Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kolos olyan mélyen aludt ágyában, hogy még az ágyúdörgésszerű égzengésre sem ébredt fel. Most, hogy végre elhagyhatta az iskolát, és ismét szabadon járkálhatott, megnyugodott. Hónapok óta nem aludt ilyen jól. Ráadásul ismét a nagyszüleinél voltak, így beszámolhatott nagyapjának az iskolában szerzett tapasztalatairól. Ki akarta kérni tanácsát egy-két nőügyben is, de mire Tányával megérkeztek a fővárosba, már késő este volt. Így egy kiadós, hazai vacsora után bedőltek az ágyba, és már húzták is a lóbőrt.
Vagyis húzták volna, ha Tánya nem ébreszti fel az éjszaka kellős közepén. Kolos először csak morgolódott, és nyűgösen a fejére húzta a takarót, de mikor eljutott a tudatáig Tánya kétségbeesése, azonnal visszafordult.
- Mi történt? - ült fel azonnal az ágyában. Egy pillanat alatt felébredt. Talán egy betörő akarja elvinni értékeiket. Nem először fordulna elő, hisz a városszélén álló lakókocsi igen könnyű célpontnak tűnik a legtöbb kezdő tolvaj számára. De most a kocsi a nagyszülők kertjében állt, kerítéssel körbevéve, biztonságban. Kizárt dolog, hogy egy betolakodó járjon a kocsiban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Tánya össze-vissza beszélt. Kolosnak pedig sejtése sem volt, mi történhetett. Ami biztos volt, hogy baj van, ezt érezte anélkül is, hogy felfogta volna, mi történik körülötte. Azonnal kikelt az ágyból, és úgy ahogyan volt, pólóban, rövidnadrágban Tánya után sietett ki az esőbe. Útközben csak egy papucsot húzott fel magára, még az ébredező Szaffit és félresöpörte az útból.
A hideg víz felállította a szőrt a hátán is, ahogyan átnedvesítette ruháit. Hiába álltak be a terasz alá, a víz így is úgyis elérte őket, akárcsak a félelem Kolos fejében.
Ahogyan Tánya kinyitotta az ajtót, meg is állt a küszöbön. A hirtelen világosságra a szeme elé emelte kezeit, de szerencsére Tánya valamilyen szinten felfogta előle a fényt. A nővére válla felett látta anyja aggódó tekintetét, és hallotta nagyanyja keserves szavait.
- Nem tudom, merre mehetett. Mikor felébredtem, már nem volt a szobában. Az egész lakásban kerestem,de egyszerűen sehol sem találom!
Kolos kicsit arrébb lépett, hogy jobban belásson a házba, egy kicsit arrébb is tolva előle Tányát. Csak hárman álltak bent. A szülei meg a nagyanyja.
- Hol van papa? - tette fel szinte öntudatlanul a kérdést Kolos, mintha meg sem hallotta volna az öregasszony előbbi szavait.
Most már egészen a küszöbön állt, hogy jobban körülkémlelhessen bent is, de csak a megszokott előszoba tárult fel előtte. Semmi nem volt feltúrva, és így első ránézésre semmi sem hiányzott onnan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az egész jelenet egy furcsa ködön keresztül jutott csak el Kolosig. Hallotta az "auror" szót, és látta, amint Tánya kicsörtet a nagyszülők szobájából egyedül. Az ő arcán is ugyanazt a kétségbeesést látta, amit ő érzett. Próbálta összerakni a képet a fejében, mi történhetett, de egyszerűen nem látta át.
Ahogyan Tánya elindult, ő követte, ki az esőbe. Még hallotta apja hangját a házból, ahogyan megpróbálja megállítani őket, de nem érdekelte. Tudnia kellett, mi történt, de a válaszokat a szüleitől nem fogja megkapni.
Keresztülsiettek a kerten, el a sötét lakókocsi mellett. Kolos megelőzte az előtte haladó nővérét, és feltépte a kapuajtót. Kiszaladt az utcára, és megállt annak kellős közepén. Sehol egy teremtett lélek. Az eső és az éjszakai időpont mindenkit a házában tartott.
Összefonta a karjait, mikor egy széllöket végigsöpört az utcán, jegessé váltva az esőcseppeket a bőrén. Ránézett Tányára, mintha csak azt kérdezni, hova akarunk ezek után menni, mikor az utca túlvégéről egy férfi alakját vette ki.
- Ott - mutatott testvére mögé, és elkezdett sietni. A férfi látszólag tartott valahova, de Kolos biztos volt benne, hogyha valaki, hát ő láthatta a nagyapját. Elvégre senki mástól nem tudtak segítséget kérni.
- Bocsánat, de nem... - ragadta meg a férfi vállát, és fordította maga felé, mikor elakadt a szava. Nagyapja állt előtte, kabátban, ám a kabát alatt az agyonhordott pizsamájában állt az esőben, teljesen elázva. A vízcseppek pókhálószerűen ragadtak az öreg szakállába. - Na végre, hova akartál menni?
Kolos szívéről egy hatalmas kő esett le, mikor meglátta. Hát ezért kellett aurorokat hívniuk az éjszaka közepén?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Összeszorult a szíve, és gombóc nőtt a torkában, mikor meghallotta imádott nagyapja válaszát. Tudta, ki az a Kende. Megannyi történet hű szereplője volt, az éjszakai élet hercege, míg nagyapja annak királya. Félszeg mosolyt megejtett a névre.
- Ne viccelj már, papa - kezdett bele, de elcsuklott a hangja az öreg opálos szemébe nézve. - Azt mondtad, Kende már meghalt...
Akaratlanul tett egy fél lépést hátra, mikor Tánya felvetésére is válaszolt. Emlékezett S-re is. A nőre, aki nagyanyja előtt nagy szerelme volt. A nő, akit végül elvitt az alkohol, mikor ő még a világon sem volt.
