Soma, a Megmentő

Általában akkor kap még valami kellemetlenséget a nyakába, amikor egyébként is fáradt és már csak kényszerből áll a talpán. Alapvetően nincs baja sem az életével, sem az életvitellel, amit űz, csak mint mindenki másnak, neki is vannak nehezebb napjai. Főleg, ha minden összegyűlik. Aztán már csak egy-két hónap és végre egy gonddal kevesebb lesz, amivel foglalkoznia kell.
Most a legnagyobb gondja a férfi, aki nem csak egy kedves rajongó, hanem inkább egy zaklató. Nem olyan lánynak gondolja magát, aki nem tudná megvédeni magát, mégis egyszerre hatalmas kő esik le a szívéről, mikor a megmentésére siet egy idegen.
Első pillanatban azért felszalad a szemöldöke, hogy most meg aztán kap még egy koloncot a nyakába, nem elég az az egy, ráadásul olyasvalaminek nevezi, aminek már évek óta nem tette senki.
Gyorsan veszi a lapot, nem is kell nagyon noszogatni, hogy belekaroljon a férfiba. Vagy fiú? Hisz elég fiatalkának tűnik így első látásra.
- Azt hittem, sosem érsz már ide - adja alá a lovat miközben a férfira még szikrákat szóró tekintettel néz vissza. Nagyot sóhajt néhány lépéssel eltávolodva tőle, semmi pénzért nem nézne vissza. Nem akarja látni többet azt az arcot és a hangját sem akarja hallani.
Féloldalas mosollyal néz fel a megmentőjére, aki úgy osztja az utasításokat, mintha egész nap erre készült volna, vagy egy színházi darabot gyakorolnának. Sőt, ez már az előadás.
- Közös fotót, meg aláírást akart és elkezdett faggatni, meg győzködni, hogy menjek vele vacsorázni. Idióta muglik - utóbbit már csak az orra alatt motyogja, nem a fiúnak célozva, akibe továbbra belekarol a biztonság kedvéért.
- Eredetileg taxit akartam fogni. De meg kell köszönnöm, hogy megmentettél, megiszol velem valamit esetleg? Vagy egy...hotdog? Akármi? Komolyan, köszönöm, ha nem jössz, csúnya vége is lehetett volna - sóhajt fel újra.

Soma, a Megmentő

Elsőre normálisnak tűnik a srác, aki a megmentője a jelen helyzetben, de ki tudja, mi lesz még. A második sarkon akár előkaphatja a fegyverét Myra összes pénzét követelve, vagy bármi, amivel nem tud majd mit kezdeni. Nem szívesen menne Azkabanba leleplezés miatt, ha esetleg önvédelemre használná a pálcáját. Nehéz volt megszoknia a mugli környezetet és a mugli embereket, de a közlekedéshez lesz a legnehezebb.
Gyorsan elmondja, mi a történet alapja, egyelőre pedig esze ágában sincs elengedni a fiút, aki még mindig a legnagyobb védelemként szolgál. Egyébként sem tűnik rossz embernek...
- Semmi, csak nem értem, hogy lehetnek ilyenek az emberek - sóhajt fel elhessegetve az előbbi gondolatát és megjegyzését. Nagyon hálás az iméntiért, aminek hangot is ad, aztán elmosolyodik. Így már érthető, az ő öccse is ugrik, ha csak egy rossz szót is szólnak a testvéreire.
- Honnan tudjam, hogy te nem egy vagy közülük? - kérdését mosollyal teszi fel, valamiért az ő esetében nem kételkedik. Igaz, nem lenne butaság, hogy úgy tesz mintha megmentené, közben pedig becsalja a saját hálójába.
Inkább a megérzéseire hallgat, eszerint pedig első sorban nem fog odaérni időben a vacsorára, másodsorban gondolkodás nélkül rá tud bólintani a burritora.
- Mehetünk - rá is bólint és engedi, hogy a megmentője vezesse az étteremig. Azt gondolná, ha eddig nem ismerte fel, most már nem is fogja, lesz egy nyugodt beszélgetése egy idegennel, de csak rákérdez, amitől egy kicsit kellemetlenebbül is kezdi érezni magát. Mikor szólásra nyitná a száját és felvilágosítaná, a fiú folytatja a gondolatait.
- Ami azt illeti, sportolok és modellkedek, de fogadok, hogy nem ismered ezt a sportot - neveti el magát, majd ha megérkeznek az étteremig, egy olyan asztalt próbál keresni, ahol nem szúrják ki elsőre. - Megvárom, míg rájössz.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Szerencsére nem kellett a meglepődött játszani, az összes vendég tudta, hogy a főszervező elárulta a szülinaposnak, mire készülnek, hogy az alkalomhoz illően tudjon öltözni és ne érje váratlanul, hogy jó pár kviddicscsapatnyi ember hangoskodik a balatoni nyaralóban.
Ádám, Myra csapattársa a Mennydörgőknél kitett magáért. A nyaralójába meghívott mindenkit, aki csak számít, így az egész csapat, a családtagok, barátok...egyszóval mindenki időben ott volt, hogy énekelve köszöntsék a huszonötödiket betöltő lányt.
A hideg idő ellenére a telken nincs rossz idő, valószínűleg a bűbájoknak köszönhető, hogy sokan a medencében tudják áztatni magukat. Myra még nem tart itt, őt két pusziosztás között elrángatják a tortájához. A hatalmas kviddicspályát formázó torta felett ott repked egy cikesz, amit sebesen kerget ő maga, apró figuraként. Nevetve hunyja le a szemét és mondja el magában a kívánságát. Nem kíván egyebet, csak hogy minden maradjon így, ne legyen rosszabb a következő éve sem. Aztán elfújja a pálya széleire tűzdelt gyertyákat. Pezsgős poharát emeli a többiekkel együtt.
- Köszönöm mindenkinek, szuper barátok vagytok - vigyorogva néz végig a tömegen, akik között egy férfin állapodik meg a tekintete. Félmosollyá szelídül a vigyor, belekortyol az italába.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Megtalálta az aranyközéputat a bulizás és a munka között egy ideje, szóval a születésnapja pont jó alkalom arra, hogy csaló napot tartson. Enni fog a torából és inni fog, amennyit még jól visel. Nem szeretne nem emlékezni a saját negyedévszázados születésnapjára, viszont szeretné jól érezni magát.
Szerencsére a barátai veszik körül, valahol a testvéreit is látta, de annyian gratulálnak két percen belül, hogy nem tudja már, ki van itt és ki nincs. Egyébként is jobban lefoglalja valaki azzal a hosszú hajjal és a lehengerlő mosolyával. Tekintete vissza-visszatér a férfira, néhány jelenlevő mellett nem is lepődik meg azon, hogy ő is itt van.
- Hagyjatok nekem is egy szeletet - épp csak egy pillanatra fordul Árminék felé, akik az első szelet tortát épp Myra kezébe akarnák adni, mikor ő kikerüli őket és az asztal másik végéhez sétál. Két vízszínű, rövid pohárba töltött italt vesz a kezébe és meg sem áll Omboziig.
Mosolyogva, szó nélkül nyújtja felé az egyiket. Kihívóan emeli meg szemöldökét, majd koccintás után lehajtja az italt. Összeszorítja ajkait, amíg el nem múlik a fanyar íz a szájában. Hát na, egy sportolónak nem is szabad hozzászoknia az alkohol ízéhez,hát még ilyen töményen.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Nem érti, ez az ember mit keres a partiján, de zavarni nem zavarja. Sőt, a látványa jól esik a szemének, mert ha más jót nem is igazán lehet mondani Zlatánra, azt igen, hogy a jó pasik táborát erősíti.
Cseppent sem zavarja, hogy többen is megnézik, köztük ő is, máskülönben nem pózolna fehérneműben óriásplakátokon és nem költene elég sok pénzt egy ruhára, amiből pont annyi látszik ki, amennyi még kilátszhat.
- Nem én hívtalak - vonja meg a vállát, miközben tekintete a szervezőre terelődik. Elképzelni sem tudja, mi alapján lett összeállítva a meghívottak listája, bár elképzelhetőnek tartja, hogy rosszul lettek megcímezve a meghívók.
- De, továbbra is szeretnélek, csak nem hagyod - mosolyodik el, kivéve a férfi kezéből a poharát. Belekortyol az italba, ez már kellemesebb, mint az a rövid volt.
Háta mögül csattanást hall, s mikor oda pillant, ajkai széles mosolyra húzódnak. Itt az ideje, hogy ő is kipróbálja a medence vizét. Ha már az egész telek le lett bűbájozva, valószínűleg a víz sem kivétel ez alól.
Leteszi a poharat, kiveszi Ombozi kezéből a szivart. Alig észrevehető mosollyal néz a másikra. Egy lépést közelebb lép, majd az erős vállakhoz emeli kezeit. Lassú, elnyújtott mozdulattal húzza le róla a pulóvert.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Ez az ő napja és nem hagyja, hogy arról szóljon, kit miért nem kedvel, vagy éppenséggel milyen sérelmek érték egyik, vagy másik felet az ismeretségük kezdetein.
- Sajnálom, ha összetörtem a kis szíved - pillant ő is szomorúan egy pillanatra a férfira. Mivel csak az ünnepségről tudott, részletekről nem, az egész meglepetésként érte. Alapvetően nem szereti a meglepetéseket, ezt szerencsére tudta a barátja is, aki épp ezért szólt előre neki, nehogy agyvérzést kapjon itt helyben, mikor száz ember énekelni kezd egy torta körül.
- Sejtettem, hogy így van. Nem tudtak neked ellenállni, mi? - forgatja meg szemeit, mielőtt még rájönne, mit is szeretne csinálni Zlatannal a beszélgetésen kívül. Vetkőztetés máris van benne, na de nem olyan céllal, ahogy azt többen is vélhetik.
- Megint? Már elnézést, mikor vetkőztettelek én téged ezelőtt? - somolyog a lassú mozdulat közepette. Le sem veszi szemeit a másikról. Kardigánját félredobja valahova a fűbe, ahol maximum hasra esnek benne. - Pontosan ezt szeretném - sóhajt fel bólintva. Szemtelen mosoly bujkál szája szegletében, majd hátrébb lép egy lépést. Gondolkodás nélkül veszi le magáról a drága ruhát, amiben viszont nem szeretne úszni. Így most már csak fehérneműben várja, hogy melyikük rántja előbb a másikat a mélybe. Nem, egy cseppent sem zavartatja magát.

