine-t, amikor már közelebb ért, de nem foglalkozott vele. Sosem beszéltek még egymással és ez így volt rendjén. Amíg nem keresztezi semmilyen módon a Levita hírhedt bajkeverőjének útját, addig csak nem fog csesztetés célpontjává válni, nem igaz? A fiú kérdését eleresztette a füle mellett, mert a gondolatai már felvették a találós kérdés fonalát. Könnyű, de nem tudod tartani. Lehetsz akármilyen erős. Talán nem is látod. Vagy talán olyan anyagból van, amit meg sem tudsz fogni. Pont mint a...
 Elmélkedéséből az zökkentette ki, hogy Zente megbökdöste. - Mi van már? Már itt volt a nyelvem hegyén. - Nem értette, hogy barátjának mi baja van. Igen, ő is látta, hogy ki áll ott mellettük, de ilyen közelről meredni rá és kibeszélni egyenlő lenne az öngyilkossággal. Célkeresztet akarsz a homlokodra, Zente?
  - Kitaláltam! - hadarta a kelleténél hangosabban, majd a portré felé nézett, ami előtt Augustine is állt, hogy bemondja a megfejtést. Aztán rájött, hogy Zente mit akart mondani neki. - Az a toll... - motyogta teljes értetlenséggel állva a jelenség előtt.
 - A válasz helytelen! - vágta rá a szfinx s kissé sértődötten emelte fel fejét, jelezve, hogy ennél azért kreatívabb tippre számított.
 - Már bocsáss meg... Augustine. De azt ott - a szarkatollra mutatott - mégis honnan szerezted? - Hangjában totális zavarodottság csendült. Tenyere izzadni kezdett, ujjaival rámarkolt a táskája pántjára. A válasz egyszerű volt. Zalán mégis tagadni akarta. Nem mintha nem vágyott volna mindennél jobban arra, hogy meglelje a kabaláját. De nem itt. Nem így. És nem nála. Mégis mivel érdemelte ki, hogy az ő homlokán legyen az a bizonyos célkereszt?
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Megütközve bámult Augustine arcába, két dolog miatt is: hogy kimondták helyette a jelszót, amikor már sikerült rájönnie, és hogy azt állította a kabalájáról, hogy találta.
  Tényleg mindenhol keresték a tollat. Az évfolyamtársai, amikor rákérdezett, hamar lerázták őt azzal, hogy nem ők voltak. Gyanúsítani meg senkit nem állt szándékában. Nem akarta bajba keverni miatta az egyetlen szemtanút sem, így hát jobb ötlet híján néha keresőkörutakra indult a körletük környékén és nem egy alkalommal Zente is mellévetődött.
 - Az a toll az enyém - fejezte be a fiú magyarázatát, eddigi értetlen tekintete kezdett elsötétülni. De volt egy olyan érzése, hogy ezt Augustine nagyon is jól tudta. - Minek kell az neked? A te kezedben semmit sem ér.
 Ajkait összepréselve tanakodott azon, hogyan vegye vissza, ami az övé, miközben barátja közéjük állt s úgy próbálta visszakérni. Nem sok esélyt látott arra, hogy egyszerű beszélgetéssel meg tudják oldani, pedig ennek örült volna ő is a legjobban. De hát végül is Zente prefektus, nem? Igaz, sosem nézte volna ki belőle, hogy a szigor a verbális fegyvertára részét képezné, de reménykedni lehetett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

  Látta, hogy Betti gyorsabban kapja el a tekintetét talán még Zalánnál jobban is zavarba jött. - Tudod mit? Nem számít. A lényeg, hogy visszahoztál. Nincsen semmi baj. - mondta a kelleténél megint jobban sietve és hadarva. Arca derűsebb kifejezést öltött, bízató mosolyt küldött a lány felé.
 Szerencséjükre a szfinxnek pár óra leforgása alatt nem támadt kedve újabb rejtvénnyel fárasztani őket, így könnyedén visszajutottak a klubhelyiségükbe. Még csak az hiányzott volna, hogy ott tököljenek percekig a folyosón, karnyújtásnyira az úticéljuktól. Megkönnyebbülten borította le az egyik asztalra keze tartalmát és egy bólintással jelezte csak prefektusának, hogy elfogadja a felajánlott segítséget. A lány parádés könnyedséggel rakta össze ütött-kopott olvasmányát, bár Zalán szemében minden egyes bűbáj lenyűgözőnek hatott, tekintve, hogy ő még alig értett hozzájuk. Sűrű "köszönöm"-ök közepette vette ismét magához a könyvet, majd miután Betti elbúcsúzott tőle, hogy újra tegyen egy kört, levetődött az egyik karosszékbe és ceruzával jegyzetelni kezdett a lapok margóira. Legközelebb, ha ismét odatéved ahhoz a portréhoz, sokkal felkészültebb lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Nem igazán tudta hova tenni azt az érzést, ami elfogta őt. Legutóbb saját magával kapcsolatban érzett ilyet, amikor hagyta, hogy az emlékei eluralkodjanak felette és ha csak pár pillanatra is, de elvesztette az irányítást a seprűje felett. Ilyen lehet az, amikor dühös valaki, jutott magában az egyszerű konklúzióra.
