Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Akadt néhány tanár, akik később érkeztek a Bagolykőbe, nem igazán tudni miért, de abban a pillanatban, mikor beléptek a nagyterembe, Nora számára az indokok feledésbe is merültek. Láthatóan nem ismerték a járást, idő nem igen akadt, hogy körbevezessék őket, így az asztalnál már felmerült, hogy valaki megtehetné ezt. A nő persze kapva kapott az alkalmon, hogy jelentkezzen, bármikor segít ilyen jóképű férfiaknak eligazodni az iskola falain belül. Szívére-lelkére venné, ha eltévednének - no meg ezzel egy picit piszkálhatja Volkovot is, akiről megtudta, hogy nemrég Angyal Odettel - valami jelentéktelen navinés - hetyegett a kviddicspálya lelátóján. Nem lehetne azt mondani, hogy nem ér célt, amikor testhez simuló mélyzöld ruhájában felkel és Lafayette-hez lép, hogy akkor induljanak is, elvégre van idejük. A Rellon házvezetője persze szúrós szemmel nézte végig a jelenetet, de Nora úgy tett, mintha mindebből semmit sem érzékelne, kedves, ámde cseppet sem mézesmázos stílusban csevegett egy keveset az új kollégával, hogy utána kettesben elindulhassanak a tanári felé.
Mikor benyit, láthatóan kettő asztal üresen maradt, az egyik pont az övé melletti - minő véletlenség, ugyebár... -, míg a másik a szoba ellenkező részében. Mintha csak természetes volna, úgy vezeti a franciát a közelebbi helyhez.
- És ez lesz az asztalod. A diákok órarendje oda van kifüggesztve, de te is kapsz majd a saját tanulóidról - egy laza mozdulattal túr bele fekete hajába, miközben fenekével saját fabútorának szélére helyezi súlyát. Igazából míg jöttek, nagyon sok érdekességet elmondott már, de ha már itt vannak kettesben... Beszélgethetnének még egy keveset. Eddig semmi feltűnőt vagy kirívót nem tett, hacsak önnön maga, mint személyiség, nem számít annak. Csinos volt, mint mindig, kedves volt, mint általában és előzékeny, ahogy a jóképű férfiakkal szokott. De hol itt a csapda...?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nem tesz különösebb erőfeszítéseket, hogy elbűvölőnek tűnjön, egyszerűen csak magát adja. Ez hangozhat rém egoistának, de tényleg nem érzi szükségét az indokolatlan érintéseknek, a hátradobált hajnak, a folyamatos ruhaigazgatásnak, az erőlködésnek. Azzal, hogy a kisugárzásából egyértelműen kiolvasható, hogy rendben van magával, erre pedig rádob az ereiben csörgedező vélavér, igazából mindent el is tud érni, amit akar. Legalábbis eddig egyértelműen sikerült neki. Egyébiránt élvezi Lafayette kitüntetett figyelmét, elvégre pont jókor mosolyog, pont jókor szólal meg és pont a megfelelő dolgokat mondja. Nem teljesen naiv persze a nő sem: bizonyára nem a véletlen műve, hogy minden ilyen remekül jön össze.
- Nem csak a rossz diákok járnak ám a tanáriban. Lehet büntetésen kívül mást is adni - ártatlannak ható tekintettel, ám de huncut mosollyal arcán várja, hogy a férfi beljebb merészkedjen. Mindig kedvelte a jófiúkat, rengeteg lehetőség rejlett bennük, főleg akkor, ha sejthette, hogy csak a látszat kedvéért ilyen kis... Édesek. Tekintetével lassan követi a mozdulatsort, hogy Sebi felül az asztalra, Nora azonban egyelőre nem mozdul, csak kivár.
- Hmm. Talán tudom, talán nem. Esetleg kifejtheted - ajkai kacéran ívelnek felfelé, miközben lassan felkel az asztaltól és tesz néhány lépést, ezúttal még távolodva a másiktól. Karjai keresztbe fonva pihennek, haja pedig lazán omlik vállára és hátára. Hát persze, hogy tudja, mire gondol a másik. - Óóó, szóval észrevetted. Várható volt egy Rúnatan tanártól, nemde? - most már közelebb lép, de még mindig nem tolakszik a férfi személyes szférájába. Pedig akár tehetné is, hiszen ebből a másfél lépés távolságból már kellemesen keveredik kettejük parfümjének illata. A nő fűszeres, mégis édeskés illata vegyül Lafayette férfias kölnijével, az egyveleg pedig inkább simogatja, mintsem szúrja az ember orrát. - Esetleg kíváncsi vagy rá közelebbről is? - felvonja fél szemöldökét. Ez a kérdés egyszerre hordozza magában a készségességet és valahol a dicsekvést, valamint azt a bizonyos felhívást, amire már egy ideje lehetett számítani. Pedig alapvetően ez még semmi, Nora csak finoman közeledik, nem tolakszik, még most is olyan teret hagy maguk között, ami szembemegy a merész kérdéssel. Hiszen ki gondolná, hogy nem a rúnáról beszél még mindig?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Mindig is szerette a játszmákat és, bár alapvetően a kviddicses és egyéb sportokat űző férfiakat részesíti előnyben, egy ilyen imádni való mosolynak nem tud ellenállni. Ahogy elmosolyodik, kissé kölykössé válik arckifejezése, ami gyermeki bájt és mégis, férfias huncutságot kölcsönöz neki. Tipikusan olyan, ami mellett az emberek igen nagy többsége nem tud elmenni. Annak ellenére, hogy nem borostás és két méter magas, amihez száz kiló társul, egyáltalán nem válik hátrányára, mi több, ez a változatosság nem kissé hat üdítően a nő számára.
