37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykőtől távol - Hegedüsh Marcell összes RPG hozzászólása (20 darab)

Oldalak: [1] Le
Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2021. március 22. 12:42 Ugrás a poszthoz

Zorka
a megnyitó × outfitGIF of the day

Napokig ízlelgettem ezt a kissé ismerős érzetet a szájamban. Azt hittem, hogy már soha nem lesz ilyen. Már soha nem maradok egyedül. Mégis valamiért így történt. Ezért is állok fancsali képet vágva a kirakat előtt, mielőtt még arra adnám összezavart fejemet, hogy belépjek a megnyitóra. Mozdulnom kellett a négy fal közül; nem könnyezhetek át minden éjszakát. Betöltöttem a negyvenedik életévemet, s ugyan sok mindent nem tudok felmutatni – legalábbis semmi esetre sem tudnék olyat, ami társadalmilag elfogadott lenne –, mégis úgy éreztem, hogy most érkezett el az idő. Vámpírszerű fakóság telepedett rám a műhelyben és házban töltött napok alatt, ezért még napszemüvegem alatt is hunyorogva figyelem a tükörképemet. Száraz ajkaim biggyedni látszanak, így gyorsan mosolyt varázsolok képemre, majd nyelvemmel nedvesítve szájamat túrok szinte feketeszín tincseim közé, miközben belépek az aprócska, ám annál kedvesebb galériába. Akkurátusan emelem fel kezem, miközben a közeghez egyáltalán nem passzoló rágógumi-rágcsálással párhuzamosan leveszem fekete szemeimről a napszemüveget, amit sötétkék ingem felsőzsebébe rejtek.
Mérhetetlen a késztetés, hogy zsebre vágjam kezeimet, de azért ezt még én is érzem, hogy baromi nagy tahóság lenne – mert ugye a félig nyitott szájjal rágózás teljesen belefér… Halkan csámcsogok a gumin, majd egy idős házaspár mellett találom meg méltó helyemet. Kacér félmosoly száguld végig újfent megterhelt vonásaim között, ahogyan nekem is arra a félpucér női alakra kúszik tekintetem, mint az előttem állókénak. Oldalra döntött fejjel vándorol szempárom az idős házaspárra, akik a szemüveg-cserélgetős akciójára ellágyul a szívem, és ajkamat összeszorítva mosolyodok el. Vajon milyen lehet valaki mellett megöregedni?
Hogy? – rezzenek össze kirángatott gondolataimból, és a mellettem álló szőke hölgyre tekintek. Cseppnyi értetlenséggel cikáznak fekete lélektükreim a női szempár között, majd megjelenik jellegzetes mosolyom, és hetykén vállat vonok. – Úúúgy általánosságban vagy a kép mivolta miatt? – villantom meg fogsorom, miközben a képre, majd vissza a nőre tekintek, mit sem tudva, hogy kivel is állok szemben. – Szerintem tízes a kép. Én nem bujkálnék a helyében.
Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2021. március 22. 15:46 Ugrás a poszthoz

Írországban
× a titokzatos levél ×

Erősen, izgatott tinédzser módjára szorítom hosszú ujjaimmal a jobb vállamat nyomó hátizsák pántját. Közelebb dőlök a boszorkányhoz, hogy helyesen tudja felvinni az adataimat. Megosztom vele, hogy csupán látogatóba érkeztem – még ha ez nem is teljesen igaz. Vagyis, nem tudom, hogy mit keresek itt. Azonban vagyok olyan forrófejű – köszönöm eridonos vér –, hogy mindennemű gondolkodás nélkül nekiindultam az Ír Köztársaságnak csak azért, mert rossz megérzésem van. Jelenleg nem tartozom senkinek sem magyarázattal. Még akkor sem, ha tudom, hogy biztosan okozok néhány álmatlan éjszakát azoknak, akik esetlegesen sündörögnének a házam táján.
Hegedüsh Marcell Vilmos – formálom meg a szavakat jól artikulálva. – 40 év – folytatom, s egy mély sóhajjal válaszolnék is a következő kérdésre, amikor is… „Anyja neve?”, hallom és hatalmasat dobban a szívem, mert ex-feleségemet látom magam előtt. – Otília… – suttogom értetlenül, majd a körülöttem lévőkre tekintek, akikben egy pillanatra szintén megláttam régi kedvesemet. Bal kezem mutató- és hüvelykujjával orrnyergemre csípek, szemeimet összeszorítom. – Mármint… Hóray Katalin – morgom, majd miután végre mindennel végeztünk, elveszem az tartózkodási jogosultságomra vonatkozó papírokat, és észre sem veszem, hogy milyen gyorsan távozok az Otília-tömegből. Bizonyára elfáradtam. Mihamarabb találnom kell egy fogadót. Vigasságról árulkodó boldogságének szárnyal végig az utcán, így követem is a hangot, amíg el nem érem az ünnepséget. Hátha tud valaki segíteni.
…ha akar, persze. Túlságosan látszik rajtam az elveszettség és a fáradtság.
Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2021. március 22. 16:23 Ugrás a poszthoz

