Kicsit ideges vagyok. Kicsit nagyon. De tökre el fogom én ezt rejteni, ha meglátom. Vagy valami olyasmi. Igazából tavaly nem csináltam ilyet, most próbálkoztam és... siker! Egyre jobb. Bár nem tudom, mekkora kihívás van abban, hogy elhívnak valakit a bálba meg ilyenek, de nekem eléggé. Mindegy. Lesz ez még így sem? Nem tudom. Nem szoktam lányokkal lógni!
Megigazgatom magamon ezt a piros csodát, nem épp érzem azt, hogy ez a színem, de hát, ha egyszer ezt kérték, akkor ez van. Az ingem nem sikerült jóra, azt is pirosnak akartam, halovány lett mert igen, ezeket én színeztem át és tökre büszke vagyok, még ha... ilyen nyomorult is lett kicsit. Mert a normál ember feketét vesz, ha valami hivatalos, nem akartam külön még venni, mert minek, nem veszem fel többet majd úgysem, mert minek. Mármint, a piros. Egyszeri nem? Fogalmam sincs. De nyakkendőre már nem futotta, amúgy sem szeretem, a cipőm barna, nem volt kedvem még azt is mázolni, szóval érdekesen festek. Talán. Elsőnek úgy véltem, majd jól megfésülködök, legalább egy évben egyszer, de aztán elvetettem. Úgy lássanak, lásson, ahogy mindig is, így természetes. Hozhattam volna tök romantikusan virágot is, de ez nem randi, vagy nem tudom az e, ez most ilyen lett. Locsoltam kölnit is magamra, mint a nagyok, jó ez ide címmel és most... órát nézek. Még van idő, én szaladtam ide túl hamar, mert izgulok mint a fene és mert már mennék. Nem tudok táncolni, remélem az, ha jobbra kettőt és balra kettőt tolok, elég lesz. Arra viszont kíváncsi leszek, hogy milyen lesz a hely. Mindenre.
Betti amúgy halál aranyos csaj, nem röhögött, amikor harmadszorra sikerült kinyögnöm, mit is akarok, szóval már jó jel. A nagyteremben léptem oda hozzá, bár tény, követtem az egyik háztársam, aki a mellette ülőt kérte fel, én meg biztos vérszemet kaptam, hogy mikor véletlen találkozott a tekintetünk, ki is mondtam. Nem baj, nem kár érte. Jó lesz ez.
Ugye?
Én már készen állok, kicsit hintázok a sarkamon, miközben várom őt.
Megigazgatom magamon ezt a piros csodát, nem épp érzem azt, hogy ez a színem, de hát, ha egyszer ezt kérték, akkor ez van. Az ingem nem sikerült jóra, azt is pirosnak akartam, halovány lett mert igen, ezeket én színeztem át és tökre büszke vagyok, még ha... ilyen nyomorult is lett kicsit. Mert a normál ember feketét vesz, ha valami hivatalos, nem akartam külön még venni, mert minek, nem veszem fel többet majd úgysem, mert minek. Mármint, a piros. Egyszeri nem? Fogalmam sincs. De nyakkendőre már nem futotta, amúgy sem szeretem, a cipőm barna, nem volt kedvem még azt is mázolni, szóval érdekesen festek. Talán. Elsőnek úgy véltem, majd jól megfésülködök, legalább egy évben egyszer, de aztán elvetettem. Úgy lássanak, lásson, ahogy mindig is, így természetes. Hozhattam volna tök romantikusan virágot is, de ez nem randi, vagy nem tudom az e, ez most ilyen lett. Locsoltam kölnit is magamra, mint a nagyok, jó ez ide címmel és most... órát nézek. Még van idő, én szaladtam ide túl hamar, mert izgulok mint a fene és mert már mennék. Nem tudok táncolni, remélem az, ha jobbra kettőt és balra kettőt tolok, elég lesz. Arra viszont kíváncsi leszek, hogy milyen lesz a hely. Mindenre.
Betti amúgy halál aranyos csaj, nem röhögött, amikor harmadszorra sikerült kinyögnöm, mit is akarok, szóval már jó jel. A nagyteremben léptem oda hozzá, bár tény, követtem az egyik háztársam, aki a mellette ülőt kérte fel, én meg biztos vérszemet kaptam, hogy mikor véletlen találkozott a tekintetünk, ki is mondtam. Nem baj, nem kár érte. Jó lesz ez.
Ugye?
Én már készen állok, kicsit hintázok a sarkamon, miközben várom őt.