- És kapni is – sokat sejtető mosollyal bólint, hisz a pletykák róla és a Beauxbatons-os diákokról nem kizárt, hogy igazak voltak. Senkit sem rontott meg, ahogyan vélamágiának sem volt hozzájuk feltétlenül köze. Nevezzük inkább közös megegyezésnek egy jobb jövő reményében. Bár flörtjei igen nagy többsége üres játszma volt, bizony az egyik alapképzéses, ám már nagykorú sráccal valóban jobban összemelegedett a kelleténél. Talán az tehette be a kaput, hogy viszonyuk valóban szexuális természetűvé vált, amit nehezen tudtak volna jó szemmel nézni. Mondjon bárki bármit, van az a feszültség, amit nem lehet másra fogni, mert nyilvánvalóan arra utal, hogy működik a kémia. Ők is ilyenek voltak. Az már csak egy mellékes szál, hogy Norának ott volt a vőlegénye, akit egyébként nagyon szeretett, csak épp hirtelen ötlettől vezérelve mondott neki igent. Ha tudta volna, mi lesz a vége, bizonyára nem teszi.
Lafayette nevetése őt is széles mosolyra készteti. Csak nem hitte, hogy nem fogja végighallgatni, ahogy bókok hosszú sorát mondja el…? Nyilván tudta, ezért ment bele a játékba, ahogy pedig belekezd, a nő is érezhetően magabiztosabbá válik, már amennyiben ez lehetséges. Oh, stop it you. Nem, folytasd. Ha le akarja venni a lábáról, egészen jó úton halad. Okos nő létére imádja, ha szép szavakkal kedveskednek neki, s ezzel sok mindent el lehet érni nála.
- Nem, de biztos vagyok benne, hogy ez sem volt elhanyagolható – alig észrevehetően csücsörít egy kissé, ahogy tekintetét egy röpke pillanat erejéig Sebi ajkain nyugtatja, csak utána tér vissza a szemeihez. És hogy ne ajánlaná fel, hogy megmutatja a saját rúnáját? Még csak le sem kell vetkőznie ahhoz, hogy szabaddá tehesse a mesterművet, így a bűnösség érzése is messze elkerüli ez alkalommal. A kinyújtott kézbe csúsztatja ujjait, miközben közelebb lép, igen szorosra fogva a kettejük közötti távolságot. Persze csak azért, hogy teljesen jól láthassa a férfi azt az aprócska kis rúnát, ami egyébként aranyosan bújik meg füle mögött. Minden idegszála követi a mozdulatot, s a bőréhez érő kéz automatikusan kellemes bizsergetést vált belőle. Imádja, ha a nyakát cirógatják. Bár őszintén, melyik nő nincs így ezzel? Hogy láthatóbbá tegye az említett részt, finoman oldalra dönti fejét, ezzel még nagyobb hozzáférést biztosítva nem csupán a tetováláshoz, hanem nyakszirtjéhez is.
- Reméltem, hogy nem okozok csalódást – miközben mosolyra ível szája széle, íriszeit a férfiéba fúrja. Innen közelről még kékebbnek tűnik, mint amilyennek korábban látta. Az érzékeny felület érintésére kirázza a hideg, ami ugyan mozdulatban nem látszik, a megjelenő libabőr azért elárulja. – Esetleg neked is van valahol rúnád? – könnyedén helyezi szabad tenyerét a férfi combjára, de nem szorít rá vagy tolakodik, csak lazán támaszkodik meg rajta, közel sem teljes testsúlyával. A köztük lévő távolság azonban ezzel is csökken. A mások által megszokott virágillat helyett a férfi erős, fűszeres illattal találkozhat. Nem bántja az orrot, hiszen nem nagy mennyiségben juttatták a felületre, viszont emlékezetes, meghatározó, olyan, amilyet egy Eleanorához hasonló nő viselne. Csak a valóságot sugallja: tüzességet, latin vért és szenvedélyt, némi magabiztos nőiességgel meghintve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

De még mennyire, hogy ketten vannak. Norának is épp ez jutott eszébe, ahogy arra gondolt, valószínűleg ma már senki sem fog betoppanni a tanáriba, hiszen elég későre jár. Nem fogom azt mondani, hogy nincsenek illetlen elképzelései az éjszaka hátralevő részét tekintve, de nem kíván ajtóstul rontani a házba. A hirtelen mozdulatok, a kapkodás mindig ront az élményen, ő pedig annyira imádja ezeket a játszmákat! Az apró, jelentéktelennek tűnő pillantások, mikor tekintetük csupán egy röpke másodperctöredékkel időzik el tovább a másik ajkán, vagy éppenséggel összefonódó ujjaik, amik nyilvánvalóan nem azért kapcsolódnak össze, mert terveznének valamit. Ugyan, dehogy, épp ellenkezőleg. Sebi úriember volt, mikor az illemszabályoknak megfelelően kinyújtotta kezét, hogy így vonja közelebb magához a csinos alakot.