Soma, a Megmentő

- Nem hiszem, hogy szükség lenne rá - nevet fel teljesen elképzelve, ahogy az utca kellős közepén kellemetlen helyekkel ismerteti meg a térdét. Főleg, hogy egy-két perccel korábban még a pasija volt, ugyebár.
Myra nem az a lány, aki mások kérésére lett modell. Tökéletesen tisztában van adottságaival, mindig is megvolt a magához való egoizmusa, de ha választani kellene, a kviddics mellett adná le a voksát. Mindig is a sport volt a szíve csücske és nem is fog ez változni.
- Legyen burrito, krumpli nélkül narancslével. Köszönöm. De én fizetek! - ezzel nem fog vitatkozni, elvégre Myra hívta meg, hogy megköszönje a mentést, szóval a minimum, hogy a mai vacsoráját ő fizeti.
Míg a fiú beáll a sorba, Myra elfoglal egy kényelmesnek tűnő helyet. Háttal ül az ajtónak, s míg várakozik, előveszi mobilját. Elküld pár üzenetet, választ, a legtöbb azonban várhat. Csak a barátai tudjanak róla, hogy nem rabolta el (még) senki, a sztorit pedig majd elmeséli, ha alkalmuk lesz rá.
- Köszönöm. Farkas éhes vagyok - szemei felcsillannak, mikor meglátja az ételt. Ez nem pont az, amit a fancy étteremben rendelt volna, meg nem is négy liter víz, amivel ma a fotózásokon táplálkozott. Alapvetően nem koplal, nem is szabad, hogy legyen ereje, de ilyenkor muszáj.
Felvonja a szemöldökét, buta arcot vág, mint aki nem is ismeri ezt a szót, amit a vele szemben ülő használt. Aztán némi várakozás után elmosolyodik és jobbját nyújtja át az asztalon.
- Myra Blackburn, most a Magyar Mennydörgők fogója vagyok - mutatkozik be könnyedén. - Na és te, Megmentő? - érdeklődik, hisz a legjobb lenne, ha nem ezen a néven kellene emlékeznie rá.
- Szóval te is közülünk való vagy? Melyik a kedvenc csapatod? - kérdései közepette már kezdi megszabadítani az ételét a csomagolástól, hogy jóízűen beleharapjon.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

