Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Esik az eső. Ez akkora szívás, de nem? Szeretett volna kimenni, játszani. Ma a kastélyban van, mivel az anyukája a könyve miatt ment el Budanekeresdre, a tesójának egész nap órái vannak, így az apukája hozta fel magával. Olyan egy órája ül és rajzolgat. Egy közepesen hiperaktív tizenkét évesnek ez egy örökkévalóság, de megígérte, hogy itt marad. Elméletileg alig másfél óra múlva felbukkan Alexa, hogy elszórakoztassa ebédig. Tök jó, ebédelhet a diákokkal. Mivel nyakigláb típus, így nem nagyon lóg ki a diákok közül. Nem az anyjára ütött, az apja állítólag magas volt, ebben nem tud biztos lenni, mert csak egy képet látott róla.
~ Itt lehetnek képek…~
Mivel nincs itt senki felkel az asztaltól, melyen mintha bomba robbant volna. Alap járaton Alexáénál ül, mert az szembe van az ajtóval, de a ceruzák, kréták és lapok már a vele szemben helyet foglalt Felagund professzor asztalát is teljesen beterítették. Felkelve a polchoz sétál, ahol fiókok vannak, és amelyeken nevek hirdetik, hogy kihez tartoznak. Ismeri a korábbi Rellonos házvezetők neveit, így könnyű dolga van. Az első, ahol bizonyítékot keres Stockworth professzor fiókja. Élelmes kölyök révén könnyen ki tudja nyitni a fiókot, kicsit olyan, mint egy mini bűnöző.  Itt csak néhány képet talál, meg se nézi őket, csak a mögötte lévő asztalra dobja. A következő Pitoné, melyet nem olyan könnyen nyit, mint az előzőt, de konkrétan csak porcicákat rejt.
- Mit is hittem…
Fejcsóválva csukja vissza és veszi sorba a következő lehetőséget, vagyis Jersey Endersont és az ő pakkját. Ez viszonylag gyorsan nyílik, nem is üres és vannak benne képek is, rengeteg régi kép, melyek a dátum szerint éppen ideálisak. Neki pontosan ilyenekre van szüksége.
- Köszönöm. Köszönöm. Köszönöm.
Persze ezzel még nincs vége, minden képet kivesz, amit csak ott talál. Alexa pakkját ismeri, nem tenne képeket oda, ami nagyon helyes, azt azonban tudja, hogy a táskájában van egy külön tárca, amiben rengeteg kép van. A megszerzett képeket összeszedi, még van legalább egy órája. Van a teremnek egy nagyobb területe az ablak előtt, szembe az ajtóval. A földre kuporodva ide pakolja ki a képeket, amiket megszerzett, szépen egymás után, majd a tárcában lévő képek közül kiszedi azokat, melyeken olyanok vannak, akiket ismer és az ismeretlenekkel teli képeket szintén kiteszi, hogy keressen olyan embereket, akik mind a kettőn rajta vannak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Simán lehetnék tanár. Jó a memóriám és nem nagy kunszt néhány papírból felolvasni.
Válaszol a fiúnak, felkelve megkerüli a képeket, mintha elé állva meg tudná akadályozni azt, hogy a fiú lássa miben is mesterkedik. Tekintete a fiú pálcájára kúszik, és felvont szemöldökkel néz végig rajta.
- Milyen fa? Az enyém szilfa.
Mintha csak csevegne, még bájosan mosolyog is hozzá, mintha mindenben ártatlan lenne. Persze szó sincs róla, közben azért ő is előhúzza a pálcáját, nem lehet tudni. A srác ezek szerint Rellonos, ott a pince mélyén valahogy mindenki olyan bizalmatlan lesz, az anyukája is mindig magánál tartja a pálcáját, pedig már nem is dolgozik aktívan, csak ír, de azt is otthon és nem valószínű, hogy Bogolyfalván bárki is rá tudna támadni a másikra.
- Van engedélyem.
Persze ez nem igaz, és olyan szépen hazudik, hogy már kellemetlenül kellene éreznie magát tőle, de valahogy nem jön neki. Sokszor mondták neki, hogy a hazugság nem éppen jó, de ez valahogy zsigerből jön neki. Lehet, hogy az apja nagy széltoló volt és ezt kapta örökségnek.
- Az enyémek.
Újabb hazugság. Összelopkodta őket, és most, ha vehetjük úgy, minden, amit nem a pénztárcából vett ki az övé, a többi meg, hát az bizony véletlenül kicsúszott és összefogta a többivel, de előfordul az ilyesmi nem?
- Alig várom, hogy elkapjon egy prefektus.
Még a szája is szélesebb mosolyra húzódik, bizony, nagyon izgi lenne, de takarodó után ő már nem császkálhat már itt, olyankor már régen az ágyban alszik.
- Még nem járok sehova, majd jövőre, de szerintem Rellonos leszek. A nevem Charlotte. Ha kitalálod, kinek a gyereke vagyok, elfelezem veled a csokimat. Tippelhetsz hármat. Vagy segíthetsz is akár. A felső képeken olyan embereket keresek, akik az alsó képek valamelyikén is ott vannak. Fiúkat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- A szülőanyám sem egy magas ember, még olyan hat centi és beérem, nem az ő génjeit örököltem a növekedésben.
~ Csak azt szeretném tudni, hogy kiét. ~
A gondolatra majdnem elhúzza a száját, de Yarista még hasznára válhat, így nem szeretne kockáztatni. Neki most szövetségesek kellenek. A második megállapítás, hogy nem pakolnak ki képeket jogos megállapítás, gondolatban biccent is hozzá egy aprót. Teljesen jogos a dolog, így most már nem adhatja el, hogy tanár. Na igen, éles váltás lett volna, de már annak is örül, hogy sokan azt is kinézik belőle, hogy diák, pedig addig még legalább két éve van. Ilyenkor persze felmerül az is, hogy nem lesz-e majd koravén az arca, de mivel az anyja is kortalannak néz ki, reméli, hogy ez vele is megtörténik majd. Ha mondjuk, úgy hozza az élet, hogy egy napon bűnözésből kell majd megélnie, szeretné, ha fiatalos arca megtévesztő lenne addig, amíg lelép a tetthelyről.