Különös melegség járja át, ahogy arra gondol, ha csak egy picit közelebb hajolna a férfi, akkor forró lehelete nyakszirtjén csapódna le. Érezné a légzését, mely mintha egy kicsivel szaggatottabbá válna így, hogy a köztük lévő távolság minimálisra redukálódott. Miféle ördögi tánc ez közöttük? Nem történik sem, hisz nem tolakodik egyikük sem, mégis tapinthatóvá válik a köztük lévő feszültség. Mégsem kellemetlen, mi több, inkább hat ösztönzőnek ez az érzés.
- Így jobban hangzik - a mély bariton lágyan cirógatja fülét, s minél öblösebbé válik, Nora annál inkább érzi, hogy cirmosként tudna dorombolni. Alattomosan húzza el a mézes madzagot Lafayette orra előtt, ahogy kezével megtámaszkodik combján, noha súlyát továbbra is inkább helyezi lábaira. Ahogy lepillant az említett részre, a nő is hasonlóképp tesz, hogy mikor tekintetük ismét találkozik, akkor játékosság és kacérság rejtőzzön fekete íriszeiben. De még mennyire, hogy tudná ezt fokozni, azonban vár egy aprócska engedélyre, egy jelre. Arra a pontra, ahol már nem tudják visszafogni magukat és engednek ennek a különös húzóerőnek maguk között. Nem kell már sokáig várni, legalábbis az ő részéről.
- És mondd csak, elárulod, hol van vagy nekem kell megkeresnem? - bujkáló mosollyal reagál a derekára sikló kézre és még közelebb lép, de szinte alig észrevehetően, miközben az eddig combon nyugtatott keze a felkarról a vállra vándorol, majd a tarkóra. Közelebb hajol, vészesen közel, ha akarná, könnyedén megcsókolhatná a másikat, azonban a hosszas szemkontaktust egy pillanatra megszakítja, hogy az ing gallérját némiképp eltoltva ellenőrizze a bőrt. Ujjai hűvösen csúsznak az anyag alá, s mikor kihúzza őket onnan, körmével cirógatja meg az érzékeny felületet. - Itt nincs - közölvén a nyilvánvalót húzódik valamivel távolabb, de még így is kisebb az őket elválasztó tér, mint az erős kéz derékra siklásakor. Még mindig veszélyesen közel vannak, érzi a férfi illatát, ujjai pedig lustán játszanak a puha tincsekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Szinte érzi a libabőrt végigfutni testén Lafayette pillantása nyomán, s mi tagadás, ajkai elégedett mosolyra húzódnak. Szeret tetszeni, azt pedig különösen, amilyen reakciókat megjelenése kivált másokból. Sokszor hiteti el, hogy ő nem több pusztán egy csinos külsőnél, mely megragadja a szemet, ám belülről üres. Az, aki alábecsüli, később nagyobbat esik, mint azt valaha gondolná.
- Sohasem késő. Holnap ráérek - megvonja vállait, miközben kiszélesedik mosolya, ezzel megvillantva tökéletes, hófehér fogait. Csak nem gondolta, hogy válasz nélkül hagyja ezt a költőinek szánt ajánlatot? Ugyan kérem, ki van zárva. Ha rajta múlik, minden egyes feladott labdát lecsap majd, éppúgy, ahogy a rúnakereső session-t. Szívverése egyenletesen vált hevesebb ritmusra, miközben hűvös ujjai a férfi forró bőrét érintik. Az ehhez társuló illat csak tovább fokozza az élményt, mely ugyan nem frenetikus, de kellően izgató. Imádja ezt a pajkos, csibészes mosolyt, ezért is vetett rá szemet már az első pillanatban. Hihetetlenül vonzónak találta mindig is a fiatalabb korosztály gyermeki játékosságát, már amennyiben a fiatal nem jelent törvénybe ütközőt. Ebben a korban még komolytalanok, könnyen csábíthatók és semmiképp sem akarnak elköteleződni: megelégszenek egy kellemes estével, melyet együtt eltölthetnek. A rizikófaktor oly alacsony, a nyeremény pedig oly kecsegtető...
A segítségre szófogadóan bújtatja ki kezét az említett helyről, hogy inkább inge gombjaihoz kanyarodhasson és kínzó lassúsággal oldja ki az elsőt. Nem is nagyon van lehetősége ennél többre, mert megérzi az erős kezet tarkóján és megadóan hajol közelebb, hogy ezúttal már belekapaszkodjon a levetni kívánt ruha anyagába. - Igazi úriember vagy - még utoljára ezeket a szavakat súgja, hogy aztán ajkuk találkozzon, ő pedig szemérmetlenül húzódjon közel, s melle a férfi mellkasának nyomódjon. Karjai átölelik, jobbja beletúr a korábban éppen csak felfedezett tincsekbe, de ennél tovább nem tolakszik. Pedig tudna hová. Így is minden olyan ponton érintkeznek egymással, mely említésre méltó lehet egy ilyen helyzetben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Imádja, ha körülötte dráma folyik és meg kell mondja az őszintét, ha pletykáról van szó, sohasem lel méltóbb társra senkiben Catherine-nél. Éppen ezért, mikor Denistől megtudta, hogy mit fog tartalmazni a vizsgája, már előre somolygott. Hogy miért vannak jóban? Talán azért, mert az ex-rellonos rendszeresen visszajár diákjai közé, ezen felül minden létező bulin tiszteletét tesz, aminek balhék híján a vezetőség is kimondottan örül. Talán ez a ház az egyik legösszetartóbb mindközül, s ezt a töretlen hagyományt nem ők kívánják felszámolni.