- Ne törődj vele - sokkal jobb programot tud kettejük számára kitalálni, mint a meghívó személyének kitalálása. Egyébként sem túl fontos, a lényeg, hogy most itt van és ha már itt van, legalább szórakozhatnak is egy kicsikét.
Myrának esze ágában sincs kikezdeni Zlatan-félékkel, azt azonban nem tiltja semmi és senki, hogy beleigyon az italába, vagy elképzelje kevesebb ruhában. Szigorúan annyiban, amit még bárki más is láthat és nem négy fal között dobja le a felesleges textilt.
Szemeit forgatja, mikor a férfi rádöbben, hogy a vetkőztetés Myra esetében sehogy sem fordult elő az eddigiek során. Na, pont ezért. Rá emlékezni kell és nem összekeverni a másik nyolcszáz nővel.
- Mindjárt kiesik a szemük - csak megállapítja, a vicc kedvéért meghallgatná, mit mondanak most róluk. Mire saccolnak, ki a részegebb, ki van bedrogozva, ki felejtette el, hogy rengetegen veszik őket körül. Mindketten egy szál alsóneműben állnak a közönség előtt, de ahogy az látható, ez sem Myrát, sem Zlatant nem zavarja.
- Én? Mindig! - vigyorodik el és kapaszkodik a férfi nyakába, mikor felkarolja. Na, azért más körülmények között lehet, hogy még érdekesnek is találná az óvatos közeledést és a fülébe suttogást, most viszont a víz érdekli. Felnevet, aztán egy kisebb kiáltás elhagyja ajkait, amint a langyos vízbe csobbannak.
Egészen az aljáig ér, aztán a felszínre bukkanva ismét nevetésbe kezd. Odaúszik a férfihez, akinek hátulról öleli át a nyakát és csimpaszkodik rá.
- Még egyszer, Apu! - nyakába hajol és a fülébe suttog. Orrával érinti fülcimpáját és elmosolyodik.

Soma, a Megmentő

Most, hogy itt ülnek és gyorskajára készülnek, annyira nem is bánja, hogy az a férfi olyan modortalan volt az utcán. Ha nem jött volna a felmentősereg, talán még mindig ott ácsorogna, vagy már a luxusvacsorán üldögélne és a divatról, meg hírességekről fecsegne a barátaival.
Mosolyogva néz a fiúra, a lelkesedése üdítően hat rá. egészen kellemes a társasága, főleg úgy, hogy lassan az is kiderül, van bennük némi közös. Legalább nem kell kínosan ügyelnie, hogy ne használjon olyan kifejezéseket, amiket egy mugli nem értene.
- Bagolykő? Ez valami friss dolog, ugye? - tud azért még pár dolgot az iskoláról, pedig ebben a félévben nem tanított már Bogolyfalván. AZ előkészítőre is csak heti egy órácskája jut, amit annyira nem is bán.
- Mit szólnál, ha hálából, amiért megmentettél, meghívnálak a hétvégi meccsünkre? - veti fel az ötletet és nem vár tovább, beleharap a burritojába. Hümmögve, szemöldökét ráncolva élvezi ki az ízeket. Egyébként nem szeret evés közben társalogni, sosem értette, miért pont az étkezést tekintik igazi társasági programnak.
- Tanulok. Ez az utolsó félévem jogász gyakornokként. Jó, mi? Mintha nem tudnám, mihez kezdjek az életemmel - nevet fel két harapás között. Ez amolyan "sok lábon kell élni" dolog, mert sem a modellkedés, sem a kviddics nem örök.
- És te? Ha már Bagolykő, hányadikot taposod? Nem vagyok jó mások korának megtippelésében, de nem nézlek tizennyolcnál többnek.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Egyetlen dolgot tervezett a születésnapjára, méghozzá azt, hogy megengedi magának a korlátlan alkoholfogyasztást. Semmi mást, semmi Ombozit, semmi vetkőzést és pancsolást. Az sem érdekli, hogy a csipkefehérnemű nem ér fel bikinivel, ahogy az sem, miképp néznek rájuk, amikor beugranak a medencébe.
Élvezi a vizet és a hirtelen jött társaságot, akinek a nyakába kapaszkodva suttog a fülébe. Nincs ellenére, hogy Zlatan fordítson a helyzetén, sőt. Még rá is segít azzal, hogy karjait összekulcsolja a férfi tarkója mögött, aztán közelebb húzva magát a lábait a dereka köré fonja. Tekintete a lányok felé terelődik, s félmosollyal küld nekik egy győzedelmes pillantást. Átfut az agyán, hogy már csak azért is húzni akarja az agyukat, érezze csak mindenki, hogy itt ő uralkodik. Lassan fordul vissza a férfihoz, akihez így már az arcát is közelebb engedi. Ajkai elnyílnak, mikor orrát az övéhez érinti. Oldalról simítja, majd óvatos csókot lehel nedves arcára.
- Ez az én szülinapom. Ne nekik szerezz örömet - jegyzi meg úgy, hogy azt csak ő hallja. Nincs szándékában túl sok teret engedni a férfinak, lazán fonódik rá és kezd el játszadozni vizes tincseivel.
- Szerintem Máté lenyúlta a szivarodat - pont rálát az asztalra és elkapja a pillanatot, amikor az egyetemi szaktársa benyúlja az imént még Ombozi tulajdonban levő szivart. Myrát mondjuk cseppet sem zavarja, de hátha Zlatant igen.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Pontosan tudja, hogy a vendégek közül sokan nem is a barátai, sokkal inkább ellenségek, akik úgy helyezkednek, hogy a legjobbat hozzák ki a Myrával való kapcsolatból. Féltékeny tyúkok többnyire, a férfiak pedig olyanok, akik szeretnék, de sosem kaphatják meg. Erre is tökéletes a kis játék, amit Zlatannal folytat a medencében és nem csak azért csinálja, hogy a zöldszemű megegye az ünneplők egy részét. Jó a kedve és el tudja magát engedni annyira, hogy vele szórakozzon. Végülis miért ne tenné? Vannak még határok, lesznek is, de még párszor csobbanna a férfival a parti alatt.
- Úgy tűnik? - kérdez vissza ugyanazon a fojtott hangon. Van, ami nem tartozik másokra, abból a távból pedig, ami köztük van, így is hallják egymást.
Mint egy kis majom, úgy csimpaszkodik, öleli minden végtagjával miközben tekintetét a medence körül járkálókon tartja. Nem mintha érdekelné, hányan figyelik még őket és kik kóstolják a tortát, de ha nem nézne kifelé, azt sem látná, hogy egyesek szeretnek benyúlni olyasmiket, mint Zlatan szivarja.
- Hogy csinálnád? Kiszívod a tüdejéből a füstöt? - kuncog fel a nyakába hajolva. Állát megtámasztja a vállán, de csak rövid ideig. Most oda nyom egy gyors puszit, ahol éri, vagyis a nyakára, aztán ellöki magát a férfitól.
- Fogadok, hogy még engem sem tudsz elkapni, nem hogy őt - vigyorog szemtelenül néhány pillanat erejéig, mielőtt elkezdene úszni a medence széléig. Ha elég gyors, még talán meg is futtatja Zlatant az udvaron.

