Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hencegős, vagy csak szeretek megbotránkoztatni embereket. Mindkettő lehetséges lenne, de elsődlegesen - a jelenlegi helyzetre való tekintettel, ahelyett, hogy ilyeneken gondolkodom, nemhogy még beszéljek is róla - inkább csak simán felszívódnék, mielőtt Helvey megint eltéved még mellőlem is. Kinézem belőle, és megkímélném magam, bár gondolom nem mondok újat, így meglepetésként sem ér senkit, hogyha eltűnik mellőlem, biztosan nem keresném meg ismét. Itt marad szépen az üzletben, aludnia is van hol, holnap pedig szépen kitalál egy maga.
- Fasza, akkor kapd össze a barátaidat és oldd meg velük - forgatom meg szemeimet, mert a tökömet sem érdekli, hogy kivel és miként oldaná meg az életét, főleg addig, amíg engem kihagy belőle. Cipővásárlás. Meg vagyok edződve, nincs szó arról, hogy ne lennék, mégis egy Payne mellett tengetem a mindennapjaimat, de van az úgy, amikor az ember fia kicsit megunja. Na, így vagyok én a cipővásárlással. A fehérnemű teljesen más tészta. Nyilvánvalóan. - Sokkal többel jössz, mint eggyel - mormogom bajszom alatt, mikor végre a pénztárhoz is érünk, Helvey meg pakolgatja visszafele a műanyag madarat. Totálisan értetlenül nézek rá, biztos vagyok abban, hogy meghülyült, és ennek hangot is adnék a továbbiakban, de inkább megszólal ő, én meg még értetlenebbül nézek.
- Miafasz - csúszik ki számon a hatalmas érvelésre. - Ne idegesíts fel, Helvey. Nem fogunk hazavinni egy műanyag madarat, mert vagy ezzel verlek agyon egy idegesítőbb napodon, vagy felgyújtom - nyúlok is a madár felé. Mindenki biztos lehet abban, hogy ez az undormány itt marad. - Na, add már ide - lépek egyet előrébb, erre elfordul a pénztár felé. Meg a nagy francokat! Még közelebb lépek, válla felett nyúlok át, majd szedem ki karjai közül a madarat. - Nem - mondom határozottan. - Választhatsz csokit cserébe - intek fejemmel a pénztár előtt végig húzódó polcokon, ami tele van csokival meg mindenféle cukorral. Komolyan olyan, mintha egy gyerekkel vitatkoznék éppen, aki kiveri a hisztit, mert nem megyünk el a mekibe, mivel van otthon kaja. Elfordulok tőle, a madarat rakom le valami labdás kosárba, majd lépek vissza Helvey mögé villanó tekintettel, hogyha megmozdul, azzal a szándékkal, hogy kikerül és visszaszerzi a madarat, komolyan visszaviszem a konyha részlegre, leültetem, és ott hagyom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Megforgatom szemeimet csupán a reflektálásra, mert ez rohadtul nem erről szól. Vannak olyan napok, amikor úgy érzem, direkt akarja felbaszni az agyamat, mert élvezi, de aztán mindig emlékeztetnem kell magamat, hogy Helvey-ről van szó, aki egy nagyra nőtt gyerek. Bár nem könnyíti meg, hogy elviselhető legyen, de basszameg! Még életben van. Igen, csak ő. Valamit akkor nem csinálhatunk olyan szarul, ha nekem megmaradt a maradék józan eszem, ő meg még él, ami mondjuk nem utolsó szempont, amit figyelembe kell vennem. Kivéve akkor, ha elhangzik, hogy én hergelem magam, amikor megint ott tartunk, hogy van egy kölyköm, aki rohadtul nem hallgat rám, és úgy szorongatja azt a madarat, mintha minimum milliók lennének a belsejében. De ilyenről nincs szó! Ez csak egy műanyag - és nem mellesleg - haszontalan madár. Morog is, de végül csak a kezeim között tudhatom azt a szart, ami meg a labdáknál köt ki, Belián meg utána kap. Tekintetem tökéletesen tükrözi, hogy mit gondolok erről, még be is durcázik, a titulusra meg csak megremeg ajkam széle, ahogy visszafogom a mosolyt.
