Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ön szerint én másból sem élek csak a megfélemlítésből?!
Másokkal ellentétben én nem azt nézem, hogy milyen szép alakja van, annak ellenére, hogy terhes, hanem éppen azt, hogy mennyire riasztóan vékony, és ez nem egészséges. Ha az én feleségem lenne, nem így nézne ki, kerek lenne, formás, imádnivalóan gömbölyded, de jelen pillanatában valaki olyan, aki riaszt, mert olyan, mintha már odaát volna, mintha átesett volna az árnyvilágba, és onnan nézne rám. Te nem az vagy, akinek lenned kéne. Nem vagy Abigél.
- És én miért is vagyok hibás abban, hogy maga terhes, mondja csak?! Én kényszerítettem a férjét rá, hogy ne védekezzen? Nem emlékszem rá, hogy az aktus során a hátát nyomtam volna a térdemmel, nehogy kiszálljon, mielőtt elélvez! De ha mégis ott voltam, hát bocsássa meg, hogy nem emlékszem, az agyam biztos engem óv, mielőtt még olyan fantáziám lenne, mely megszégyenít mindkettőnket!
Hát most nehogy már engem hibáztasson azért is, mert a férje felcsinálta! Én vallottam neki, a tudtára adtam az érzéseimet, és ő mit tett? MIT TETT?! Férjhez ment, terhes lett, és mellékesen közölte azt is, hogy én ugyan sosem érek fel hozzá, most meg vádol, mintha az én farkam landolt volna a kisasszonyban olyan végzetesen. Landolt volna, ha nem vagyok fair játékos, ami meglepő, mert a nagy helyzet az, hogy nem vagyok fair játékos. De nem történt semmi, az Isten verje meg!
- Vagy ez a bűnöm drága Abigél, kedvesem, hogy nem keféltem félholtra, mikor lett volna lehetőségem?
Nem állok meg a lépcső alján, hogy onnan nézzen rám, hát nem gondolja komolyan. Különben sem hozzá jöttem, de már megint ott tartunk, hogy rohadjak meg. Valójában a férje hivatott, csak erről elfelejtkezett. Mostanában rendszeresen próbálja elérni, hogy a gyerekkori védszövetségünkben helyet kapjon, de sem a Bontovichok nem ostobák, sem én nem engedek. Nem gondolja, hogy éppen neki, helye lesz valamiben, amit szeretek. Biztos, hogy nem. A nő mögött egy lépcsővel lépek én is, de amikor megáll, mellé lépek, és fölé magasodom. Nem fél, ugyebár.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Mi az, ami magának nem felel meg, mondja?
Olyan dühöt tud kiváltani belőlem mindig, hogy arra sokszor szavak sincsenek. Igen, tudom, minden, amk kirobban, az egy végletekig szomorú elegye a vágynak és annak a bizonyos, mi lett volna, ha kérdésnek. Azon nem szabad elmélkedni, én mégis megteszem, és hibáztatom Abigélt, a meghozott döntésért. Mert ő döntött a férje mellett, és nem mellettem. Ez rajta ment el.
- Szeretné, ha felsorolnám? Ezért is jöttem tulajdonképpen, hogy megtudjam, melyik ajánlatot adó barátnőjét javasolna a legkevésbé. Őt venném ugyanis nőül.
Valóban szándékomban áll, de nem azt, akit méltat, és nem is azt, akit ellenez
hanem, akit mimikája és tekintete taszít, ő kell nekem. Folytatnám, elmondanám még neki, hogy milyen szerepet adnék neki az esküvőn, de hirtelen jött görnyedése megriaszt.
- ABBY!
Utána kapok, de már későn, érzem, ahogy a ruhája anyaga kicsúszik kezeim közül, hiába próbálom megtartani. Én a vért nem js fogtam fel, az esést is csak éppenhogy.
- Hívják a SÜVEGET! VÉRZIK!