Most, amikor a balhé kirobban, az éppen javított dolgozat felett ücsörög és próbálja kitalálni, mégis hány pontot adhatna, hogy átrugdossa a delikvenst. Elégedetten dől hátra, s hagyja maga mögött az eddigi dilemmáját, hogy páholyból hallgathassa végig mindazt, amit kedvenc házaspárja leművel a tanári közepén. Nem kétséges, hogy kollégáinak többsége inkább kifordul a helyiségből, vagy szimplán döbbenten figyeli és hallgatja a jelenetet, néhányan pedig orruk alá mormolnak pár szót. Gábriel kérdésére, mivel nem érkezik válasz, ezért megbökve a vállát úgy dönt, majd ő tolmácsol. - Ha Denis el akarta volna kerülni a balhét, nem intézi így a vizsgát, de lássuk be, belehalna, ha nem kergethetné az őrületbe Cathrine-t. Egyébként pedig ezen a ponton teljesen mindegy, milyen sárkányt mond, menthetetlen a helyzet. Talán már csak egy valódi orgazmus segíthet - töprengőn fonja keresztbe karjait, ahogy sejtelmes mosollyal figyeli a civakodókat. Természetesen olyan nem fordulhat elő, hogy egy savanyú kolléga ne avatkozzon közbe, így maga is érdeklődve fordul Hella felé, aki nagyasszonyként kéri ki magának mindenki nevében ezt a felháborító viselkedést.
Nora tekintete először Sándorra, majd Beliánra vetül és máris érti, miért szólal fel Hella. Sándor ugyan igazán jó pasi és Jules-szal jár, de állandóan úgy viselkedik, mint egy szemérmes aggszűz, Belián pedig igencsak mélyen érintett Denis által a témában, neki szimplán kellemetlen a diskurzus. Ami viszont Hellát illeti... Nos, az ő személyes érintettsége inkább abból fakad, hogy jószerével csak tankönyvben hallott az orgazmusról, már amennyiben nemesi orrát képes néha a plafonról lehúzni, hogy ilyen halandó dolgokkal is foglalkozzon. Lehet inkább Őt kellett volna a vizsgába berakni, mint kielégítetlen sárkány. Noha Nora szóra nyitja száját, Denis elsöprő teljesítménnyel zárja rövidre a kérdést. Nem mintha a nő nem az lenne, aki rátesz egy lapáttal, amikor a másik megsemmisült. A hamvait is el kell takarítani.
- Ne aggódj drágám, amint lesz szexuális életed, sokkal könnyebb lesz meghallgatni másokét. Viszont tényleg merev vagy, amit utálnak a férfiak, lazítanod kéne - nem rest kacsintani is egyet. Tény és való, hogy Eleanora szexuális élete nem túl... eseménytelen? Volt már fiatalabb, vele egykorú és idősebb partnere is, ráadásul ő nem köti gúzsba olyan fennkölt dolgokkal a kezét, mint a házasság. Élvezi az életet, de meg is válogatja azt, akivel ágyba bújik - s mégsem zavarja, ha mások ribancnak tartják. Amennyiben a saját testének ismerete és az azzal való önrendelkezés, valamint az élvezetek és lehetőségek kihasználása azzá teszik, bátran akasztja magára e címkét. Még mindig jobb, mint a merev, prűd picsa.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Különös érzés most a tanoda falai között lenni: az előző évet már a Ragálytan nélkül kezdte, mondhatni azzal a szívességgel, hogy nem mond le a Rellon házvezető-helyettesi posztjáról, azonban mire eljött a tanév vége, rá kellett jönnie, hogy két végén égeti a gyertyát. Ez kellett ahhoz, hogy végre meghozza a döntést, leadja minden kötelezettségét és búcsút intsen a tanításnak - legalábbis egy jó időre. Amikor elhatározta magát, tudta, nem adná át bárkinek ezt a posztot - ha úgy vesszük, felelősséget érzett diákjaiért -, ezért ő maga gondolkodott el azon, kit választhatna utódjának, úgymond kit tart méltónak eme feladat elvégzésére. Sokak számára meglepő lehetett, hogy épp dr. Irving Schnelsent választotta, aki nem véletlenül tűnik olyan karót nyelt fószernek, mint amilyen egyébként is. A szakmát maximális precizitással űző, tudásában megkérdőjelezhetetlen férfi kiérdemelte, hogy Nora meglássa benne a potenciált, tette mindezt anélkül, hogy komolyabb győzködésbe fogott volna - mi több, akármilyenbe.