Írországban
× a titokzatos levél ×

Mintha mindenki egyenesen a fülembe üvöltene. Minden annyira ingerültté tesz, hogy még mielőtt elérném az ünnepséget megtorpanok, és az egyik közeli ház falának dőlök. Érzem a rücskös téglát, miközben sapkás fejem hátsó részét is a hideg épületrésznek dőltöm. Ez csak egy rossz álom. Azt sem értem, hogy mit keresek itt. Értetlenül csóválom minduntalan a fejem, miközben lábam idegesen járni kezd az utca kövezetén. Szemeimet összeszorítom, ahogyan ajkaimat sem kímélem, majd amikor éppen a légzéstechnikámat próbálnék meg javítani, egy lidércesen nyálkás érzetet keltő hang csapja meg férfiasan méretes füleimet. Nem tudom, hogy honnan ismerhetem… először. Aztán egyre kezd eluralkodni rajtam a kellemetlen érzés. Az a mellkasszorító, fogcsikorgató. Az agyadat vérrel elöntő. Állkapcsomat szorítva fordulok lassan a hangnak az irányába, habár még mindig csak reménykedni tudok, hogy nem azzal találom szemben magam, akire először gondoltam. Fejemet oldalra döntöm, mindkét karomat leengedem és kérdőn, a lehető legkarcosabban kérdezek az hűs levegőbe.
Te? – hangom hitetlenkedő és bántó. Szinte már lenéző. Ő küldte volna a levelet? Meglehet… amilyen kis pelyhes tökű, talán ezek voltak az első szavak, amiket megtanult végre leírni. Á! Otília írása volt… mit csinált vele? Hol van Ő? Nem tiszták a gondolataim, nem tiszta a fejem. Mibe keveredtem? Ez csak egy rossz álom.
Akkor sem mondanám, ha tudnám, hogy mit keresel – dörmögöm, majd ajkamat undorral telin elhúzva teszek felé egy lépést. Nem lehet véletlen, hogy itt van. De nem akarok kétségbeesésemnek hangot adni. Kérdez, én válaszolok. Kérdezek, ő válaszol. Otíliát pedig megtalálom én magam, de ha megtudom, hogy neki köze van hozzá…
A trauma azonban erősen dolgozik ereimben, és hagyja száguldani az ingerültnél ezerszer mérgezőbb érzést; a nosztalgiával átitatott féltékenység régi érzését.
Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2021. március 22. 19:40 Ugrás a poszthoz

Írországban
× a titokzatos levél ×

A megfeszült állkapocs elárul engem. Sok idő telt volna el azóta, hogy láttalak téged? Téged, te féreg, aki a feleségemmel a konyhapulton enyeleg? Az időnek túl sok jelentőséget tulajdonítanak az emberek, hiszen ha valami nagyon mélyre berágja magát éles kis fogaival, akkor azt az idő sem gyógyítja. Maximum kicsit homályosítja annak múlásával. Azonban azon nincsen mit szépíteni jelen helyzetünkben, hogy az arc, amit – ugyan a félhomály még magába zár – oly’ régen láttam, most feltépi a be nem gyógyult sebeket, és belenevet az arcomba. Nem tehetem. Nem engedhetem, hogy ennyire eluralkodjanak felettem az érzelmeim, mert abból mindig csak a baj van. Bizonyára a túlérzésem, túlgondolásom és túlféltésem vezetett Elektrával is oda, ahol éppen vagyunk; a semmibe. Ebbe az elmebeteg állapotba, hogy egy hétköznap délután olyan inger érjen, hogy felkapjam a hátizsákot és elinduljak.
Abból már kiszálltam egy ideje – reflektálok nehézkesen véve a levegőt a „kereső” kifejezésre, hiszen amióta Otília nincsen… abbahagytam a „bizniszt”. Felhorkanok. Többnek hitt. Pont ő. A horkanás mellé fejcsóva és egy keserédes mosoly párosul, miközben idegesen kerül elő rózsaszín nyelvem cserepes ajkaim közül. Lépek egyet előre, hogy csekély, megmaradt dominanciámat mutassam felé, amikor több alak kerül elő a félhomályból. Mosolyom megmarad, ahogyan nyelvemre közben kénytelen vagyok ráharapni. Megemelem hát jobb kezem, hogy annak mutatóujját rázzam meg a levegőben akár egy diákot feddő tanár. Ő többnek hitt. – Viszont te nem okoztál csalódást – mutatok körbe színpadiasan a többiekre tekintve, majd vissza rá. – Mindig is egy gyáva mitugrásznak tartottalak – ejtem ki végül rekedtes hangomon a szavakat. Tudom, hogy ebből nem jöhetek ki jól, ezért minden érzékemet farmernadrágom zsebére összpontosítom, hogy megbizonyosodjak; a pálcám a helyén. Noha a következő mondatra megáll a lélegzetem. Valóban ő küldte volna a levelet Otília kézírását másolva? – Mit akarsz? – teszem fel végül a kérdést. Az övét figyelmen kívül hagyva, hiszen egyértelmű, hogy a borítékra fáj a foga… vagy Tillára?
Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2021. március 22. 21:01 Ugrás a poszthoz

Írországban
× a titokzatos levél ×

Úgy érzem, hogy elérkezett a pillanat, amikor vagy baromi gyorsan ellököm egymástól a két mögöttem álló alakot és elfutok... vagy pedig hihetetlen lélekjelenlétről kell tanúbizonyságot tennem és elfogadni, ami rám vár. Márpedig akármennyire lehetek én jó erőben alapvetően, az elmúlt időszak igencsak rányomta a bélyegét a fizikai erőlétemre. S az sem utolsó, hogy egy nem győzhet ennyi ellen puszta testi erővel. Mindenestre mellkasom elé emelem kezemet, és amikor az első „gyomros” ér fájdalmasan horkanva görnyedek össze. Persze ők élvezik ezt. Undorító keselyű, sőt hiéna mind. Ezért a legszebb mosolyomat veszem elő, amikor a következő „jobbos” arcomat éri. Megérzem a régen tapasztalt fémes ízt, és amikor szólnék – a jól irányzott ütésnek köszönhetően – kicsordul a vér ajkaim közül. Fejemet csóválva tekintek az egyre távolabbinak tűnő, szőke alak felé, miközben még több ütés ér. Én csupán védekezni próbálok. Sem erőm nincsen, sem hitem magamban, hogy ily’ kimerültem helyt tudnék állni. Az utolsó előtti ütés viszont felszabadítja bennem a tesztoszteronnal párosuló adrenalint. Egy jól irányzott fejeléssel ajándékozom az előttem lévőt. Győzelemittasan, barbármód nevetek, majd egy újabb ütés ér… és minden elsötétül.


Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2021. március 22. 21:56 Ugrás a poszthoz

Írországban
× a titokzatos levél ×


Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2021. március 23. 22:28 Ugrás a poszthoz

Írországban
× a titokzatos levél ×


Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2021. április 7. 11:27 Ugrás a poszthoz

Írországban
× a titokzatos levél ×


Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2021. április 7. 13:46 Ugrás a poszthoz

Írországban
× a titokzatos levél ×


Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2021. április 12. 14:35 Ugrás a poszthoz

A kórházban
× feltehetően Írország × GIF × mi történt?

Egy csendes, erőtlen köhintéssel ülök fel végül a kórházi ágyon. Orromat facsarja a jellegzetes fertőtlenítő bájital illata, ami gyermekkori rossz emlékeket kellene idézzen, azonban most még arra sincsen erőm, hogy ezen stresszeljek. Hosszú, csontos ujjaimat meggyötört képet vágva terítem szét mellkasomon. Még egy köhintés, majd éppen jobban mozdulnék, hogy felmérjem a bennem maradt erőt, amikor ismerős hang üti meg csengő füleimet. Értetlen, már majdhogynem értelmetlen ábrázattal fordulok a női alak felé, majd kiskutyamód oldalra döntött fejjel figyelem, ahogyan mellém telepszik. Mintha kandikamerát keresnék nézek a sarokba, majd oda, ahonnan az alak érkezett, de semmit nem látok ott. Mi történik? Bozontos szemöldökömet ráncolva dőlök hátra – hiába akartam szépen, inkább egy jó nagy puffanást hallat maga után – és úgy hallgatom a felém intézett szavakat. Az üdvözlést elfelejtem viszonozni.
Nem teljesen jut el minden még az agyamig, ezért fekete szempárommal „zoomolva” figyelem a női ajkakat. Életben vagyok. Ez valóban nagyszerű, de… Magam mellé nézek, mintha csak arról szeretnék meggyőződni, hogy valamilyen bűbáj hatása alatt vagyok, és ha az megszűnik, akkor meghalok. És csak egy szavamba kerül. Ám kiderül, hogy nem erről van szó. Fejem meg-megrándul, miközben nyakam belefeszül a hallottakba.
Hogyan élhetnék úgy, hogy tudom; valaki még vadászik rám. S ezzel együtt vadászik Elektrára, Imolára, Zsófira és Erikára. Edura. A diákjaimra… Merlinre! Mindenkit veszélybe sodorhatok, ha Hegedüsh Marcellként visszatérek a kastélyba és Bogolyfalvára. Megnyílnak ajkaim, szemeimben a felismerés fénye csillan.
Nincsen szükség arra, hogy értesítsenek akárkit is – sóhajtok mélyet, de kótyagos fejemben már kirajzolódni látszik a terv. Rudolf… ő kell nekem majd. De még nem most, hiszen akkor fel kell vállalnom magam mindenki előtt. Elbújok. Kitervelem és újra a többiek között lehetek. Talán. Ha okosan csinálom. – Elfogadom tanúvédelmet – felelem reszelős hangon, miközben tekintetem a nő szemeibe fúrom.
Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2021. október 8. 11:25 Ugrás a poszthoz

Tamás
× mégis mi történhet még velünk? × KARSA ×

Szeretem a rutint. Az biztonságot ad ezekben a bizonytalan időkben. Mégis váratlan fordulatot vett a reggel néhány nappal ezelőtt. Szokásos körömet futottam, majd betértem a Patronumba. Szokásos, fekete duplaeszpresszó, egy pult végéből kiragadott aznapi újsággal. Érmecsilingelés, fizetés. Újabb érme a befőttesüvegbe, ami akkor a menhely támogatására kérte fel a kedves fieztő vendéget. Ezért helyezték a pultra. Boldog mosollyal fordítottam hátat a pult mögött álló személyzetnek, s a baseball sapkát éppen arcomba húztam volna, amikor elkaptam egy női tekintetet. Egy szőke, középkorú, körülbelül velem egyidős boszorkány lehetett, aki szőke haja ellenére – hiszen ez a szín minden, csak nem zsáner –, szemeivel egy pillanatra meggyőzni látszott arról, hogy ideje lenne más nőkkel is beszélgetni, nem csak Zsófival. Illetve, arról sem ártana ennyi idő eltelte után leszokni, hogy Elektrához beszélek, amikor egyedül vagyok a szobámban. Mégsem szólítottam meg az ismeretlen nőt. Egy sármos mosolyt küldtem felé, igazítottam a sapka siltjén, majd távoztam a kávézóból. A hűs őszi szellő kellemesen bizsergette végig futástól kimerült testemet, s felmelegedésre vágyva kortyoltam nagyot a kávéból. Csábító forrósággal égette meg torkomat, hogy aztán a levegőt kifújva emeljem arcom elé az újságot. De egy férfinak mentem véletlenül. Morcos volt és goromba. Én mosolyogva, udvariasan kértem elnézést. Nem tudtam megnézni teljesen a mai nap főbb hírét. Megpördültem tengelyem körül és bocsánatkérőn fejet hajtva mormoltam el egy „elnézést”. Néhány jókedélyű lépés után találtam egy szimpatikus padot, ami felé céltudatosan indultam. Még egy ismerős. Bumm! Az újság már szinte üvöltött ujjaim szorításában, hogy olvassam, de csak csitítva dugtam hátam mögé, miközben elcsacsogtam az ismerős mestertanonc sráccal. Órájára nézett. Elköszönt és ott hagyott. Nyugalommal szívemben sóhajtottam és dobtam le magam végül a padra, hogy egy újabb korty kávé után magam elé vegyem az újságot. Lábamat által vetettem a másikon, jobb könyököm a pad támláját nyomta. A hírlap csörgése még sosem lassult le ennyire, ahogyan tekintetem elvesztette fényét, szívemet torkomban, majd fejemben véltem hallani, a kávét pedig kiejtettem ujjaim szorításából. Felpattantam. A papír a porban landolt, amin vérszerűn, s szívfacsaró lassúsággal terjedt szét a fekete kávé… „Rothstein Elektra válságos állapotban!”