Riadtan hajolok fölé, próbálok segíteni, de nem tudom, hogy mit tehetnék, jobb ötlet híján felkapom, és elindulok ki, hogy a birtok határán hoppanáljak vele. Nem fogok itt várakozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ha bárki megkérdezné, hogy hogyan, nem tudnék rá válaszolni. Nem csak most, valószínűleg a jövőben sem. A vér olyan intenzíven lüktetett a fülömben, hogy elnyomta agyam zakatolását is, és már csak két szó lebegett a szemem előtt: Abigél vérzik.
Mindegy, hogy hogyan, mindegy, hogy mennyire, de a nő, akit szeretek, vért veszít. Akkor is, ha csak a rózsa szúrja meg, és akkor is, ha a gyermekét veszíti el. Előbbinél ott a játék, ahogy finom ujját ajkaimhoz húzva, az apró pontra csókot nyomok, de mit teszek akkor, amikor a testéből ennyi vér távozik? Futok, hoppanálok, ordítok...iszok. Elteltek percek, majd órák, mire visszahozták, és élt, én pedig, mint egy kisgyerek, zokogva hajtottam fejem az ágyára. Olyan ártatlannak tűnt, olyan angyalinak, olyan vétlennek. Vétkes volt ő, olyan nagyon sok mindenben, hogy a nap hátralevő része is kevés lenne minden elsorolására, most mégsem ezt látom. Életben van, de súlyos ára van ennek, és én nem tudtam megmenteni. Nem érdekelnek a racionális, orvosi, ám közérthető nyelven megfogalmazott magyarázatok, mely szerint a gyermek már halott volt, csak a tény érdekel, hogy nem tudtam elkapni őt.
Iszom. A Whiskey-t nehéz lenne megmondani mennyi galleon árán szereztem meg, egy segédápoló műszakja végén megsajnált, és hozott egy üveggel. Lassan fogy, de mivel nem ettem ma még, használ, tompít, kikapcsol. Valóban? Ugyan. Egyetlen mozdulata is elég, hogy olyan élénk legyek, mint aki nem járt jó úton afelé, hogy alkoholmérgezést kapjon. Odaugrok hozzá, fáradtan csókolok tenyerébe.
- Drágám, kedvesem, bocsáss meg nekem. El akartalak kapni, meg akartalak menteni titeket... de elkéstem. Annyira sajnálom, én annyira siettem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Elment, Abby.
Halkan mondom ki, de  csak annyira halkan, hogy ő hallja, nem akarom megkímélni, mert véleményem szerint az sokkal rosszabb, mint őszintének lenni vele, sokkal aljasabb lépés. Tudnia kell, hogy gyászolhasson, hogy ne csalódjon kétszer. Egyszerűen azt akartam, hogy tudja. Hogy megértse, hogy mi történik, mert Abigél okos, erős, olyan, akit úgy kell kezelni, ahogy ő akarja. És gyerekes, pimasz, csúfolódó, arrogáns és bántó is. De mindig van egy oldal, amihez jobban húz, és én azt szeretném, ha ebben a pillanatban a veszteségét komolyan vennék.
- Megkértem őket, hogy megnézhesd, ha szeretnéd.
Szólalok meg végül csendesen. Ellenkeztek velem, én sem láttam, nem is akartam, terveim szerint akkor sem látom, ha élve születik. Távol akartam tartani magam tőle, az életétől, de én igazán aggódtam érte, mert szeretem őt. Idegesen az órámra pillantok, hihetetlen, hogy az a gyökér nincs itt, a felesége mellett, ahol a helye lenne. A lábam rugózik, az arcom meg-megrándul, keveredik bennem a mérhetetlen fájdalommal, és azzal, hogy nem tudok rajta segíteni.
- Szóltam neki.
Vallom be végül csendesen, de a nevét nem mondom ki, undorodom tőle, és minden perccel nő az undorom. Be akarom verni a képét, úgy, hogy ezt sose felejtse el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Nem kellett volna a szerelmedet kérnem.