A nőről azonban tudott, hogy semmit sem bíz a véletlenre és, ha bajkeverésről van szó, rá bármikor lehet számítani. No meg persze akkor is, ha a bajt épp elhárítani készül. Cipőjének sarka ütemesen kopog a padlóköveken, a koraesti narancsszín napfényben úszó tanáriba lépbe könnyeden veti át válla felett ébenfekete haját, hogy megtámaszkodjon az ajtófélfánál és tekintetét Irvingre szegezze. Ajkai mosolyra húzódnak, ahogy szép lassan szemügyre veszi azt a katonás rendet és rendíthetetlenséget, mely a férfit övezi.
- Gondoltam, jól jönne egy kis segítség - hangja most is, mint mindig, játékosan cseng, a fülnek kellemesen, mely egyszerre rejt hátsó szándékot és tisztességes közeledést egyaránt. Ki minek véli. - Hogy telnek az első hetek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Számít rá, hogy Irving nem boldogul olyan könnyen, mint ahogy ő tette annak idején, de ennek természetesen az okát is igen jól ismeri. Talán ezért is lepi meg, hogy a férfi nyíltan rákérdez, ez ugyanis rögvest mosolygásra készteti. A nevetőráncok finoman húzódnak szemei sarkában, ahogy ellöki magát az ajtófélfától és beljebb merészkedik. Évekig volt ez a hely az otthona, így könnyeden mozog az asztalok és székek között.
- Ha nem lenne egyértelmű az egyébként nyilvánvaló... - mutat végig magán, ezzel jelezve, hogy egy dekoratív tanerőnek mindig sokkal könnyebb dolga van. Bár nem kételkedik saját képességeiben és óratartási stílusában, tény és való, hogy igencsak nehéz megragadni a gyerekek figyelmét. Az előkészítő még könnyű, ott játszani kell, az egyetemen pedig beszélhet úgy a tanulókkal, akárha felnőttekkel tenné, de itt... Amikor kamaszodnak, ezer és egy hormon teng túl bennük, bármire szívesebben figyelnek, mint a tananyagra - tisztelet a kevés kivételnek -, nem egyszerű sikeresnek lenni.
- Mielőtt viszont plasztikai műtétre adnád a fejed, szerintem a titok egyik nyitja, hogy ne egyszerűen tanár-diák viszonyt ápolj velük. Tekintsenek rád barátként is. Azzal, hogy egyenrangúként kezeljük őket, netán azt érzik, hogy bizalommal fordulhatnak hozzánk, automatikusan növeli a tiszteletet irántunk, jobban odafigyelnek, felkészülnek a vizsgákra. Ilyenkor a legsebezhetőbbek, terelgetni kell őket - megvonja vállát, miközben féloldalasan felül az asztalra és megtámaszkodik kezén, szemben a férfival. Mi tagadás, erre szívesen odafigyel az ember, nem fogok hazudni. Teste íve, kerek idomai, az az állandó, huncut csillanás a szemében megigézi az embereket. Foghatjuk persze a vélamágia jótékony hatására, a belőle áradó hihetetlen vonzerőre, azonban meg kell jegyezni, hogy Eleanora ettől eltekintve is roppant szerethető és elbűvölő. Ezt talán még Irving sem tagadhatja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nem mondható el Noráról, hogy ne lenne provokatív: mindegy, mit tesz, benne van az a kecses nőiesség, ami bizony bolondítja a pasikat, többek között Irvinget is, bármennyire is erősen koncentráljon. Olyan nincs, hogy ez az ember tényleg egy szikla legyen.
- A diákokat nem érdekli a vizsga, majd akkor, ha már meg kell írniuk... Jelenleg szabadok akarnak lenni, felfedezni a kastélyt és önmagukat, feszegetni a határokat. Ha azt várod, hogy negyven csillogó szempár üljön veled szemben, akkor sohasem leszel elégedett - kedvesen elmosolyodik miközben oldalra billentve fejét egy tincs megszökik szorosra kötött kontyából, hogy finoman keretezze arcát. Amikor nem csinál semmit is tökéletes, ez a nagy helyzet és akkor is szexi, amikor nem akar az lenni. Nehéz lehet egy tömény gyönyörűséggel egy helyiségben maradni, főleg, ha ez a valaki tudja is magáról a dolgot. Az persze a javára írandó, hogy legalább nem dörgöli mások orra alá, nem fennhéjázó vagy magamutogató. Természetéből és egyéniségéből fakadóan kerül automatikusan a középpontba - ez pedig épp egy olyan tulajdonság, amiért nőtársai ki nem állhatják.
- A kedvenc tanárukat. Micsoda bók! - ajkainak görbülete kiszélesedik, megvillannak tökéletesen rendezett fogai is, ahogyan a nevetőráncok is játékosan gyűrődnek fel szemei sarkában. - Nem ajánlottad, de nem is biztos, hogy az első évedben elfogadnám. Fontos, hogy a diákok megszokjanak, de persze... ha szeretnél velem találkozni, annak nincs akadálya - olyan szemérmetlenül kezd flörtölni, amibe sokak füle pirulna bele, nem úgy Noráé. Vélamágiát egy cseppet sem használ, ellenben szemtelen, huncut és merész. Nem pont azok a tulajdonságok, amik vonzóvá tesznek egy nőt, persze ez függ a nőtől is, akinek birtokában vannak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Megforgatja szemeit a visszakérdezésre, de mivel pontosan tudja, hogy mindez csupán költői, választ nem fűz hozzá. Sokkal inkább foglalkoztatja azt, hogy flörtölésbe csábítsa a férfit, elvégre a közöttük lévő munkakapcsolat hivatalossága ellenére - amit egyébként igen nagyra becsül és féltve őriz - dolgozik benne a vágy, hogy egy kicsit... Felkeltse Irving érdeklődését. És ugyebár, ha Eleanora valamit eltervez... az úgy is lesz.