 Állta a fiú tekintetét, de amikor a galambos megjegyzését követően pofátlanul vigyorogni kezdett, Zalán ajkán keserű fintor szaladt át válaszképp. Az a toll pótolhatatlan volt számára. Már az első seprűjén is ott fityegett a fekete-fehér kabala. Eredetileg nem miatta, hanem az édesanyja megnyugtatása végett kapta még Hollósi mamától. Sikerült elhitetni vele, hogy amíg az a fiánál van, semmi baj nem érheti őt a levegőben. És akármennyi ostobaságot is csinált már Zalán repülés közben, azóta is egy karcolás nélkül sikerül landolnia. Minden. Egyes. Alkalommal.
 Esze ágában nem volt Augustine előtt belépni a klubhelyiségbe és először örült, hogy barátja is osztja a véleményét ebben, hiszen ő sem mozdult. Ehelyett nekiállt alkudozni. Házpontokért. Ezzel a gyerekkel. Szent griffgané, Zente... Lehet értékelnie kellett volna, hogy diplomatikusan próbál eljárni ebben a helyzetben, de akármennyire is próbálta, valahogy nem látta megcsillani a levitás értelem szikráját egyetlen mondatban sem, amit hallott.
 Amíg a tolvaja Zentére figyelt, ő oldalra lépett egyet. Ott volt a szeme előtt a toll. Karnyújtásnyira. Csak el kell vennie. De ennél neki több esze volt. Tudta, hogy egy ilyen húzásnak következményei lesznek, szóval okosnak kellett lennie. Jobb kezének ujjai a válltáskájából kilógó pálcájára fonódtak, miközben próbálta felmérni a helyzetet és a távolságokat. Senkinek nem lesz baja, ha minden úgy úgy alakul, ahogy elképzelte.
 Lépett még egyet, hogy alakja Augustine perifériájába essen, majd megpróbálta elkapni Zente pillantását. Ajkaival némán artikulálta az instrukciót: Fuss! Kivárt pár másodpercet, majd pálcáját előkapván, a tolvaj táskájára szegezte azt, miközben sietve kimondta a varázsigét.
- Diffindo.
 Még Zalán is meglepődött, hogy elsőre sikerült neki a varázsige... Ami azt illeti, kicsit erősebbre is, mint remélte. Feltett szándéka volt csak a tollat levágni, ehelyett Augustine táskáját szó szerint kettészakította. De ez semmin nem változtatott.
 Tekintetével amint meglelte a tollat, felkapta a földről és megkísérelt bejutni az egyetlen helyre, ahonnan pillanatnyilag kizárhatta Augustine-t - Menj Keserűért! - parancsolt rá Zentére, miközben ő berohant klubhelyiségük bejáratán. Ha szerencséje van és van benne annyi erő is, tudja tartani az ajtót, amíg nem érkezik egy tanár, hogy elrendezze a dolgokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Már a klubhelyiség küszöbét érintette egyik lábával. Kezdte elhinni, hogy gyorsabb lehet. Aztán elért egy pontot, ahol a lábai még futottak volna, de a felsőteste elakadt. Halványkék szemei elkerekedtek s mintha esőfelhők borultak volna fölé, úgy sötétült el hirtelen a tekintete, amikor elakadt a lélegzete. Innen már nincs menekvés.
 Visszarántották őt és abban a pillanatban majdnem minden lélekjelenlétét abba próbálta fektetni, hogy talpon maradjon. Augustine rideg szavai hallatán lendíteni akarta pálcáját, de még ha esélyt is kapott volna erre, egy árva szót nem tudott volna kiejteni a száján. Örülhetett annak, ha gyorsan levegő után tudott kapni, úgy szorult rá torkára a pólója nyaka. A platánpálca szó szerint égetni kezdte az ujjait, szinte könyörgött azért, hogy használják. Mindhiába; Augustine egy gyors mozdulattal kicsavarta kezéből a pálcát, ami apró szikrákat szórva hullott esetlenül a kőpadlóra.
 Zalánt pillanatok alatt lefegyverezték, karját pedig a végletekig feszítették olyannyira, hogy halk reccsenés vert visszhangot a megfagyott levegőben. Kiáltani akart, de még mindig nem jutott levegőhöz. Hallotta, hogy Zente megteszi ezt helyette is. Szeme könnybelábadt, ahogy a fájdalom és az ellene dolgozó adrenalin futottak végig az idegein, versengve, hogy melyiknek sikerül felülkerekednie a testében. Utóbbit ismerte már nagyon jól. Azt hajszolta mindig, amikor seprűre ült. A fájdalomhoz viszont még sosem volt úgy igazán szerencséje. Csupán amikor álmodott, csak pár pillanatig. Utána az egész szertefoszlott. Ez most más volt. Kegyetlen ellenfélnek látszott. Bal kezében görcsösen markolta a kabalát, mintha remélne tőle valamit.