- Ez lehet, mondjuk egy kísérlet is. A tanárok kísérleteznek az órán, ez lehetne, emberismeret. A testtartásból, az aktuális gesztikulációs jelekből és a mimikából találd ki, hogy mit mondanak, mit gondolnak, és, hogy milyen a viszonyuk a körülöttük lévő emberekkel.
Ebből látszik, hogy ő tényleg odafigyel arra, amit mesélnek neki, sőt utána is olvas és tanul is. Mivel mugli iskolába nem jár, de a szülei és keresztszülei otthon azért tanítják, így sok olyan tudás birtokában van, mely talán meglepi az embereket, akkor, amikor megismerik a valós korát.
- Tiszafa. Erős pálcának tartják.
Az övé is erős pálca, nem éppen illik egy kislány kezébe, vagy egyáltalán lány kézbe, mégis ez volt az a pálca, mely őt választotta. A néni, aki nekiadta azt mondta érződik, hogy dúl benne a mágia és a tettvágy. Ez nem is kérdéses, minimum olyan erős boszorkány akar lenni, mint a szülő – vagy a nevelőanyja és ehhez, már most nagyon jó úton jár.
- A leendő testvéreimnek elég annyit mondanom, hogy papíron Felagund professzor gyermeke vagyok, és már kifutnak a világból.
Emiatt tart is egy picit, mármint, hogy a többiek nem nézik majd jó szemmel, hogy Felagund az apja, hiszen a férfinek már így is rémhíre van az iskolában, persze azt sem szeretné, hogy mini maffiózónak nézzék, és csak azért barátkozzanak vele, hogy reggelre ne egy levágott unikornis fejjel az ágyukban ébredjenek.  
- Ismerős a neved, te egy kiskedvenc vagy. Alexa kiskedvence.
Főleg, amikor kimondja, hogy hozzá jött. A másikra, hogy hasonlít, felvesz egy képet, és a hasának simítva közelebb lép, végignézve a fiún, mintha éppen azt tesztelné, mennyire megbízható.
- Remélem, tudsz titkot tartani, mert ha nem, akkor elintéztetlek Don Papussal.
Halálos nyugalommal mondja ki a szavakat, majd megfordítva a képet a fiú elé teszi. A kép régebben készült, az előbb emlegetett fiatal tanerő még egészen fiatal, talán Yarista korában járhat. Látszik, hogy a mosolya nem őszinte, és a vörös hajú lányba kapaszkodik, aki több ízben is a legrellonosabbnak volt választva.
- Ott vagyok. Álcázó bűbájjal. Ezért érzed úgy, hogy ismersz. A szememen, a fülemen és az államon kívül, minden tőle van.
Mutat a hasára, majd magabiztosan felnéz a fiúra és közli a nyilvánvalót.  
- Azt akarom megtudni, hogy ki tett oda.
Mintha épp csak azt mondaná, érdekli, hogyan lesz olyan gyorsan olyan nagy a jégcsap, pedig ennél azért komolyabb a téma.  
- 75%-ban az én képeim, de az több, mint a fele, így nagy általánosságban az enyémek a képek.
Persze ez azért egy erős túlzás volt a részéről, de el lehet neki nézni, hiszen most csodálatos felfedezéseket tehet, soha ennyi kincs és ennyi lehetőség még nem volt a birtokában arra, hogy megtudja, ki is ő valójában.
- Ő a keresztapám, Rafael. Róla tudom, hogy ártatlan. Annyit tudok, hogy magas, sötét hajú, világos szemű, de ez lehet ő is, meg ő is, sőt ő is, és ő is. Nem tudom, kit kérdezhetnék meg, aki akkor ide járt. Sokan nem is tudtak a terhességről, aki meg igen, az hallgat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Sajnos. Biztos, hogy Rellonos vagy? Inkább Levitásnak mondanálak.
Túl okos neki a fiú, kihívás, de talán pont ez a lényeg, hogy legyen mellette egy eszes gyerek, aki megtalálja az összefüggéseket, na meg persze a hibákat az egyenletekben. A kérdésre, hogy ott lakik-e nála bólint, bizony ott lakik nála, méghozzá gyakorlatilag születése óta. A körbepillantásra kuncog egyet, ismeri ezt a "jó" szokást, így kicsit megrázza a fejét.
- Tripla bájitaltanon szívatja az ötödéveseket. Vicces, amikor kijönnek, mindenkinek össze-vissza áll a haja, a lányok sopánkodnak, hogy begöndörödött a hajuk, meg mindenkinek tiszta bájitalszagú lesz a ruhája, és hát senki sem szeret epeszagúan közlekedni az iskolában, kivéve, ha határozottan magányra vágyik.  
Ő sem szereti, ha valamelyik családtagja a bájitaloktól bűzlik, vagy amikor annyira megbetegedik, hogy bájitalt itatnak vele. Oké, tényleg hamar használ, de ez nem érdekli akkor, amikor nem tud aludnia ténytől, hogy orrfacsaróan büdös gőz szivárog a füléből, főleg akkor nem, amikor a kedvenc, bárányos ágyneműje frissen van felhúzva. Az egy nagyon igazságtalan pillanata volt az életének.
- Csak így és tényleg. Szokott rólad mesélni, nem is keveset, szerintem nagyon csíp téged. Simán megkérdezheted, órák kérdése és itt is van.
