Belépve a bejáraton, elámult, ahogy körbe pillantott. Valósággal lenyűgözte a hely. Habár enek ellenére egészen elveszettnek érezte magát a nagy épületben. Nem volt nagy a nyüzsgés ezen a helyen, pár diák lézengett itt csupán. Lia viszont inkább csendesen vezette végig a tekintetét újra és újra a győnyörű helyen.
Később érkezett mint a többi diák. Már ugyan megvolt a ház beosztása, így a rajta lévő ruhán is látszódtak a zöldes díszítések, mégsem ismert egy Rellonos diákot sem, nos meg kell hagyni, senki mást sem.A tekintetével éppen ezért keresett egy-egy idősebb diákot, vagy esetleg egy tanárt, akitől segítséget kérhetne, hogy mégis merre induljon.
Viszont egyenlőre csak ott állt a hatalmas ajtó előtt. Kívülről igazán elveszettnek tűnhetett, az alacsony, vékony, barna hajú, elsős kislányka, holott ő egyáltalán nem szokott ilyen lenni.
A szoknyája szegéllyével szórakozott, miközben elindult a lépcső irányába. Ám meg is torpant, ahogy felért a tetejére, ugyanis fogalma sem volt arról, hogy innen merre tovább.
A holmija nagyrésze a szobájában volt, -nos legalábbis ezt mondták neki- ám azt nem említették, hogy a szobáját merre találja. Se a szobát, se semmi mást.