Kis Laura Grace

Ahogy a holmiját kissé rendbe rakta a szobályában, az órájára pillantot. Mivel látta, hogy még van ideje a vacsoráig, úgy döntött, sétál egyet oda kint. Nem fogalmazódott meg benne olyasmi, hogy találkozhat is kint valakivel, sokkal inkább csak egy kis friss levegőre vágyott.
Lévén, hogy a meleg nyári idő, hűvösebb őszire fordult, felvett egy pulóvert, majd zsebre téve a kezeit indult is le a szobából, ki a klubbhelységből, végig a folyosókon, míg a kijárathoz nem ért. Lenyomta a kilincset, majd az ajtót kinyitva lépett ki a frisslevegőre.
A rét felé vette az irányt, és egy idő után megfeledkezve magáról kezdett el egy dalt dúdolgatni. Majd lassacskán énekelte is a szöveget, míg nem meglátta a padon ülő lányt, aki tulajdonképpen egész végig hallhatta őt. Miután abba hagyta az éneklést, picit még dermedten nézett a lány felé. soha sem serette, ha hallják énekelni. Nos valójában csak az apukájának és az anyukájának engedte meg, annak ellenére, hogy édesapja rengetegszer megdícsérte, és sokszor támogatta volna, hogy valamilyen módon, de élljen azzal az ,,ajándékkal" amit kapott.
Ám Lia sose volt igazán bátor ahhoz, hogy oda álljon bárki más elé is énekelni, ha pedig ez véletlen megtörtént -akárcsak most- a pokolig átkozta, hogy elkalandozik.
Ezúttal viszont már minden mindegy alapon a lány felé vette az irányt, egy halvány mosollyal az arcán.
-Szia, ugye nem hallottál az előbb? - kérdezte kissé kínosan, habár a válasszal teljesen tisztában volt. - Mit tanulsz? - Úgy döntött inkább témát vált, és ehhez kapóra is jött a lány kezében tartott könyv. - Okkultizmus? Azt... nem csak az idősebbek tanulhatják? - Pillantott rá kérdőn, habár úgy emlékezett, hogy azt csak felsőbb osztályokban tanulják.
Egy kis idő múlva leült a lány mellé. - Be se mtatkoztam. Szűts Lia vagyok, de persze hívj csak Liának. - Mosolygott kedvesen a mellette ülő lányra.

Kis Laura Grace

Mikor látta a lány fejrázását, megkönnyebbült, és ez persze kívülről is jól látszódott. -Hála égnek, hogy nem figyeltél. Nagyon nem szeretem, ha valaki hall énekelni, de figyelmetlen voltam, és nem vettelek észre elsőre.
Egy aprót bólintva hallgatta a lányt. -Igazad van, és ez elég érdekesen hangzik. Bár én még annyira nem ástam bele magam a következő években oktatott anyagokba. Nos valahogy inkább tú lennék most a vizsgákon, és ami szabadidőm marad, abban szívesen feledkezek meg a tanulásról. - Mosolyodott el halványan. Majd mielőtt még rossz véleménnyel lett volna róla a lány, gyorsan hozzá tette. - Inyenkor sokkal inkább a sport az, ami úgy igazán foglalkoztat.
-Örvendek Lau. - Mosolyodott el, majd a lány kérdésére biccentett egy aprót.- Nos, igen. Te is ismerős voltál nekem, így szünetekből. Egyébként a Mágia elmélete és gyakorlata órára, bájitaltanra, bűbűjtanra, SVK-ra, LLG-re, átváltoztatástanra, csillagtanra és repüléstanra. Habár ez utóbbit igazából nem is értem miért. Anyukám pár éve elég rendesen megtanított. - Mosolyodott el a boldog emlékek hatására. - Te miket tanulsz? Illetve miket tervezel jövőre még felvenni? Én gondolkozom az okkultizmuson kívül a számmisztikán, de lehet semmi sem lesz belőle. - Vont vállat egy kis szünet után.
Érdeklődve várta a lány válaszát a korábbi kérdésére, miközben kicsit összehúzta magán a pulóvert egy hirtelen jött hűvösebb szél miatt. -Kár, hogy lassan vége a szép időnek. - Sóhajtott fel, és hátra dőlt a pad támlájának, miközben a lábait keresztbe tette egymáson.