 Térdre kényszerült, ahogyan kirúgták alóla a lábát, ugyanakkor képes volt fellélegezni, amikor az ujjak a ruhája helyett a hajába kulcsolódtak. Az oxigén kész megváltást jelentett neki az adott helyzetben, annyi akaraterőt kölcsönzött neki, hogy Augustine irányába fordulhasson valamennyire. Másra nem volt ideje, a halántéka hangosan koppant a padlón. Muszáj volt valahogy leszednie magáról. Ez épphogy csak átfutott a gondolatai közt, akkor pillantotta meg Zentét, ahogy Augustine-ba kapaszkodott. Nem érezte, hogy ezzel ki lenne segítve, a szorítás nem enyhült... de talán...
 Fejét oldalra fordította, bár ez nem volt túl jó ötlet. Forgott vele a világ. Megpillantotta a pálcáját, nem messze hevert tőle a földön. Bal kezét nyújtotta felé, de nem érte el rendesen. Pár centin múlott. A már rongyosra gyűrt madártollal próbálta közelebb húzni magához. Amikor fogást talált rajta, nagyot lélegezve szorított rá. Idegen érzés volt bal kézzel fogni, de abban a pillanatban egyetlen érzet vagy érzelem sem volt ismerős számára. Csak a szíve, ami már a torkában dobogott, amikor esetlenül szegezte ellenfelére a pálcáját. Rekedten motyogta el a varázsigét.
- Protego.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Érezte, hogy a hajába kapaszkodnak, de a lökés, amit a bűbájjal okozott, nem volt elég erős ahhoz, hogy lefejtse magáról Augustine-t. Aztán hirtelen mégis azt tapasztalta, hogy a szorítás gyengült, a másik súlya pedig lekerült róla. A miértek nem érdekeltél abban a pillanatban, örült, ha levegőt tudott venni anélkül, hogy kétszer körbefordult volna vele a világ. Szédült s bár nem érezte, hogy vérzik, tudta, hogy agyrázkódása van és az köztudottan nem a legegészségesebb dolog, ami történhet az ember fejével.
 Bal kezében görcsösen szorította még a pálcát, miközben kísérletet tett arra, hogy átforduljon a hátára. Érezte, hogy minden izom, ami a törött csont körül feszül, görcsösen megvonaglik, majd megtagadja a további működést a fájdalom jegyében. Először csak az üres plafonra tévedt a pillantása, utána úszott be a látóterébe az a tucatnyi szempár, ami fölé hajolva vizslatta őt. Volt egy tippje arra vonatkozóan, hogy egynél jóval többet lát, hiszen ennyien csak nem gyűlhettek oda... vagy mégis? Kérdésére válasz volt a csoportnyi suttogó hang, a nyöszörgések és az egyre hangosabb kérlelések Augustine felé, hogy hagyja abba. ​Hagyja abba? De hát leszállt róla. Akkor meg miért...?
 Csak felkönyökölni sikerült neki, de már az is soknak bizonyult. Csupán színeket látott először, amik nagyon lassan akartak csak körvonalazódni. Aztán felismerte Zente rémült arcát.
 - Augustine! - szólt rá emelt hangon. Több okból is meglepődött saját vakmerőségén. Egyrészt nem kívánt még egy olyan találkozást a padlóval, mint az imént. Ugyanakkor másnak sem kívánta ezt. Főleg nem a barátjának. Felemelte ismét a pálcáját, de több levitás is rászólt, hogy ne csinálja, mert ezzel nem old meg semmit sem. Csak Augustine figyelmét akarta elvonni, hogy ne bántsa Zentét. Remélte, hogy a rá szegezett pálca számít valamit. Még ő sem tudta eldönteni, hogy akar-e egyáltalán varázsolni, az arcán nem látszott a pontos szándék. De abban biztos volt, hogyha a másik hirtelen mozdulatot tesz felé, a sóbálvány átkot próbálja majd rászórni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Látta, hogy a másik mozdul és tudta, hogy muszáj lenne megint mágiát használnia, de a felé boruló Zente teljesen kitakarta előle Augutine-t. A varázslatot a felénél elharapta, hiszen szépen is nézett volna ki, ha a saját cimboráját érné egy sóbálvány átok. Fájdalmasan felnyögött, amikor ráestek. Nem tudta tovább tartani magát, visszacsuklott a földre.