×××

Őszre jellemző, szélfútta illat lebegi körül megfagyott testemet, ahogyan szövetkabátom zsebébe dugott kézzel, a kórházi ágy lábánál állva figyelem az előttem fekvő nőt. Arcom egyelőre rezzenéstelen, processzálom a látványt. Napok óta próbálok bejutni. De mivel Karsa nem rokona Elektrának, sőt még ismerősének is alig nevezhető, ezért nem szerettek volna beengedni hozzá. Most is csak annyi volt a szerencsém, hogy ma valamiért a „kórházi látogatás világnapja” lehet, mert annyian vannak odalent, a pultnál, hogy nekem csak egy nagyobb „én voltam itt hamarabb” veszekedést kellett kihasználnom, és a tömeg mögött elsuhanva tovább állnom. Így nagy nehezen megtaláltam Őt. Fejemet oldalra döntöm, szemeim egyre nedvesebben csillognak a betegesen mesterséges fényben. Könnyezésem érkeztével egyre nagyobbakat kell nyelnem, ajkaim görbülnek. Fejem zsong. Figyelem soványságát leginkább jelző, kitüremkedő kulcscsontját, majd beesett, sápadt arcára kerülnek fakókék szemeim.
A rohadt életbe – suttogom a semmibe, miközben lehajtom fejemet és lassacskán eltörik az a bizonyos mécses. Próbálom visszafojtani; egyre mélyebb levegővételekkel szabotálom a sírást, azonban amikor újra feltekintek rá, egy kövér könnycsepp gurul végig kimerültmód ráncos Karsa-vonásaim között. Idegesen túrok vörös tincseim közé, majd teszek néhány lépést a tipikusan „kórházszín” falak felé. Alig bírom visszafogni magam, hogy ne verjek ököllel belé. A kétségbeesés okozta fájdalmas düh egyre jobban terjed szét a szívem felé száguldó vérben, ezért ujjaimmal először homlokomba marok, majd orrnyergemre csípve dőlök az ablakpárkánynak. Lábaimat keresztezem magam előtt, szabad kezemmel – ami nem orromat szorítja – átkarolom felsőtestem, hogy azon támasszam meg az orrnyeregre csavarodott kéz könyökét. Mi jöhet még?
Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2021. október 8. 13:36 Ugrás a poszthoz

Tamás
× mégis mi történhet még velünk? × KARSA ×

Érzem, ahogyan csigolyáim megroppannak a teher miatt, amit az utóbbi hónapok történései hagytak vállaimon. Ujjaim már ajkaimat csípik össze, miközben szemem alatti karikáim mintha egyre csak sötétednének. Figyelem a szinte élettelennek ható testet, és a sírás visszafojtása végett most két hatalmas levegőért könyörgő nyögés hagyja el ajkaimat. Arcom eltorzul a szomorúságtól, s ajkaim végül remegve görbülnek, és keserves, ám halk sírásba kezdek. Nem merek közelebb menni. Nem akarok hozzáérni. Félek, hogy jéghideg testet érintenek ujjaim. S a látvány már magában olyan megrázó, hogy soha nem fogom tudni kitörölni emlékeim közül. Nagyot nyelek, miközben félhangosan szívok egyet orromon, hogy tenyeremmel a könnyeket tüntessem el szemeimből, amikor hallom a nyíló ajtó zaját. Megilletődve tekintek annak irányába, ahol egy kisebb hegyomlással találkozik tekintetem. A zavartság azonban gyorsan vált vissza a szomorúságba; legalábbis egy kevésbé drámai verzióba. Amolyan szomorkásan aggódó ismerősnek tűnhetek a nem avatott szemeknek. Valójában annyira elveszítettem a valósággal a kapcsolatot, hogy visszafordulok bárminemű köszönés nélkül Elektra felé, és egy jó ideig – amíg a kérdést nem hallom – bámulom őt. Nem tudom nem magamat okolni minden miatt, ami mostanság történt. Egy szörnyeteg vagyok. Mindenkivel meg kell szakítanom a kapcsolatot, elutazni messzire, és soha vissza nem térni. Önző dolog volt Bogolyfalvára jönni. Undorodom magamtól. A gondolattól perzselni kezd a bőröm, legszívesebben lekaparnám magamról, de… szólnak hozzám. Felkapom a fejem, és megcsóválom a fejem. Már majdnem kicsúszik a számon, hogy „én? senki”. Ám megemberelem magam egy kis idő után.
Egy aggódó ismerős – felelem a sírástól meggyötört, karcos hangon, majd kicsit megköszörülöm a torkom. – Ez az őszi nátha… – teszem hozzá, majd közelebb lépek az óriásforma férfihez. – Petrovics Karsa. Az Eridon házvezető-helyettese. A szerkesztőségben sokszor összefutottunk – magyarázom meg, elvégre ettől a férfitól nem szívesen kérek egy maflást a jelenlegi, gyenge fizikai állapotban. – Ön pedig? – érdeklődök egy halvány, ám valódinak tűnő megjátszott mosollyal.
Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2021. október 10. 14:13 Ugrás a poszthoz