Bossányi Karola
Pár nappal a tanévnyitó után
Belépve a bejáraton, elámult, ahogy körbe pillantott. Valósággal lenyűgözte a hely. Habár enek ellenére egészen elveszettnek érezte magát a nagy épületben. Nem volt nagy a nyüzsgés ezen a helyen, pár diák lézengett itt csupán. Lia viszont inkább csendesen vezette végig a tekintetét újra és újra a győnyörű helyen.
Később érkezett mint a többi diák. Már ugyan megvolt a ház beosztása, így a rajta lévő ruhán is látszódtak a zöldes díszítések, mégsem ismert egy Rellonos diákot sem, nos meg kell hagyni, senki mást sem.A tekintetével éppen ezért keresett egy-egy idősebb diákot, vagy esetleg egy tanárt, akitől segítséget kérhetne, hogy mégis merre induljon.
Viszont egyenlőre csak ott állt a hatalmas ajtó előtt. Kívülről igazán elveszettnek tűnhetett, az alacsony, vékony, barna hajú, elsős kislányka, holott ő egyáltalán nem szokott ilyen lenni.
A szoknyája szegéllyével szórakozott, miközben elindult a lépcső irányába. Ám meg is torpant, ahogy felért a tetejére, ugyanis fogalma sem volt arról, hogy innen merre tovább.
A holmija nagyrésze a szobájában volt, -nos legalábbis ezt mondták neki- ám azt nem említették, hogy a szobáját merre találja. Se a szobát, se semmi mást.

Bossányi Karola
Pár nappal a tanévnyitó után
Nem is vette észre a hozzá sétáló lányt, egészen addig, amíg meg nem szólította. - Oh, szia. Ennyire látszik? - Szinte halkan felnevettett saját mgán. - Igen, ami azt illeti most érkeztem, és fogalmam sincs, mi merre van. - Vallotta be őszintén, miközben a tekintetét mégegyszer körbe vezette a helységen. Majd a lányon is, vagyis inkább a ruháján, a rajta lévő kék színből, pedig arra következtetett, hogy levitás lehet a lány.
Mikor bemutatkozott, halvány mosoly szökött az arcára, és kezet fogott vele. - Örülök, az én nevem Lia.-Mondta egy apró biccentés kiséretében.
- Nos, igazából segíthetnél. Kissé tényleg elvagyok tévedve. Eltudnád mondani nagyjából, hogy mi merre van? - Nézett rá, a tekintete pedig valahol a határon volt a kérdő, és a kérlelő között.

Bossányi Karola
Pár nappal a tanévnyitó után
-El se tudom mondani mennyire köszönöm. – Nézett hálásan a lányra, majd elmosolyodva követte. – Mivel az évnyitón nem tudtam itt lenni, így alig tudom mi merre van. Nos, mint azt magad is láthattad. -Nevetett fel halkan. A kezdeti stresszelése már eléggé feloldódott. Miközben felsétáltak a lépcsőn, ismételten körbe pillantott. – Még mindig nem tudok betelni ennek a helynek a látványával. – mondta szinte elragadtatva, és képzelte hogyan is festhet most ahogy ámulva körbe pislog, holott még csak az előcsarnokban jártak.
– Ó, hát ezt jó tudni. – felelte a lány büfés megjegyzésére, miközben igyekezett tartani vele a tempót. – És az első emeleten mi van? – Tisztában volt vele, hogy eléggé esetlenül hangzott a kérdés, de ez az igazság, tényleg nem tudta.
- Nos, belföldről, azaz eddig is Magyarországon laktam. Anyukám német, és sokan úgy gondolják, hogy én is ott nőttem fel. Bár igazából Győrben. – Mesélte elmosolyodva, ahogy követte a lányt. – És te, Karola? Hova valósi vagy? – Kérdezte kedvesen érdeklődve.