Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Teljesen átlagos napnak indult. Talán számíthattam volna valami meglepőre, mert túlságosan is normális volt, de nem számítottam, hanem naivan elhittem, hogy ennek így kell lennie. Amikor kopogtak, kicsavart testtel és orrom alatt morogva szuggeráltam az ajtót a kanapéról, hogy biztos csak képzelődöm, de nem így volt, ami meglepő. Feltápászkodtam, kitártam az ajtót a legcsövesebb szerelésben, amit ember el tud képzelni, és a pasi a kezembe nyomott egy istenes fekete tulipán csokrot. Felette kukkantottam ki kérdő tekintettel, hogy ez mégis mi, de a futár addigra sehol nem volt. Fekete tulipán. Nem köztudott, de a kedvenc virágom, évek óta szeretnék szerezni belőle gumókat is, erre a konyhaasztalon szemez velem franc sem tudja hány szál. Alsó ajkamat rágcsálva méregettem a csokrot, amikor feltűnt a kis üzenet. Rövid volt, lényegre törő, mégsem tudtam meg semmit azon kívül, hogy a Valentinom küldte. Akit elnyelt a föld február óta. Komolyan van pofája ennyi idő elteltével felbukkanni? Perceket toporogtam a csokor előtt dúlva és fúlva, kezemben a levéllel, és nem akartam elhinni. Nem is hittem igazából, egészen addig, amíg egyik reggel eljött a naaaagy nap.
Teó már a hetedik szettre húzta a száját, és még ő sem akarta elhinni, hogy ennyi idő elteltével bukkan fel a Valentinom, akinek az instrukció igen egyértelműek voltak. - Elmondanám neked, hogy ezzel rohadtul nem segítesz ám! Mit szólsz ehhez? - magam elé tartottam az egyszerű vörös ruhát, és komolyan majdnem könnybe lábadt a szemem, amikor bátyám rábólintott. Sietve kaptam fel magamra, igazgattam meg a tükörben, majd álltam neki a sminknek. Egy egyszerű tusvonal, szempillaspirál és egy bordó rúzs mindig a legjobb kombináció, még a pizzériába is. Csak nem megyek egy randira csövesként. Bár ki tudja... lehet a mamuszom kényelmesebb választás lenne, mint a fekete magassarkú. Hajamba lágy hullámokat csináltam, utolsó simítások, majd letéve a telefont nézegettem magam a tükörben még egy ideig, hogy rájöjjek, ez a szett sem az igazi, azonban amikor az órára néztem összesen 5 percem maradt, hogy a helyszínre érjek. A konyhába rohanva szinte letéptem az egyik székről a blézeremet, majd rohantam ki az ajtón. Végszóra érek a térre, kissé a szélén megállva szuggerálom a tömeget, táskámat magam előtt szorongatva. Igyekszem visszafogni magam, hogy az izgalom hatására ne harapjak alsó ajkamra, mert akkor vége a tökéletes rúzsnak, de olyan nehéz... Barnáim akadnak meg egy ismerős alakon, könnyed léptekkel, hajamat vállam felett dobom hátra és kezdek el óvatosan integetni.