 Érezte, ahogy a pálcája bosszúsan újból felizzott, immár bal kezének ujjait égetve ezzel. Nem érdemelte ki ezt a pálcát, futott át hirtelen az agyán a gondolat. Nagyobb tenni akarás volt benne, mint a gazdájában. És ezt a bűvös tárgy is megérezte. Hiszen mi másért viselkedett mindig annyira öntörvényűen? Mi másért okozna Zalánnak fájdalmat? A platánpálca bizalmat helyezett belé azzal, hogy őt választotta. De eddig nem volt képes úgy igazán kiérdemelni.
 Főleg abban a pillanatban, amikor Augustine kicsavarta a kezéből egyetlen esélyét az önvédelemre. Nem kellett sok erőt fektetnie a lefegyverzésébe, mert a fiú az ájulás határása ért. Izmai elernyedtek, szemét lehunyta és egyetlen vágya az volt, hogy a háztársai által keltett moraj, Zente kérlelő hangja és Augustine gusztustalanul magabiztos fenyegetőzése abbamaradjon. Legyen végre csend és hagyják őt békén.
 Kívánsága pillanatokon belül valóra vált és bár a döbbenetét szavakkal nem lehetett leírni, csak arra futotta a maradék erejéből, hogy újra kinyissa a szemét. És akkor meglátta az okot, ami miatt megfagyott a levegő is. Keserű tornyosult fölé, olyan kisugárzással, hogy Zalánban félelem ébredt. Nem is kevés. Először nem értette, hogy mit kérdezett, csak Zente habogós magyarázatából sikerült kikövetkeztetnie.
 - Az én hibám, Tanár Úr. - mondta erőtlenül. Behunyta ismét a szemét, mert biztos volt benne, hogyha a férfivel összeakadna a tekintete, nem merné folytatni a magyarázatot. - Egyedül akartam elintézni.
 A világ megint fogorgni kezdett vele. - Szédülök - motyogta alig hallhatóan Zentének. Megégett ujjai kitapintották a földön hagyott tollat, amit oda is tolt barátja felé azzal a szándékkal, hogy vigyázzon rá most helyette is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

Kissé megnyugodott, amikor Zente elvette tőle a kabalát, de azonnal hitetlenkedő fintor telepedett az arcára, ahogy hallotta Augustine-t beszélni. Nem kellett odanéznie ahhoz, hogy tudja: a fiúnak egy vonása nem rezdült, miközben Keserűt szédítette a kitekert történetével. Kezével még meg is löködte barátja lábát, hogy ne veszekedjen már vele, kár belé a szó.
 Tehetetlenül kellett végighallgatnia, ahogy a házvezetőjük elsorolta a következményeket, majd a bámészkodó levitásokat is megszidta. Összerezzent minden nyomatékos szavát követően, pedig nem is kiabált velük. Csak csalódott. Nem is kicsit.
 Halk nyöszörgéssel próbálta Zente tudtára adni, hogy a mozdulatsor, miszerint rá kéne támaszkodnia, most nem kivitelezhető. Amint megmozdította a fejét, forogni kezdett vele a világ. Ezt el akarta magyarázni a hirtelen felbukkanó gyógyítónak is mellette, de esélyt sem hagytak neki arra, hogy tiltakozzon. Mielőtt minden elsötétült, egy orra előtt lenülő pálca volt a utolsó kép, amit látni vélt.
 Később, amikor a gyengélkedőn ébredt, rengeteg részlet homályos volt neki. Először a pálcája után faggatózott, mert nem emlékezett arra, mi lett vele. Már a legrosszabbra gondolt, amikor felvilágosították, hogy nem törték el, csak Keserű elkobozta. Csak a többiek beszámolóival tudta kiegészíteni a többi szilánkos emlékfoszlányt is, amit néha még elhinni is nehezére esett. Nem feltétlenül Augustine miatt, a saját cselekedetei végett. Ő csupán vissza akarta venni, ami az övé. Idáig fajult a meggondolatlansága. És már abban sem volt biztos, hogy megérte-e ennyit szenvedni azért a nyamvadt tollért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ez a hétfő a szokásosnál is jobban megviselte. Kornélnak legalább húsz percig kellett könyörögnie, hogy kimásszon az ágyból és lemenjenek reggelizni. Leírhatatlanul fáradt volt és ezt sokan láthatták rajta, mert alig mertek hozzá szólni. Még bűbájtanon is nyugton hagyták. Egyértelmű volt, hogyha kipihenten nem képes tüzet csiholni a pálcájából, akkor félálomban ez esélytelen próbálkozás.