Soma, a Megmentő

Egy pillanatig Myra ugyanazzal az arccal néz vissza a fiúra, meglepetten, de aztán megrázza a fejét. Majd bólogat. Hát most nehezen tudja eldönteni, mit is mondjon.
- Roxfort és Bagolykő. Hosszú sztori. Rellon, na és te? Eridon? - csak hirtelen feltételezésből kérdezi, amolyan első benyomás, hisz a pirosak általában azok, akik megmentik a hercegnőket a sárkánytól és a világot a pusztulástól. A muglik között eltöltött idő alatt megtanulta, hogy kell úgy beszélnie a varázsvilágról, hogy az ne legyen feltűnő. Néhány szót elhadarva, vagy motyogva mond, így esélytelen, hogy bárkinek is feltűnjön a dolog.
Imádja az emberek arcát látni, mikor így fellelkesülnek a kviddics iránt. Ha pedig megteheti, miért ne hívná el az új barátját hálából egy meccsre? Mosolyogva bólint a burritoja eszegetése közepette.
- Persze, mindig az, ha én játszom - haját hátradobja és elneveti magát. Ezt nyilván nem gondolja olyan komolyan, mint ahogy hangzott. Megtesz mindent azért, hogy a legjobb legyen fogóként és a csapata a legjobb lehessen, de nyilván nem miatta járnak ki a meccsekre a rajongók.
- Azért ez nem olyan nagy dolog, csak rendszerezés kérdése - mielőtt még túlmisztifikálná bárki is a helyzetet, ezt szereti leszögezni. Van egy pontos beosztása, mikor mit, merre szabad lépni és merre nem, de ez az utolsó ilyen félév, aztán már némileg kevesebb dologra kell fókuszálnia.
- Auror leszel? Az komoly választás - elismerően bólint, de a mentésből ítélve simán el tudja képzelni a fiúról, hogy valóban ezen a pályán fog kikötni. - Vagy úgy, kell a protekció? - nevet fel ő is.
Kortyol az üdítőjéből és minden egyes perccel kevésbé bánja, hogy a barátaival való találkozás most nem jött össze. Igazából kellemes társaságot talált magának - vagy talált rá ő.
- Most akkor a csapatba, vagy az ügynökömhöz szervezzelek be? - félig felvont szemöldökkel kérdez vissza. Egy percre még az is eszébe jut, hogy ez nem is egy véletlen beszélgetés, sokkal inkább megtervezett. - A kviddics és a modellkedés is nagyon jól fizet, ha a jó helyen vagy, de kell hozzá szerencse és még sok más. Miért, talán szeretnéd Calvint reklámozni?

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Egyszerű az egész, csak élvezi a születésnapi buliját és az őt körülvevő emberek társaságát. Legalábbis egyét biztosan, aztán ki tudja, még meddig teheti. Egyikük sem az a lecövekelős, ráadásul a legutóbbi találkozásuk nem is sikerült valami jól. Nem kedvesen váltak el, ennek ellenére most pont úgy viselkednek. És hogy érdekli, vagy zavarja-e? Hát nem, cseppet sem.
A játék kedvéért kezd el menekülni a férfi elől a part felé. Nem csak a testén, de a gyorsaságán is látszik, hogy sportoló, úgy suhan el a vendégei mellett, mint a villám. Közben azért hátrapillant és lelassítva megadja az esélyt a férfinak arra, hogy elkapja. Igaz, ő sincs rossz erőben, érdekes lenne, ha ők ketten összemérnék az erejüket.
Elégedett mosoly ül ki arcára, aztán szabad kezével vizes tincseit hátradobja. Néhány másodperc elég rá, hogy lefelé pillantva szemügyre vegye Zlatan vizes testét, s végül a szemein állapodjon meg a tekintete.
- Újat mondj - a visszafogottság és szerénység apró jelét sem mutatva vigyorog vissza a férfira, akinek bizony az érintése, mint az apró villámcsapások, úgy érik ott, ahol fogja a karját.
Rápillant a kezére, majd fejét oldalra biccenti. Röviden hümmögni kezd, tényleg elgondolkodik, mi is lehetne a jutalom.
- Kedvesem, hát nem elég, hogy elkaphattál? - azzal az arcához emeli kezét és megcirógatja az arcát. Lenne egy pár ajánlata, bár semmi nem olyan izgalmas, mint valakinek az agyát húzni. Ahhoz pedig ért.

Sweet 25 - Zlatan 02.10.
helyszín
A szülinapos

Csak mosolyogni tud ezen. Nem több az egész, mint játék, amit ketten játszanak. Hiába néz ki Zlatan épp olyan jól ki, mint egyes modellek, ha nincs meg a rezgés, sosem lesz több. Nem lesz kettő az egyből.
- Igen? És például? - kíváncsian néz a férfi szemébe. Egyébként nem nézi egy titokzatos embernek, inkább olyannak, aki kimondja, mit akar és mikor akarja.
Talán más helyzetben belemenne a játékba, de ez a születésnapja. Az emberek, akik árgus szemekkel figyelik kettejük kis játszadozását, mind miatta vannak itt. Pont, mint ahogy ő is. Csak hát kinek jobban, kinek kevésbé tetszik a műsor. Myra mondjuk széles mosollyal figyeli, hogy kezd el a másik lelkesedése alábbhagyni.
- Én? Hát én csak edzésben tartalak. Ráadásul ebben a szettben elég csettintened és bármelyikük felugrik veled a hálóba egy menetre - mutatóujjával a medence környékén ácsorgó lányokra mutat. Egytől egyig csinosak, van, aki sportoló, van, aki a zeneiparban találta meg a helyét. Mások, de itt a közös bennük; mind igent mondanának Zlatannak.