Nem is baj, hogy kitértek erre, legalább rá tud nézni az órájára, hogy még mennyi ideje van. Nem akar lebukni, de ha most visszateszi a képeket, akkor tuti bajba kerülne, hiszen Yarista a saját bőrét mentené, ami teljesen természetes neki is, valószínűleg ő is hasonlóan cselekedne valakivel, akit most lát először és már tudja róla, hogy lopott és hazudott.
- Megértem, ezért legalább fél évet kapnál, és nem szabadulhatnál jó magaviselettel, de te legalább nem kell, hogy éjjel azon agyalj, mikor kelt fel, hogy valami hajnalban nyíló gazt keress, ami a falu egyetlen apró pontján nő, és az se biztos, hogy mindegyik teljesen jó. Kezdek félni attól, hogy iskolába járjak. Mondhatnám, hogy nem veszem fel a tárgyát, de az meg nagyon ciki lenne.
Na igen, végül is együtt él vele és mivel elméletileg tehetsége is van hozzá, így biztos, hogy a tárgyfelvételi lapja fölött ülve a professzor alakja is fölé fog nyúlni, hogy biztosan bejelölje a tárgyat.
- Mondhatod nyugodtan, tényleg csini, de mi köze van ennek ahhoz, hogy tizenévesen gyereket szült?
Nem igazán érti az összefüggéseket, de biztos igaza van. Ő még nem érheti pontosan, hogy a csinosságnak olyan nagyon nagy jelentősége van. Kíváncsian pillant hát a fiúra, reméli, hogy megmagyarázza neki, hogy mire is gondolt pontosan.
- Tudja a választ, de azt mondja, nem számít, de nem hiszek neki, szerintem igen is fontos neki, mert amikor erre terelődik a szó, a szája széle megremeg egy picit, majd megfeszül az arca, mintha botox-szal telenyomták volna. Az Edictumot is végignéztem már, de valahogy az a rész egy sötét lyuk, mintha lenne ott valami. Valami, amit mindenki hallgat.
A fiú kezét zavartalanul megfogva vezeti a nő székéhez és leülteti rá, ő pedig szembe vele foglal helyet, Felagund professzor asztalánál, magához húzva egy lila, levelekkel és madarakkal díszített könyvecskét.
- Semmi sem lesz. Mármint, én csak szeretném megismerni a múltam, hogy kitől örököltem néhány részemet, hogy milyen örökletes dolgaim lehetnek. Azt mondják erősen hiperaktív vagyok, ez akkor is lehet, ha rokonok a szülők, de a családomban, mármint a vérszerintiben, Alexáéban inkább őrültek vannak, és szervi betegek, mazochista emberek, ezek viszont nálam nem mutatkoztak még.
Egy pillanatra elhallgat, majd megvonja a vállát és egy nagy sóhaj után folytatja.
- Szerintem már nincs életben. Mindenki úgy beszél róla, tudod, múlt időben. "Ő egy nagyon tehetséges varázsló volt." Meg "Ő tanította meg anyádnak, hogy erős legyen és kitartó, amíg itt volt, sokat segített azon, hogy ki lett belőle." Szóval szerintem már nem tudna mit szólni hozzám.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Csak nehogy én lepjelek meg.
Válaszol rá nyugodtan, mosolyogva. Na igen, ismeretes, hogy az önbizalomnak nincs híján a drága. Az ő kezében is ott a pálca, és ismer olyan varázslatokat is, melyeket itt nem is tanítanak. Köszönjük Shanes néninek, hogy Rafaelt kérte fel keresztapjának, így aztán a férfi sok időt tölt vele és olyan dolgokra is megtanítja az igen fogékony kislányt, melyek bizony nem a korának megfelelőek, például már ismeri a részleteit is annak, hogyan is kell embert lóherévé változtatni.
- Ha gondolod, szólhatok az érdekedben.
Huncut kis mosoly jelenik meg a szája szegletében, persze nem gondolja komolyan, de, ha a fiú ennyire szeretné, akkor lesz olyan jószívű, hogy mindent elkövet az ügy érdekében. Mondjuk, megemlíti, hogy pálcát fogott rá a fiú és elfelejti azt, hogy ő sem volt védtelen.
- Párterápiára? Néha neki kellene elmennie rá.
Ez csak úgy kicsúszott, persze, komolyan gondolta, de annyira nem szerette volna kimondani, mert még a végén egy erre tévedő portré vagy ember pletykát szül belőle, aminek eredménye egy hatalmas nagy botrány lenne, amihez nagyon nincs most kedve, mert akkor minden szülője és hozzá közelálló ember annyira megharagudna rá, hogy azt többé nem tudná kimagyarázni.
- Négy gyereke van. Ha többször is óvatlan lett volna, akkor több lenne. Illetve két babája meghalt, mert beteg volt. Nem hisz az abortuszban, meg ilyen dolgokban. Blankára majdnem ráment a házassága.
Túl sokat beszél, nem képes előtte gondolkozni, ha beindul a nyelve, akkor valahogy nem sikerül megfékeznie, pedig jobb lenne.
- Huncut? Tetszik neked? Mondjuk nem gáz, csak érdekel.
Furcsa kérdés, de ezt most valahogyan jogosnak érzi a dolgot és tényleg érdekli a válasz is. Közben persze nézi a képeket és azokat, akikről tudja, hogy ki, illetve nincs rajta senki gondosan összepakolja.    
- Biztos vannak, Hidoi azt mondta az aranyvérűek mind kattantak és ne lepődjek meg semmin. Megnyugvást tényleg nem adna, de azt már tudom, hogy aranyvérű. Talán vannak feljegyzések arról, hogy kik voltak itt aranyvérűek akkor. Hányan lehetnek? Úgy házanként negyvenen? Áh. Ez nagyon gáz.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Magabiztosság nélkül csak egy gyereknek látszom. Az idősebbek nem vennének komolyan. Elég bosszantó a gyerek szerep.