 Pedig tudta, hogy a mai nap több okból is mulatságosnak ígérkezik. Már a nagyteremben megcsapta az orrát a virágok bódító illata és mintha a diákok is kicsit izgatottabban fészkelődtek volna a helyükön. Bár nem neki szóltak ezek a dolgok, és ő ezzel tisztában is volt, tetszett neki mindig is, hogy a szülinapján nem csak ő szokott ünnepelni. Délután tervezte, hogy felmegy a bagolyházba a csomagjáért, amit a családja küldött. Utána pedig elmennek Kornéliával a konyhába, megkérni a manókat, hogy csináljanak nekik egy adag sós-karamellás kekszet, mert már régóta beszélték, hogy meg kéne ezt ejteni.
 A tervek ellenére most kábán és álmatagon lépett ki a bűbájtan teremből. Majdnem elkerülte a figyelmét, hogy Rue ott van, csak az orra vezette vissza az ablak elé, mert megérezte azt a jellegzetes illatot.
 Szemét dörzsölte, mintha ez segítene azon, hogy éberebb ábrázata legyen. Lassan, szó nélkül húzódott Autumn mellé és kezdte felmérni, mit olvas annyira elmélyülten. Homloka aztán a lány vállának ütődött, mint egy nyűgös kisgyereknek, ha nem tetszik neki valami.
 - Nem akarjuk ellógni ezt a napot? - motyogta reményvesztetten. Csak viccelni próbált, hisz pontosan tudta, hogy Rue-ban prefektus révén meg sem fordulhat ez az ötlet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Egyik lábáról a másikra nehezedett, Autumn pedig érezhette, hogy őt is lenyomhatja kissé Zalán súlya. Tudott volna most aludni egy jót. De mikor volt utoljára olyan...?
 Egyik szemét résnyire nyitotta, amikor valamit próbáltak a kezébe adni. Homloka ráncba szaladt, fejét felemelte és értetlenül kezdte méregetni a lány vonásait. A bál óta valahogy sokkal természetesebbnek hatott neki, ha a közelében lehetett. Persze ez nem jelentette azt, hogy a szíve nyugodtabban vert volna. Épp ellenkezőleg. Talán pont ezért csinálta. Ha hozzá érhetett, az adrenalin ha csak árnyalatnyit is, de felszabadult benne. És azt már talán mindketten tudhatták, hogy Zalán ezért élt.
 - Ezt meg tudnám szokni - mondta alig hallhatóan, amikor puszit adtak neki. Néma nevetése forró leheletként hagyta el ajkait, még mielőtt lepillantott volna a kezében lévő csomagra.
 - Autumn, ha ez megint valami jóslástan könyv lesz és ezzel akarod a tudomásomra adni, hogy nem tanulok eleget... - kezdte, miután felmérte a formájából, hogy minden bizonnyal olvasnivalóról van szó. A mondatot nem fejezte be, csak mosolygott az ötleten. Mert egyébként vicces lett volna.
 A lány magyarázata hallatán egészen kíváncsi lett, így ujjai egyből tépni kezdték a csomagolást. A borítót szinte azonnal felismerte. Még Nekeresden, az egyik sportüzletben lapozta fel nagy beleéléssel és remélte, hogy minél több dologra emlékezni fog belőle, mert aznap már elköltötte minden zsebpénzét Dominikkal, így nem tudta megvenni.
 Elámulva váltogatta pillantását barátja és az ajándéka között.
 - De hát... Mármint azt hittem, hogy nem vagy oda ezért a napért - mondta zavartan az orrát vakargatva. Pofátlanul belelapozott a könyvbe és tudásra éhesen kezdte olvasni a szövegrészletet, ami elé került. Amikor észbekapott, újra odahajolt Autumn-hoz. Kezével óvatosan a lány állához közelített, egyfajta tesztként, hogyha ezzel nincs gondja, akkor talán ő is megengedhet magának egy arcrapuszit.
 - Azt akartam mondani, hogy köszönöm. - jegyezte meg kissé rekedten, amikor visszahúzódott. - Szent szalamandra. Ezt nem teheted velem. Most egész nap ezt akarom majd olvasni. Mi lenne, ha beteget jelentenék mára? Az arc már megvan hozzá, nem? - kérdezte a karikás szemeire mutatva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Lelkesen bólogatott, mert ha eddig nem látszott volna rajta, tényleg nagyon tetszett neki az ajándék.
 - Sajnos a két dolog együtt jár - vont vállat egy bocsánatkérő szemrebbenés mellett, majd megint elvigyorodott. - De egyértelmű, hogy a szülinapom fontosabb. Azt sem tudom, a tiéd mikor van - vallotta be kisvártatva.
 - Azt mondod, itt lenne az ideje versenyezni? - tanakodott hangosan, észre sem véve, hogy zavarba hozta Autumn-ot az apró gesztussal. - De akkor tudod, hogy ez mit jelent. El kell jönnöd szurkolni. Anélkül képtelenség, hogy sikerüljön.
 Letette a könyvét a lányéra, hogy kezével a párkányra támaszkodhasson. Óvatosan körbenézett a folyosón, remélve, hogy ez a téma senkinek nem jut a fülébe. Még mindig iszonyatosan szégyellte. Visszafordult Rue-hoz.