Soma, a Megmentő

- Mondhatjuk - mosolyodik el. Ha belekezdene, hosszú ideig itt ülnének, így általában nem mesél a múltjáról és a régi tanulmányairól. Kalandos élete volt amnéziával, kviddiccsel és két esküvővel, szökésekkel...nem kell belekezdeni.
- Hát ha van mire - arról viszont nem hallgat, hogy sikeres a kviddicsben és a modellkedésben. Az egója mindig is rendben volt, hát még most, amikor az élete sínen van és sikert sikerre halmoz. Ez az az időszak, amikor mindent kihasznál, mert tudja, hogy eljön ennek is a vége egyszer és akkor majd bánhatja, hogy nem élte meg minden percét a lehető legmélyebben.
- Tudooom, nem egyszerű, de megkönnyíti az ember életét, főleg ha elfoglalt. A kanapéhuszároknak felesleges, de ez legyen az első jótanácsom. Használj határidőnaptárat. De a mobilod is megteszi - feltételezi, hogy ha már mugli környezetből való, akkor van telefon a farzsebében, az pedig mindig kéznél van. A legegyszerűbb belepötyögni a dolgokat és még riaszt is, ha idő van.
Figyelmesen hallgatja evés közben, milyen céltudatosan beszél erről a kettőről a srác. Megnézi magának rendesen az arcát, hisz az izmait nem láthatja, de arra nem tudja azt mondani, hogy nem lehetne eladni. Minden jöttmentet nem szerveznek be, most viszont ténylegesen elgondolkodik, mit lehetne kezdeni Somával.
- Átgondolom, hova tudlak beajánlani, rendben? Jövök eggyel - széles mosollyal néz a fiúra. - Add meg a számod és felhívlak, ha tudok valamit - azzal előkapja a telefonját, első körben készít egy fotót róla, aztán felé nyújtja, hogy pötyögje be a telefonszámát, amin majd elérheti. - Butaság és előítélet - kezd el ciccegni, ezzel pedig ki is fejti a véleményét a toprongyosságról.
Lassan elfogy a burritoja és az üdítőt is túl gyorsan szürcsöli.
- Vacsorára voltam hivatalos, de azt hiszem, én ezután már csak az ágyamba vágyok. Előre szólok, ha ilyen munkát vállalsz, az életed nem lesz unalmas.

Soma, a Megmentő

- Hány kockád van? - érdeklődik, mintha hétköznapi lenne ez a téma. Mondjuk az ismeretség első félórájában nem szokott méretekről és számokról kérdezősködni... Talán. AZ viszont számít egy fotózásnál, kinek menyi van, mármint kockából, ha esetleg vállalna alsóneműs sorozatot. Egy kviddicsezőből pedig kinézi, hogy nem egy kis gekkó a póló alatt, aztán ki tudja.
- Nem gond, elintézzük. Ennyivel jövök - kacsint rá a fiúra. Az iménti kis akció, meg ez a vacsora megér annyit, hogy legalább megpróbáljon valami munkát szerezni neki, még ha nem is jár sikerrel. Márpedig Myráról beszélünk, meglepő lenne, ha nem jönne össze valami.
Elmenti a számát és saját magának is megígéri, hogy nem fogja elfelejteni, amit megbeszéltek. Pózol egy kicsit a megfelelő hívókép elkészítéséhez, a bókot pedig mosolyogva fogadja. Még egy hajdobálást is megengedne, ha nem lenne a keze maszatos. Tipikus "csak a hajamba ne" eset.
- A jobbak nem ülnek be ilyen helyekre. Most ott kéne lennem fent a francia étteremben, ott a dizájn a fontos és a minőség, nem a mennyiség. Nem túl jó fejek, de befolyásosak, mármint...azok vagyunk. Szóval tartjuk a kapcsolatot, informáljuk egymást mindenről - megvonja a vállát és a hatásszünet közben belekortyol az italába. - Edzés, diéta, fotózások, azok egy napot is igénybe vesznek. Aztán mellette interjúk, válogatók... - sorolja tovább, mennyi minden van, ami ezzel az életvitellel jár.

Kyle

Mostanság többet vagyok itt, mint otthon, de nem bánom. Valakinek vigyáznia kell a kutyákra, ha már az apjuk úgy gondolta, világot lát, engem meg itt hagy velük. Hazugság lenne azt mondani, egyszerű volt, de legalább most egy ideje nem érzem magam magányosnak, mint abban a nagy házban egyedül Pécsett. Már egy ideje felhagytam a társaság hajkurászásával, a partik már nem azt jelentik, mint régen. Megöregedtem, vagy mi a szösz.
Furcsállok néhány dolgot a lakásban, mintha több holmi lenne kipakolva és az a könyv...azt tuti nem én hoztam. Kyle-nak viszont nyomát sem láttam itthon. Szóval ennek mi az oka? Biztos vagyok benne, hogy a tudtom nélkül küldte ide a másik "kutyák mamiját". Oké...nem. Az itt eltöltött hónapok során szerencsére egyszer sem futottam női fehérneműbe a lakásban.
Éppen a konyhában teszek-veszek, készítem a vacsorát, amikor hallom az ajtó nyitódását, majd a jól ismert hangot. Nagykéssel a kezemben, mosolyogva sétálok ki hozzá. Akkor tehát nem idegenkezűség van a dologban, egyszerűen csak a ház ura tért haza vége.
- Nem veszünk semmit - ingatom meg a fejem. - Remélem éhes vagy... - fogadom a lehető legromantikusabban négylábú gyermekeim apját.

Kyle

A kutyák persze annyira jó házőrzők, hogy a fülük botját sem mozdítják. Akár betörő is lehetne, ők olyan mélyen alszanak, hogy nincs az a támadás, amire felébrednének. Nekem velük ellentétben már mások az érzéseim. A kezemben tartott késre pillantok, halkan felnevetek. Lerakom az előszobaszekrényre, az van legközelebb, majd hirtelen a rávetem magam. Szorosan ölelem a nyakát, lehúzva magamhoz a bébizsiráfot.
- Igen, extra csokival, mert azt annyira szereted - vigyorogva bólintok. Nyomok ezután egy cuppanós puszit az arcára és elengedem, nehogy azt higgye, most aztán nyert ügye van és nem fogom jól lebaszni. Pedig azért, amiért csak úgy lelépett ennyi időre, legalább egy doboz bonbont le kellene nyomnom a torkán.
- Remélem vettél nekem valamit az utazáson, mert ha nem... - nem fejezem be a mondatot, hanem karba teszem a kezeimet és csúnyán nézek rá. Sosem úgy alakult az életünk, ahogy az egyébként a mesékben meg van írva, úgyhogy ez a mostani helyzet sem egy nagy csoda. Nem is az első, meg valószínűleg nem is az utolsó eset, hogy egyikünknek elege lesz és a másikra hagyja a gyerekeket. Az érzésekről nem is beszélve.

