Varga Nóra
Összességében meg voltam elégedve eddig a diákjaim vizsgaidőszakban nyújtott teljesítményével. De azért arra is kíváncsi voltam, hogy hogyan készülnek fel. Ezért úgy döntöttem, hogy ellátogatok a tanulószobába, és kicsit elvegyülök a vizsgára készülők között.
A tanulószoba egy kiváló hely volt arra, hogy az ember megtanulja, rosszabb esetben bemagolja az elméletet. Gyakorlásra viszont teljesen alkalmatlan volt, pedig az lenne igazi, ha a tanultakat rögtön a gyakorlatba is átültethetnék a diákok. Ezen még valahogy túllendültem, de a falak ocsmány kék színén már nem tudtam. Gyorsan le is huppantam egy zöld fotelba, hogy valahogyan feldolgozzam ezt az emberiség elleni merényletet. Biztos valami levitás döntött a színről. Ekkor vettem csak észre, hogy velem szemben Nóra ül, az egyik diákom, aki igazán ügyesen szerepelt a vizsgán. Egy vaskos bájitaltan könyvet bújt éppen, amit ezer közül is felismertem volna.
- Van, ami sosem változik. Bájitaltan vizsga Felagundnál? - kérdeztem rá fennhangon, nem érdekelt, ha megzavarom a lányt. Az öreg generációkat tanított bájitaltanra, tegyük hozzá, hogy véleményem szerint nem valami eredményesen. Nekem mindig olyan érzésem volt az óráin, hogy egyszerűen nem tudja átadni azt az állítólag fene nagy tudását. És akkor tanév végén menetrend szerint jöttek a szívatós, maratoni hosszúságú vizsgák. Úgyhogy csak részvétet tudtam érezni Nóra iránt.
Összességében meg voltam elégedve eddig a diákjaim vizsgaidőszakban nyújtott teljesítményével. De azért arra is kíváncsi voltam, hogy hogyan készülnek fel. Ezért úgy döntöttem, hogy ellátogatok a tanulószobába, és kicsit elvegyülök a vizsgára készülők között.
A tanulószoba egy kiváló hely volt arra, hogy az ember megtanulja, rosszabb esetben bemagolja az elméletet. Gyakorlásra viszont teljesen alkalmatlan volt, pedig az lenne igazi, ha a tanultakat rögtön a gyakorlatba is átültethetnék a diákok. Ezen még valahogy túllendültem, de a falak ocsmány kék színén már nem tudtam. Gyorsan le is huppantam egy zöld fotelba, hogy valahogyan feldolgozzam ezt az emberiség elleni merényletet. Biztos valami levitás döntött a színről. Ekkor vettem csak észre, hogy velem szemben Nóra ül, az egyik diákom, aki igazán ügyesen szerepelt a vizsgán. Egy vaskos bájitaltan könyvet bújt éppen, amit ezer közül is felismertem volna.
- Van, ami sosem változik. Bájitaltan vizsga Felagundnál? - kérdeztem rá fennhangon, nem érdekelt, ha megzavarom a lányt. Az öreg generációkat tanított bájitaltanra, tegyük hozzá, hogy véleményem szerint nem valami eredményesen. Nekem mindig olyan érzésem volt az óráin, hogy egyszerűen nem tudja átadni azt az állítólag fene nagy tudását. És akkor tanév végén menetrend szerint jöttek a szívatós, maratoni hosszúságú vizsgák. Úgyhogy csak részvétet tudtam érezni Nóra iránt.