 - Én megpróbáltam. Azt a teát is, amit javasoltál, de nem működik. Én... - elakadt, mert ötlete sem volt arra vonatkozóan, mit válaszoljon. Vagy hogy mi legyen a következő lépése. - Ezek nem látomások. Oláh bá' semmit nem tudna csinálni vele. - Ezt a kijelentését még ő maga sem hitte el. - Talán szólok Keserűnek. Ha más még nem szólt neki. Mondjuk úgy, hogy ha én nem tudok aludni, akkor a háztársaim sem - tört elő a vallomás egy fájdalmas grimasz kíséretében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Egyik szemöldöke a magasba szökött, olyan "ne csináld már" nézéssel párosítva. Előbb vagy utóbb úgyis kiszedi belőle. Ha minden kötél szakad, megkérdezi valamelyik testvérét. Valószínűleg Summert. Winter inkább maradjon csendben.
 - Nemhogy nem fogom összetörni magam, meg fogom nyerni - kisugárzása ha egy pillanat erejéig is, de végtelen magabiztosságot tükrözött. - Oké. Úgy is tavasszal kezdődik az új szezon. Megnézem, melyik futamra tudnék nevezni.
 Magába fojtotta a fáradt sóhajt, nehogy Autumn bunkóságnak értelmezze. Témánál voltak megint.
 - Mert ha valakivel olyasmi történne, amit én látok mindig, akkor... Nem szabad, hogy igaz legyen. Oké? - Alsó ajkába harapott és a cipője orrát kezdte bámulni. Fáradtan homorította a hátát és nyújtózkodott, amíg a párkánynak támaszkodott.
 - Nem tudom. Talán öt éve. Csak az elején nem volt ilyen gyakori, mint most. - még mindig nem nézett fel. Könnyebb volt most így őszintének lenni. Amíg meg nem hallotta a "gyengélkedő" szót.
 Hirtelenjében kihúzta magát és ellépett Autumn-tól. Kezével a táskája szíjára szorított, mint mindig, ha kényelmetlenül érzi magát.
 - Ki van zárva. Oda nem akarok - mondta tömören. Ha nem Rue-ról lett volna szó, simán elviharzott volna a következő tanórájára, de ezt vele mégsem volt pofája eljátszani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Borongós tekintetének fátyla mögül helyenként nevetés sugara készült feltörni egy cinikus vigyorral az élen.
 - Mondd csak, ugyanaz tartja nekünk a jóslástan órákat? - keze lazítani kezdett a táska pántján és ujjai zongorajátékba kezdtek, miközben azon morfondírozott, vajon Rue tisztában van-e azzal, mit mondott. - A jóslat azért létezik, hogy elhitesse veled, hogy kézben tarthatod a jövődet. Ami nem teljesül be, az nem több képzelgésnél és álmoknál. Vagy ami még rosszabb: tévképzeteknél.
 Elnézett Autumn mellett, egyenesen ki az ablakon. A kastély egyik bástyája nagyban kitakarta a látképet, de amire szüksége volt, az így is tisztán látszott. A felhőkkel tűzdelt égbolt játékosan mutatta a napnak hol egyik, hol másik csücskét. De egyszer sem a teljes képet. Mégis tudta, hogy az égitest ott van, teljes egészében létezik. Még ő lenne az ostoba, ha tagadni akarná. Vajon most melyik az az vélemény, amivel rosszabbul járna? Ha nem venne továbbra sem tudomást róla és tovább keserítené a mindennapjait? Vagy ha hagyná, hogy egy gyógyító kimondja, hogy gond van a fejével?
 Csak hosszas merengés után vette észre, hogy Autumn felé nyújtotta a kezét. Reflexből fogott rá, de nem talált magyarázatot arra, Rue miért keresi ilyen gyakran az érintését. Mi változott meg? Érdemes egyáltalán ezen agyalnia? Ez kéne, hogy legyen a normális, nem? Hogy bíznak egymásban.
 - Őszintén szólva... nem tudom, mi mást lehet vele csinálni - ismerte be halkan, ahogyan visszalépett az ablakhoz. - Csak annyit, hogy megválogatom, kinek beszélek róla. Nem akarom, hogy más is azt mondja, amit anyámék. Hidd el Autumn, hogy van rosszabb annál, hogy nem tudok aludni.
 "Zalán nem repül többet."
 - Rá kell jönnöm, pontosan mi ez anélkül, hogy fennállna a veszélye, hogy őrültnek mondjanak, vagy hogy elvegyék a seprűmet.
 A lány utóbbi kérdésére hirtelen nem is tudta a választ. Csak az járt a fejében, hogy Autumn-nak egyvalamiben igaza volt: nem ignorálhatja teljesen. Muszáj lesz megértenie, miért történik ez vele. A lábfeje ösztönből a könyvtár irányába fordult, de mielőtt elindult volna, még észbekapott.