Pedig felneveltem volna a gyereket, megvártam volna, míg újra özvegy lesz, nem érdekelt volna, nem gyűlölködtem volna. Hiszen ki tudja, lehet, hogy nekem is van egy gyerekem, de sosem akarom megtudni, vajon igaz-e. Nem akarom látni, nem akarom tudni, hogy melyik kölyök az, hogy ne kezdjem el látni benne magamat, vagy ami rosszabb, az apámat. Túlléptünk volna ezen, valahogy.
- Szeretnél...temetést?
Ha nemet mond, én akkor is megteszem, ez nem is kérdéses, akkor is sírba helyezem, hiszen évek múltán éppen azt fogja bánni, hogy nem beszélhet hozzá, hogy nem kérhet tőle bocsánatot. Én nem akarom, hogy bűnösnek lássa magát, de most gyászában nem is láthatja másmilyennek, majd tiszta fejjel megbeszéljük, majd amikor képes lesz racionális érvelésre is.
- Nem fogom engedni, ne félj, megvédelek.
Valóban? Hiszen pár órája sem ment. Felkelve a székből odalépek, verejtékező homlokából kisimítok pár tincset, aggódva hajolok közelebb hozzá, látom, hogy újra gyöngyözik, homloka tüzel. Szóltak, hogy lesznek utóhatások, de én nem akarom, hogy szenvedjen, éppen elég az, amit eddig átélt.
- Keresek valakit, mindjárt elmúlik.
És valóban, ahogy kirohanok a rolyosóra, kissé viseltesen, de tiszta tudattal, ami valóban meglepő, de az igazság az, hogy mostanában Vasváry-n edződöm, mert ő bölcs részeg, Márton meg agresszív, szóval szívesebben hallgatok és iszik egy bölcsességekkel teli férfit, mint kapok néhány pofont. Azonban engem nem engednek vissza, inkább hosszú listát sorolnak, hogy mit kellene hoznom, hogy mire van szüksége Abigélnek. Ez pedig elég ahhoz, hogy küldetésemnek vegyem, és visszahoppanáljak a házukba.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Megígértem neki, hogy vigyázni fogok rá, és ehhez tartom is magam, hogy nem engedem oda, hogy csírájában fojtom el. Nem mintha el kellene fojtanom, hiszen nincs sehol, nem jött oda, de sosem tudhatom. Egy alamuszi, köcsög, rohadék, aki mindig a legváratlanabb pillanatban tesz olyat, amit nem hinnél, hogy megtesz. De megteszi.
- Hol van?
Mordulok rá egy ártatlan szobalányra, aki riadtan mutat a dolgozószoba felé. Nem csodálom, hiszen láthatta, hogy a ház úrnőjét elviszem, és visszatérve ziláltan és véresen érkeztem, hosszúra hagyott tincseim össze-vissza állnak. Mint az őrült, ki letépte láncát... elég találó, pedig nem különösebben rajongok a költészetéért, de most még én magam is elismerem, hogy tökéletes leírás. Egy gyűrött papírt, remegés miatt ronda kézírással nyújtok a lány felé. Látszik, hogy szép kézírásom van, de most ez volt a legkisebb dolog, ami számított.
- Kérem, ezeket készítse össze. És tegyen bele pár olyan ételt, amit szeret az asszonya.
Mert azt nem írták, de ha az ispotályi koszton múlik, akkor még vékonyabb lesz, és azt nem szeretném, ezek után, gondolkodás nélkül lépek tovább, és indulok el a dolgozószoba felé, aminek ajtaján nem kopogok, csak benyitok, és tekintetem az asztallapra emelem.
- Látom megkaptad az üzenetem, te gyökér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Szívem szerint beverném a képét, amikor az "öröm" szó elhangzik. Miféle öröm? Ki az, aki egy ilyen napon egyáltalán még pozitív jelzőkre gondolhat? Ma Abigél elveszített valami fontosat, ma Abigél szomorú, így az én világomban nincs helye a boldogságnak. Ma senkinek nincs oka ünnepelni. Lassan lépek beljebb, lassan közeledek felé, mert próbálom türtőztetni magam.