- Arion! - csillannak fel szemeim vidáman, mert én nyertem. A Valentinom felbukkant, és Arionnak nem volt igaza. Ahogy közelebb érek pillantom meg a fekete tulipánt kezében, lassítok lépteimen, kezem esik vissza mellém, ahogy arcát fürkészem. Fekete tulipán. Éppen abban az időben, amit a levél is írt. Kiöltözött. - Ó, ne. Ugye nem azt akarod mondani, hogy... neeeeem! Az nem lehet! - ajkaim nyílnak el egymástól, közvetlen előtte torpanok meg. Könyörgő tekintettel pillogok fel rá, hogy mondja azt ez egy vicc, és ő másra vár. Hogy nem ő az én Valentinom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Rohadtul nem akarom elhinni azt, ami most történik. Nem csak azért, mert Arion, hanem mert tényleg van arca arra, hogy ennyi hónap után feltűnjön, mint a Valentinom és villogjon itt nekem azzal a rohadt kártyával, meg fekete tulipán csokrokat küldjön a randi előtt, mintha ennél természetesebb dolog nem is lenne. Egyáltalán honnan tudja, hogy a fekete tulipán a kedvencem? Ez azért annyira nem volt lényegi információ kettőnk között a beszélgetéseink alkalmával, nem is emlékszem, hogy említettem neki, de... baszki! Nem ez a lényeg! Arion áll előttem, mint a Valentinom és ki is jelenti, én meg érzem, ahogy a pumpa megy fel az agyamban, lassan de biztosan, főleg, amikor megemlíti a kifogásokat, mert a Mr. Elfoglaltnak, csak most volt erre ideje, ami rendben van, még el is tudnám fogadni, de agyam folyamatosan pörög. És bármilyen meglepő, annyira nem vagyok ostoba, mint azt sokan hiszik rólam, így a képkockák elég hamar a helyükre kerülnek. Elveszem a felém nyújtott tulipánt és a kártyát, de nem pillantok Arionra, csak a kezemben tartott tárgyat szuggerálom, míg a virágot másik kezembe veszem. Ujjaim között forgatom azt, és ahogy visszapörgetem az eddig történt eseményeket, egyre nagyobb bizonyosságot nyer, ami csak fel-felbukkant bennem. De ez már nem csak valami felvetés, ez valóban így van, és az agyam még jobban kezd elborulni, ahogy az utolsó részlet is a helyére kerül.
- Az első találkozásunk... - barnáimat emelem a kártyáról Arionra, valami megmagyarázhatatlan tűz lobban fel bennük. - Az első találkozásunkkor te már tudtad, hogy itt vagyok, mégis játszottad a hülyét! Eljátszottad, hogy véletlen találkoztunk és fel sem ismertél! Most meg van pofád idehívni engem és benyögni, hogy te vagy a Valentinom, akire hónapokat vártam?! - hangom a végére válik kissé fojtottá, de nem szégyellem kiengedni a hangom, azonban még így sem olyan erős, mint amit alapvetően kiváltana belőlem ez most. - Közöltem veled az elején, hogy nem leszek a játékszered - csalódottság csillan barnáimban, ahogy Arion kezébe nyomom a rózsát és a kártyát is. Nem tudom mit hisz, nem tudom mit akar, de ez most nem egy olyan helyzet, amit tudni szeretnék kezelni. Hónapok teltek el, és bármennyire is tudom milyen, mert volt alkalmam megtapasztalni nem egyszer, az, hogy ennyi hónapon keresztül, sőt, még az első találkozásunkkor is úgy csinált, mintha... ez már valami másik szint. Nem szeretnék részt venni a játékaiban, nem szeretnék a játéka lenni, aki rögtön ugrik, ha szól neki. Nagyot szusszanok, barnáimat szakítom el róla és pillantok el egy másik irányba, amíg lenyugszom, mert minden érmének két oldala van, és ezt nem hagyhatom figyelmen kívül. Elfelejthette volna, hogy ő nyert, elfelejthette volna a kártyát, és ezzel együtt a randit is. De nem tette. Hónapokkal később ugyan, de felbukkant és meg kell hagynom, hogy megadta a módját. Lehunyom tekintetemet, végül visszapillantok rá, elkapom kékjeit.