- Bassza meg, hogy olyan vagy, mint a tököm, de komolyan - fordulok ismét a labdákat tartó bármi felé, kapom ki belőle a madarat és nyomom Belián kezébe. - Ha valaha ismét eltévedsz, feldugom a seggedbe - engedem el, amikor már biztosabban tartja és nem valószínű, hogy a lábunknál koppanna az undormány. Szemeimet dörzsölöm át, felső ajkamat felhúzom, mert ki tudok készülni az öngyilkos fejétől, ami a szakítás óta előszeretettel van a fején. Lehet empatikusabbnak kellene lennem, csak ez nem fog megtörténni. Másokkal is szakítottak már, másoknak is szar volt, mások is szerelmesek voltak, de ő… Merlinre mondom, hogy meg vagyok áldva.
Párat lépek előrébb, ahogy végre mi kerülünk sorra. A kezéből veszem ki a madarat, a szalagra teszem a két csokival együtt, fizetek, majd ott sem vagyok. Ennyi izgalom elég volt mára, és a gyerek is boldog legalább. Öles léptekkel hagyom el az épületet, onnan kiérve gyújtok rá azonnal. - Annyit kérek, Helvey, hogy ne szem elé tedd, mert borzasztóan ocsmány. Ha emiatt lankadok le, simán rád fogom - rá sem pillantva szívok mélyet a szálból, majd nézek körbe. - Hol szeretnél sörözni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Rohadt sok mindent képes vagyok elviselni, mióta az előkészítőben és a kastélyban is tanítok, de Helvey minden szintet képes túlnőni, főleg, amikor valami baromságra pörög rá. Viszont meg szeretném magamat kímélni az öngyilkos képétől, és ha ehhez jönnie kell ennek az undormány madárnak, akkor jönni fog, csak ne csinálja ezt velem. A kapcsolatunk ilyen szempontból nem változott: mindig megkapja, amit akar, mint valami kölyök, csakhogy megkíméljem az idegrendszerem. Mi ez, ha nem gyönyörű barátság.
Hangosan röhögök fel a válaszra, annak utóhatásával még nevetve fizetem ki a bazárt, amit kénytelen voltam megvenni, de már nyugodtabban és ugyanolyan faarccal lépek ki az épületből. Még csak meg sem torpanok arra, hogy utánam szól, várjam meg. Kihoztam, a kasszától meg csak kitalál már. Mondjuk kétséges, és mindezek után kinézem belőle, hogy két méteren rossz felé kanyarodik, de meghallom magam mellett a hangját, úgyhogy ügyes fiú, és abszolválta a problémát. Jár a flamingó. Lendületesen indulok tovább, miután az impotenciám a téma, de pár lépés után kell - igen, kell - megtorpannom, amikor folytatja. Félig megemelkedett szemöldökkel fordulok hátra vállam felett, elkapom a kacsintást, végül teljes testtel fordulok felé, hogy a tipikus féloldalas mosolyommal lépjek közelebb hozzá meg sem hallva, amit a sörözésről mondd.
Közvetlen előtte torpanok meg, kezem lassan emelkedik feljebb, behajlított mutatóujjamat csúsztatom álla alá, hogy megemeljem a fejét: így már biztosan rám figyel, mivel nem adok neki más választást. Lesütött tekintetem zizzen ajkaira, lassan hajolok lejjebb. - Vigyázz miket ajánlasz fel, Helvey, nehogy kihasználjalak - motyogom ajkaiba szavaimat, leheletem csapódik vissza onnan. Hirtelen mozdulattal egyenesedem fel, szemtelen vigyorral ajkaimon húzom vissza kezemet, ajkaim közé biggyesztve cigarettámat hátrálok pár lépést, majd megfordulok és indulok el arrafelé, amerről jöttem. Életem nagy részét az teszi ki, hogy az emberekkel játszom, és most komolyan kérdezem; közületek ki hitte el egy pillanatra is, hogy ez alól Helvey kivétel?
- Ha nem sietsz, itt hagylak - emelem fel kezemet jelzésképpen, hogy mégis merre kellene megindulnia. Közös erővel vásárolunk be, majd otthon adja meg a kellő élvezetet a sör, amit annyira, de annyira kívánt a gyerek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Azért azt szögezzük le, hogy nagyjából háromszor említettem meg, mennyire hiányzik Hime és milyen jó lenne a szőrös kis testét ölelgetni, erre Kasza begőzölt. Ennek köszönhetően böngésztük az interneten hajnali 3-kor a magyar tenyésztők keveseit, míg végre megtaláltuk azt, ami megfelel. Mármint mindkettőnknek. Kaszáé a kutya, de lássuk be: én leszek az apja. És ez köztudott tény lesz.