Lehetséges lenne, hogy...? Nem tudott megszólalni, vagy egyáltalán megmozdulni. Látta, ahogyan Tánya is elfordul, de ő képtelen volt levenni tekintetét nagyapjáról. Mintha valaki másra nézne rá, mintha ő, Kolos, igazából ott sem lenne.
- Ne aggódj, én tudom, hol vagyunk - jelentette ki, miközben belekarolt az öregbe. - Mindjárt mutatom, hol szálltunk most meg.
Érezte, amint arcán végigszántanak a könnycseppek. Hangja a megszokottnál halkabb volt, de határozott. Fejében végigfutottak a nyári esték, mikor hallgatta a jótanácsokat, a reggelik, mikor katonákat vágott neki a kenyeréből, a fővárosi séták, mikor minden épülethez volt egy-egy különleges története.
Az öreg nem ellenkezett, és mire a nem messze lévő kapuhoz értek, Kolos már nem is próbálta visszafogni könnyeit, amiket szerencsésen elrejtettek az eső cseppjei. Érezte, amint nagyapja reszket a hidegtől, és erősebben ragadja meg az ő karját.
- Átkozott ősz! Mindig esnie kell, mikor végre elindulunk - morgott félhangosan az öreg, mire Kolos megállította, és szembefordította.
- Papa, ugye tudod, hogy én ki vagyok?
Mondd ki a nevem, kérlek mondd ki a nevem! - fohászkodott az égiekhez. Észre sem vette, hogy összeszorította ajkát, és erősebben ragadta meg az öreget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az öregember a kérdés hallatán jobban szemügyre vette a fiút, és egy pillanat alatt öregedett Kolos szeme láttára legalább ötven évet. Arca megnyúlt, ráncai elmélyültek, testtartása megroggyant. Egy megtört vénember állt előtte.
Kolos képtelen volt megszólalni. Kész szerencse, hogy Tánya ott volt neki. Vezette nagyapját a felismerés ösvényén, vissza a valóságba, a jelenbe. Nem nézett nővérére, de hallotta hangjában a feszültséget. Ugyanazt, ami az ő lelkét is szorongatta.
Aztán megtörtént. Az a pillanat, amikor az értelem felcsillan a másik szemében. Az a csillogás, amikor látni, hogy felismerte a másikat. Egyik pillanatról a másikra. Kolos egy pillanatra elmosolyodott, de a következő kérdés, ha lehetett még jobban elkeserítette.
Fogta és hevesen magához ölelte nagyapját, szorosan, mintha most, hogy visszatért közéjük, ezzel itt tudná tartani őt az ő valóságukban.
- Semmi komoly, semmi - válaszolta alig hallhatóan, miközben alig akarta elengedni az öreget. - Csak kijöttünk sétálni... csupán ennyi történt.
Lassan elengedte őt, és megint a szemébe nézett. Igen, még mindig ott volt Hevesi Márk, a legnagyszerűbb nagyapa a világon, aki most kicsit elfordította a fejét és a fiú arcához nyúlt.
- Ó fiam, hát miért itatod az egereket? - törölte le egy halvány mosollyal az unoka könnyeit, mire ő csak a fejét rázta. Most képtelen lett volna megszólalni.
Hagyta, hogy Tánya bevezesse az öreget a házba. Ő viszont nem ment utánuk. Ott maradt a kapunál, és megpróbálta nem elhinni, amit látott. Megpróbálta elképzelni, hogy az egész csak egy rossz álom volt. Hogy most is igazából az ágyában fekszik, ahelyett, hogy az esőben ázna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hangos csattanással vágódott ki a bejárati ajtó, ahogyan Kolos maga mögött húzva Myrát kivágtatott a házból, ki az udvarra. Utánuk még lehetett hallani nagyapja kiabálását és átkozódó szavait, majd ahogyan nagyanyja próbálja csitítani. Az öreg éppen a pálcáját követelte, és ízes káromkodások közepette hordta el őket mindennek.
Nem így tervezte. A levelekben szülei azt írták, az öreg állapota nem rosszabbodik. Hogy jobban van és akárhányszor meglátogatta, mindig felismerte őt és Kolosként szólította. Most is úgy tűnt, hogy végre alkalmas az idő arra, hogy Myrát bemutassa neki. A lányt, akinek meg kell ismernie azt a személyt, aki miatt Kolos Kolos lett.
Olyan szépen kezdődött, és olyan ígéretesnek tűnt a beszélgetés! Nagyapja olyan volt, mint régen, mint annak idején, és Kolos megint úgy érezte, mintha minden rendben lenne az egész világon. Aztán történik az a pillanat. Csak egyetlen pillanat, mikor a világ tótágast áll, és az öreg valaki mássá válik. Jelenleg egy tajtékzó őrülté.
Próbálták ők megnyugtatni, visszarántani egy kicsit a saját világukba, csak még egy kicsit... De a vénember csak mondta a magáét, kiabált és... Kolos nem bírta tovább. Myrát maga után rángatva hagyta hátra maga mögött a múltat.
Megkerülte a lakókocsi feljáróját, és az udvaron keresztülvágva a hátsó kapu felé indult. Idegesen kotorászott a kulccsal, remegett a keze, így inkább félredobta a kerítés tövébe, és pálcájával nyitotta ki az ajtót. Ismét megragadta Myra kezét, és kilépett a macskaköves utcára. Egy szót sem szólt, csak összeszorított szájjal vágtatott keresztül a nem túl forgalmas utcán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Idegesen arrébb lökött pár embert, akik nem tudtak időben elállni az útjából. Átrohant az utca másik oldalára, a téglaházak mentén végigsietett, majd bekanyarodott az első utcán. Nem igazán döntötte el, hova megy, vagy egyáltalán merre. Csak vitte a düh és a keserűség.
