Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Zsupszkulccsal utazni olyan volt, mintha valaki egy olyan testrészednél fogva rángatott volna, ami nem való rángatásra. Sőt, nem is gondolnád, hogy meg lehet fogni, és azáltal ráncigálva lenni. És nem volt valami jó érzés, de legalább hozzá lehetett szokni, illetve egy idő után a szélre és a sebességre koncentrálni inkább, ami szédítő volt, az első pár esetben még szó szerint, később akár élvezhető módon is.
Az esernyő épp oda vitte kis csoportunkat, ahova kellett, és még csak ki se kellett nyitnunk, mint Mary Poppinsnak. Amikor idő volt, jeleztem a diákságnak, hogy engedjék el a zsupszkulcsot, és aztán ki-ki, ahogy tudott, földet is ért. Bár nem tűnhettek el útközben, azért egy biztonsági gyors létszámellenőrzést végeztem fejben. Mindenki megvolt.
Egy domboldalon álltunk, a távolban egy település fényei látszottak. Itt még sötét volt (elvégre korábban volt, mint ahonnan elindultunk), így a domb tetején álló régi, kissé roskatagnak tűnő épület már látványra is kísértetiesnek hatott, ahogy tornya a sötétbe veszett, de a vöröses hajnali fény már ott derengett törött ablakain.
- Íme, a Velasquez ház - mutattam felfelé fordított tenyérrel az épület felé.
Végignéztem az utazás okozta sokkon túlesett diákságon, és úgy döntöttem, a legjobb lesz, ha nem támadom le őket azonnal a feladatokkal.
- Ha mindenki egyben van, együtt felcaplatunk a dombon, és a háztól nem messze álló kisebb, régen szolgálóknak fenntartott épületben fogunk berendezkedni.
Kicsit tárgyilagos beszámolóm alatt végigsétáltam köztük, akinek kellett, adtam vizet, cukorkát, csokim is volt dugiba. És ha mind készen állt, előre mentem, mutatni az utat, miközben belekóstoltam az italba, amit Kimi hozott.
A kis házikó, ahol majd az éjszakát is töltjük, ellentétben a nagy házzal, ami miatt valóban jöttünk, szépen karban volt tartva, látszott, hogy van állandó lakója, aki mellesleg nagyon kedves volt, hogy átadta nekünk mára. Egy közös helysigéből - melyben asztal és székek voltak, tehát az étkező szerepét is betöltötte -, nyílt három szoba, ahol ágyak, matracok vártak ránk, illetve egy konyha és fürdő, mellékhelyiség. Kicsit szűkös volt ennyi embernek, de nem is azért utaztunk idáig, hogy itt töltsük az időnket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Mialatt a diákság elrendezte ügyes-bajos dolgait, és ki-ki hova kipakolt, az egyik ágyra én is lerakodtam a holmimat, ügyelve rá, hogy lehetőleg ne legyek feszélyezően közel senkihez se, elvégre ugye csak a tanár voltam, a felnőtt, aki "úgyse érti". Hiába emlékeztettem magam, hogy alig pár évvel vagyok csak idősebb náluk, valahogy így éreztem helyesnek.
Élelmiszerekről gondoskodott a tulaj, nem volt más tennivaló, mint megfőzni azt ebédre. Kimit el is rángattam segítségül, de szívesen vettem, ha bárki más beszállt, bár túl sok tennivalót nem hagytam, elvégre egy-két kés pálcám intésére már javában aprított magától is.
Közben egy másik intésemre a varázsvesszővel kirajzolódott a levegőbe pár szó, és a végén lévő írásjelnek hála kérdéssé is formálódtak:

Mivel természetesen tudtam, hogy nem minden jelenlévő tanulja a tárgyamat, így nem is feltétlen tudja a választ, amint elkaptam egy-két pillantást, megköszörültem a torkom.
- Időnként váratlanul fogok ezt-azt kérdezni, és akinek van ötlete, nyugodtan jöjjön bármikor oda hozzám, és válaszoljon. De akár írásban is megteheti, ha úgy szívesebben tenné. Ó! És tippelni is ér, ha esetleg valaki nem tanult róla még egy mukkot sem. Rossz válasz nincs!