Tamás
× mégis mi történhet még velünk? × KARSA ×

Ijesztő ez az alak. Fut át a gondolat koponyámban, ahogyan végig mérem a félóriásnak tűnő férfit. Azonban most jobban megvizsgálni vagy esetlegesen találgatni arra, hogy ki is lehet – vagy még rosszabb; összeesküvés-elméleteket kezdenék gyártani – nincsen erőm. Nincsen lelki- és fizikális erőm sem ahhoz, hogy a jelenből kilépjek. Beszippantott. A látvány, ahogyan a törékeny test a lehető legsebezhetőbb állapotában fekszik az ágyban. A kórház szag. A végtelen tehetetlenség. Érzem, ahogyan fülem sípolni kezd, ezért szemeimet még egy pillanatra összeszorítom, mielőtt megfognám a felém nyújtott jobbot. Finoman szorítom. Nem akarok én is erőt méregetni, hiszen abban most bizonyára alul maradnék. Talán amúgy is. Hansági Tamás. Biccentek, miközben valamiféle emlékfoszlány előbújik a neve hallatán. Ő volna az asztalos? Mintha láttam vagy hallottam volna már felőle. Noha ez most legkevésbé sem mozgat. Elhessegetem a gondolatot olyan gyorsan, mint ahogyan a sejtés belebújt koponyámba. Unokabáty. Szentimentális vagyok, s ettől jégveremmé vált mellkasomban aprócska fény gyullad; Elektra egy darabjával állok szemben. Figyelem a kedveskedő mozdulatot, amivel végig simítja a nő arcát, majd nagyot nyelve emelem élettelen szempáromat a férfira.     A kérdésre először csak fejet csóválok, végül visszalépkedek az ablakhoz.
Nem – kezdem félhangosan. – Vagyis nem teljesen – köszörülöm meg torkom, hogy erőt adhassak hangomnak, majd folytatom. – Mindannyiunkat megrázott a hír, de nem parancsra érkeztem. Csupán kíváncsi voltam, hogy milyen állapotban van – emelem kékjeimet a pihegő nőre. Nem bírom ezt a látványt. Minden porcikám azt üvölti, hogy bárcsak tudnék valamit tenni. Ez a tehetetlenség felemészt. Meg fogok bolondulni. Nagyot nyelve, tekintetem le sem emelve Elektráról hallgatom, hogy mi is történt pontosan. Hazudnom kell. Mégsem mondhatom, hogy csak egy mondatot olvastam az újságból és kezdtem be-belopakodni a kórházba. Miért akarna bármit is Petrovics Karsa Rothstein Elektrától, ugye... Kissé remegő jobb kezem emelem rőt borostáim elé.
Miért ment az épületbe? – kérdem félve, s óvatosan Tamásra tekintek.
Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2021. október 10. 20:49 Ugrás a poszthoz

Tamás
× mégis mi történhet még velünk? × KARSA ×

Mérhetetlenül aggódom. És ezen a belülről felemésztő érzésen Tamás válasza sem segít igazán. Sőt. Most úgy érzem, hogy egy szorosan megkötött, szögesdrótokkal teli nyakkendőt kötöttek nyakam köré, s a gombóc – ami a még bennem maradt sírás maradványa – egyre elviselhetetlenebbül fojtogat. Izzadni kezdek. Mint aki ájulás szélén van. Nem érdekel, hogyan mutatkozok most a férfi előtt. A fejemben sokkal nagyobb a káosz, mint ahogyan kívülről látszik. Pedig az sem éppen egy egészséges ember képét festi, amilyen összeszakadtan állok most az ablak mellett. Érzem a kívülről jövő hűvösséget, ami szinte átharapja az ablaküveget, ezért látványosan kiráz a hideg. És közben mégis felgyullad a testem. Tamás nem hisz a felépülésében. Újra Elektrára tekintek. Igaza lehet? Meglehet, hogy elveszítem őt örökre? Csak távolról akarom őt nézni. Mindig távolról voltam boldogabb. Onnan nézni őt, ahogyan boldog és valakivel maga mellett nevelheti Imolát... fájdalmas, ám mégis erre vágyom. Amennyiben ő is. De úgy néz ki, hogy talán soha nem tudom meg. Az idők végezetéig abban a tudatban kell lennem, hogy lehetett volna másképpen. Maradhattam volna a seggemen, nem pörögtem volna túl ezt a Karsa-dolgot sem. Otthon kellene lennem. „Otthon”, a Mennydörgő utcában. Tanulmányoznom a jelentéseket, és összekötni a pontokat. Ahogyan Elektra és Zsófi tette hónapokon át. Ők csodák. Én egy kész katasztrófa. Az életem egy katasztrófa. Mérgező vagyok. Egy gennyesen bűzlő seb. Hegedüsh Marcell vagyok, kiáltanám a levegőbe, és legyen, aminek lennie kell, de...
...mégsem teszem. Mélyet szippantok a fertőtlenítő bűbáj illatából, majd betegesen remegő kékjeimet Tamásra emelem. – Azért reméljük, hogy nem magának lesz igaza – engedek meg egy fájdalmas mosolygrimaszt.
A történet, miszerint a bakeliteket szerette volna összeszedni a szerkesztőség régi épületében, borsóméretűre szűkíti össze gyomromat. A felsorolt zenekarok mindegyike emlékeket robbant felszínre agyamban, amire csak alig láthatóan megrázom a fejem, hogy kihulljanak belőle. – Mindegyik megsemmisült? – kérdem, mintha csak a lemezek érdekelnének. Furcsán hangozhat. Pedig... csak azért kérdezem, hogy újra be tudjam szerezni neki azokat. – Mármint... mindegy. Felejtse el – lépek közelebb az ágyhoz, miközben csak arra vágyom, hogy néhány percet kettesben tudjak tölteni a nővel. – A szülők nem nagyon járnak be?
Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2021. október 11. 00:15 Ugrás a poszthoz