Talán nem is baj, ha nem henceg azzal, hogy mit tud, mert még a végén bajba kerülne. Nem szeretné, ha eltiltanák Rafaeltől, hiszen ő mindig nagyon kedves vele és mindig nagyon sok új dolgot tanít neki, szóval egyértelműen nem kellene lebuktatnia magát. Azért reméli, hogy lesz párbajszakkör, amin kiélheti magát. Az apjára tett megjegyzésre csak nevet egyet és bólint egyet, hogy megértette.
- Ugyan, nem olyan rossz szám ez, meg aztán ez bonyolultabb ott, a házassága meg minden, hm. Bonyolult ez a lényeg.
Talán jobb lenne, ha nem menne bele a dologba, mert attól még, hogy ő tudja, az nem jelenti azt, hogy mással kellene megvitatnia, szóval inkább felteszi a kérdést vagy inkább megállapítást, hogy a fiú vonzódik szülőanyjához és elmosolyodik a válaszon.
- A házvezetőd. Meg férjnél van ugyebár. Szeretem Petrét, mert jó fej, csak nem illenek annyira össze, mindketten uralkodni szeretnének a másikon és ez nehezíti a helyzetüket. Szakembert? Erre vannak szakemberek?
Ez a téma jobban foglalkoztatja, így a másikat el is felejti és csillogó szemekkel fordul a fiú felé. Ha erre van valaki, akkor őt akarja és tudni akarja milyen gyorsan tudja kideríteni, hogy ki is az apja. Nem tudja, miért érdekli a dolog, de úgy érzi, hogy nélküle nem lenne teljes ember. Igaza van abban is, hogy ha majd ide jár, minden könnyebb lesz.
- Oké! Benne vagyok.
Gyorsan összekapkodja a fényképeket. Alexa képeit visszateszi, úgy, ahogy találta őket, majd a többit a saját táskájába rejti és a kabátját felkapva, ír egy üzenetet az apjának és már ott sincs. Ez meggyőző érv volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Mary és a roccalkodás.

Már holnap van, még tegnap indult el, tisztességes időben, de aztán a tegnapból, meg a tisztességes időből ma lett. Valahogy elbeszélgették az időt, és ha már elbeszélgették az időt, akkor nincs is jobb, mint rosszalkodni. Azzal még nem bukott le, hogy a Rellon egy eldugott kis zugában, amit csak nemrég fedezett fel, kisrókákat nevel - akik elvesztették a szüleiket, neki pedig nem volt szíve otthagyni őket az orfűi erdőben, csak erről elfelejtett szólni bárkinek is - és szeretné, ha elterelődne minden gyanú, ami a kisrókák körül kialakulhat. Nem akarja, hogy elvegyék őket tőle, hiszen sokkal jobbak, mint az a vén, kövér és folyton csipkedő bagoly, amit ráhagyományoztak. Tőle már tiszta seb az egész karja.
Szóval, elbeszélgette jól az időt Maryvel, és ha már bajba kerülnek - mivel kizárt, hogy valaki ne kapja el őket - akkor már legyen vicces a dolog. Így hát beosontak az átriumba, és épp a tanári szoba előtt térdelve igyekszik kinyitni a zárat. A pálcáját nem akarja használni, ha lebuknának azt is letagadná, hogy nála van, és különben is, így hajtűkkel sokkal, de sokkal viccesebb a dolog. A zár kattan, ő pedig elégedetten áll fel.
- Merlinre, én tuti, hogy ebből fogok megélni. Baromi jó érzés. Na gyere. Van nálad pálca ugye?
Kérdezi, miközben besétálva néhány gyertyát meggyújt. Már csukott szemmel is ismeri a járást és azt is tudja, hogy Alexa fiókjában megbújik néhány mugli öngyújtó, amikkel meg lehet gyújtani a gyertyákat. Épp csak annyit, hogy ők lássanak, de más ne lássa, hogy itt bent járnak.
- Kellene néhány megoldás, hogy pontot szerezzünk nagyobb fáradtság nélkül. Aztán hagyni kéne nekik valami vicces üzenetet a falon, meg lehetne személyesen is. Minden minket tanító tanárnak valami vicces, de kicsit bosszantó dolgot. Mit szólsz? És mondj te is ötleteket, ez a te rosszáavatásod, szóval tiéd a pálya.
Mutat körbe az asztalok között. Van, aki elpakol mindig maga után, de van, aki csak úgy hagyja az asztalát, mintha bomba robbant volna rajta. Mindkettőnek megvan a maga szépsége. Van, akitől nehezebb válaszokat lopni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Mary te kis Rocc.

- Is-is. A világ legszerencsésebb dolga, ha a munkád egyben a hobbid is és még élvezed is. De nem? Dehogynem! Baromi jó dolog lehet. Mondjuk nem sok ilyen emberrel találkoztam, de a nagymamám teljesen ilyen.
Na igen, a drága jó Madlen, színésznőként kiélheti azt a sok érzelmet és magamutogatást, ami benne van. Nem is tagadja, imádja, ha imádják, ha írnak róla, ha fényezi, ha ő lehet a valaki a teremben. Szereti a nagymamáját, egy kicsit hasonlít is rá, főleg a temperamentumosságát illetően. A veszélyes élet iránti vonzalom is talán neki köszönhető. Rajta tényleg megmutatkozik az, hogy egy generációt átugorva jelennek meg a tulajdonságok.
- Nagyon helyes. A világ legjobb dolga a pálca. A tiéd milyen?