Adtam egy kis gondolkodnivalót, közben készült az ebéd is, és amint az elfogyasztásán is túlvagyunk, felkerekedünk és megnézzük magunknak azt az öreg házat a szomszédban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem arról van szó, hogy Vivien imádott inni. Nem is arról, hogy minden adandó alkalmat megragadott, hogy poharat ragadhasson. Még csak arról sem, hogy ne lett volna kedves mindenkivel. Mert ez mind-mind igaz volt, de most nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy szükség volt rá, és ezt egyből látta a felé tartó kolléganőjén. Az már csak külön pozitívum volt, hogy éppenséggel nem tervezte őt szomjan hagyni mialatt elugranak a nő budanekeresdi lakására elhozni onnan pár holmit.
Szó se róla, némileg ösztönzőleg hatott rá, hogy Zorka azzal kezdte, hogy innia kell, de enélkül is vele tartott volna. A kis lakás, amibe érkeztek, már olyan volt, melyről nem lehetett eldönteni, hogy épp beköltözik valaki, vagy el onnan. De ettől még nem volt lakhatatlan, arra pedig, hogy mielőtt visszaindulnak, megigyanak egy-két pohárkával, bőven megfelelő is.
Miután követte a másikat a lakásba, Vivi a már eddig is csak karján tartott kabátját ledobta egy üres székre, majd körülnézett.
- Nincs ebben semmi meglepő - rázta meg fejét mosolyogva. - Ha nekünk kéne most valahová beköltözni Olivérrel, nem lenne ennél több holmink.
Már tervezték egy ideje, külön állást is emiatt kellett vállalnia, de megérte, ha rövidesen saját kis házukban főzhetik le a reggeli kávét. Csak sajnos így sok időt töltöttek külön, és a sok munkától kicsit kezdett is besokallni Vivi. Ezért is volt szüksége egy kis ehhez hasonló kikapcsolódásra.
- Csak lehet, még poharat se találnánk.
Kíváncsian beljebb lépkedett, mert hát aki a küszöbén állt annak, hogy saját lakást vagy házat vegyen, előszeretettel méregette mások lakrészét, mintha csak ihletet nyerhetnének belőle, vagy esetleg elkönyvelhetnék magukban, hogy mit nézzenek meg saját leendő otthonukban, ami itt van, vagy épp nincs. Közben pedig hallgatta Zorka panasznak is beillő szavait az Edictumos szereplését illetően.
- Nem kell velük foglalkozni. Többnyire az ellentettje sem igaz annak, amit lehoznak, és ezt mindenki tudja - próbálta őt megnyugtatni. Bár róla semmilyen kompromittáló dolgot nem írtak még, legalábbis amiről tudott volna, így aztán nem is igazán tudhatta, milyen címlapra kerülni valami ostobasággal.
- És egyébként is. Itt ne hagyj, mert utánad megyek! - fenyegette meg vicceskedve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Hálásan rámosolygott kolléganőjére, de természetesen nem fogadhatta el ajánlatát. Átmeneti szállásként a kastélybeli szobáik is tökéletesen megfeleltek a célnak, mert lakást bérelni nem szerettek volna a nyüzsgő városban. Ha nem is Bogolyfalván, de valami más, kis településben készültek letelepedni, valami apró kis házba. Nem voltak nagy igényeik, de közéjük tartozott az önfenntartás megléte.
Zorka szavaira az asztal felé fordult, és csilingelő hangon felkacagott, mikor meglátta a csillámokkal tarkított poharakat.
- Istenkém! Mintha csak két zugivó lennénk, akik így csempésznek a szörp helyére bort maguknak - nevetett. Már csak az hiányzott, hogy közben valóban gyerekek ugráljanak körülöttük. De úgy aztán Vivi egész biztos úgy kapaszkodna végig abba a pohárba, mintha az élete múlna rajta.
Az asztalhoz lépett, de még nem ült le, úgy illett, hogy előbb hellyel kínálják, legalábbis Vivien így volt nevelve, de a kitöltött italt egyből, kérdés nélkül magához vette, és beleszagolt.
- Javaslom a furkászt - mondta, még mindig az orra alatt italával. - Nincs túl sok szőre, de vigyáz az ékszereidre, még azokra is, amik nem a tieid.
Megmosolyogtatta a történet a kerítőnővé avanzsált előkészítős diákról és az apukájáról, és meg is csóválta a fejét, amolyan vidám-hitetlenkedve.
- És nem mentél el vele randizni? Hát így hogy támogatod a szegény kislányban rejlő potenciált? - Persze csak cukkolta őt, mert nem gondolta, hogy rossz néven venné. Hiszen épp most mondta, hogy nincs kétségbeesve.