Alig érezte Myra kezét az övében. Valami zsibbadság kezdett benne egyre csak növekedni, kiindulva a végtagjaiból, elérve egészen a fejéig. Aztán egyik pillanatról a másikra megtorpant. Nem fordult meg, csak lehajtotta a fejét, és sóhajtott. Hisz nem csak őt érte sérelem. Hisz amiket az öreg Myra fejéhez vágott...
- Sajnálom. - Hátrafordult Myrához, hogy a szemébe nézhessen. Látni szerette volna, mit érez most ő, azok után, ami történt. Azok után, hogy annyi mindennek elhordták. Azok után, hogy Kolos mit sem törődve a helyzettel, magával rángatta a fél kerületen.
- Nagyon sajnálom, hogy így alakult. - hangja halkan és visszafogottan csengett. A düh már teljesen elpárolgott belőle, most inkább a keserűség volt az, ami a felszínen maradt. Azt tervezte, hogy tökéletes lesz a látogatás. Hogy végre mindketten megismerhetik egymást. A legfontosabb emberek a számára.
- Tudod, meséltem már, hogy... - kezdett bele a mondatba, de elakadt. Magyarázkodnia kellett a nagyapja viselkedése miatt. Kifogásokat találnia, miért viselkedett úgy. Néha még Kolos is elbizonytalanodott, hogy valóban csak a betegség miatt történik minden. Hisz olyan valóságos volt!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Myra megrázta a fejét. A némasága az, ami még inkább összeszorította a szívét. És gyűlő könnyek a szemében. Nem is tudta volna megmondani, mi a rosszabb. Hogy Myra az ő nagyapja miatt sír, vagy az, hogy emiatt leginkább dühöt és gyűlöletet érzett az öreg iránt. Nem akart így érezni. Nem akarta, hogy bármi is megváltozzon.
Szorosan magához ölelte a nőt. Nagyot sóhajtott, ahogy a feszültség kezdte elhagyni a testét, majd ismét megmerevedett. Senki sem tehet róla. Ez volt a probléma. Ha még lett is volna valaki, akit gyűlölhetett, de így...
Elengedte, hogy szembe állhasson vele. Mindennél jobban szerette volna, ha Myrának igaza lett volna. Ha csak egy rossz pillanatot fogtak ki. Hogy nem ilyen súlyos a helyzet, és hogy vissza fog térni az öreg, akit úgy szeretett. De Kolos a lelke mélyén tudta, hogy ez már nem lesz jobb. És nem akarta, hogy Myrát ismét megalázzák. Hogy sírni lássa miatta.
Megfogta a nő arcát, és hüvelykujjával letörölte a könnycseppeket. Szelíden megrázta a fejét. Nem mosolygott, nem szorította össze a száját. Ez a megadás volt.
- Nem... Jobb lesz, ha... ha nem jövünk többet. - A kijelentés olyan volt, mintha egy darabját szakították volna ki. Mintha a finom szálak, amik összekötötték a mellkasát és nagyapjáét, elgyengültek volna, és némelyik szál elszakadt volna. Nem fogja Myrát még egyszer kitenni ennek.
- Sétáljunk egyet - csókolta meg a homlokát, majd fogta kézen, és indult el vele a házak között.
- Tudod... ő volt a legjobb. Anyuék nem értették meg, de ő igen. Mindig tudta, mi van velem...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Keserűen elmosolyodott a feltételezésen. Nem. Ő sosem fogja tudni helyettesíteni őt. Ő sosem lesz olyan, mint a nagyapja. Ő túl jó ahhoz képest, amivé Kolos valaha is válhat. Ezzel tisztában volt, és nem is akart változtatni ezen. Így volt rendjén. Így kellett lennie. Ő sosem lesz képes olyanokat tenni, mint amiket az öreg.
- Tudtad, hogy egyszer meglovagolt egy sárkányt? Egy igazit. Még a vadonban, nem olyan cirkuszi dolog... - Mélyen beszívta a levegőt, mintha az mesélné el a történetet. Mintha csak az oxigénnel együtt a légnemű sztorizgatások morzsái is a tüdejébe kerültek volna. Kicsit visszautazott a saját múltjába.
- Erdélyben volt túrázni. Tudod, a rezervátumban. Akkor még nem voltak olyan szigorúak a szabályok. És hát véletlenül belebotlott egy fészekbe... - megvonta a vállát könnyedén, és elmosolyodott. Ez már igazi mosoly volt. Ez az ember, akiről most mesélt... ez volt ő. Ez volt az ő nagyapja. Nem az, aki átkozódva üldözte őket ki a házból.
- Nem akart ő bajt, de hát a sárkány ezt nem tudta, úgyhogy rájuk támadt. Azt hiszem akkor Kendével volt. Szegény csávó gyorsan kiütötte magát. Nekiesett valami fának vagy mi...
Elsétáltak a cukrászda mellett, ahol gyerekként mindig fagyizni vitte a nagyapja. Csak őt. Amíg Tánya a nagyival maradt otthon. Ez volt az ő férfias programjuk. Csak együtt. Senki más.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egész széles lett a mosolya, ahogy Myra hitetlenkedve felemelte szemöldökét. Bizony, ez az a történet, amin a legjobban elcsodálkoznak az emberek. Kolos is mindig csillogó szemmel hallgatta ezt.
- Nagyapa elejtette a pálcáját, ha jól emlékszem, mikor Kendét akarta védeni. De ugye tök felesleges is volt, hisz lepattantak az átkok a sárkány páncéljáról. Úgyhogy felmászott a hátára, amíg az nem látta, és úgy próbálta elvonni a figyelmét. - Teljesen izgatott lett, ahogyan mesélt. Karjával széles mozdulatokat tett, ahogy magyarázta Myrának a történetet. - A sárkány meg felrepült, és megpróbálta lerázni. Ő meg egy idő után beleesett a fészekbe. Kész szerencse, hogy puhára. Aztán jöttek mások segíteni neki legyűrni a sárkányt.