Eldám
× mégis mi történhet még velünk? × KARSA ×

Túllőttem a célon. De nem tudom tartani a kontrollt. Ehhez nagy lélek jelenlét kellene, azonban sajnos az jelenleg nem kivitelezhető. Itt van egy idegen, akit mégsem tudok Miatta idegenként kezelni. Megnyaltam ahhoz képest, hogy „csak az iskolából és a szerkesztőségből ismerjük egymást”. Talán látja, talán nem. Érdekel?  A legkevésbé sem. Vannak pillanatok, amikor egyszerűen túlvisz a szívem. Túlvisznek az érzeteim. És elfelejtem, hogy ki vagyok. Karsa? Nem. Hegedüsh? Az sem. Egy kapott testben élő valaki vagyok, aki tisztában van a kötelezettségeivel, de nem tudja, hogyan kezelje őket. Tudna beszélni. Tudna látványosan érezni. Egyiket sem teheti meg igazán. Elfojtott frusztráció. Elfojtott igazság. Nézem őt és nem tudom, hogy mitévő legyek. Nem ezt érdemli Ő. Nem ezt érdemli a kapcsolatunk. Nem is a családja. Nem a gyermeke. Senki nem érdemel ilyet. Némán bólintok Tamás szavaira, és én válok innentől szobanövénnyé. Azt hittem, hogy érdemes... a magasztosabb cél. Merlinre! Nincsen itt Nála magasztosabb. Szar az egész. Legörbül ajkam egy undorszerű grimaszba. Nem Tőled. Magamtól. A helyzettől. Lehet, hogy megbolondultam. Nem lenne csoda. Fejemet, majd állkapcsomat markolva szólalnék fel, amikor Tamáshoz megérkezik a nővér. A helyzetből kizökkenve húzom ki magam zavaromban, majd biccentek arra a semmire, amiben a férfi ott hagyott engem. Egy ideig várok. Egyedül... kettesben maradtunk. Nézem a számomra oly’ kedves vonásokat. Úgy, mintha először lenne erre alkalmam. A hamvas bőr, a vörösből színtelenné vált ajkak. A sötét pillák és haj. A szemeit nem látom. Miért nem látom? Miért nem? A szemeidet akarom, Elda. Látni, hogy szeretsz, ismersz. Tudod, hogy ez mennyire fájó. Közelebb lépek. Mélyet szippantok a levegőből, majd fölé hajolok. Végig simítom sötét tincseit, majd egy csókot lehelek homlokára. Finoman, mégis hosszan. Addig tartom rajta ajkaimat, amíg egy kövér könnycsepp le nem hullik Karsa arcán. Ekkor mintha a levegővétel más ritmust venne; valami evilágit. Kezem még mindig a hajzuhatag tetején, s közben látom, ahogyan megrebeg szemhéja. Alul működő szívem érez valamit, amit eddig nem volt ott. Mintha valami volna ott, amit eddig nem éreztem. Az elvesztést feloldó csomó? Talán. Felnyitja szemeit, én pedig ösztönösen szaladok az ajtó felé, hogy minden bátorságomat összeszedjem; én nem vagyok arra jogosult, hogy itt legyek. Kidobnak. Nem érdekel. Kicsapom az ajtót.
Nővért! Ápolót! Orvost! – kezdem, majd megköszörülöm a torkom. – Felébredt! – kiáltom már teljes hangomból, ahogyan a szinte üres folyosón végig nézek. Majd jön valaki; szaladok vissza az ágy mellé, hogy könnyes szemekkel figyeljem őt, amikor meglátom a szempárt. Nem lát. Nem ismer. Mi történik? Az üresség fájdalmasan mar testembe, hogy aztán értetlenül álljak, szó nélkül fölötte, amíg a megérkező nővér ki nem tessékel a kórteremből. Lassan hátrálok. Körülállják őt néhánan, én pedig a nem létezés fájdalmában elhagyom az ispotályt.
Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2022. november 7. 11:20 Ugrás a poszthoz

Nahowsky doktornő
× GIF × csermelymenedéki falunap × Lo Siento koncert ×

Nem tudom, hogy inkább aludnék vagy ennék – mondom zsémbesen régi barátomnak, aki miatt néhány napra a faluba jöttem. Évfolyamtársak voltunk a Bagolykőben, és néhány hete összefutottunk Bogolyfalván. Akkor hívott meg magához, elvégre régen találkoztunk, és az igazat megvallva; nem voltam éppen a legjobb bőrben. Megmentőm neve Kóczián Dénes, és már igencsak régi az ismeretség. Együtt motoroztunk sokáig az alapképzés elvégzése után, de még a mesterképzés előtt. Jó kis időszak volt, azt meg kell hagyni. Ő maga is agglegény, noha sosem vágyott igazán családra. Jól eléldegél a motorosok életében, a csermélymenedéki klubbal és az ágyában meg-megszálló nőkkel, akiket úgy váltogat, mint én a zoknikat.
Hege, bakker – kezdi búgó hangján barátom. – Szedd már össze magad! Kikapcsolódni hívhatalak… ha ezt akarnám hallgatni, akkor apámat hoztam volna el – forgatja meg rosszallóan kék szemeivel, amire én megadóan magasba emelem kezeimet, mire ő egy „Én is úgy gondoltam”-mal és egy „Várj meg itt”-el hátat is fordít nekem és a pulthoz sétál. Jóságos mosoly terül szét borostás arcomon, miközben a színpad felé fordulok, és belemerülök a banda zenéjébe egy kis időre. Furcsa érzés az emberek között. Főleg azért, mert nagyrészt a fiatalabb évjáratú csapatok a jellemzők, de azért mi sem tűnünk ki annyira Kóczi barátommal. Aki… éppen csak elsomfordál mellettem egy csinos, szőke lánnyal, mire én értetlenül fordulok felé. Tekintetem egy valóságos kérdőjel. – Nesze! Mindjárt jövök – kacsint, majd a kezembe nyom egy pohár italt. Jellemző. Nagyot sóhajtok, de azért nem esek kétségbe. Én nagyon jól elvagyok egymagam is, ezért bekortyolok a skótwhiskybe, és úgy döntök, hogy közelebbről is megnézem magamnak ezt a bandát.
Bocs. Bocs. Ne haragudj! Szabad lesz? – próbálok átjutni a tomboló tömegen levegőbe emelt jobb kezemmel, amiben az ital pihen, aztán amikor már egész jó helyen vagyok, visszaengedem kezem magam mellé, s ekkor történik a baj. Fordulok, hátulról meglöknek és a mellettem lévő nőre öntöm a maradék whiskyt. – A fenébe! – kapkodom fekete szemeimet a nő egyik szeméről a másikra, és valamilyen törlőért kezdek kutatni bőrdzsekim zsebeiben. Közben hallom a részeges társaságot magam mögött, akikre csak dühösen hátra tekintek, majd a nő felé fordulva végre elkapok egy zsebkendőt belső zsebemből. – Nem volt szándékos… tessék! – kiabálom fancsali képet vágva, a kellemetlen érzéstől alsó ajkamba harapva szemfogammal.
Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2023. április 20. 12:45 Ugrás a poszthoz