Most, hogy már bent vannak, ugyanúgy folytatja a csevegést, most, hogy már bent vannak. A pálca szentségét mindenkinek elmondja, aki mozog és fél percig van olyan szerencsétlen, hogy megálljon mellette. Nagyon kis aranyos, nem? Ő csak jót akar, ha már a tanárok nem hangoztatják eléggé, hogy a pálca kell, akkor majd ő még rásegít egy lapáttal, hogy ez a probléma is megoldódjon.
- Ez nagyon jó ötlet, mondjuk nekem sem jut eszembe semmi konkrét, lehet, hogy valami nagyot kellene kapniuk mégis. Csak azt is mit?
A legtöbb trükkjét előre el szokta gondolni, ám most nagyon spontánnak kell lennie. Mi az, ami fel tudná idegesíteni a tanárokat? Az tuti, hogy a személyes cuccuk. A szorgalmik válaszait viszik, ez már tuti, de azzal pont, hogy nem szeretnék bosszantani őket, mert még a végén törlik őket és újakat tesznek közzé, akkor viszont lesz nemulass, mert akkor az egész nem ér semmit.
- Ááááh, mi lenne, ha átszíneznénk az asztalaikat? Serennek mondjuk Rózsaszínt és belevéssük az asztalába, hogy "I <3 Kahlil bácsi" vagy valami hasonló és mindenki kap valami ilyen helyeset. Szerintem ez eléggé ütne náluk, nem? Csak minden tanár lehet itt is nehezen jön össze. Te kihez tudnál ilyen vicceset? Mondjuk Véda néninek lehetne valami unikornisos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Dávid

Katasztrofális napja volt, de annyira katasztrofális, hogy arra már szavak sincsenek. Időben feküdt le, hiszen nem volt kedve rosszalkodni (úristen, beteg a gyerek, hívjon valaki orvost), így nem volt kedve se a kiszökéshez, sem ahhoz, hogy osonás közben fázzanak mezítlábas talpai. A múltkori zokniban eltanyálása óta valahogy nem próbálkozik azzal, hogy zokniban meneküljön a prefektusok elől. Ráadásul nem is Noel volt, ami megnehezítette a dolgot, hiszen ő legfeljebb megissza a kakaója felét, de a többiek képesek lennének rendesen meg is büntetni őt.
Szóval az aludjunk el időben hadművelet sikeres volt, annak ellenére, hogy az egyik szobában az egyik csaj olyan hangosan horkol, hogy nem lehet tőle rendesen pihenni. Ennek ellenére azonban majdnem fél tíz volt, amikor felkelt, ami azt eredményezte, hogy az önismeretet teljesen kihagyta. Dupla óra, összefoglalás, dolgozat. Ekkora kedvezmény is nagyon rég volt, hogy a dolgozat előtt megbeszélik a válaszokat, és utána gyorsan megírják és akié jó lesz, az még fagyit is kap. Fagyit... Ő pedig nem csak a potya kiválót bukta el, de a fagyit is.
Ráadásul mehetett canossát járni az ötven százaléka előtt, hogy kimagyarázza, miért is nem volt ott. A dolog már egész jól ment, egészen addig, amíg be nem nyögte, hogy "te is csináltál hülyeségeket diákként". Na igen, ez az érzékeny pontot érintő tény eredményezi azt, hogy ő egyáltalán a világon van. Mivel nem volt utána egyikőjüknek sem órája, ezért ott, a tanárok között ülve kellett dogát írnia, úgy, hogy ő semmit sem készült, hiszen azt hitte simán meglesz majd abból, hogy megbeszélik a dolgozatot, ő meg megjegyzi.
Ezek után mehetett dupla bájitaltanra, ahol egy béna Navinésnak köszönhetően az egész bájital a ruháján végezte. Szerette azt a pólót amit gyakorlatilag lyukasra mart az a hülye bájital. Tutira Gergő bérelte fel a kiscsajt, hogy intézze el, de hát aki ilyenbe belemegy, az megismerheti a haragját. Itt kiderült, hogy nem lehet megjavítani a pólóját, szóval mehetett átöltözni, majd ebédelni, aztán a délutánt a betegszobán töltötte, mert azt mondta nem érzi jól magát. Innen szabadult most, vacsora nélkül, egy almával és javaslattal, hogy még lefekvés előtt szívjon egy kis friss levegőt. Ma már szívott rengeteget, szóval a levegő már nem hiányzik neki, de azért engedelmesen kisétál az erkélyre, hogy kicsit még magához térítse az idő. Ma még kell kakaót is szereznie, már vagy két napja nem ivott, és ez lassan ingerlékennyé teszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nem is volt olyan rossz ötlet, hogy kijött egy kicsit a friss levegőre. Az elején furcsán nézett a új javasasszonyra, pontosabban javasbácsira, de nem rossz, határozottan nem rossz. Szinte érzi, ahogy máris mindent szebben lát, elkezd visszatérni belé az élet. Annyira, hogy azt is meghallja, amikor valaki kilép mögötte az erkélyre. Észrevétlenül, finoman megsimítja a pálcáját rejtő zsebét, mielőtt megfordulva végigméri a fiút.
- Hello
Nem ismerős neki, de abban biztos, hogy nagyjából egyidősek, vagy max egy kicsit idősebb. Nem szeret elsős lenni, főleg, hogy képességei alapján legalább harmadévfolyamosnak kellene lennie. Nem fordul vissza, hiszen nem célszerű senkinek sem hátat fordítani, ez az első dolog, amit megtanult a Rellonban. Korábban is mondta már neki a keresztapja, de akkor elrettentő mesének tűnt és nem rideg valósának a dolog.
- Charlotte Shanes vagyok.
Küld a fiú felé egy ellenállhatatlanul aranyos mosolyt, kék szemeivel érdeklődve fürkészi a vonásait. Biztos benne, hogy nem Eridonos és az is tuti, hogy a Navinét is kizárhatja, vagyis Levitás vagy Rellonos. A Levitás jobban illik a jellemére, hiszen elvan ott, nem szólt hozzá, de ez ugyanakkor a Rellonosra is igaz, ha a nyugodtabb fajta.