Kyle

- Te beszélsz? Mint akit megrágott, megemésztett, aztán kihányt egy sárkány - bókolok neki kedvesen. Érezze csak legalább a szavaimon, hogy amúgy haragszom rá, amiért ennyi időre távol maradt. Nem miattam...a kutyák miatt...
- Ismerlek, tudod - mosolyodom el teljesen ártatlanul. Egy valami van, amit biztosan tudok róla Norvégia óta: ne szereti a csokit, szóval már csak azért is minden alkalomra veszek neki egy táblával.
Karba font kezekkel állok előtte, már durcázok, akárcsak egy ötéves, aztán felháborodva a karjába boxolok. Még szép, hogy nem felejtett el.
- Beérem azzal is, ha már többet nem érek neked - játszom tovább a drámakirálynőt. Elveszem a tasakot és kicsúsztatom belőle a mágnest a tenyerembe. - Szerencséd, hogy tetszik - mosolygok a kis képre, ezzel együtt pedig a konyhába megyek vele és felnyomom a hűtő elejére.
Lépek egyet hátra, majd felé. Végignézek rajta, azonnal feltűnnek az apró változások, de semmit nem teszek szóvá. Jó, talán a hajának hosszúságát mégis...
- Mint mondtam, vacsorát készítek, de gondolom nem akarsz salátát enni. Mit csináljak neked? - a falnak dőlve nézek rá, mint egy vakegér. Nem tűnik fel, hogy más is van ott rajtunk kívül. - Egyébként nem jönnél beljebb a saját lakásodban végre?

Kyle

Megvonom a vállam egy "hátnemtom" pillantással. Csak nem fogom megmagyarázni, miért vagyok a szokásosnál is kedvesebb.
- Mint a tenyeremet - bólintok, kicsit megszeppenve, mert na, mégiscsak a kezemet simogatja és most jött vissza... Túl sok ez így egyszerre. Ha ki nem mondom, úgyis mindketten tudjuk, miért van két közös kutyánk és miért keveredünk mindig egymás közelébe.
A hűtőmágnes pontosan leírja a kapcsolatunkat, erőtlen kis tűz, ami még csak nem is meleg. Ezek lennénk mi, kérem. Nem számít, persze az sem számítana, ha eszébe sem jutottam volna az útja során. Aztán mégis...
- Hát bocsánat, hogy jó lakótárs akartam lenni - vonom meg a vállam. Nem is vagyok benne biztos, hogy korábban már kimondtam ezt, hogy a lakótársa vagyok. Albérletet és rezsit nem fizetek, szóval talán inkább betolakodónak mondanám magam.
- Mi? Most mégsem csak a mágnes? - vonom fel kérdőn a szemöldököm és lehunyom a szemem, ahogy kérte. - Nyújtsam a kezem? Nyissam a szám? - kérdezem, mert instrukciót a továbbiakra vonatkozóan nem kaptam. Gyanús hangokat hallok, valami szimatolást és...nyafogást? Rögtön kinyitom a szemem és eltátom a szám. Pár hosszú másodpercig a kisbabára nézek, majd Kyle-ra. Teljes némaságban.

Kyle

- Maximum a tiédet, mert már csak az járt haza nagy ritkán - vonom meg a vállam. Igen. Most egy ideig még minden mondatommal azon leszek, hogy érezze magát rosszul, amiért így elment. Nyilván attól eltekinthetünk, hogy mit tudunk magunk mögött és hogy lényegében én csak visszakaptam a régi idők tetteit.
- De, de, igaz, a sálamat is visszaadtad - utalok félmosollyal az első "ajándékra", amit tőle kaptam. Igaz, annak már van tíz éve és egyébként sem hiszem, hogy tudott volna valamit is kezdeni egy rózsaszín ruhadarabbal. Nem illik hozzá.
Aztán talán a legnagyobb ajándék kerül a szemem elé, ami csak létezhet. Mármint nekem. Számomra ugyanis az az igazi, aminek négy lába van és pont úgy nyekereg, ahogy ez a kis manó teszi most. Nehezen jutok szóhoz, de levegőhöz még kevésbé.
- Szent Merlin - nyögöm ki és egy lépéssel közelebb megyek hozzájuk. Az orromat dugom a kiskutyához és halkan felnevetek. - Hát szia te cuki, szia - motyogom boldogan. Félkézzel átölelem Kyle-t, a másikkal a kutyát simogatom.
- Most komolyan hoztál még egy gyereket? - nézek fel nagy boci szemekkel a férfira. Elengedem őt és kiveszem a kezéből. A fejét puszilgatom és simogatom, majd' meghalok a boldogságtól jelen pillanatban. - Nagyon cuki vagy, bizony, kis füles. Köszönöm. De...azért három kutyával sétálni egyedül már nem fogok tudni, ezt remélem tudod...

Kyle

-Shhh - susogom le, mert szemtelenkedik még most is, de nekem meg jelen pillanatban nincs hozzá lélekjelenlétem, hogy ennél többet reagáljak. A kis vakarcs túlságosan leköti minden figyelmemet. Nagyjából elolvadok a látványtól meg a cuki pusziktól, amiket kapok tőle.
- És jövő héten hozol még egyet, mert hárman páratlanul vannak? - kérdezem egy kicsit megemelve a szemöldököm. Miközben a kutyust ölelgetem, felpillantok rá mosolyogva.
Nem mondom, jól esnek a szavai. Mármint az, hogy nem megy már tovább. Szóval ez azt jelenti, hogy az ő lakásában mostantól nem én fogok lakni a két gyerekkel, hanem ő a hárommal.
- De ha ő az enyém, akkor vigyem haza magammal? - kérdezem kicsit túlgondolva a dolgokat. Vagy hát...talán csak azt akarom hallani, hogy tessék Nette, itt van még egy ok, amiért itt kell töltened a szabadidődet.
Leguggolok vele és leteszem a földre, hogy szaglálódjon csak. A nevén gondolkodom, meg azon, hogy a nagyoknak hogyan kellene bemutatni.
- Kyle...ugye tudod, hogy nem szokás hűtőmágnesnél élőbb ajándékot hozni egy világkörüli útról? - szegezem halálosan komolyan neki a kérdést.