- Nem jön vissza. Ide nem.
Biztos, hogy nem fogom engedni, hogy a közelében legyen. Hazaviszem, nem érdekel, hogy a bátyám vagy az anyám, vagy a bátyám felesége, vagy bárki ezen a kibaszott világon mit mond. Haza fogom vinni, és nem fogom engedni, hogy ez a rohadék még egyszer a közelébe menjen. Több kárt már nem tehet benne.
- Elolvastad, amit írtam? Elvetélt. Meghalt a gyerek. Nem ma, napokkal ezelőtt. A feleséged, aki a gyerekedet várta, napok óta rosszabb és rosszabb állapotba került, azért, mert egy hulla oszlott szét a testében. Fel tudod ezt fogni? Érted, amit mondok?
Nem megy az, hogy türtőztessem magam, végül csak taszítok rajta egyet, majd minden egyes mondatommal egy újabbat, amíg csak falnak nem ütközünk.
- Abigélnek mag kellett szülnie egy halott gyereket, és te nem voltál ott. És most mit csinálsz? Könyvelést vezetsz? Eszednél vagy? Ha már felelősséget vállaltál egy nőért, akkor mindent meg kellene tenned a boldogságáért.
Itt fogy el a szabad tér a szobában, és én úgy tartom ott, hogy alkarommal a nyakát nyomom, hogy elmozdulni se tudjon onnan.
- Nem fog ide visszajönni, te pedig el fogsz tőle válni.
Sziszegem a fogaim között, majd elengedve ellépek, de nem tudom megállni azt sem, hogy ne verjem be az orrát.
- Ez azért, mert azt feltételezed róla, hogy megcsalt. Abigél nem a legtisztességesebb ember a világon, de hűséges. Szinte még gyerek, flörtöl, mint minden unatkozó feleség. És ez nem az ő hibája, hanem a férjéé, aki nem emberként, hanem trófeaként tekint rá. Ezért egyedül te felelsz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Sajnálatos balszerencse folytán.
Az biztos, hogy nem az öröm és a szerelem okán döntött Abigél úgy, hogy hozzámegy, hanem azért, mert túl gőgös volt, mert én nem egyedüli örökös vagyok, mint ez a szerencsétlen, hanem a Ballay vagyon kisebb részének tulajdonosa. De, attól még, hogy másodszülött vagyok, hogy a bátyám nővére fiút fiúra halmozott, nekem is megvan a magamhoz való eszem, és azon forrásaim, melyekkel a biztos vagyoni hátteret biztosítani tudom.
- Akkor tedd meg azt a szívességet, hogy kinyírod magad. Nekem mindegy, hogy lógsz vagy lősz, de ereszd őt szabadon, mert szenved, te pedig olyanná váltál, amilyen azt mondtad, sosem leszel, egy feleségét kínzó gerinctelen féreg. Van ilyenből éppen elég.
Engem meg az nem érdekel, hogy a férje, és hogy majd ő eldönti, hogy mi legyen Abigéllel. Nem. Egyszerűen nem fog a közelébe menni, sem most, sem máskor. Soha többé. Nem hagyhatom. Én láttam, ahogy a nő szemében megcsillantak az érzelmek. És ezt nem akarom, hogy még egyszer látnom kelljen. Őt nem bánthatja senki. Ha kell, az életemmel védem meg, most is kész vagyok meghalni, ha az kell, hogy megmentsem. Elsősorban mégis védekezek, már amennyire tudok, hiszen maga a rántás olyan váratlanul, és annyira rossz helyen jött, hogy esés közben a kezem alám gyűrődött, így az első pár öklöt csúnyán bekapom.
- Nem történt meg, mert nem trófea lenne.