- Induljunk. Nem szeretném, ha miattam késnénk el - komoly arccal és tekintettel forgatom meg ujjaim között a tulipánt, amit visszavettem tőle, végül halvány mosollyal tűröm hátra fülem mögé hajamat és fűzöm be tincseim közé a virágot. - Köszönöm a csokrot - választ sem várva indulok el lassú, hosszú lépésekkel a pizzázó felé, mert csak nem illik elhagyni a randipartneremet, bármennyire is azt kellene tennem. Felbukkant, nem felejtett el, hiába telt el ennyi idő. Itt van. És ezt értékelnem kell, még akkor is, ha a szívem ugrik ki mindjárt a helyéről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Úgy érzem magam, mint egy átvert kislány. És ezzel igazából nem tudtam volna vitatkozni, mondjuk 8 évvel ezelőtt. Tökre meg is állta a helyét akkor, amikor gyerekek voltunk és Arion szervesebben az életem része volt, ahogy a játékaink sem voltak olyan komolyan véve, mint akár akkor, amikor először felbukkant az új életemben. Kölyök voltam én is, és ő is, a szájalások egymással inkább történtek dacból, mintsem komolyságból, hiszen egyikünk sem volt az, azt sem tudtuk, hogy kell annak lenni. Szóval gyerekek voltunk, és amikor elhívott magával az első – és utolsó – randinkra, nagyon félve mondtam igent. Jogos a kérdés, hogy egyáltalán miért volt igenleges a válasz, ami amúgy nagyon egyszerű; mert kíváncsi voltam. Valahogy ugyanúgy viselkedett velem mindig, mint másokkal, mégis másképp, és ezt nem tudom megmagyarázni. Ugyanúgy kaptam az alpári poénokat, a nem éppen burkolt és diszkrét célzásokat, mint a többi lány, de valahogy soha nem jutott el odáig, hogy be is vágja magát annyira, hogy sikerüljön bejutnia oda, ahova akart. Vagy nem akart, ez már részletkérdés igazából, és már nem is releváns, azonban ha akarnám sem tudnám elfelejteni azt az estét. Tényleg olyan csodálatos volt, mint ahogy az első alkalommal visszaadta az illúzióval, ha nem csodálatosabb, mert akkor valahogy tudtam Arionra úgy tekinteni, mint emberre, és nem egy kanos pöcsre. Az az este volt az a pont az életemben, amikor elhittem, hogyha ebből több is lenne, akkor nem bánnám meg, de rá pár napra Arion eltűnt. Szó nélkül, se puszi, se pá eltűnt és senki nem tudott semmit. Nem lehetett elérni, egyszerűen felszívódott, és olyan mérges voltam rá, mint még soha senkire. Akkor kívántam azt, hogy soha többet az életben ne találkozzak vele, mert nem érdemli meg, míg én igenis megérdemlem a nyugodt életet nélküle. Tartott, ameddig tartott, mert most megint egymás előtt állunk. És randizni készülünk, pedig én nem szeretnék erre randiként tekinteni. Nem érdemli meg, még akkor sem, ha az, ami történt, évekkel ezelőtt volt, mert még egyszer nem hagyom, hogy olyat tegyen vagy mondjon, amitől elhiszem azt, hogy én valóban más vagyok. Mert nem vagyok.
Csalódottságtól csillogó barnáimmal figyelem, ahogy beszélni kezd. Arcomra semmi nem ül ki, semlegesen hallgatom végig, hogy ő mennyire véletlen licitált rám. Elhiszem neki, mégis eléggé szkeptikusan állok ehhez az egészhez, és baszki, rohadtul nem róható fel nekem! Sőt, ha nem csatos cipő lenne rajtam, simán megcsapkodtam volna vele, még utána is hajítom, ha nagyon szükséges, de nem tettem, úgyhogy nagyon ügyes vagyok. Meg felnőtt nő, aki az Eridont vezeti, de ne menjünk bele mélyebben. És tényleg ő a Valentinom. A kártya, a tulipán, az, hogy kiöltözött, hogy itt van az időpontban, amit nekem írt le a kártyára. Merlinre, tényleg ő az. Akaratlan harapok alsó ajkamra, amikor közli, hogy hiába tűnik játéknak, egyáltalán nem az. Valóban így lenne? És higgyem is el neki, hogy valamiért rohadtul játéknak tűnik, amit annyira, de annyira szeret űzni mindenkivel, de ez most véletlenül sem az? Elég vékony jégen táncolok, mégis beljebb megyek, hogy elindulhassak a helyszín felé, immár a hajamba tűzött tulipánnal. Meg kell értenem. Nem felejtett el, hanem itt van, és be szeretné tartani azt, amire a licitet tette. Rendben, csináljuk. Vagyis…
– Óóó, oké – fordulok vissza felé kis pírral arcomon, majd a felém nyújtott karra pillantok. Nagyot szusszanva karolok belé, hogy elindulhassunk a bárhova is. – Csak abban reménykedem, hogy a kiválasztott helyhez nem öltöztem alul vagy túl. Most ezen fogok izgulni, amíg ki nem derül, hogy hova viszel – elhúzom számat, de ajkam szegletében bujkál a mosoly, ahogy felpillantok Arionra. Könnyedén lépkedek mellette, majd a hopponálási ponthoz érve, kissé közelebb araszolva hozzá és pontosan követve az utasításait érkezünk meg Pestre. Legalább az már biztos, hogy az országot nem hagytuk el, ami plusz pont. Ha esetleg balul sülne el a mai este, mit tudom én, Bécsből például, sokkal nehezebb lenne a hazajutás.