Manka
× a sikátori incidens előtt két nappal × én × ×

Ma reggel végre madárcsicsergésre ébredtem. Nem arra a keservesre, amiben csak sírnak a jó idő után, hanem arra, amikor virgoncmód csivitelnek, és mintha pletykálnának valamiről. Be sem áll a csőrük, én pedig mosolyogva nyújtózkodom egyet kényelmes franciaágyamban. A takaró szinte teljesen lekerült rólam, csupán deréktól lefelé takar valamennyire, párnáim teljesen összegyömöszölve. Látszik, hogy ez bizony egy jó alvás volt. Ébredező feketéimet az éjjeliszekrényre emelem, ahol a magam káoszos rendjében pihen a lámpa alatt karórám, kulcsaim és az ásvány, amit Dél-Amerikából hoztam. Ismét felvillan. Vöröses fénye egy pillanatra bejárja a szobát, amire én felülök hátam mögött támaszkodva az ágyon. Szájam tátva marad, szemeimet vénségemre összeszűkítem és koncentrálok a megjelent különös látványra, majd a fény egyre halványodik, s én mintha el is felejtettem volna, hogy mi történt pattanok ki az ágyból, hogy kockás alsónadrágomban elinduljak a fürdőszobába zuhanyozni.

---

Bukósisakomat és a bőrruházatot tépi a szél, nekem pedig csak egy dallam jár a fejemben. Az egyre zöldülő fák árnyékában száguldok a szerpentines utakon, miközben énekelgetem a számomra oly’ kedves nótát. Most valóban szerencsefiának érzem magam. Ugyan egyedül, emberekkel a legkevesebbet érintkezve, de jól vagyok. Kell a magány néha, hogy átgondold életed döntéseit. S azt is, ami még rád vár. Sehol egy jármű. Most is egyedül vagyok magammal. Én és önmagam. Klasszikus rockzene és motorozás. Mi lehetne ennél hegésebb? Tiszta vagyok. Noha egy szendvicset jó lenne elfogyasztani, ezért a legközelebbi megállóhelyre be is fordulok, és mélyet kordul motorom gyomra is, ahogyan leállom azt. A támasz a nedves fűben éppen csak annyira süllyed be, hogy megtartsa, majd a járgány sárkánybőr oldaltáskájához nyúlok, hogy előhalásszam löncshúsos szendvicsemet. Szalvétába csomagolva, ahogyan azt kell. Az egyik közeli padhoz sétálok, leteszem az ételt, majd lehúzom bőrkesztyűmet, kicsatolom sisakomat. Magam mellé hajítom, és nekilátok az ebédnek. Micsoda gyönyörű nap…
Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2023. április 20. 14:21 Ugrás a poszthoz

Manka
× a sikátori incidens előtt két nappal × én × ×

Teli pofával rágom a szendvicset, miközben nézem az előttem elfekvő domborzatot. Madárhangok, semmi mesterséges, csupán a természet maga. Jobb lábam – szokásomhoz híven – erősen és gyorsan dobol, elvégre nekem egy helyben maradni igencsak embert próbáló feladat. Éppen egy kisebb darab szalvétát szeretnék leszedni nyelvemről, amikor ezt a meghitt pillanatot egy másik motoros töri meg. Érdeklődőn fordulok hát a hang irányába, miközben hosszú mutató- és hüvelyujjam közé csípem a szalvétát, hogy aztán elpöccintsem a távolba. Csúnya ez a hang. Szegény motor kissé betegnek hangzik. Erre fájdalmas fintor terül szét borostás arcomon, majd figyelem a motorost leszállni a járműről. Nem egy férfias alkat, így összehúzom szemöldökömet, s amikor lekerül a sisak ismerem fel a néhány hete – vagy már nem is tudom, hogy mikor – látott lányt. Manka, ha jól emlékszem. A különleges nevek és a hozzá tartozó karakterek megmaradnak a fejemben. S elvégre ő volt az első találkozásom visszatérésemkor. Szendvicset tartó kezemmel integetve köszönök felé.
Hé! – lehetett volna kedvesebb is maga a köszönés, de a hangnemem barátságos marad. Leugrok a padról, és sietős léptekkel indul el a lány irányába. Amikor odaérek, és a motorra tekintek ismét elhúzom színtelen ajkaimat. – Ez pechbaromi nagy segítség is vagyok, igen.Leellenőriztél mindent, mielőtt beindítottad volna? – meglehet, hogy már jó ideje állt a garázsban, és előtte a csekkolás kardinális dolog.
Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2023. május 3. 16:33 Ugrás a poszthoz