Üvöltöm vissza, és végre gyűjtök annyi erőt, hogy meg tudjam fordítani a testhelyzetünket, és én kerekedjek felül. Nem lenne szabad ezt tennem, meg kellene tudnom állni, de ahogy az előbb minden egyes mondatnál löktem rajta egyet, most minden egyes szónál belevágom az arcába az öklöm.
- Én. Sosem. Aláznám. Meg. Mert. Szerelmes. Vagyok. Belé.
Ennyi talán elég is, fáradtan hanyatlok le mellé, könyökömmel a térdemen támaszkodok meg, és lihegve nézem őt, szívem szerint leköpném, és már arra se maradt erőm, csak a fejemet ingatom.
- Napok óta halott volt. Én nem voltam itt azóta, hogy a terhessége kiderült. Ezt magadnak köszönheted, mert nem emberként tekintesz rá.
A szőnyegre köpök egy nagy adag vért, addig se kell rá pillantanom. Igaza van. Ha én nem lettem volna, az a gyerek még ma is élne, vagy talán sosem létezett volna, és Abigél sosem lett volna szomorú az elvesztése miatt. Erősebben szipogok, mindenhol vér szivárog vagy ki, vagy éppen be, most az orromból a nyelőcsövem irányába. Igen, pontosan tudom, hogy én felelek annak a gyereknek a haláláért, éppen ezért tudom, hogy ha már biztonságban tudom Abigélt, el kell tűnnöm az életéből. Ide nem engedem vissza, de megteremtek neki egy boldog életet. Aztán elutazom, hosszabb időre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ne utalgass, mondd ki, mert így csak a szád nagy, de a szavaidnak semmi alapja nincs, és ha úgy verném szét a képed, akkor értelmetlen lenne. Mondd ki, hogy mégis mire gondolsz.
Akkor legalább lesz okom teljesen szétverni a rusnya képedet, te majom. Így is már olyan ocsmány látványt nyújt, hogy öröm ránézni, és van egy olyan érzésem, hogy ez fordítva is pontosan így van. Érzem, ahogy a felszakadt bőröm húzódik, ahogy a vérem szárad, úgy lesz egyre nehezebb a mimikám, és közben minden egyes szóval az elállni készülő vérzést indítom el újra. Viszont, ha valami baja van velem, akkor legyen férfi és vállalja fel, ne csak úgy tessék-lássék kijelentésekkel próbálja meg elérni, hogy megöljem. Ha nem is gyakorolom olyan erősen, mint a családom többi tagja, azért tudom, mint jelent a szavak forgatása.
- Tévedsz. Téged választott, mert tőlem túl büszke lett volna kérni. Te viszont nem vagy más, csak egy pénzeszsák. Csak a pénzed érdekelte, de ha bármit kérdeznének rólad, nem tudna rá válaszolni.
Muszáj megtörölnöm az orrom, ami elképesztően nagy baromság is, hiszen egészen biztos, hogy szilánkosra tört, és a mozdulat közel visz ahhoz, hogy a fájdalomtól magam alá vizeljek. Az még kellene, túl a krisztusi koron.
- Tudod mi lenne, ha elhagyna, de én is elhagynám? Elárulom neked, egy kicsit kéretné magát, hogy újra maga köré gyűjtse a rajongóit, majd ha ezt megunná, a terem közepén táncolna, és olyan szégyentelenül magasra lendítené a lábát, hogy abba nem csak a férfiak, de a nők is belepirulnának. Abigél erősebb mindkettőnknél, őt az egyedüllét nem riasztja meg, hiszen szabadon vadászhat egy újabbra. De tévedsz, ha megszerezném, nem ereszteném.
Most se rajtam múlt, ugyebár, sokkal inkább a nőn, és annak gőgös makacsságán. Én ott voltam, én mindent felajánlottam, de neki nem kellett, ő ezt az életet választotta, és mostanra mind gyilkosokká váltunk.