Persze ez egyáltalán nem volt olyan élvezetes, mintha a nagyapja mesélte volna. Ő egy ilyen történetet legalább fél órán keresztül magyarázott. De akkor abban a fél órában bárki, aki hallgatta, vele együtt utazott Erdélybe.
Myra kérdésére megvonta a vállát.
- Nem hiszem. Sosem mutatott semmit. Se képet, se szöveget. Talán Kendével van egy közös képük. Akkor is valami hegyen voltak...
Jobban belegondolva, nincs semmi, ami megőrizhetné azokat a kalandokat, amiket az öreg átélt. Pedig mennyi mesélni valója lenne a világnak! Annak pedig szüksége van az olyan hősökre, mint ő. Ahogyan Kolosnak is.
- Egy fagyit? - mosolyogva nézett Myrára, és fejével a cukrászda bejárata felé biccentett. Persze még nem érkezett el a tipikus jó idő, de ha már itt vannak... Hátha még megismerik odabent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Elvigyorodott a dicséretre, majd átkarolta Myrát.
- De biztos nem volt ilyen jó csaja - nyomott egy puszit az arcára mosolyogva, és  nyitott be a cukrászdába.
Ott semmi sem változott. Ugyanolyan kopott székek és négyszögletű asztalok álltak a megtört, kékre festett lambériás helyiségben, mint gyerekkorában. Egy-két öreg sakkpartizott a sarokban, néhány fiatalabb házaspár a legújabb krémest majszolta. A kiadópult kissé lelakottnak tűnt, de rendezett volt. Összességében otthonos benyomást keltett, de nem volt az a tipikus hely, ahova a szülő a gyereket vinné.
- Igen, minden nyáron itt ettünk.
Kolos otthonosan mozgott a székek között, a mosoly levakarhatatlan volt az arcáról. Maga mögött húzva Myrát az egyik ablak melletti asztalhoz húzta. Kissé eldugottabb helyen volt, egy polccal teli könyv mellett, ami felett egy kopott földgömbbel. Már a betűket sem lehetett volna leolvasni róla.
- Látod azt? Azon mutogatta, hol járt életében - mutatott fel a szekrény tetejére. Nem akarta levenni onnan, csak a gondolattal játszott. De ennek még nem volt itt az ideje. Először az édesség.
- Mit hozzak neked? Valami gyümölcsös fagyit? Vagy adjunk meg mindent és csokiöntetes karamellát? - vigyorgott szélesen, miközben a pult felé sandított. - Ha jól látom, talán még a mályvacukrosból is maradt...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Aha, akkor hosszabb időre voltunk itt. Karácsonykor meg ugye a nagyi sütött - vonta meg a vállát. Ez a világon a legtermészetesebb dolog volt. Nyáron pár hét Budanekeresden, amúgy meg segíteni kellett az üvegházban. Néha az eladásban is. Gyerekkel valahogy mindig jobban ment az üzlet.
- Akkor mályvacukros esernyővel rajta - bólintott Myrának, majd indult el a pulthoz.
Az eladó egy idősebb nő volt, gyorsan szóba is elegyedett vele Kolos, és pár perc után már a régi szép időkről beszéltek, amikor még a festék csak egy kicsit volt lekopva. Olyan jól eldumáltak, hogy egy-egy plusz gombócot kapott ajándékba, így a két hatalmas kehellyel egyensúlyozva tért vissza az asztalukhoz.
- Egy mályvacukor nélküli, esernyős a hölgynek... - rakta elé a hatalmas kelyhet Kolos. Gyümölcsös ízeket választott végül, de a karamell öntetett egyszerűen nem tudta ott hagyni, némi színes cukorkával a tetején. Kifejezetten gusztán nézett ki, és ahogy Kolos emlékezett rá, az íze is a városban az egyik legjobb. - ... ez meg nekem. Gondoltam a szigorú diétádra is - vigyorogva kacsintott Myrára, pedig tudta, hogy ezzel bizony keményen megszegik majd a kemény étkezési szabályokat. De hát egyszer élnek, nem igaz?
- A legjobb fagyit kapod meg, de komolyan! - Már csak a biztonság kedvéért tette hozzá, hogy meggyőzze Myrát a fagylalt ártatlanságáról. Nem akarta, hogy emiatt rosszul érezze magát.
- Arra gondoltam, hogy maradnék még pár napot itt. hogy segítsek Anyunak az üvegházban. - Kissé bűntudata volt, hogy egyedül kell végeznie a nőnek az egész munkát. Régebben ő volt az, aki a fizikailag nehezebb feladatokat elvégezte. - Örülnék, ha maradnál te is. Persze csak a lakókocsiban. Nem kell bemenni a házba vagy... - Abbahagyta a mondatot, és kissé összeszorította a száját. A kanalát belemélyesztette a csokigombócba. Megint magyarázkodott. Miatta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Mielőtt leült volna, adott Myra fejbúbjára egy puszit, majd kézbe véve a kanalat falni kezdett. Az első falat után érezte, ahogy a gyermekkori gondtalanság átveszi az uralmat aggódó gondolatai fölött.
Ismét elmosolyodott, amint Myra beleegyezően bólintott. Magának is be kellett vallania, hogy a legutóbbi események miatt a lány soha többet nem akar majd eljönni. Megértette volna. Ha vele így ordított volna lényegében egy vadidegen, nem maradt volna sokáig azon a helyen. De Myra újra és újra meglepte.
- Mindig jól jön a segítő kéz - vigyorgott hálásan. Bár ez esetben azért el kellett gondolkodnia, hogy egy ilyen párosításkor mennyire tudják majd tartani a tempót. - És egyébként is jobban jársz, ha velem leszel. A végén még anya elvisz és beállít kofának. Nem állna jól a megrakott kosár... - A kanállal mutogatott és úgy magyarázott. Csak remélte, hogy nagyapja ez alatt a pár nap alatt lesz elég jó állapotban ahhoz, hogy Kolos is be tudja majd bizonyítani Myrának, tényleg a világ legjobb embere az öreg.