 - Ööö. Azt hiszem mágiatörténet - mondta lassan, de szavai nélkülöztek mindennemű szándékot azzal kapcsolatban, hogy meg is kívánna jelenni az órán. Kérlelőn nézett a másikra, hogy megértesse vele, ezt most fontosabbnak érzi, mint vegetálni a sarokban egy tanórán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Szemei végigkísérték Autumn kezét, ahogy magyarázat közben gesztikulált. Lassan ébredt benne a felismerés, hogy a lánynak tényleg más ismeretei voltak a szóban forgó mágiaágról. Tréfának szánta csupán, de rengeteg gondolat ébredt benne ennek hallatán. Szinte már beszélgetni akart róla. Szinte.
 Szemét forgatta, de nem engedte el a másikat. Lassan mérte végig Rue-t, ahogy a kezüket bámulja. Kíváncsi volt, mi járhat a fejében.
 Határozottan vett levegőt, mert érezte, hogy Autumn nem érti őt. Honnan is érthetné... fogalma sincs, mit látott. Persze, hogy a repülésről szól az egész. Mi a gond ezzel?
 Ajkát beharapta, a levegő a tüdejében rekedt. Szemmel láthatóan küzdött magában. Sokat mondott el, túl sokat. Pedig bízik ebben a lányban. Tudat alatt mégis félt. Az még hagyján, hogy egy gyógyító buggyantnak hinné őt, de Autumn? Ő nem gondolhatja róla ezt. Dolgozott benne a lelkiismeret, hogy őszinte legyen, de a határnál a kétségek kíméletlenül kigáncsolták őt.
 - Nem csak pár hétről van szó - motyogta az orra alatt. Ujjai kibontakoztak a fogásból, de most nem hátrált. Ettől függetlenül nem szándékozott most többet mondani. Ezt az arcára telepedett komoly vonások is hangsúlyozni próbálták.
 - Igazad van - sóhajtotta végül. Nem a vizsgaidőszak küszöbén kéne elkezdeni lógni az órákról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

  Odébb lépett, hogy Rue-nak legyen helye lemászni a párkányról és ugyanazzal a lendülettel kíváncsian kapott a csomagolás után. Nem gondolta, hogy van még benne valami. Fáradt szemei felcsillantak és elterülő vigyorral hallgatta, ahogy a másik felvázolja a lehetséges esti programot.
 - Hihetetlen vagy - nevetett az orra alatt, ahogy ujjai játszadozni kezdtek a forrócsoki tasakjának a sarkával.
 - Nem, nem terveztem... - homloka ráncba szaladt az utóbbi mondat hallatán - egyiket sem. Mégis kivel kéne ünnepelnem azt? - hangjában gyanú és értetlenség elegyedett, úgy nézett fel a lányra. Sosem merült fel benne, hogy neki valaha ünnepelnie kéne a Valentin napot... nos, valakivel. Még csak tippjei sem voltak, ellenben Rue pont úgy pislogott, mintha neki lenne kész válasza erre.
 - Ne nézz már így rám - fordította el a fejét zavarában, kínos mosollyal a szája sarkában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Egy pillanat alatt a másik előtt termett és visszafojtott nevetéssel próbálta Autumn szája elé emelni mutatóujját, hogy lepisszeghesse a piszkálódását. Ekkora sületlenséget is régen hallott tőle.
 Jókedve alábbhagyott egy árnyalatnyit, amikor Rue vonásai megkomolyodtak kissé.
 - Nem tudom, kiről beszélsz - hárította makacsul a feltételezést, pedig érezte, hogy Mankára szűkült a kör. A bál óta rendszeresen próbálta leszólítani őt, de Zalán mindig valami tanulnivalóra hivatkozva kibújt a beszélgetések alól.
 - Nehéz elképzelni, hogy Autumn Rue Danvers epekedjen egy srác után. - Komolyan gondolta. Volt valaha Autumn-nak olyan oldala, amelyik szerelmes volt? Zalán szemei elkerekedtek, mert rájött, hogy ez nagyon bántón hangozhatott a másiknak. - Mármint nem úgy értettem, hanem hogy olyannak tűntél mindig is, aki... - elnyújtotta a szót, hogy legyen ideje kigondolni, hogyan érdemes folytatnia - mint aki...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Ajkát félve beharapta, nem merte befejezni a mondatot. Szó sem volt arról, hogy Autumn és a romantika szó távolinak tűnnek egymástól. Csupán megközelíthetetlennek látszott. Túlságosan zárkózott. Magányba burkolózó. Elérhetetlen.