És Vivi nem is vonta kétségbe szavait, noha fogalma sem volt már róla, milyen az, ha nincs együtt valakivel. Olivérrel mintha összenőttek volna, már persze amennyire ennyi munka mellett lehetséges volt, de legalábbis biztosan tudta, hogy ott van neki. Akkor is, ha egész nap nem látja öt percet. Ez azért némileg nehéz volt.
- Megvagyunk, persze - bólintott a kérdésre. - Tanítunk ezerrel, dupla állásban, aztán este már csak keresztbe fekszünk egymáson, de majd beérik ez - nevetett, és már alig várta, hogy ott tartsanak.
- Na jó. Mit is iszunk? És mire koccintunk? - tért rá a lényeges kérdésekre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem igazán tetszett Viviennek az a negativitás, ami Zorkából előjött most. Azzal persze semmi gond nem volt, hogy nem akart egy diákja apjával randevúzni, sőt, ez inkább becsülendő volt, és fordított esetben, vagy ha szabad, neki se jutott volna eszébe ilyen meggondolatlanságot csinálni. De az, amit még hozzáfűzött, arról árulkodott, hogy nincs túl jó véleménnyel önmagáról.
Így aztán Mademoiselle Poulain kissé felvonta a szemöldökét.
- Áldja majd a hatalmas jószerencséjét az a férfi, aki melletted ébredhet minden reggel! Te csak ne becsüld alá magad!
Komolyan gondolta, és biztos is volt benne, hogy így lesz. Persze nem lehetett mindenki olyan mázlista, mint ő, hogy már diákévei alatt megtalálta azt, akivel meg akar öregedni, és ez az elhatározása még évekkel később, felnőtt fejjel is az egyik legbiztosabb pont volt életében, de nem hitte, hogy Zorka, aki intelligens és gyönyörű volt, macskás néni sorsra lenne csak érdemes.
- A csak úgy a legtökéletesebb alkalom - bólintott aztán Vivi, és ha nem is ez volt a teljes igazság, a legkevésbé sem gondolta kétségbe vonni, elvégre nem akart az útjában állni egy kis italozásnak azzal, hogy az indítékokat firtatja. Az alkohol majd úgyis megoldja a nyelvüket, ha arra van szükség.
- De ihatunk a nehézségekre, hogy túlvészeljük mindet. - Elvégre azokból mindig akadt, még akkor is, ha az ember lánya vagy fia kőgazdagnak született, és látszólag semmit se kellett sose csináljon az életében, mert mindent elétettek. Ez ugyan nem Vivi volt, de el tudta képzelni, hogy még az ilyen embereknek is fáj a feje néha valami miatt. Mondjuk, hogy melyik cipőjüket vegyék fel a hatszáz párból.
Közben kollégáját hallgatva Vivi körbenézett, mintha azt remélné, hogy kiszúrja az emlegetett lámpákat. Nem is értette, hogy tudnak eltűnni egy ekkora lakásban.
- Hansági csinált bútorokat neked? - kérdezte, hangjában némi irigységgel. El se tudta elképzelni, hogy új bútorokra is telne, ha már meglesz az áhított otthon Olivérrel.
A vacsorameghívást hálás mosollyal köszönte meg, és fel is emelte poharát koccintásra. Még mindig nem tudta, mi van benne, de rövidesen úgyis kiderül.
- Akkor hát.. à votre santé*!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Még épp a koccintáson sem voltak túl, nehézségekről meg problémákról meg jobb lett volna már kissé derültebb állapotban társalogni. Még túl józan volt hozzá, de aztán belegondolt, és úgy érezte, talán akkor se tudna mit mondani, ha már pityókás lenne.
- Nincs. - Megrázta a fejét, finom mosoly mellett, de aztán meg is ingatta kicsit. - Vagyis hát persze, mindig akad valami apró bosszúság. Ma például lemaradtam az ebédről, és le kellett mennem a konyhába, de ez igazán nem akkora dolog.
És igazság szerint jól is érezte magát a kis privát étkezésén, volt lehetősége csakis a saját gondolataival foglalkozni. Nem mintha magának való lett volna, épp ellenkezőleg, mostanra már egészen barátságos volt mindenkivel, levetkőzte fiatalkori távolságtartó énjét, de épp ezért sokkal többet törődött másokkal, mint önmagával. Egy kis me-time pedig nem ártott.
És igaza lehetett Zorkának, talán egy saját bútor, ami valóban csak neki készült, is jó lehetett. Ha valakinek például minden ismerőse az IKEA-ra esküdött, valószínű volt, hogy találkozik két egyforma tárggyal vagy bútorral előbb-utobb, de ha neki készül egy, abból nem lesz több a világon.