– Most márt tényleg elmondhatnád hova megyünk, mert kezdek nagyon izgulni – felszegett állal, egyenes háttal, éppen megfelelő hosszúakat lépkedve mellette közlöm a tényt. Hangom bársonyosan cseng, mint egy felnőtt nőnek, pedig szívem ugrik ki a helyéről lassan, mert elképzelésem sincs hova tartunk, de kitartóan, karjába karolva követem őt, és a bennem tomboló tinilányt igyekszem elnyomni. Szerintem elég jól megy eddig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Bármennyire is azt tartanám a legjobb és legkönnyebb megoldásnak, ha jól megcsapkodnám, majd ott hagynám, hogy menjen el magával enni, nem vagyok rá képes. Azt érdemelné, de három szempontom is van, ami miatt nem tudom megtenni. Először is az egyik legfontosabb, hogy bár valóban hónapokat vártam rá itt van, másodszor, hogyha már ennyire összeszedtem magam és igenis kitettem magamért, ráadásul nem is késtem, nem hagyhatom kárba veszni. A harmadik, és a legfontosabb mind közül; éhes vagyok. Merlinre, tényleg az vagyok és nem foszthatom meg magam egy jó evéstől. Soha nem is tettem, és nem most akarok neki állni, bár kár lenne tagadnom, hogy valóban kitettem magamért ruhaválasztás szempontjából is, plusz szerintem tök jól nézek ki ma, úgyhogy hadd mutogassam végig Pest utcáin, ahogy azt kell. Ne felejtsek el majd küldeni képet Beliánnak, hogy megerősíthessen abban mennyire jól nézek ki, és ne nézz így rám, mert te is ezt tennéd, és tudom, hogy jól esne a lelkednek a pozitív visszajelzés. Nem feltétlen Beliántól, de a lényeg szerintem így is meg van és tökre érthető is.
Valóban nem túloz, tényleg hamarosan kiderül, hogy az öltözékem megfelel-e majd a helynek, de én akkor is képes vagyok ezen izgulni, amíg oda nem fogunk érni. Nőből vagyok, és ezek nagyon fontos szempontok, mert a levél, amit írt, annyira nem tért ki arra, hogy mégis hogyan öltözzek, mert például a pizzériába, ha Belián dolgozik, akkor simán átbattyogok a mamuszomban és teljesen csövesbánatban, mert ő Belián. Valószínűleg fog látni rosszabbul is, ha egyszer eljutunk odáig, hogy sikerüljön elrángatnom vásárolni magammal, mert valamelyik nap megint a lakótársa pólójában billegett be az üvegházba. Komolyan kikészít ezzel, bár azért vicces. Barnáimat emelem fel Arionra, amikor elhagyja ajkait a falatozó szó és halkan kuncogok fel. Rendben, tehát étterembe megyünk, amihez éppenséggel a ruha lehet, hogy kicsit kihívó vagy éppen tényleg alul öltözött, de ezen már aligha változtathatnék, maximum úgy, ha gyorsan beugrok valahova venni valami göncöt. Amiből mindenki tudja, hogy nem lenne a végére vacsora, szóval csak elmondok magamban egy imát, hogy jó legyek így. Először Arion arcára pillantok ismét, majd az irányba, amerre mutat. Ajkaim elnyílnak egymástól, ahogy meglátom az éttermet, lépteim automatikusan lassulnak le kicsit, de végül összeszedem magam és ismét mellette lépkedek, mintha mi sem történt volna. Tekintetem csillan fel, ahogy egyre közelebb érünk és nem győzöm mindenfelé kapkodni barnáimat, hogy mindent magamba szívjak. Baszki, utoljára anyámmal voltam hasonló étteremben, Kolumbiában.