- Egyébként szerintem anya kifejezetten bír. Eddig még nem szólt be semmit. - Csak úgy mellékesen jegyezte meg két falat között a mondatot. Anyja látta már párszor, ahogy a falvakban keresi a lányok társaságát, és mindig volt egy-két megjegyzése Kolos ízlésére, vagy éppen a lányok számára. "Az előző faluban is volt az a..." és társai kezdetű megjegyzések pedig mindennaposnak számítottak ilyenkor. Myrára azonban még nem volt egyáltalán semmilyen megjegyzése.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Kolos egy szemtelen vigyort engedett meg magának a felháborodott kérdésre, majd végigmérte Myrát.
- Hát kosár nélkül határozottan jobb az összkép. - Belemélyesztette a kanalát a fagylaltba, és egy jó nagy falatot be is kapott. A krémes édességet egy kicsit még a szájában tartotta, hogy megolvadjon, és csak utána nyelte le.
- Csak várd ki a végét... Néha elég csak két óra kettesben az üvegházban... Komolyan mondom, érdekesebb a mágiatöri is - felnevetett a gondolatra. Persze imádott gyerekként ott dolgozni. Valahogy az anyja mindig megértette. Vagy legalábbis úgy tűnt, jobban megérti, mint az apja. Aztán amióta az iskolából járt vissza, már sokszor untatta a beszélgetés. Eltávolodtak.
Vágott egy grimaszt, mikor Myra kimondta a vásárlás szót. Nem volt túlzottan oda az ötletért, de tény, hogy egyáltalán nem volt kedve visszamenni a házba.
- Csak benézhetek? - vágott még egy fancsali képet is hozzá, és abbahagyta az evést. Ha csak ennyit tud Myra felkínálni, lehet inkább megeszik még egy adagnyi fagyit addig.
Bekapott egy kanálnyi rikítóan kék színű fagylaltot és követte Myra kanalának vonalát. A földgömböt látva ismét elvigyorodott. Felállt, hogy levegye a polcról a világot, és az asztalra állítsa.
- Régen mindig azt játszottuk Papával, hogy ő megpörgette a gömböt, én pedig csukott szemmel ráböktem. - Lökött egyet a golyón, mire az sebesen forogni kezdett. Kissé Myra felé csúsztatta, és várta, hogy behunyja a nő a szemét, és a szerencse vezérelje a kezét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Élvezte, ahogyan Myra zavarba jött, és a fagylaltját kezdte kanalazgatni. Jól állt neki az enyhén pirosas árnyalat is az arcán. Kolos csak még szélesebben elvigyorodott.
- Azt hiszem, én élvezném...
Vágott egy elkínzott képet, mikor elképzelte a vásárlást. A ruhákat, meg a sok-sok kérdést, melyik áll neki jobban. És persze egyik válasz sem lehetett jó. Ez egy ördögi kör volt, egy 22-es csapdája. Bármit mondd, úgysem lesz jó, a következő kérdés meg csak vitát szítana. Hosszú és fárasztó, inkább talál más elfoglaltságot. Vigye el Tányát, ő legalább élvezné.
- Kanada! - Máris ezernyi történet jelent meg a fejében. Nagyapjától a legtöbb, de persze közé ékelődött egy-két sztori apjától is. Ha jól emlékezett rá, néhány regénye ott játszódott. És néhányszor ők is jártak ott képzeletben.
- Elviszlek oda! - határozta el magát vigyorogva. Egészen lelkes lett, ahogyan elképzelte, ahogy Vancouver utcáin kézen fogva sétálnak, és felfedezik a várost. Azt hallotta, hatalmas varázslónegyedek vannak arra.
Aztán vágott egy fintort, ahogyan meglátta Myra arckifejezését. Már felismerte, ez mit jelentett. Valami olyan dolgot, amire nagyon rá akarta venni a lány, neki pedig nagyon nem fog tetszeni.
- Hazamegyünk, megnézem nagyapát. Tánya biztos szívesen elmegy veled. Ismeri az igazán jó helyeket a környéken. - Felállt az asztaltól, miután az utolsó kanál fagyit is magába tömte. Elhatározta, hogy ő bizony nem fog vásárolni menni. De abban is biztos volt, hogy Myra is jobban jár majd Tányával. Nők egymás közt mégiscsak jobban elboldogulnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Itthon volt, és bármennyire is fura és szokatlan volt tőle, jobban örült az üvegházi melónak, mint annak, hogy nagyapjával lehetett egy szobában. Az iskolában egész jó rendszert sikerült kialakítania. A megbűvölt papírt odaadta, mikor az öreg tudatánál volt. Megmutatta neki, hogy sikerült elsajátítania a varázslatát, és azon keresztül üzengetett neki. A nagyapja meg csak akkor válaszolt, mikor jól érezte magát, és fejben is tiszta volt. Így Kolos sosem érezte közvetlen, hogy bármi gond lett volna.
Ám itthon minden más volt. Itthon látta, milyen nehéz vele, és látta, ahogyan az egész család kezd belerokkanni. Tánya sem tudott sokat itthon lenni, így az apjával is többet beszélgetett. Egészen furcsa helyzetben volt.
Tegnap egész nap az üvegházban volt, és aznap délelőttre egy kis pihenőt tervezett.
- Anyu! Kopogtak! - Nem válaszolt neki senki, úgyhogy csak felvonta a szemöldökét, és kénytelen volt a konyhából egy fél üveg narancslével a kezében, kissé még álmosan megindulni.
Éppen nagyot kortyolt az italból, mikor kinyitotta az ajtót. Jól félre is nyelt, ahogy meglátta Myrát. Talán ő még nyúzottabban nézett ki, mint nagymamája.