Kollégája határozott szavaira kicsit el is nevette magát, kezét szája elé emelve.
- Rendben-rendben, majd valahogy beleerőszakoljuk Olival a büdzsébe - ígérte. Voltak kedvesének is saját kis elképzelései jövőbeli otthonukat illetően, szóval belefért, hogy neki is legyen egy-kettő.
Erre ittak is, ha már a nehézségekre nem, és Vivi nagyon finomnak találta a bort. Nem volt szakértője a témának, hiába volt kedvelt nedű számára. Megitta szárazon, édesen, a rosét végképp nem vetette meg. De még a gyümölcsösebbekkel is szívesen barátkozott.
- Tökéletes választás volt - dícsérte meg Zorkát, és ismét kortyolt egyet. - Na és hogy néznek ki azok a lámpák? Vajon egy invito megtalálja őket, vagy annál drágábbak voltak?
Ha mondjuk olyan egyedi darabok, mint az emlegedett Hangsági bútorok, akkor könnyen lehet, hogy lopásgátló is van rajtuk.
- Bár jobban belegondolva.. nem biztos, hogy jót tenne nekik egy kis reptetés, igaz? - kérdezte, és már sejtette, hogy bizony itt mugli-módon kell majd szétnézniük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azt hitte, a kései ebédjével ő lehet a nap mártírja, de Zorka szavaira Vivien szemei kissé elkerekedtek.
- Te csak sütit ettél ma? Hát persze, akkor rendeljünk! - jelentette ki.
Ő mondjuk éppenséggel nem volt éhes most még, és lehet, hogy a másik nő sem érezte annak magát, de ha valaki csak annyit eszik, hogy ne ájuljon el, annak a gyomra már annyira össze lehet szűkülve, hogy észre sem veszi, hogy nincs benne semmi. Ami alapjáraton sem túl jó, hát még ha alkoholt iszik az illető.
Kotorászni kezdett mobiltelefonja után, miközben már a saját bútor kérdését vitatták meg, viszont egy ponton megakadt a mozdulatban, és egy pillanatig úgy nézett a nevetéstől rázkódó Zorkára, mintha nem tudná eldönteni, hogy komolyan vegye-e őt, avagy sem.
- Ne csináld, te is fizetésből élsz! Vagy csak hobbiból dolgozol? - nevette el magát most már ő is. - De komolyan, nem fogadhatom el.
Nem volt anyagilag támogató családja, egész gyermekkorát, és fiatal felnőtt korát is úgy élte le, hogy magának kellet gondoskodnia a legtöbb dologról, így nem volt hozzászokva, hogy bármit is csak úgy kap. Nem is igényelte.
Viszont a kis Olit és kis Vivit emlegetve nem tudott a mosoly lehervadni az arcáról.
- Ott pedig még nem tartunk, hogy a mini verzióinkat szabadítsuk a világra. Az még nagyon a jövő zenéje.
Persze szeretett volna gyerekeket. Legalábbis úgy érezte, szeretne. Máskor meg már kevésbé volt biztos a dologban. Erről még néhányszor komolyan el kell beszélgessenek majd Olivérrel. De nem mostanában.
Úgy tűnt, hamar beütött a bor, Zorka legalábbis folyamatosan nevetett, és Vivi hangulata is emelkedett volt. Együtt nevetett kollégájával, ahogy az mentegezőzni kezdett a lámpák okán.
- Az se zavarna, ha valóban csak kínodban tanítanál, mert már annyira unod a pénzszórást - kuncogott. Egyáltalán nem ítélt meg negatívan senkit sem az alapján, hogy mennyire volt vagyonos, vagy sem. A pénz meg tudta rontani a lelket persze, de nem feltétlenül tette, és ugyanúgy lehetett borzalmas ember az, akinek egy vasa sem volt.
Elvetették végül a lámpák reptetésének ötletét, és Zorka látszólag azt is kezdte kétségbe vonni, hogy egyáltalán itt vannak. Még jó, hogy ők meg igen, érdemes volt idejönniük. De Vivi ezen is csak koncugott.
