Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály
Ügyesen kellett zsonglőrködnöm az időmmel, de megoldottam, hogy hetente egyszer, minden szombat délutánon már az egyetem mellett elvégezhessem a gyógyítói gyakorlatomat. Hála Merlinnek, hogy tudok hoppanálni! Eleinte csak követtem a tapasztaltabb gyógyítókat, nehéz volt kiismerni az Ispotály folyosóit. Érdekes esetekkel találkoztam, és bebizonyosodott számomra, milyen fontos ez a két gyakorlati év, mert a legtöbb betegnél fogalmam sem lett volna, hogy mihez kezdjek. Egy darabig a képességem sem volt még elég erős ahhoz, hogy bevessem. Na meg nem is azért tanultam ennyit, hogy ne használjam a gyógyítói tudományomat, melodimágia nélkül is.
Ez a beteg azonban kivételes eset volt. Épp egy félresikerült bájital hatásainak kúrálásában segédkeztem, mikor egy házimanó talált meg, hogy kifejezetten engem keresnek egy beteg mellé. Nem kis meglepetést okozott a kérés, és nem tagadom, jól esett, hogy szükség van rám.
A kórteremben egy idős gyógyító fogadott, a beteg pedig egyedül feküdt a két ágyas szobában. Nem volt magánál, mivel - ahogy azt a gyógyító elmondta - erős nyugtatók hatása alatt fektették be. Az idős gyógyító elmondása szerint egy boszorkány hozta be, aki aztán el is rohant. A férfi nem reagált jól az ispotály adta környezetre, minden bizonnyal a zaj és rengeteg ember, a pörgés lehetett rossz hatással az idegeire. És hogy miért pont én kellettem? Mert egy melodimágussal volt dolgunk.
Mellette maradtam, amíg ébredezni nem kezdett, fuvoláztam neki. Nem akartam használni rajta a képességemet. Addig nem, amíg bele nem egyezik. Először szerettem volna beszélni vele, megtudni, hogy kivel is van dolgom. Egészen addig játszottam, míg egyértelműen fel nem ébredt. Megvártam, míg minden kétséget kizáróan észre nem vett.
Ez a beteg azonban kivételes eset volt. Épp egy félresikerült bájital hatásainak kúrálásában segédkeztem, mikor egy házimanó talált meg, hogy kifejezetten engem keresnek egy beteg mellé. Nem kis meglepetést okozott a kérés, és nem tagadom, jól esett, hogy szükség van rám.
A kórteremben egy idős gyógyító fogadott, a beteg pedig egyedül feküdt a két ágyas szobában. Nem volt magánál, mivel - ahogy azt a gyógyító elmondta - erős nyugtatók hatása alatt fektették be. Az idős gyógyító elmondása szerint egy boszorkány hozta be, aki aztán el is rohant. A férfi nem reagált jól az ispotály adta környezetre, minden bizonnyal a zaj és rengeteg ember, a pörgés lehetett rossz hatással az idegeire. És hogy miért pont én kellettem? Mert egy melodimágussal volt dolgunk.
Mellette maradtam, amíg ébredezni nem kezdett, fuvoláztam neki. Nem akartam használni rajta a képességemet. Addig nem, amíg bele nem egyezik. Először szerettem volna beszélni vele, megtudni, hogy kivel is van dolgom. Egészen addig játszottam, míg egyértelműen fel nem ébredt. Megvártam, míg minden kétséget kizáróan észre nem vett.