Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ez most komoly?! - sikítok olyan hangon, amivel szerintem mind a kettejüket megsüketítem egy életre, és a kibuggyanó könnyeimmel együtt szaladok oda mind a száznyolcvanhárom centiéhez, hogy a nyakába vessem magam. A lábaimmal átkulcsolom a csípőjét, és boldogan ölelem magamhoz. - Itt vagy! Tényleg itt vagy! Soha nem hagyhatod el Miksát, soha. - ha álmodom, akkor soha többet nem szeretnék felkelni, mert ez a legcsodálatosabb álom jelen pillanatban. - De hát hogyan? Mikor? Mindent hallani akarok!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Erősebben kapaszkodok belé, ahogy elindul velem befelé. Le akartam szállni, de jó egy kicsit tényleg érezni őt. Az illatát, ami keveredik Miksáéval, szóval elhiszem, hogy tényleg itt van. Mint régen, mintha két pasim lenne. Az életünk csodás kis buborék, ami kipukkadt, de lehet, hogy újra gyönyörű lesz.
- Milyen kedves tőlük. És cuki a kisbaba? Egy kicsit meg voltam fázva, én nem mertem ott maradni, nehogy elkapjon valamit. Meg volt két vizsgám is.
Pedig szerettem volna babázni, olyan jó volt abban a pár napban is, miután megszületett és segíthettem kicsit Mirának. De jobb nem kockáztatni egy ilyen kicsinél.
- Szóval, együtt maradtok ugye? Most már örökké együtt lesztek és senki és semmi nem szed szét titeket. Esküdjetek meg! És úristen, Albert, tényleg te vagy a legszebb karácsonyi ajándék, mert elhoztad nekem Miksát.
Érteni fogja, tudom, hogy érteni fogják mind a ketten, hogy mire gondolok. Sírni lenne kedvem az örömtől, de nem szeretném most ezzel elrontani a pillanatot.
- Annyira szeretlek titeket, ti idióták!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- A mi ágyunk.
Pontosítom azért, mert mégiscsak felezzük a költségeket, bármennyire is nem tetszett neki. Nekem fontos, hogy ne azt érezzem, nem vagyok több, mint egy eltartott nő. Dolgozom is, hogy mindenképpen legyen plusz bevételem. De most csak mosolyogni tudok, és megrázni a fejem.
- Elég nagy az az ágy, elférünk ott hárman is.
Mosolyodok el szélesebben, és a szoba említésére büszkén bólogatok is.
- Igen, csak olyan lakások jöhettek szóba, amiben neked is van szobád, és remélem tetszik, mert én rendeztem be neked.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elnevetem magam a többférjűség gondolatára, végül is, valóban olyan lenne, de eleve így is terveztük, amikor egyszer beszéltünk róla, még régen, akkor is természetes volt, hogy olyan házunk lesz, amiben Albertnek is lesz szobája. És most itt is vagyunk, nem ház ugyan, hanem lakás, és hiányzik a zöld is, ami körülveszi, de együtt vagyunk, és ez boldogsággal tölt el, még akkor is, ha Miksa mindenben kijavít. Nem is biztos, hogy annyira tetszik nekem ez a feléledt Bontovich. Jó, csak viccelek, imádom, de azért megforgatom a szemeimet, amikor még az anyagi része is szóba kerül. Tudja, hogy mennyire nem könnyű nekem a téma, és most egy kicsit rosszul is esik, de nem teszem szóvá, inkább csak mosolygok. Ezen igazán nem fogunk összeveszni, hiszen Albert az ő barátja elsősorban.
- Ugyan, ez a te otthonod is. Ha van kedved hozzá, szerintem Miksa szívesen megmutatja a konyhán túli részt is, nekem úgyis helyet kell találnom ennek a rengeteg ételnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Furcsán nézek a felém közeledő Miksára, és belenevetek a csókba, ahogy felkap, pedig tudom, hogy számára meg sem kottyanok, de mégis, minden alkalommal meglep, és most nagyon jól esik a csókja.
- Akkor is te leszel a kedvenc pasim, ha végül Alberttel ellovagolsz a naplementébe.
Jó, akkor talán egy kicsit mérges leszek rá, de összességében, neki meg tudnám ezt bocsátani. Idővel persze.
- Menj, én itt leszek.
És remélem, hogy most már Albert is, túl szép ez a karácsonyi utócsoda, hogy ne legyen igaz. Szeretnék hagyni nekik időt, hogy felfedezzék a szobát, így addig tényleg nekiesek annak a rengeteg mindennek, amit Miksa hazahozott. Még jó, hogy ma nem terveztem főzni.