Manka
× a sikátori incidens előtt két nappal × én × ×

Valódi drámakirálynő, nem igaz? – mosolygok kedvesen a járműre, miközben egy pillanatra feltekintek Mankára. Én hiszek abban, hogy különleges a kapcsolat a motoros és a motor között. Elvégre én magam is ezt tapasztalom, akárhányszor folytatjuk a megkezdett utat. Noha előző „utazótársammal” szorosabb volt a kapocs; ez a mostani még friss. Hagyni kell időt nekünk is az egymásra találásra. – Mi történhetett akkor? – harapok újabbat a szendvicsbe. – Azon kívül, hogy haragszik – teszem hozzá alig érthetően, mert éppen rágás előtt állok szendvicsfronton. El sem tudom képzelni, hogy mi lehet a probléma, és eléggé intim kérdés lenne az, hogy én is átnézzem-e. Elsősorban azért, mert nem akarom megsérteni a lányt azzal, hogy nem ért a motorhoz – azt nem is tudva, hogy édesapja is részt vett benne –, illetve nem szép más járgányával kapcsolatban okoskodni. Én sem lennék elragadtatva, ha fordítva lenne.
Még lehet szerencsés – engedek felé egy lágy mosolyt. Minden rendben lesz. Attól, hogy még valami nehezen indul, lehet pozitív a végkimenetel. – Nos… fújjunk egyet, aztán megnézzük ezt a bestiát – javaslom, és indulok vissza a pad felé. Ha nem követ néhány lépés után sem, visszafordulok, hogy intsek fejemmel. – Gyere, baró a kilátás innen…
Hegedüsh Marcell
Bogolyfalvi lakos


Tesco-Gazdaságos Johnny Depp || the Son of Anarchy
RPG hsz: 337
Összes hsz: 378
Írta: 2024. január 31. 18:05 Ugrás a poszthoz

Vajda Eszter
¤ Budapest külvárosa ¤ GIF ¤
¤ m u s i c ¤

Kicsit posh nekem ez az összejövetel. Az egyik megrendelőm hívott meg, mielőtt még elmennék Angliába, hogy a magyar társasággal is megismerkedjek. Nem tudtam, hogy mi is lesz ez pontosan. Szalánczy úr is csak annyit mondott, hogy; öltözzön kényelmesen, Marcell. Én pedig így tettem. Felkaptam egy fekete inget – a biztonság kedvéért –, amihez természetesen egy szintén fekete farmernadrág párosult, és a bőrdzsekimet is magamra kaptam. Egy brutálisan száraz franciapezsgőt szorongatok vékony, hosszúkás ujjaim között, arcomon pedig megjátszott mosoly ül, miközben az idősebb hölgy beszámolóját hallgatom.
És aztán elvitte a fél vagyonomat… most mondja meg, Marcell… egy hölgy odaadja a szívét egy fiúnak, aztán ő csak rálép… majd le egy fiatalabb nővel – mély levegőt veszek, miközben próbálom fenn tartani annak a látszatát, hogy érdekel, amiről beszél. Közben persze az megy a fejemben, hogy nem is értem, hogy mit várt… nem kellene hatvanévesen huszonéves fuckboy-okat venni maga mellé, és akkor talán nem lenne annyira szegény, mint a dán királyi család. Mindjárt meg is sajnálom. Bakancsos lábam idegesen dobol a padlón, s tekintetem a táncoló tömegre emelem. Nagyon vegyes a korosztály. Szalánczy mindenféle ismerőse, befektetője és talpnyalója itt lehet. Illetve, a nagyon befolyásos emberei is. Kellemetlenül érzem itt magam, és ez a pezsgő is szörnyű. Egyszerű ember vagyok. Legyen egy hideg söröm, ami mellé egy whiskyt el tudok szürcsölgetni, és ennyi. Már akkor, amikor iszom. Mert ugye ez sem jellemző egy ideje. Amióta Elektrával elváltak az útjaink mint egy pár; sokat vagyok Imolával, ami azt jelenti, hogy egyáltalán nem veszek magamhoz alkoholt. Elvégre vigyáznom kell rá. Nem lenne a legfelelősségteljesebb lépés. Azonban most magam vagyok, és már tééééényleg nagyon unom ezt a sznob bulit. Az idős nő pedig csak mondja és mondja. Amikor már elérem a határaimat, gyorsan felé fordítom ismét arcomat, és egy színpadiasan bájos mosollyal exkuzálom magam, amire ő szomorkásan, de egy görbével az arcán biccent. A pulthoz sétálok. Az egész termet bejárja a kétségbeesett urizálás illata, amitől szinte felfordul a gyomrom.
Egy whiskyt kérek, jég nélkül – adom le a rendelést a középkorú férfinak a pultban, mire ő is bólint, majd kiadja egy rongyba öltözött házimanónak a feladatot. Jó nagy a kontraszt. Figyelem, ahogyan az aprócska, törékeny lény tesz-vesz, és rá kell jönnöm, hogy valahogy én is így érzem itt magam; egy kívülállónak, aki valószínűleg hamarosan fogja a kabátját, és lelép innen, mert ebben a buliban és bennem semmi közös nincsen az ég egy adta világon. De… legalább a zene nem klasszikus.
Utoljára módosította:Hegedüsh Marcell, 2024. január 31. 18:56
Bagolykőtől távol - Hegedüsh Marcell összes RPG hozzászólása (20 darab)

Oldalak: [1] Fel