- Rellonos.
Ezt még gyorsan hozzáteszi, hiszen valószínűleg csak így tudhatja meg azt is, hogy a srác melyik ház tagja. Abból már nagyon sok mindent le tud szűrni. Most még a Levita áll nála nyerésre, de persze egyetlen pillanat alatt okozhatnak neki meglepetést. Ha azt mondja például, hogy Eridonos, akkor tuti kiugrik innen.
- Milyen teát iszol?
Érzi az illatát, de annyira még nem tökéletes, hogy ennyiből meg tudja mondani, mi is az pontosan, de az biztos, hogy nagyon finom, viszont ezzel ugye senki sincs beljebb. Azonban a beszélgetés kezdetéhez teljesen jó, hogy milyen teát iszik a másik fél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Dávid

- Egész nyugodtan, a Charlotte szerintem is komoly, az anyukám Lottinak hív.
A Biancát nem szereti, szíve szerint nem is használná, de amikor még pocaklakó volt, akkor döntött így a vér szerinti anyukája fogadott tesója, szóval tiszteli Adaren döntését, csak nem használja, és amikor eléri a bűvös felnőttkort akkor se fogja megváltoztatni.
- Hogy szokták becézni a neved? Van egy Dávid nevű ismerősöm, de nem hiszem, hogy te örülnél annak, ha Davciznának. Még kimondani is fura, mintha tüsszentenél.
Sokszor, amikor az emberek tényleg tüsszentenek, azt hiszi, hogy hozzá szólnak, és vannak emberek, akik nem szeretnék megbántani, így olyankor mondanak neki valami teljesen oda nem illő és nem is számító dolgot.
- Nem láttalak még a klubhelyiségben, de könnyen be tudom azonosítani az embereket, mondhatjuk úgy, hogy ez a véremben van.
Szép örökség, de a kinézetén kívül és azon kívül, amikor az anyukája diákéveiről meséltek elmondhatja, hogy tényleg az ő lánya. Mostanában inkább ezeket a hasonlóságokat kutatja és nem azt, hogy ki is lehet az apja, hiszen, ha azt nézi a szülei, akik felnevelték gondoskodtak róla és szerették mindig, így volt neki apukája mindig is, csak anyukából jutott eggyel több, ami néha nem is olyan rossz. Persze nem tett le róla, hogy megtudja ki volt az apja, erről szó sincs, csak egyelőre nem erőlteti a dolgot, jobb is, ha nem megy ezzel mások idegeire, mert veszekedni nem szeretne és azt se, hogy az anyukáját szomorúnak lássa azért, mert nem ért a szóból.
- Rellonos vagyok, határozottan. Amúgy is és ház szerint is.
Önismereten azt tanítják, hogy mindenki kevert. Van egy domináns, és egy elnyomottabb személyiségjegye, de ő akárhányat is kitölthet, mindig valami mást nyom el. A Levitásokra jellemző flegmatikus még nem bukkant fel, de volt, hogy a szangvinikus, máskor meg a melankolikus győzött. Ő maga - és a köznyezetéből sokan mások - is inkább a szangvinikust emeli ki, hiszen a cserfessége, az életvidámsága inkább nekik tudható be. Arra, hogy menjen oda, ha tudni akarja, csak elneveti magát és egy kicsit megrázza a fejét.
- Anyukám morcos lenne, ha valaki más DNS-ét vinném haza.
Az, hogy ő inkább most kakaót inna, olyan snassz lett volna, ez viszont sokfelé elmehet még, elkerülve azt, hogy a beszélgetés zsákutcába fusson.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Dávid

Örül neki, hogy a fiú nem olyan, mint a többiek. A legtöbben vagánykodnak és arcoskodnak, meg hivataloskodnak, mintha lenne előttük egy fal, ami miatt olyan elérhetetlennek tűnnek és olyan klassznak. Pedig ez közel sincs így, mert aki ilyen, azzal nem hogy a járáson, de még a haverkodáson sem gondolkodik az ember, így tehát egy jó pontot már fel is írhat magának a fiú.
- A Dave tetszik. Dave leszel.
A zsebéből egy picike citromsárga tollat húz elő, aminek a kupakját lecsavarja. Van rajta néhány foglenyomat, mert az elején mindig foggal akarta kinyitni, de ennek max a fájdalom lett az eredménye, hiszen a szerencsetolla bizony csavaros kupakkal rendelkezik. Bal tenyerébe felírja a fiú nevét és becézését, valamint, hogy az Erkélyen futottak össze, és, hogy Rellonos. Ezek alapján este már tud írni róla a naplójába. Muszáj, hiszen az az egyetlen hely, ahol minden, de tényleg minden egyes apró gondolata és véleménye lakik az őszinték közül. Néha ugyebár azért ő is ferdít, de nem annyit, mert igen hamar elfelejti, hogy mit is kamuzott és abból csak a baj lesz.
- Az önismeret tanár a rokonom.
Azt nem mondja meg, hogy mennyire nagyon a rokona. Ha valaki egyszerre látja őket, egymás mellett igen sok hasonlóságot fel lehet fedezni, csak a szeme és a fülei térnek el, meg talán neki kicsit pufókabb az arca, de az orra, a haja, a mozdulatai többsége ügyesen öröklődött. Viszont, ha az ember nem tudja, hogy mit keressen, nem látja meg, talán ezért is nem lett hatalmas botrány eddig belőle.
- Azt hitted simán megtenném? Sokan mondanak pofátlannak, de van egy határ, amit próbálok nem átlépni.
