¤ ¤ ¤
Bonnie hajthatatlan volt, és azt hiszem kicsit olyan is, mint akivel senki nem hajlandó beszélgetni. Ez utóbbin jókat mosolyogtam, ahogy folyamatosan mesélt Olivérről, adott versenyről, bocsokról meg arról, hogy sokkal jobb, mióta a férje nem tud róla, de egészséges sütiket etet vele. Nem tudom szeretnék-e azon az oldalon lenni, igazából nem is annyira értem mi az és mi nem. Mármint van egy csomó édesség, amit sosem kóstoltam, pedig amúgy érdekelnek, de ez nem fontos. Ma azért jöttünk, mert jó idő van, biztos hirtelen jön majd a tél és Bonnie szerint, amit eddig viseltem, meg a gumicsizma, az nem hozzám való és nézzünk valami sokkal... nőcisebbet. Kicsit értetlenül álltam előtte, de a ruhavásárlásokat már megszoktam, nagy baj nem lehet. Szóval fogtam a teámat, amit vettünk és sétáltam a polcok között, próbáltam rá figyelni, miket mondd, vagy javasol, de végül egy ilyen elég hosszúban kiegyeztünk, hogy meg kéne próbálni. Megkereste a legkisebb méretet, én pedig elindultam a kevésbé tömött része felé a boltnak a dobozzal.
És megálltam.
Ott volt a doboz, nem csak hanggal, de mozgó képekkel is. Körbe is néztem, mert még nyilván egy mozgó újság se olyan fura nekem, de ez egy mugli hely, itt nem kellene ilyennek lennie. Két gyerek nevetve szaladt el, kiabálva egymáshoz, hogy kapcsoljuk el én meg pont ekkor ütköztem egy.... nagyon magas lányba.
- Ne haragudj - kértem elnézést az ölembe húzva a dobozt az útból, de a tekintetem csodálkozóan terelődött vissza arra, ami zajlott abban a zenélő masinában.
És megálltam.
Ott volt a doboz, nem csak hanggal, de mozgó képekkel is. Körbe is néztem, mert még nyilván egy mozgó újság se olyan fura nekem, de ez egy mugli hely, itt nem kellene ilyennek lennie. Két gyerek nevetve szaladt el, kiabálva egymáshoz, hogy kapcsoljuk el én meg pont ekkor ütköztem egy.... nagyon magas lányba.
- Ne haragudj - kértem elnézést az ölembe húzva a dobozt az útból, de a tekintetem csodálkozóan terelődött vissza arra, ami zajlott abban a zenélő masinában.