- Kegyetlen, szívtelen nőszemély vagyok, hát persze, hogy hagylak szenvedni - könnyedén megy bele a játékba és a másik meggyötört hangsúlyával teljes kontrasztban az övé könnyed és talán kicsit gonoszkodós is. Mintha egy Disney meséből lépett volna elő, akár egy boszorkány, ki ördögi tervét vázolná épp. A látvány persze sokkal szemet gyönyörködtetőbb. Sem egy bibircsók, sem ronda ráncok.
Nem kell sokat gondolkodnia, hogy rájöjjön, ez a két rebellis bizonyára Móric és... Móric. Meglepődhetne rajta, de azért valahol dagad a melle a büszkeségtől, hogy így az ujja köré csavarta a két fiút. Irving minden bizonnyal nem szórakozna ilyen jól, ha tudná, hogy az ikrekkel való viszonya sokkal intimebb formába csapott át, ami finoman szólva sem illendő. De mivel már nagyok, így büntetni sem lehet érte. - A jelenlegi hatodévesek voltak a kedvenceim. Meg is sértődnék, ha nem hiányolnának ennyire - mondandója végén enyhén csücsöríteni kezd, szemeiben pajkos csillanás játszik, csak ezután sepri félre ezt a témát, hogy baljára támaszkodva valamivel közelebb hajoljon a férfihoz. - Viszont nem feleltél még arra, szeretnél-e velem tanodán kívül is találkozni. Egész ügyesen terelsz, de azért még gyakorold - le sem veszi Irvingről a pillantását, mosolyát sem lehet lemosni arcáról, testbeszéde pedig egyértelmű. Vadászik, a préda pedig épp itt csücsül vele szemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Nem mintha tolmácsolni kellene, elvégre az egyik Móriccal - bár a jó ég tudja, melyikkel - néha össze szokott futni a faluban. Már meg is hallgatta egyszer a sirámot, miszerint borzalmas kín egy férfira figyelni, mikor magyarázhatná akár Nora is a káros szerek ismeretét. A nő nyilvánvalóan felajánlotta, hogy ad magánórákat, de mivel ez csupán játék volt, természetesen sohasem valósult meg.
- Valahol lenyűgöz, hogy képes vagy ennyire hivatalos maradni - biccent egyet, amolyan elismerésképp, majd az erre a pillanatra eltűnt mosolyát újra arcára varázsolja. - Viszont tévedtél - ezzel jobbját a férfi felé emeli, hogy mutatóujja a markáns áll alatt álljon meg. Finom bőre lassan simít végig a csont vonalán, feje oldalra billen, s mintha csak keresne valamit a férfi tekintetében. Kimondottan zavarba ejtő jelenet, amelyből persze Irving rögvest kihátrálhat, ha akar, de vajon akar-e... - A felszabadult, kevésbé merev oldalad nem mutattad még meg és kétlem, hogy a tanáriban oldódnál fel - mintha az imént mi sem történt volna, visszahúzza kezét és bár eddig veszélyesen közel hajolt a másikhoz, most ugyanabba a pozícióba kerül, ahogy korábban volt. Könnyeden, légiesen, kecsesen ücsörög az asztalon, keresztbe tett lábakkal. Csupán mosolya az, ami mit sem változott.
- Nem feltétlenül az a kérdés, hogy én mit szeretnék hallani, erre a kérdésre mindketten tudjuk a választ. Inkább az érdekel, hogy mennyiben cseng össze a valós reakciód azzal, ami madárcsicsergés lenne füleimnek - s milyen igaz. Mindketten tisztában vannak azzal, hogy a helyes válasz az, hogy természetesen tanodán kívül is szeretné látni, mert izgalmasnak tartja a nőt és vágyik a társaságára, bizony munkán kívül is. Azonban, ha nem ezt érzi, miért kellene hazudnia? Talán azért, hogy Nora ne találja helyesnek vélamágiával megbűvölni. Milyen mostoha az élet!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Tetszik neki, hogy Irving nem hátrál, mi több, ez csak még jobban felkorbácsolja a benne tomboló vágyat, hogy többet húzzon ki a férfiból, mint amennyit az adni akarna magából. Most, hogy már nem az iskola alkalmazottja, semmilyen szabályzat sem tiltja, hogy viszonyt folytasson bárkivel, s bár még maga sem tudja, mennyire gondolja komolyan saját szándékait kollégájával kapcsolatban, abban már biztos, hogy szívesen mélyítené tovább. Persze jogosan hördül fel a kedves olvasó: tipikus Nora. Mégis, van valami egészen más ebben a macska-egér játékban, mint a korábbiakban. Ott egészen egyszerűen testi vonzalomról és kielégülésről volt szó, Irvinget viszont nem bűvölte meg és nem nyomult rá, mi több, saját, mágiától mentes vonzerejével igyekszik bűvkörébe csábítani. Na ez a nem semmi.