A "próbálok nem átlépni" nála tízből két alkalmat jelent, ami azért nem olyan jó arány, de most egész jó kislánynak mondható. Igyekszik tényleg érettebben viselkedni, na nem azért mert olyan jó dolog az, de ez most jött valamivel, ösztönösen. Még nem tudja, hogy mivel, de ha egyszer rájön, akkor biztos, hogy nagyon elcsodálkozik majd.
- Ez igaz, de a faluban lakik, itt tanított, az apukám pedig még mindig itt tanít és nagyon jól ért a mérgekhez, az anyukám meg az átváltoztatásokhoz, szóval ha nem szeretnél méreggel teli kancsó lenni, amit mar a benne lévő folyadék, akkor inkább nem kockáztatunk.
Emellett azt már tudja, hogy a második számú anyukája mindent tud, ami a kastélyban történik, ami szintén nem jó. Látni kellett volna az arcát, amikor kiderült, hogy Gergővel véget ért a gyerekszerelem, tekintve, hogy ő is valami hasonlóból született nyilván kétszer olyan jól van figyeltetve, mint bárki, aki kicsit is zűrösebb a kastélyban. Szerencsére ő olyanokban nem gondolkozik, de ennél a témánál a felnőttek mindig olyan viccessé válnak.
- Félig én is a faluban lakok, a vasárnapi ebéd kötelező, meg néha vigyázok a tesóimra is, így könnyen kiszúrják a dolgot. Szerintem néha jobban ellenőrizve vagyok és több szem figyel, mint a titkosszolgálatnál. Ez néha elég ciki, de jobb, ha féltenek, azt hiszem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Dávid

A feltételezésre, hogy valami nem stimmel a memóriájával elmosolyodik és kicsit megrázza a fejét. Ezt még senki sem feltételezte, de akkor lehet, hogy errefelé annyira nem divatos kézre írni. Ez is amolyan bevett szokás.
- Nincs baj vele, csak szavakat párosítok az emberekhez, így jobban megjegyzem az embereket. A memóriám tökéletes, főleg ha nem a tananyagot kell megjegyezni. Azt könnyebben visszaadom, hogy a tanár miben volt aznap vagy, hogy milyen színű volt az előttem ülő felsője.
Mondjuk az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy amikor elolvassa a jegyzeteit, akkor az anyag is megvan már nagyjából. Igaz, hogy gyakorlati ember inkább, de szerencsére az elmélettel is csak ritkán gyűlik meg a baja, hiszen beszélni azt tud.
- Tényleg? Ennek örülök. Sokan furcsállják az önismeret fontosságát, pedig szerintem nagyon hasznos, ha az ember tényleg ki akarja ismerni a többieket, legalábbis nekem nagyon sokat segített akkor, amikor rá akartam venni valamire másokat, vagy csak érdekelt, hogy miként reagálhatnak egy adott esetben.
Arra, hogy nem csak egy, de két rokona is jelenleg a tanári kar tagja elneveti magát. Sokan nem fogják fel, hogy miről is beszél ilyenkor, pedig ez, ha azt vesszük ez egy érdekes pontja az életének, mivel hivatalosan egyik tanár sem áll rokonságba a másikkal és ő mégis összekapcsol kettőt, igaz csak papíron, hiszen a bájitalok ősz mestere csak papíron az apja, biológiailag semmi köze sincs hozzá.
- Megvan rá, jobban, mint a kastélyból bárkinek, de Lasch Geri is túlélte az apámat, szóval lehet, hogy azóta már megenyhült egy kicsit. Mondjuk az anyukám is jó hatással van rá egészen ilyenkor, de én azért megfontolnám a helyedben, hogy mibe iszok bele. Sosem tudhatod.
A vége persze már csak szivatás, nem gondolta komolyan, csak nem mérgezne meg egy diákot az apja, ahhoz azért nagyon el kéne, hogy boruljon az agya, erre pedig még nem látott példát. Az érzelmesebb ember kettejük közül akkor már az anyukája, aki nem tud hideg maradni semmilyen esetben sem.
- Persze, azért az is erős, amikor mindent figyelnek és megszabnak. Burokba kerülsz, ahonnan nincs kiút, ez azért elég necces lehet, főleg akkor, amikor már nincsenek veled, mert hát olyankor jobban üt a dolog.
Most már könnyebben néz fel a fiúra, hiszen itt van tőle nem messze, így jobban végiggondolja a szavait is és csak most esik le neki, hogy mit is szeretett volna azzal a mérges kérdéssel. Egy pillanatra lehunyja a szemét, majd kinyitva a fiú felé fordul megint.
- Érzelmileg kötődöm valakihez egy ideje. Nincs közöttünk semmi és nem is nagyon hiszem, hogy lesz, de mielőtt bárhova is elhívnál, ezt tudnod kell rólam. Ő eléggé fontos nekem és nem biztos, hogy tudnék mást elé helyezni. Részben emiatt is ért véget a korábbi kapcsolatom, mert rájöttem, hogy van bennem ez az érzés.
A másik fele meg a pletykahad, amiből egyre több van mostanság, és ami szintén nem tett jót a Gergővel való kapcsolatának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Freskórestaurátor? Ez tetszik. Szerintem neked való lenne. Simán el tudom képzelni, ahogy ülsz előtte és javítgatod. Nekem nem lenne hozzá türelmem.
De a lánynak teljesen jó lenne, ő sokkal nyugodtabb nála. Az elején még egy kis bűntudata is volt, amiért belerángatta ebbe az egészbe a lányt, de amikor látta, hogy viszonylag fogékony rá, akkor örömmel hozta magával, hogy rosszalkodjanak egy kicsit.