- Myra? Hogyhogy itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Majdnem kiejtette a kezéből az üveget, mikor Myra megölelte. Fél kézzel az üveggel egyensúlyozott, másik karjával pedig szorosan magához ölelte az érkezőt. Örült neki, de még hogy! A meglepettség után széles vigyor terült szét az arcán. Ez aranyozta be a hétvégéjét.
- Ugyan! Téged vártalak - kacsintott rá, amint elengedte, és utat engedett neki a lakókocsiba. Szeretett itt élni. Otthonos volt.
Megfogta Myra kezét, és a konyha felé húzta. Még nem volt teljesen magánál, de ha minden igaz, mintha látott volna előkészítve reggelit maguknak.
- Remélem éhes vagy. Én nagyon. Most akartam reggelizni.
A konyhába érve a szekrényhez sietett és kivett két tányért belőle, majd a mosogatóból evőeszközöket varázsolt elő. A pálcája a szobájában maradt, úgyhogy megoldott mindent kézzel.
- Öhm... asszem volt itt kaja... Lehet Szaffi is éhes volt - bökött az éppen besétáló macskára Kolos. - Nem baj, mert eper szezon van, úgyhogy van egy csomó belőle, meg granola, meg joghurt... - sorolta, miközben fél testét elnyelte a szekrény, amiben éppen bőszen turkált. - Mit kérsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Csak el ne kényeztesd. Így is tiszta szőr az ágyam, mert amíg nem vagyok itthon, folyton ott alszik - nézett hátra, miközben fél kézzel kutatott és markolt fel annyi epret, amennyit csak tudott.
Lerakta a mellette lévő pultra a gyümölcsöt, majd kibányászott minden mást is.
- Tudom - nyomott menet közben egy gyors csókot Myra ajkaira, majd amit tudott, beleöntött egy-egy tálba. Granola, némi zab, egy csomó eper, meg néhány szeletelt alma, amit a szekrényben talált. Aztán mindenre joghurt, és bele kanál. Csak hogy legyen mivel enni és összekeverni.
- Hogyhogy itt? Nem azt mondtad, hogy sok a vizsgád? - ült le Myrával szemben az asztalhoz, és kezdte összekeverni a kívülről sehogyan sem kinéző reggelijét, majd egy nagy adagot tolt a szájába.
- Vagy ennyire nehéz volt? Fáradtnak tűnsz...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Ah, ugyan, két perc után megint tiszta szőr minden. Tavasz van, vagy mi... - vonta meg a vállát egy fintor mellett. - Lehet inkább le kéne borotválni az összes szőrt. - Szélesen elvigyorodott, de persze nem gondolta komolyan. Szaffival sosem tenne ilyen szörnyűséges dolgokat. Bezzeg ha az egy szőke, idegesítő eridonos lenne...
- Asszem - lenyelte a szájába vett falatot, miközben bizonytalan bólogatott. - Apu biztos, csak gondolom a Nagyiéknál. Anyu lehet éppen kuncsaftnál van.
Nem igazán foglalkozott ilyesmivel, épp elég, hogy volt itthon kaja, a nagyapja meg nem ordít a szomszédban, Myra pedig épp előtte ül. Az élet szép volt.
- Voltál otthon? - szaladt magasra a szemöldöke. Várhatta is volna, ha a kastélyban lenne! Még jó, hogy inkább itthon segített az üvegházban.
Le is akarta volna korholni Myrát, hogy nem is mondott erről semmit, de az arckifejezését látva inkább hagyta.
- Gond? Miféle gond? - bekapott egy újabb falatot, a felét lenyelte, majd csukott szájjal - mert hát az illem - elvigyorodott. Itt nem lesz semmiféle gond. - Csak nem férjhez adnak?
Muszáj volt egy kicsit oldania a komorságot, és hát mi lett volna nagyobb vicc ennél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Mondana a bébioroszlánokra is választ, de annyira teletömte magát a reggeli kotyvalékkal, hogy csak bólogatni bírt. Persze a kölykök mindig jöhetnek, csak Szaffit szét ne szedjék itt...
Csak Myra gyűröttségét vette észre, de a reggeli valahogy jobban lekötötte most a figyelmét, mint a kialakuló feszültség. Itthon volt, védett környezetben, ahol soha semmi rossz nem történhet, nem igaz?
Felnevetett Myra válaszára. Még hogy a West gyerek? Scarlett ki is kaparná Myra szemét, ha ezt megtudná. Tényleg poénos szituáció lett volna...
Aztán felnézett a vele szemben ülő nőre, és kiesett a kezéből a kanál.
- Várj, hogy mi? Nem viccelsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Tényleg nem gondolta komolyan. Egyáltalán nem. Elvégre mégsem a sötét középkorban élnek!
Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját, amint Myra ellenkezni kezdett. Ez azt jelenti, hogy ő nem akarja. És ha a menyasszony nem akarja, akkor nem is lesz esküvő, nem? Kolos egyáltalán nem találta olyan borzasztónak a helyzetet.
- Hát csak nemet mondasz, nem igaz? - tette fel óvatosan a kérdést. Elvégre 21. század, Merlin szakállára! Csak van az embernek beleszólása. Bár nem igazán értette, hisz Myra szülei ismerték Kolost, és ahogyan ő tapasztalta, nem is volt vele gondjuk.
- Legrosszabb esetben az oltárnál mondasz nemet. Az sem számít - elmosolyodott és Myra kézfejéért nyúlt. - Ugyan Myra! A szüleid sem akarhatják, hogy boldogtalan légy. Egyébként is, az a gyerek totál zakkant! Tuti nem százas, úgyhogy már csak ezért sem tehetik meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Felnyögött Myra válaszára, és amennyire tudott, hátradőlt a széken. Mi az, hogy elárulná őket? Nincs itt semmiféle összeesküvés. Ez elvégre nem egy királydráma, vagy micsoda!