Zavartan húzom lejjebb magamon a blézert szabad kezemmel, valahogy furcsa érzés kerít hatalmába az egész randival – ami nem is randi igazából – kapcsolatban. Nem kellene itt lennem, mert olyan életidegen a helyzet azokhoz képest, amiket átéltünk már együtt, hogy valahogy nem tudom kezelni. Innen már aligha lehetne betolni egy hátraarcot, szóval Arion karjába kapaszkodom kissé erősebben és felszegett állal követem az étterembe, ahol rögtön eligazítanak minket és a teraszra vezetnek, hogy elfoglalhassuk az asztalunkat. Zavartan toporgok pár perc erejéig az asztal mellett, végül nem bírom tovább és csillogó pillantásomat emelem – mély sóhaj – a Valentinomra.
– Erre megérte várni Arion – mosolyodom el óvatosan felé. – Nagyon szépen köszönöm, igazán kitettél magadért és ne haragudj, amiért az elején kicsit… kiakadtam – azért annyira nem kell komolyan venni azt a kiakadást, mert ha nem emberek között lettünk volna, valószínűleg tényleg megcsapkodom, így még visszafogott is voltam. Blézeremet gombolom ki, táskámat a székre teszem, majd könnyed mozdulattal veszem le magamról. Hajamat dobom át vállamon, nagyon figyelve arra, hogy a tulipán véletlenül se essen ki belőle, majd óvatos mosollyal ajkaimon teszem a széktámlájára. Esélytelen, hogy fellógassam, mert meggyűrődik, szóval be kell érnem ennyivel. Előre esett tincset tűrök fülem mögé, végül teljes valómba felegyenesedem és Arionra pillantok.
– Kicsit jobban belegondoltam, és egyébként tökre megérdemeltél volna egy nagyobb kiakadást is – szemtelen mosolyt villantok felé, majd helyet foglalok. Akkor kezdhetjük a randit a Valentinommal. Készen állok. Gondolom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

A kérdésre minimálisan ugyan, de azért megráng a szemöldököm. Mi az, hogy meddig? Nyilvánvalóan nem fogom bevallani, hogy sokkal többet készültem erre a randira, mint az indokolt lett volna, mert azt hittem, hogy egy idegennél kell bevágódnom, így érthető, amiért odatettem magam. Rendben, bevallom, hogy ez most eléggé úgy hangzott, hogyha tudom, hogy Arion a Valentinom, akkor nem teszem magam oda ennyire, de… igazából így van. Mármint ő Arion, látott már mindenhogy, bár talán ennyire nőiesnek még sosem, mégis úgy érzem, hogy előtte és neki nem kell úgy odatennem magam, mint másoknak, hiszen elég sok mindenben részt vettünk már együtt, és ha nem is éltünk át hiper fontos dolgokat egymással, akkor is az életem része volt nagyon sokáig, így nem hiszem, hogy tudok neki újat mutatni. Bezzeg ő tud, ahogy az étterem felé lépkedünk, és automatikusan lassulok le, mikor meglátom, mert egyszerűen nem akarom elhinni, szavakba is öntöm a meglepettségemet, és csak reménykedem abban, hogy az egója most kimarad ebből, és nem kell ezt hallgatom egész este, hiszen Weiss Arion a tökéletesek tökéletese ismét beletrafált abba, hogy hogyan nyerje el egy nő tetszését. Meglepő lehetne ez a tény, csak nem az. Ennek még egy olyan megedzett nő is – főleg Arionnal szemben –, mint én, sem tudna ellenállni, és sajnos el kell ismernem, hogy valóban beletrafált. Mosolygok, csillogó tekintettel pillantgatok ide-oda, amíg az asztalunkhoz vezetnek minket, az izgalom járja át minden porcikámat. Ami nem jó. Egyáltalán nem. Nem kellene izgatottnak lennem, ez egy egyszerű vacsora egy régi ismerőssel, nem egy randi. De mégis minden sejtemet az izgalom járja át, és amennyire nem akartam elhinni, hogy végig ő volt az, most annál jobban kezdek neki