- Szilfa, Crup szőrrel. Ugyanabból a Crupból, mint az anyukámé, csak neki borostyánfa pálcája van. Nem tudom, hogy láttad-e már nála, vagy jársz-e az órájára, általában csak a táblára felírásnál használja, fehér pálcája van, ilyen elegáns. Az önismeret nem éppen pálcaigényű tárgy. Nem is értem miért adott alább, régebben átváltoztatástant tanított és nagyon jó volt benne.
Miközben beszél már neki is lát, hogy zsebkéssel kidekorálja Seren asztalát. Belevési az "I love Kahlil" feliratot, majd köré vés egy szívet.
- Szóval, akkor ez itt egy szerelmi háromszög lesz. Seren szereti Kahlil bácsit, Kahlil bácsi Alexát, Alexa meg akkor szeresse Serent. Mit szólsz? Csak miben nyilvánuljon meg? Vésés…vers…vésés…vers…hm….tudom!
Hát persze, hogy tudja, hogy is nem gondolt rá előbb. Alexa asztalához lépve kihúzza a felső fiókot és kis kutakodással és tapogatással megtalálja a második fiók kulcsát. Gyorsan kinyitja, majd kivesz egy nagy adag fényképet.
- Van egy csomó családi képe, keressük meg azokat, amelyeken Seren rajta van. Másodunokatesók és a család eléggé összetartó fajta, szóval van egy jó pár kép. Telerakjuk vele az asztalát. Csak le kell pakolni ezt a sok cuccot, felemelni ezt az üveget, és betesszük alá, mint valami fotóalbum, olyan lesz.
Miközben lelkesedik, már a hatodik képet veszi ki, ahol Seren szerepel. Már megéri a büntetés úgy érzi, mert ez nagyon jó szórakozás lesz, és még verset is kell írniuk, mivel Kahlil professzor ebben vallja meg szerelmét szőke kolléganője felé.
- Fúúú ez tetszik. Pergamen és tinta. Tessék, itt van rengeteg. Szóval Véda néni át akarja venni a hatalmat. Szíve szerint eltörölné a másik három házat. Ez nagyon király. Ennyit az ártatlan navinésekről, kinyírnátok minket, na szép. Ki legyen a másik tanár?
Közben felegyenesedve random néhány asztalt rózsaszínre, lilára, baba kékre, almazöldre, napsárgára változtat. Olyan lett, mint egy óvodai csoport, ahol a színek dominálnak.
- Vegyünk ki egy képet Alexáról is, hogy lássuk rendesen, elvégre Kahlil bácsi tuti úgy írja a levelet, hogy őt nézi közben.
Mikor már az összes képet kiválogatták, a többit visszapakolja, majd a néhány dokumentumot leteszi, ahogy a mappákat is, hogy közösen levegyék az üveglapot és elkezdjék bepakolni a képeket.
- Imádni fogja. Szeretném látni az arcát, amikor észreveszi. Na szóval, mit írjunk a versbe?
Érdeklődik, miközben visszahelyezik a lapot és elkezd visszapakolni az asztalra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

Tanár trió

A cél, két nagy szelet almás-fahéjas torta. Közeledik a karácsony, oké lesz előtte még egy Halloween is, ami egyre menőbb Magyarországon, de akkor is, lent a cukrászdában Veráék már elkezdtek karácsonyra is készülni az ilyen finomságokkal, de lesz Halloween specialitás is, már alig várja a mindenféle tökös és karamellás ízeket. Most viszont, dolga van. Felhozta a faluból a ruháit, amiket az első hetekben hordani akar, a talárjait, könyveit, és mindent, amire szüksége lehet, majd szépen megtöltötte a szekrényét, felhúzta az új ágyneműjét, amin egy negyvenkétezernél nincs több szív, de azért nem rózsaszín, hanem inkább türkizkék. Imádja a türkizkéket.
A körmei is hasonló színben játszanak, ami annyira talán nem megy a mentazöld nadrághoz, amit visel, de ez most nem nagyon tudja érdekelni. Az ágy áthúzása közben rábukkant a fekete masnijára, amit ezer éve keresett, így lelkesen tért be a fürdőszobába, hogy a feneke alá érő haját szépen oldalra fogva befonja, és a végére ráillessze a masnit. Visszatérve a szobába visszaveszi a fekete kabátkát, és szemüvegét, amire sajnos egyre többször van szüksége, és elindul a tanáriba vezető végtelen folyosórengetegen.
Odaérve nem kopog be, nem is sejti, hogy lenne bent más is, csak amikor belépve megtapasztalja, hogy hárman is rá pillantanak. Felölte legszebb mosolyát néz először az új tanárnőre, majd Vécsey professzorra.
- Jó napot!
Nem kér bocsánatot, hiszen ő ide lett rendelve, és ilyenkor nem kell bocsánatot kérnie. Az ismeretlen nőhöz lép először, remélve, hogy nem zavarja nagyon.
- Lotti vagyok, Rellonos, másodéves.
A bemutatkozás után a szőke tanerőt veszi célba, akivel le se tagadhatják, hogy közeli rokonságba állnak, és akinek lenyom egy cuppanós puszit, és a nyakát átölelve, állát a nő fején pihentetve nézi, hogy mivel is foglalkozik.
- Nincs nálam kulcs… se pénz, de van nálam meggyes rágó, kérsz?
Kicsit felkészületlenül indult neki a „majd én bevásárolok és főzök a srácoknak” projekthez. A testvére amúgy most ott vannak a nevelőszüleinél, akikkel az elmúlt egy évben kicsit átalakult a viszonya, és olyan lett, mint a kicsiké, akik nagyszülőként, vagy pótszülőként tekintenek a párosra. Elengedve a nőt lép oda a dobozokhoz és emeli meg őket.
- Azt hittem nehezebbek lesznek.
Kinézetre legalábbis nehezebbek, de nem olyan vészesek, simán leviszi őket, főleg ha kap kulcsot is hozzá.