- Nem baj. Találjuk ki, mit eszünk, aztán teli hassal és még két újabb pohár mellett kitaláljuk, hogyan tovább. - Kezében már ott volt a telefon, és épp a Hoppincér alkalmazást nyitotta meg. A legváltozatosabb varázslók által látogatott helyekről szállítottak ki hopp-hálózaton, vagy hoppanálásos módszerrel. Persze az ötlet alapja a mugliktól származott, ahogy az is, hogy mobiltelefonon működött.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem tudta, hogyan ellenkezhetne még, de úgy tűnt, Zorka hajthatatlan jelenleg a kérdésben, hiába kezdte azzal mondatát, hogy Vivit meglepné, mi mindent csinál, hogy legyen pénze. Mert hát ha így van, akkor aztán végképp nem kellene ajándékokra szórja olyanok részére, akiket alig pár hónapja ismert. De nem akart vitázni, így egyelőre ráhagyta a dolgot, és csak mosolyogva bólogatott szavaira, meg jókat derült megjátszott sértettségén, amiért Vivi azt feltételezte, hogy már unja költeni a pénzét.
A baba kérdésre viszont már a hálától szélesedett mosolya, örült, hogy ha ők maguk Olivérrel még nem is, más már látja maga előtt jövendőbeli családjukat.
- Amint megteremtettük az alapokat, jöhet az a támogatás - kuncogott, és újból pohara aljára kukkantott, míg ki nem ürült, de ekkor kollégája készséggel újratöltötte poharát. - Köszi!
Valóban nem ütött annyira az ital, ha ettek is mellé, de eddig a pontig nem is gondolta, hogy Zorka célja a részegedés lenne. Fel is vonta kissé szemöldökét, de arcán a mosoly nem vesztett erejéből.
- Drága kollegina, csak nem le akar itatni? - kérdezte huncut mód, de egy pillanatig sem tartva távol ajkaitól az üveget.
A téma aztán látszólag komoly vizekre eveződött, legalábbis a felvezetés azt sejtette, de aztán Vivien is elnevette magát. Ő is rögtön kapott egy osztályt, noha pályakezdő volt. De egész más fényben látta a dolgot Zorka helyzetét tekintve.
- Vagy elmentek neki, vagy nagyon kétségbe lehet esve. Elég kevesen vagyunk, helyettesítésre is, meg felügyeletre is be kell időnként ugranom, pedig nekem ott van a tanodai tanítás is.
Időnként igen komoly kihívást jelentett mindent összeegyeztetni, és még magánéletre is hagyni időt. Gyakorta annyira volt komoly, hogy össze se jött, és már csak a rég ágyban fekvő Oli mellé tudott beesni.
- Szóval Karola nem boldog, úgy érzed? - kuncogott.
Félretette a telefont, miután sikerült leadnia a rendelést. Nem nagyon variált, rendelt valami menüt, amiben volt köret, és savanyúság is. Italt nem rendelt, azzal jól álltak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Rápillantottam kedvesemre, mikor megéreztem a finom szorítást. Mosolyom kiszélesedett, és ki is villantak fogaim, tekintetem pedig egy pillanatra az égre emelkedett. Azt hiszem, igen büszke lehetek rá, amiért a csillagokhoz képest oly közeli dolgot ilyen ügyesen megfigyelt a Drága.
- Azt hiszem, nem - mondtam, és még egy pillanatig figyeltem arca vonásait, mielőtt pillantásom a csendben sorakozó kis házikók közt kezdtem járatni. - Bár kétesélyes a dolog. Aki ilyen távol van a nyüzsgéstől, az vagy borzasztóan kedves lesz, ha végre láthat valakit magán kívül a tükörben, vagy eleve azért van itt, mert a háta közepére se kíván senkit.
Szóval az a kevés szomszédok, akik mégis társaságunk lennének az itt töltött mindennapjaink során vagy oltári édesek lesznek és akkor tényleg nem lesz gond velük, vagy majd nézhetünk mindig a hátunk mögé, nem-e akar egy lapáttal agyonütni. Sajnálom, aki napi szinten szellemekkel diskurál, hall ezt-azt.
De egyelőre, ahogy sétáltunk a célunk felé, végtelen nyugalom szállt meg, és nem a túlvilági fajta, amikor már úgysincs min izgulni, mert halottabbak nem leszünk, hanem az a jóleső féle, ami azt súgja, jó helyen vagyunk. Tetszett a környék, és már csak azt reméltem, a ház is tetszeni fog.
- Arra se felejtsünk el majd rákérdezni, hogy milyen boltok vannak erre, és persze iskolák, illetve a hivatal rajta van-e a hopp hálózaton.
Persze nem miattunk, ahogy az iskola sem azért érdekelt, mert állást terveztem váltani. Kiszaladt a számon, mert később fontos lehet, de igazából nem mostanában került szóba köztünk ez a téma. Azt hiszem, Zorka elültette a bogarat a fülemben..