- Sírni fogsz - jelentem ki teljes magabiztossággal, még bólogatva is mellé, ahogy sétálunk a helyszín felé. - Ott a csatorna, itt megvárlak - bökök a cigit és a pórázt tartó kezemmel a mellettünk levő csatorna felé. Normális emberek vagyunk, nem hányunk az utcára, ahol emberek sétálnak. Alap, hogy a csatornába küldjük a cuccot, ha szükséges.
- Először is, ez hám. És tök örülök, hogy jó a méret. Másodszor azért, hogy elkerüljem, hogy arccal előre beess a kölykök közé, mert elmegy az eszed - mert igen. Kurvára kinézem belőle, hogy meglátja őket és gondolkodás nélkül már be is mászik, majd kiterül csillagban a kölykök között, akik meg azonnal megtámadják. Ami nagyon jó lenne, ráadásul vicces is, de engem ne hozzon kellemetlen helyzetbe, mert nehéz lenne meggyőzni a tenyésztőt, hogy bízza a kutyát egy elmeroggyantra. Párszor már sikerült, de most nem akarom megerőltetni magam. Elnyomom a csikket egy kukán, belehajítom, majd lépek ismét Kasza mellé.
- Elvileg abba a házba megyünk - dörzsölöm meg arcomat. - Legyél cuki és ne hangos - vállára dobom a kezemet, így húzom magamhoz közelebb. A hajába csókolok, majd kezdek el sétálni az épület felé, amibe gondolkodás nélkül csengetek be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Ujjaimat mozgatom meg a vállán a csengetés után, de abba is marad a mozdulat, ahogy a kapu azonnal nyílik. Halkan hümmentek, megemelkedett szemöldökkel lépek beljebb. Szemeimet csak megforgatom a reflektációra, és haladok is tovább. Persze, hogy van agya, máskülönben hogy lehetne tanár a tanodában? Ne legyünk álszentek, Kasza sokkal okosabb, mint a legtöbb ember, csak szereti palástolni az ostobaságaival.
- De, az vagy - vigyorodom el szélesen, a házaspár előtt megállva nyitnám szóra a számat, de Kasza megelőz, a nő meg már tol minket hátrafelé. Jól van, legalább nem pazaroljuk egymás idejét. Minden lépésemre figyelek, nehogy rálépjek valamelyik kis cipóra, ami a lábam alatt kavar, míg végre hátraérünk és egy meglepően nagy kennelben találom szemben magam a kölykökkel.
- Nyugodtan menjenek közelebb, ismerkedjenek, itt leszek a közelben, ha esetleg lenne kérdésük - aprót bólintok, míg a nő ellép tőlünk pár métert. Kaszára sandítok, szinte érzem a feszültséget és az örömöt sugározni belőle, így nagyot sóhajtok. Bár a nő arrébb lépkedett, de nem hagyott magunkra, így tökéletesen látható a megszeppenés az arcán, ahogy elengedem Kaszát, így látható lesz a hám és a póráz. Rózsaszínt vettem, természetesen. Arcomat dörzsölöm meg halkan hümmentve.
- Elengedlek, ha megígéred, hogy nem robbansz be közéjük, hanem csak cukin odasomfordálsz és normálisan ismerkedsz velük - hangosan engedem ki a levegőt, majd dobom Kasza vállára a póráz végét. Felőlem rohanjon, ahova akar. Nem ronthatom el az örömét, és úgy is képes lennék neki megszerezni a lefoglalózott kutyát, ha elveszti az eszét. Mosolyogva lépek utána és hajolok le zsebre vágott kezekkel a kölykökhöz. - Elvileg az a tied - nyúlok be egy résen és mutatok felé.
- Kiengedem őket Önöknek, úgy sokkal egyszerűbb az ismerkedés - lép oda a nő, és mielőtt bármit is mondhatnék, a kennel retesze csúszik és hét kölyök Corgi ugrál rám és Kaszára felváltva.