- Elárulni? Mert engem így nem árulsz el? - rajzolt hirtelen ingerrel macskakörmöt a levegőbe.
Idegesen túrt bele a hajába, és állt fel a konyhába, hogy fel-alá sétáljon a laminált padlón, erősen odavágva a lábát.
- Az a zakkant sem fogja megúszni. Leátkozom arról az átkozott kezéről a kötést is! - mutatott rá Myrára, mire Szaffi sértődötten ugrott le az öléből, és távozott a konyhából.
Kolos visszaült a székre, és félretolva a megkezdett reggelijét, mindkét kezével a pultnak támaszkodott. Mélyeket sóhajtott. Ez biztosan nem történhet meg. Hisz modern társadalomban élnek, nem?
Egy halvány mosoly jelent meg az arcán, mikor Myra befészkelte magát hozzá, és fél karjával átkarolta.
- Lehet azt kellene csinálnunk. Hátrahagyni mindent, és lelépni innen. Kit érdekelnek az ősök! - Az ötlet legalább olyan kalandosnak és izgalmasnak hangzott, mintha nagyapja egyik történetét hallaná. Elvégre az élet túl rövid az ilyen drámákhoz, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Szorosan magához ölelte a nőt, és beszívta annak illatát. Talán tényleg el kellene menekülniük innen. Mit számít, hogy befejezte-e a sulit vagy sem? Eddig sem járt oda. Éppen elég volt ez a két év. Éppen eleget tud anélkül is, hogy bejárjanak.
- Menjünk el az országból. Nem találnak ránk, senki sem fogja tudni, és szabadok leszünk és csak egymással kell majd foglalkoznunk!
Kolos fejében már megjelent az a csodálatos élet, amit együtt felépíthetnének, korlátok nélkül, egy olyan ember emlékére, akivel leginkább csak azon a varázspapíron tud érintkezésbe lépni. Belesajdult a szíve, mikor belegondolt, hogy nem mehet oda nagyapjához, és mesélheti el neki, hogy meg akarja szöktetni barátnőjét. Nem fogja az öreg helyeselni.
Fájdalmasan felsóhajtott, és Myrára nézett. Ez lesz a legjobb. Távol mindenféle bonyodalomtól és fájdalomtól. Közelebb hajolt hozzá, hogy megcsókolja.
- Induljunk a hétvégén, mikor vissza kellene utaznom a suliba.
Ha akkor megy el, senki nem venné a gyanút. Az iskolában is tudják, milyen körülmények zajlanak náluk, talán nem tűnne fel pár hétig, ha nem jelentkezne. Egész kivitelezhetőnek tartotta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Behunyta szemét az érintésre. Ezért? Hát persze, hogy hátrahagyna mindent! Csak bólogatott válaszként, és inkább megcsókolta Myrát. Nem lesz egyszerű, de romantikus, izgalmas, és csak vele lesz. Együtt, ketten az egész világ ellen.
- Holnap. - Mellkasában érezte a melegséget, ami kezdett egész testében szétterjedni, és kellő energiát adott izmainak ahhoz, hogy akár egész nap az üvegházban túrja a földet.
- Azt hiszem Anyu meglesz egy ideig azzal is, amit tegnap csináltam - kapott Myra ajka után, miközben kezével végigsimított a hátán.
Már semmi kedve sem volt befejezni a tegnapi munkáját. Amúgy sem volt sok hátra, és a nagyapjára is van aznapra valaki, aki vigyáz rá. Kolos éppen annyira megérdemli a szabadnapot, mint amennyire Myra azt, hogy elszöktesse őt az esküvő elől. Mert ez az élet rendje. Ebben száz százalékig biztos volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A kezét tördelte, és megpróbált nyugton maradni. Hogy szépen fejezze ki magát, nem éppen így tervezte a búcsúestéjét eltölteni.
- Ez egy máglyaégette cella, Scar... - sóhajtott fel idegesen és a hajába túrt, hogy aztán a kezeit az ölébe ejtve a hideg kőnek dőljön. - És egyébként is, én mondtam, hogy lépjünk le... Asszem én mondtam, nem?
Oké, egyetlen jó dolog volt benne, méghozzá, hogy nem egyedül volt. Ha Jetta itt volt, akkor tudott valakivel beszélgetni, és nem zárták be a többi varázsló közé. Bár igazából azt sem nagyon értette, miért is zárták őket egy cellába.
Nem bírt tovább ülni, így felpattant és a kis térben kezdett el fel-alá mászkálni.
- El akartam mondani, hogy tudom, kit néztek ki a pasid feleségének. - Nem nézett Scarra, csak a járkálásra koncentrált. Annyira nem fogta fel tragikusan a dolgot. Pláne, hogy Myrával megbeszélték, hogy hátrahagynak mindent.
Megállt a járkálásban, és a szőkére emelte kék tekintetét.
- Tippelj, melyik családnak van kedve elrendezett házassághoz...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A "te hibádra" csak felnyögött. Na igen, az ő hibája volt. Mert Scarnak nem esett le, hogy egy hatalmas tömeg közepébe besétálni, mondván, hogy "erre van a rövidebb út" nem túl jó ötlet, főleg, hogyha az a tömeg valami protestálás transzparensekkel meg mindenféle jelszavakkal, amiket egymásba vágva kántált a tömeg. Meg sem lepődött, amikor valahonnan előbukkant az első auror. A tömeg persze jól megzavarodott. Esélyük sem volt onnan kijutni, még úgy sem, hogy könyökkel és térddel is próbálkoztak utat nyitni a tömegben. Kész csoda, hogy egyáltalán nem veszítették el egymást.
- Ötven pont a rellonnak - közölte ezúttal most ő ejtve meg a szarkasztikus hangvételt. Hát nem, ezek szerint ő sem az eszéért kedvelte meg Scart. Elég lassan esett le neki a dolog.