Kyle

Nehézkesen mondja ki, mégis sikerül. Ez már haladás, ha Kyle-t nézzük. Legszívesebben most magamhoz ölelném és megígérném neki, hogy nem fogok elmenni. Talán még azon is el kellene gondolkodnom, hogy mostantól három vagy négy kutyám van-e. Pontosan azokat az ázott kiskutya szemeket tudja ő is produkálni.
- Akár maradok is - mosolyogva bólintok. Valahogy már elfelejtettem azt is, hogy egyébként főzni akartam és még mindig nem tudom, ő éhes-e. Most a család (család ez egyáltalán?) új tagja köti le szinte minden figyelmünket.
Kinyújtom rá a nyelvem, amikor szemtelenkedik és elkapom a csuklóját. Közelebb lépek hozzá, de megvárom, míg felteszi a teljesen felesleges kérdéseit. Úgyis tudja, hogy anélkül is el fogok mesélni neki mindent, csak hogy jártassam a számat.
- Figyelj csak, Donovan, nem ölelnél inkább végre rendesen meg a hülye kérdések helyett? - most én bököm meg a könyökömmel, aztán kinyújtom felé a kezeimet. Törpének érzem magam mellette, elszoktam már ettől, de rendesen.
- Nagyon remélem, hogy Lucifer sem fogja a királyt játszani a picivel - jegyzem meg, miközben a nyaka köré fonom két karom és szinte felakaszkodom rá. - Apropó...elnevezhetem? Nyilván... Húú, ez tök nehéz feladat.
Egy ideig azért még ölelgetem és amikor kezd soknak bizonyulni - számára, nem nekem -, akkor leülök a nappaliban a szőnyegre és hagyom, hogy a három kutya egyszerre rohamozzon meg, mintha kicsi a rakást játszanánk.

Kyle

- Komolyan - bólintok furán. Az előbb még ő mondta, hogy maradjak, most meg furcsa, hogy igent mondtam? Kyle még mindig fura tud lenni.
Ez az ölelés...már hiányzott. Nem mintha a hétköznapokban azóta, hogy sokat lógok itt, ez gyakori lenne. Talán pont ezért hiányzott annyira. Kicsit még talán el is bódít az illata. Ezekben a karokban igazán otthon és biztonságban érzem magam.
- Te is nekem, tudod? - kérdezek vissza halkan sóhajtva és a fejemet ingatva. Nem akarok többet belegondolni egyetlen ölelésbe és kifejezésbe, ezért jobbnak látom odébb állni és inkább a közös gyerekeinkkel foglalkozni.
- Mittomén - legyintek, hülye kérdés volt. - Joker? Legyen Joker, olyan vigyorgós feje van, nem? - kicsit elgondolkodva biccentem oldalra a fejem.
Ezek a gyerekek olyanok, mint egy támadás, simán letarolnak és a szeretetükkel akarnak megölni. Nevetve dőlök el miattuk, de csak két kezem van, így egyik löki odébb a másikat, hogy jusson neki is a simogatásból.
- Megoldottuk valahogy, de azért voltak alkalmak, amikor kellett volna még két kéz - pislogok Kyle-ra Lucifer fülei közül. Nagy nehezen felülök, majd a kis távolságot leküzdve a férfi ölébe mászom. Háttal neki elhelyezkedem, mellkasának dőlök. Szigorúan csak azért, hogy így egyszerre négy kéz tudja vakargatni a három négylábút.
- Most voltak egy hete az éves oltásokon és fodrásznál. Csinosak, mi? Szerencsére minden rendben volt, kirándultunk is sokat, vonatoztak is a kölykök - mesélem jókedvűen.
- Most te jössz. Mesélj, merre jártál? Mit csináltál? Hazahoztál mást is Jokeren kívül? - kicsit felvonom a szemöldököm és a fejemet felé fordítom.

Kyle

- Ha így lenne, remélem a tiéddel kezdi, hogy én el tudjak menekülni - komolyan beszélek, az én fejemért kár lenne. Jó, jó, az övéért is, de na, ezt neki nem kell tudnia.
Valami furcsa rezgésen működtünk mi mindig, magától jön az is, hogy az ölébe üljek, meg az is, hogy elhúzzam a hajam a nyakamból, mikor megérzem ajkainak érintését. Nem mondom, hogy nem futnak át illetlen gondolatok az agyamon...
- Hát igen - bólogatok lassan. - Szépséges kis család, totál belepasszol a kicsi is - elégedetten figyelem a hat fület, a három orrot és azokat a sötét szemeket. Ha egyszer nekem valaki azt mondja, három kutya mamája leszek, kinevettem volna.
Figyelmesen hallgatom mindazt, amit az útjáról elmesél. Biztos vannak részletek is, amik majd egyik pillanatról a másikra eszébe fognak jutni, ezért nem vágok közbe, hogy részletezze minden napját.
- Jaj de remélem semmiféle rontást nem hoztál haza, mert akkor kipenderítelek - szemöldökömet ráncolva fordítom felé a fejem. Semmi szükség rá, hogy hét év balszerencse, vagy hasonló kellemetlenség is hazajöjjön vele.
- Azokat a kapszulákat én szívesen kipróbálnám. Nem kell félni tőle, hogy az orrodba mászik valami bogár, de nézheted a csillagokat. Vagy nem volt jó? Ja igaz, neked semmi nem tetszik - utóbbit már csak piszkálódásból teszem hozzá.