- Fogalmazzunk úgy, hogy tapasztalat - óvatos mosolya elárulja, hogy ez a megjegyzés épp annyira vonatkozik szexuális téren történő felszabadultságra, mint emberi és baráti oldalra. Mert bizony mindkettővel volt már dolga - noha előbbivel jóval gyakrabban.
S hogy a felelet kielégíti-e Eleanora kíváncsiságát? Cseppet sem. Azt kapta, amit hallani akart? Nem. De vajon kétségbeesik-e és adja-e bármi jelét annak, hogy ismételten kedvezőtlen választ kapott? Dehogy. Ellenben a benne buzgó, pattogó vélamágia lassanként a felszínre törleszkedik. Az asztalról leszáll, hogy megkerülje azt és Irving jobbján megállva háttal támaszkodjon a kemény falapnak, s ismét jobbjával nyúljon a férfi arcáért és fordítsa maga felé. Az ereiben csörgedező mágia átjárja egész testét, szinte érezhető, ahogy minden szabályt áthágva fonja körül a férfit és kényszeríti arra, amit a nő akar. Vagy inkább csak... ösztönzi. A kényszer olyan helytelen szó. - Akkor bocsásd rendelkezésemre a választ a kérdésemre. Találkozni szeretnél velem tanodán kívül is, Irving Schnelsen? - szinte végigfut az ember hátán a hideg, ahogy csábító, búgó női hangján kiejti a férfi teljes nevét. Ha nem volna elég a testéből alapvetően is áradó csáberő, a vélamágia olyan löketet kölcsönöz ehhez, melyet hangja, ajkai finom mozgása és íriszének végtelen örvénye mérhetetlenül felerősít. Na most vagy bajban, barátom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Hiába csak negyedvéla, meglepően erősnek hat mágiája, ha arra fogékony emberrel találkozik - vagy ne adj isten olyannal, aki alapvetően is táplál iránta vonzalmat, csupán nem hajlandó azt kimutatni. Persze nem tudhatja előre, a férfi vajon melyik csoportba tartozik majd, az is lehet, hogy van valamiféle korlátozó eszköze, így tehát kísérlete nem csupán kétesélyes, de roppant rizikós is. Vajon miként hatna kettejükre, ha Irving képes lenne teljesen józanul fogadni Eleanora közeledését? Azt nem most fogjuk megtudni.
Egész teste belebizsereg, ahogy kollégája végigfuttatja tekintetét testén, az pedig, ahogy határozottan feláll és közelebb lép hozzá, szinte el is feledteti még önmagával is korábbi kérdését. Nos, igen, valami ilyesmit szeretett volna látni Irvingtől: hogy felszabadul, elengedi a merevségét és teszi, amit akar. Mivel ő csupán választ várt tőle, így minden más, amit tesz, saját döntési körébe tartozik, ergo nem jelenthető ki egyértelműen, hogy pusztán a vélamágia okán bátorodik fel ennyire (bár kétségtelen tény, hogy ebben igen nagy szerepe van - a szerk.). Lélegzetét visszafojtva engedi, hogy a férfi arcára simítsa kezét és szorosan hozzá simuljon. Szívverése felgyorsul, bár maga sem tudná megmondani miért, hisz még ebben a pillanatban is csak a válaszra vár. De még mennyire, hogy vár, csakhogy a hozzá közel húzódó Irving ajka súrolja övét, s Eleanora lehunyja szemét, engedve a vágy és kéj furcsa egyvelegének. - Jó válasz - halkan súgja kettejük közé, hogy aztán közelebb mozduljon és korábbi évődésüket csókba fordítsa.
Puhán érnek össze ajkaik, nem tolakodóan és, noha minden porcikája azt kívánja, bár folytatnák, csupán egy röpke pillanatra mélyítve el találkozásukat elhúzódik, s ezzel együtt vélamágiájának is visszavonulót fúj. Megtehetné, hogy visszaél helyzetével, hiszen jelen pillanatban bármit megtehetnének, azonban sem a múlt sérelmei, sem eddigi tapasztalatai nem engedik, hogy ezt tegye. Úgy érzi, bár vágyódik a férfi után, nem úgy akarja megszerezni, hogy megbűvöli, ezzel hamis érzéseket ébresztve benne. Csupán annyit akart, hogy válaszoljon, őszintén. - Nos, akkor megbeszéljük, mikor találkozzunk legközelebb. Köszönöm, hogy őszinte voltál - mosolya huncut és titokzatos, várja, hogy Irving magához térjen. Dühös lesz? Talán soha nem akar majd szóba állni vele? Meglehet, de mind tudjuk, hogy Eleanorára úgysem lehet sokáig haragudni, ráadásul az is tény, hogy helyzetét aligha használta ki. Mehettek volna sokkal messzebbre is, ám a nő volt az, aki megálljt parancsolt. Ebből talán a férfi is érezheti, bárha a nő közeledése játék is csupán, többre tartja annál, minthogy megszerezze aztán eldobja. Remélhetőleg ez elég vigaszt jelent majd számára, mikor kijózanodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

A csók egészen különlegesnek hat, még annak tudatában is, hogy a vélamágia jócskán kiveszi belőle részét. Eleanora, bár bizonyára szörnyen rosszul fog hangzani, kiindulva a férfiból nem volt biztos abban, hogy partnerként kellően... tapasztalt? Érzéki? Magával ragadó? Akárhogy is, nem volt biztos abban, hogy a mindig merev, precíz, tűpontosan kiszámított Irving képes lehet olyan forró és édes csókkal tapasztani be ajkait, melyet egyhamar nem felejt el. Márpedig így történt, ezért csak még nehezebbé válik az elválás, a röpke egymásba fonódás ellenére is. Meglepve tudatosítja magában, ahogy az eddig száját ostromló kollégája hirtelen az arcél és a nyak felé irányítja figyelmét. Ki tudja, talán érezni lehet, ahogy ereiben lüktet a vér, meg-meglódul szívverésének ütemére. A várakozás, amíg a másik magához tér, egy örökkévalóságnak tűnik és talán, de csak talán, még a nő is visszaszívja azon vágyát, hogy ezt abbahagyják.