Újabbat fújtatott, és most visszaült a priccsre, hogy térdére támaszkodva összefűzött kézzel lessen fel a szőkére.
- De ne aggódj, minden le van zsírozva. Nem lesz esküvő, meg semmi ilyesmi, úgyhogy akár vissza is mehetsz a pasidhoz.
Abbahagyta a keze tördelését, és keresztbe tette a lábát. Most vigyorodott el először, mióta behozták őket.
- Megszöktetem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Persze, Scar meg North kapcsolata nem éppen hasonlít Kolosékéhoz, de annyira nem is zavarta volna, ha az a fóbiás gyerek kicsit távol maradna Scartól. Nem tetszett neki. Egyszerűen ennyiről volt szó. Túl furcsa volt ahhoz, hogy a szőke vele járjon. Nem illettek össze, és kész. Persze még Kolosban is volt annyi szociális érzék, hogy csak néhány alkalommal említette meg ezt Jettának.
Megvonta a vállát a kérdésre, és hátradőlt a falnak.
- Nem t'om, de az fix, hogy itt nem maradunk! - jelentette ki. Túl idilli volt a kép, amit a fejében vizualizált ahhoz, hogy Scar elrontsa. - Van egy csomó lehetőségünk. Majd alszunk a tengerparton, vagy összeismerkedünk valakivel.
Elkomorodott és ismét felállt, hogy levezesse az energiáit.
- Amúgy is, minek terv. A lényeg, hogy együtt legyünk. És nem szólhatnak bele a dolgokba!
Tányának is üzent a papíron keresztül, de nővére nem válaszolt. Valószínűleg valamelyik csoportot vezeti, vagy mi. Fogalma sem volt, mi a fenének vállalt ennyi hülyeséget! Totál nem maradt ideje Kolosra!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A szemét forgatta Scar reakciójára. Persze, Kolos is tudta, hogy nehéz lesz meg minden, na de áldozatok. Majd a szerelmük ott lesz, és akkor nem kell majd mindenkinek angol vécé.
- Hozunk majd áldozatok, de ezért megéri! - közölte határozottan, és rámarkolt a rácsra. Csak ki kellene már jutnia innen! - És amúgy sem várhatunk! Elvileg holnap hajnalban kellene visszamennem a kastélyba, akkor húzhatunk el a fenébe.
A terv világos volt, otthon már össze is csomagolt, Myrának beszereznek még egy-két ruhát, aztán irány a nagyvilág. Volt még némi spórolt pénze, hogy seprű és minden nélkül elég messzire jussanak. Talán észak felé kellene menniük. Bár inkább megnézte volna a déli országokat. Persze! hisz ott játszódott nagyapja meséinek a legtöbbje.
- Mikor engednek már ki? - csapott idegesen a rácsokra, és indult el megint a cella belseje felé. Nem tudott nyugton maradni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Idegbeteget, mi? Myra várt rá, és még azt a hülye papírt is elvették tőle. Üzenni sem tudott a lánynak, pedig biztosan ott várta a megbeszélt helyen, indulásra készen.
Scar következő mondatára azonban felkapta a fejét és a szőkére nézett. Ilyet azért mégsem kérhet tőle...
- Scar, ez... - kezdett bele a mondatba, mikor hangok jöttek a rács túloldaláról.
Azonnal elhallgatott és az érkezőket kezdte figyelni. Két majdhogynem félholtnak kinéző férfi lépett be. Egyik rosszabbul nézett ki, mint a másik. Kolos akaratlanul is elfintorodott a látványukra. Úgy nézett ki, a fővárosi cellák nem csak az ilyen kis semmiségek miatt telhetnek be folyton.
Kolos egészen közvetlenül a rács közelében állt, és mikor a nagydarab férfi nekivágta a másikat a falhoz, tett egy ijedt lépést hátra. Nem volt hozzászokva az ilyesmihez. Még sosem került sor nézeteltérésre a hatóságokkal. Nem volt rá alkalma.
Vetett egy futó pillantást Scarra. Talán ő tudta, ilyenkor mit kell tenni. Persze nem voltak egy cellában, de azért mégis. Mi van, ha kiszökik ez az őrült?
- Izé... Mr. Auror, nem kellene minket már kiengedni? Főleg, hogy... izé... szóval ez... - lépett közelebb a rácshoz. Ha nem is engedik ki, talán rá tudja dumálni a csávót, hogy adja neki oda a papírt. Meg a pálcáját. Vagy inkább küldjék már haza innen!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Scar nagyon úgy tűnt, hogy a helyzet magaslatán van. Nem érezte magát kényelmetlenül, és nem is csinált semmi felesleges mozdulatot. Ráadásul csípőből válaszolt is az érkező fogolynak. Kolosnak le is esett rendesen az álla. Nem is nagyon foglalkozott legalább tíz másodpercig az érkezőkkel, és három másodpercig azzal, hogy akár lekésheti a Myrával való találkozóját. A nagy szökést. A világ problémái elől.
Vetett egy újabb leesett állú, kérdő pillantást a szőke felé, majd vissza is fordult az egyetlen menekvési lehetőségéhez: az érkező, egyáltalán nem túl bizalomgerjesztő aurorhoz.
Vágott egy apró fintort a válaszra, majd alig megvárva a következő kérdését már kezdte is győzködni út.
- De uram, ez merő véletlen. Egy apró félreértés. Nekünk nem kellene itt lennünk, csak rosszkor voltunk ezek szerint rossz helyen. Nekem pedig egy igen fontos találkát kellene elérnem, ami élet-halál kérdése, és ha... - mondta még volna tovább Kolos, ha az elítélt nem kezdte volna már megint a flörtölést Scarral, és nem indult el volna a rácsok felé. Amint az illető hátraesett, mire Kolos is elkezdte méregetni a saját rácsaikat. Óvatosan tett egy lépést hátra, mert hát valljuk be, igen közel állt a vashoz, és nem akart úgy járni, mint az a másik.