 A sors fintora, hogy ezek a jelzők akkor öltöttek testet a gondolatai között, amikor teljesen máshogy viselkedett. Hiszen itt a bizonyíték, hogy tud ő önfeledten szórakozni. És még csak különösebb ok sem kell hozzá.
 - Nem tudom, ki az, aki ujjat mert húzni veled, de nem lettem volna a helyében - jegyezte meg elmerengve. Nem ismerte a részleteket, de lehet, hogy jobb is így. Valamiért a gondolat, hogy valaki Autumn mellett van, elakasztotta a levegőt a tüdejében. Mintha a kezét is kicsit nyirkosabbnak érezte volna.
 - Persze - lehelte bambán a választ, majd lábai automatikusan elindultak a mágiatörténet terem felé. Kezében pedig úgy szorongatta az ajándékát, mintha a legnagyobb kincsre tett volna szert Bagolykövön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

A szfinx portréjához igyekezett egy kaotikus SVK óra után. Inezt kapta aznap párnak és az nem kifejezés, hogy megizzasztotta. Lehet nem kellett volna annyi mindent a fejéhez vágnia legutóbb. Érezte már a nap vége felé, hogy kezd szédülni, amiről Zalán már pontosan tudta, hogy minek az előjele. Eután semmi másra nem vágyott, csak egy kis nyugalomra, de a harsogó festmények rendesen próbára tették a türelmét. Régen szeretett velük beszélgetni. De azóta sokminden megváltozott.
 Most ha akart volna sem lett volna képes sokáig ezen a folyosón maradni, a hangzavar kaotikus volt. Az utat alsós diákok egy csoportja állta el, Zalán pedig elkeseredett kísérletet tett arra, hogy átvágjon rajtuk. Minél előbb, ha lehetséges, mert már érezte a jól ismert, hűvös levegő illatát az orrában.
 Valaki meglökte hátulról, ami arra kényszerítette őt, hogy a falhoz lapuljon és inkább utat engedjen a többieknek. Arcáról sütött, hogy önuralmat próbál épp magára erőltetni, de szemében már megcsillant a riadalom, hisz volt egy olyan érzése, hogy már hiába próbálkozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

 Túl hamar érte el, még nem szabadna. Erőtlen sóhaj hagyta el ajkait, mintha minden lélekjelenlét azzal távozott volna a testéből. Észre sem vette, hogy elrángatják, addigra már más képek voltak a szeme előtt, a valóság pedig tomba zajként vert visszhangot a fejében.
 Feje csuklott hátra és rogytak össze a térdei, hisz már nem volt uralma az izmai felett.
 - Interveno momentum - motyogta önkívületében, ahogy már azt szokása volt, noha a látomásban ezt sírva kiabálta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Idegen hangokat hall, ami érthető kéne, hogy legyen, de ez túl közel volt hozzá. Nem lesz ez így jó. Tudta, hogy idő kérdése, de nem hallott egy ideje Altea felől és a gyógyítók sem hajkurászták megveszekedetten, azt hitte, maradt még egy kis ideje, mielőtt ismét a gyengélkedőn kötne ki.
 Nem volt ideje ezen elmélkedni, gondolatai a látomás jelenébe terelték, szívébe markolt a félelem a zuhanástól. Nem működött a varázslat. Sosem működik...
 Teste rándult a zuhanástól, ahogy az lenni szokott. Sosem fogja megszokni, minden alkalom úgy érződik, mintha az először törné össze magát. Gyorsan kezdi kapkodni a levegőt, majd a fájdalomtól behunyt szeme pattant fel egyszerre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Tekintetét kapkodta körbe, igyekezett felmérni, hol van éppen. Pár diákot látott feltorlódni a beugró szélénél, ahogy pislognak rá, de nem látott köztük ismerős arcot. Ahogy azt sem tudta beazonosítani, aki közvetlenül beszélt hozzá.
 Beszélni akart, rákezdeni a szokásos mantrájára, hogy minden rendben van, csak kell egy kis idő neki, de most csak simán befogta és hallgatott a kapott utasításra. Próbálta folyamatosan lassítani a légzését és ahogy ez bekövetkezett, a kíváncsiskodó diákok is megunták a műsort, majd fejüket összedugva álltak tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Hevesen bólint minden szavára, jelezve, hogy hallja őt. Kicsit sem érezte okénak a helyzetet, de az már kezdte megtanulni, hogy a legtöbbet kell kihoznia a helyzetéből; ami most nem a hisztis tiltakozás és az elutasító magatartás, hanem hogy észhez térjen és minél előbb képes legyen lábra állni.
 - Oké - ismételte mindezek ellenére erőtlenül. Feszélyezte az érintés, de őszintén? Mi nem feszélyezte ott, a folyosó padlóján? A feje felett lógó portrék a szokásosnál hangosabban sápítoztak, lepillantva rá, egymás keretéből ki-be járkálva, hogy jobb rálátásuk legyen az eseményekre.