A megszólításra kiszélesedik mosolya, hosszú szempillái alól néz fel Irvingre, láthatóan egy cseppnyi megbánást sem tanúsítva. Ha újrakezdhetné, semmit sem csinálna másképp, de ez talán egyikük számára sem volt kérdés. - Rendben, többet nem fordul elő - oldalra biccen feje, majd tekintete végigsiklik a férfi tökéletes megjelenésén, élére vasalt ingén, tiszta zakóján, hogy elidőzzön férfias kezén, mielőtt visszatérne az arcára. Nos, nem tudja leplezni érdeklődését, de nem is igazán kívánja. Figyeli, ahogy a kontroll újra visszatér és az eddig felé nyúló kéz most egy pergamenre fonódik, hogy azt morzsolgathassa. Pótcselekvés? Nem szabad hagyni az ilyesmit.
- Szerintem tudok érdekesebb dolgot is ennél a pergamennél - ujjai finoman simítják végig az alkart, hogy bőrük találkozzon a kézfejen és finoman az asztalra ejtse az immáron elvett papírost. Íriszei a férfiéba fúródnak, ezúttal azonban nem használ vélamágiát. Csak az volt a kérés, hogy ne így, hát akkor csinálják rendesen, még jobb! Egyensúlyát valamivel előrébb helyezi, hogy az eddigi támaszkodás helyett balját Irving mellkasán át végigfuttatva a tarkóra kanyarintsa és közelebb húzódjon hozzá. - Folytathatjuk így is - széles mosolya finom, csábító, vágyakozó görbévé szelídül, pillantása az ajak vonalára rebben, mielőtt újra összefonódna a mélybarna tekintettel. Igen, bizony, ez egy célzás, folytassák ott, ahol abbahagyták, csak most valamivel tisztességesebben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Tudja ő is, hogy a férfi megbűvölése után a sikerrátája minimum felére csökken, ha nem rosszabb esélyekkel indul, ám a folytatás ígérete megrészegíti. Az a baj, hogy megszokta, hogy mindent megkap, mert ő úgy akarja, az pedig fel sem merül benne, hogy valami nem úgy alakul, mint ahogy eltervezi. Talán ezért is bátorodik fel annyira, hiszen a mágia által felerősített érzések valahol még ott lapulhatnak Irvingben és nem lehetetlen, hogy...
Hogy az elutasítás csattanó pofonként hagyjon nyomot arcán. Nem tehet semmit sem érte, sem ellene, pontosan érzi, hogy ez az a pillanat, amikor hagynia kell, hogy a férfi azt tegye, amit akar. És e percben a folytatás szóba sem jöhet. Szívének össze kéne szorulnia, megalázva kellene éreznie magát, mégsem fedez fel semmiféle, akárcsak hasonló indulatot sem. Az tagadhatatlan, hogy csalódott, ám ezt is tökéletesen leplezi, ahogy kollégája kérésére finoman elhúzódik tőle, s nem egyszerűen leveszi róla kezeit, hanem fel is kel, hogy átmenjen az asztal másik felére. Azt hihetné a másik, hogy ezzel bántó volt és kapcsolatukon mély sebet ejtett, ám Eleanora ahelyett, hogy sértett kislányként elviharzana, még szélesebb mosollyal fordul Irving felé, hogy zsebre dugott kézzel, könnyeden fogadja el az ítéletet.
- A beszélgetést? - felvonja fél szemöldökét, huncut csillanás játszik íriszeiben, majd nem bírja tovább és felnevet. Felszabadultsága bizonyíték lehet a másik számára is: nincs közöttük gond. Nem mintha a nő ne pusztulna meg egy újabb csókért, egy érintésért vagy akárcsak egy szenvedélyes pillantásért, csakhogy nagylány. Sohasem erőszakolta rá magát senkire és nem most fogja elkezdeni. - Folytathatjuk máskor. A beszélgetést is - kinyújtja kezét, hogy a férfi, ahogy eddig is, megfoghassa és búcsúzhasson. - Jó éjszakát, Irving Schnelsen - játékos mosollyal arcán fordít hátat, hogy cipője kopogásának nyomán elhagyja a tanárit és egyben a tanodát is. Szomorú fejlemény, hogy végül nem jutottak tovább. S bár szomorúnak szomorú, hogy vége van-e, az még a jövő titka...