Kyle

Felhorkantok, de nem sértésnek veszem, sőt. Még bólogatok is. Meg sóhajtok egy aprót, tetszik, hogy a nyakamat már megtalálta.
- Mi van már, élő vibrátor lett belőled? - nevetek fel a rázkódására. Kutyáink mindeközben alig győzik odébb lökni egymás fejét, hogy simihez jussanak.
Ahogy mesél, az én szemöldököm is azért felakad. A keleti országokban még sosem jártam, nem ismerem igazán az ő kultúrájukat, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy ne fából legyen a pálcám.
- Hát de...azt hogy? Miből van akkor? Ilyen szilikon pálcákat csinál, mint... - megrázom a fejem, ezt a gondolatmenetet inkább be sem fejezem. Érdekel, milyen tapasztalatokat szerzett, ha a pálcakészítés, mint tevékenység nem is.
- Szuper, enyém lesz a lakásod - vigyorogva bólintok párat lassan. Mondjuk pont nem érdekel a lakása, miatta, meg a kutyák miatt költöztem be félig-meddig, a saját otthonomat pedig már majdhogynem el is felejtettem. A gyerekeket mindennap sétálni kell vinni, ezért nincs olyan, hogy edzés után nem látogatok ide.
Halkan kuncogok, elképzeltem, hogy a zsiráfbébi hogy közlekedett abban a búrában. Van köztünk úgy másfél fejnyi különbség, így elég valószínű, hogy nekem nem lenne probléma, hogy összehúzzam magam. A gondolat, hogy elvinne oda, különösen tetszik. Nem pont a búra miatt, egyszerűen miatta. Felrémlik a sátorozásunk északon.
- Én? - kérdezek vissza. A felé eső kezemmel oldalról túrok bele a hajába és nyomok egy csókot a homlokára. Orromat az övéhez érintem, lehunyom a szemem. Aztán pár másodperccel később felsóhajtok.
- És mi lesz most? Van már valami terved? Folytatod a pálcaboltot itt? - visszafordulok a kutyákhoz, miközben felteszem a kérdést.

Kyle

- Szerintem a te fa pálcáid sokkal jobbak - mondom gondolkodás nélkül. Nem elfogultságból, hanem mert hiába a modern világ, én nem tudnám elképzelni, hogy egy élettelen anyagot használjak a mindennapokban varázslásra.
Mintha el sem ment volna, úgy beszélgetünk és viselkedünk egymással. Hiányzott már a jelenléte és nem csak most, de az elmúlt években is. Megrázom a fejem, nem tartok én igényt a lakásra, de másra sem rajta, meg a három gyereken kívül.
Jó érzés puszilgatni és simogatni, van viszont egy határ, amit nem akarok átlépni egy ideig. Mondjuk ez az idő nálunk mindig elég változó volt, na de a lényeg, hogy próbálkozom.
Kíváncsian hallgatom, mik a tervei a jövőre nézve. Igazság szerint mindegy lenne, melyik helyen van, tőlem úgysem szabadulna, de határozottan megörülök, mikor azt mondja, a faluban tervezi a folytatást.
Már szólásra nyitnám a szám, amikor folytatja és én szép lassan elmosolyodom és a szemébe nézek. Egész jó lakótársak voltunk...
- Költözz hozzám Pécsre a gyerekekkel. Sokkal nagyobb helyük lenne, rohangálhatnának az udvaron... Nekünk is lenne bőven helyünk, külön szoba, közös szoba - egészen lelkesen magyarázom, már beleéltem magam a gondolat megfoganásának pillanatában.
- Kedden este magyar edzés van, de szerdán ráérek. Mire is? - Kicsit helyezkedek az ölében, oldalasan helyezkedek, a szemöldökömet pedig kérdőn megemelem.

Kyle

- Még ha összepakolnád a cuccaimat és kiraknád sem mennék el - rázom meg a fejem tiltakozva az egész kitaláció ellen.
Jelen pillanatban minden jó, szóval nagy valószínűséggel hamarosan beüt a ménkű, ha nem vigyázunk. Márpedig most én sem szeretném eltolni, ahhoz túlságosan jól érzem magam vele meg a gyerekeinkkel, akik máris együtt alszanak a kanapét teljes nagyságában befoglalva.
- Kicsi zsiráfom, három évből másfelet együtt laktunk és meglepő, de mindketten élünk még. Sőt, két kutyát is életben tartottunk. Mi ez? Felnőttünk? - összehúzom a szemeimet gyanakvóan, aztán elnevetem magam és átölelem a nyakát.
Nem esett le. Még mindig nem fordul meg a fejemben, hogy most visszajött és marad is, aztán talán nem csak lakótársak leszünk. Furcsa ez, mert eddig sem csak azok voltunk. De akkor mik?
- Randira. Rendesre - ismétlem a szavait, megrágom, megemésztem és várom, mikor mondja, hogy hülyül. Felhorkantok, mert ilyet tőle még nem hallottam. Megfogom az állánál és felemelem a fejét.
- Nekem nincs szükségem puccos étteremre, Kyle. Viszont moziba szívesen mennék helyette. Randizni. Rendes randizni - elvigyorodok, majd megforgatom a szemeimet és hirtelen felindulásból megcsókolom. Jó, annyira azért nem is hirtelen, hisz mióta megérkezett, meg akartam tenni...

Bébizsiráfom
Myra

Most, hogy szünet volt az edzésben, el is felejtettem milyen az a korán kelés. Még bőven az álmot dörgölöm a szememből, amikor a piacon találom magam. Hümmögve veszem el a termoszt, vissza mondjuk nem szándékozom adni.
- De hát úgyis megeszed és megfőzöd előtte, számít az, mennyire higiénikusan volt trágyázva? - pislogok rá értetlenül. Ennyire mélyre még nem ástam magam a kertészkedésben.
Rendesen sietnem kell, hogy tartsam vele a lépést. Még a karját is elkapom, hogy ne hagyjon el útközben.
- Az ilyesmiket attól a göndörhajú csajtól szokták venni...néhány ismerősöm mondta - osztom meg vele a minimális tudásomat. Én meg a piac két külön műfaj, de tudom, hogy van valaki, akitől jó cuccok származnak. - Nézd, ott féláron vannak a hozzávalók - mutatok a bácsi pultjára.

Bébizsiráfom

Egészen laposakat pislogva hallgatom, milye tudálékosan beszél a trágyázásról. Ezen a ponton elgondolkodom rajta, miért is nem ő foglalkozik a kerttel helyettem. Nem tudok, meg amúgy nem is akarok erre már mit mondani. Azt kívánom, inkább csak fejezzük be hamar a vásárlást és hadd feküdjek vissza.
- Van hörcsöge? - ragadom ki a lényeget a mondanivalójából. Nem is engedem el, belé karolok inkább és a felfedezett árus portékája felé bökdösök. A karjáról átvándorol a kezem a kezébe, megfogom és a lézengő néniken keresztülhúzva közelítem meg a bácsi standját.
- Nem akarom tudni, hogy ez a sok minden honnan származik... - jegyzem meg félhangosan, ami talán el is veszik a tömeg zsibajában.
- Válogass csak, én megnézem mit adnak ott - csak a fejemmel bökök a szomszédos standra, ahol szép gyümölcsöket árul egy néni. Miközben odébb lépek, megsimogatom az emberem hátát. Barackot veszek, délután talán sütök belőle valamit, és az eperből is kérek egy kis kosárnyit.