örülni, és csak hagyni akarom, hogy az este vigyen oda, amerre akar. Lehet még a végén jól is fog elsülni az egész, és a legvidámabban fogom elcsevegni Beliánnak a telefonba, hogy mi történt a randin. Ami nem randi. Csak egy vacsora. Egy a biztos, hogy a gondolataim az izgalom hatására valószínűleg, de megint csaponganak ide-oda, nem is akarom őket megállítani, csak akkor szakadok ki belőlük, amikor meghallom Arion hangját, aki tutira mondom nektek, hogy nekem beszél. Gyermekien csillogó barnáimat emelem fel rá, szélesen elmosolyodom, de még mindig annyira a hely hatása alatt vagyok, hogy érdemleges választ aztán hiába vár tőlem. Mindössze annyi telik tőlem, hogy blézeremet levegyem, és amikor ismét meghallom a férfi hangját, arcomra pír kerül. Elnyílnak ajkaim egymástól, ahogy felpillantok rá, miközben ő kihúzza a széket nekem, de nem bírok megmozdulni, csak figyelem az arcát, és hallgatom a szavait. Pár másodpercre veszek el csupán az engem figyelő kékekben, de ez a pár másodperc hosszú éveknek tűnik, az idő is mintha lelassult volna, mikor végre összeszedem magam annyira, hogy elszakítsam róla barnáimat. Aprót köhintek, majd mozdulok, hogy leüljek végül, ám ő kézen csókol, kihúzza a széket, és kell egy kis buffering idő, amíg fel is fogom, hogy mi történt, majd végre helyet foglalok. Ez az este egyre különösebb, én pedig egyre jobban izgulok valamiért. Végül megemberelem magam, fejemet emelem fel, hogy elkapjam pillantását, amikor ő is leül.
– Köszönöm a bókot, jól esik – mosolyodom el halványan. – Adtál okot legalább arra, hogy felhúzzam ezt a ruhát – alsó ajkamat harapom be, amikor eljut a tudatomig, hogy mit is mondtam, mert ismét előbb járt a szám, mintsem átgondoltam volna a mondandómat. Ez most teljesen úgy jön le, mintha csak miatta vettem volna elő, ami végül is így van, de én meg nem tudtam, hogy ő a Valentinom, szóval nem értheti félre, nem? Megint csak én gondolom túl? Valószínűleg, de még mindig zavar, hogy az izgalom fel-felcsap bennem, ahogy a nevető Ariont figyelem, aki velem szemben ül. Valamiért nem akarom elhinni, hogy valódi. Lehet hozzá kéne vágnom valamit, és ha átmegy rajta, akkor nyilván nincs itt, ha meg nem… na igen. Egy ilyen helyen lehet ezt mellőzni kellene. Mélyet sóhajtok, lábamat vetem keresztbe az asztal alatt.
– Tényleg szólhattál volna előbb. Ha ez a… bármi, nem is történik meg előbb, de legalább tudtam volna, hogy te vagy – fogalmam sincs miben lett volna egyszerűbb, vagy könnyebb, de legalább tudtam volna, ami meg jól esik a lelkemnek. Mindig jól esik, ha valamit tudsz, nem? – Te csak ne aggódj miattam Arion, ha már eddig várattál, akkor az a minimum, hogy kieszlek a vagyonodból. Még ha ez lehetetlennek is tűnik, ami késik az nem múlik, szóval kösd fel a gatyád! – szemtelen vigyort villantok, majd halkan nevetek fel, miközben magamhoz veszem a másik itallapot, másik kezemmel igazgatom meg a tincseim közé fűzött tulipánt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egyszerűbbre. Ez mégis mit jelent? Mi az, hogy egyszerűbbre? Már tényleg elnézést kérek, de bármilyen hihetetlen, még ha ő nem is tapasztalta eddig, vagy nem ilyen formában, de nő vagyok, aki igenis ad magára és szereti a divatos ruhákat. Eddig nem érdemelte ki, hogy meglássa ezt az oldalamat, de nehogy már egyszerűbbre számítson. Normális esetben sértődötten vágnék valamit a fejéhez, ami zsigerből jön, de a helyzet egyáltalán nem normális, így lemondok erről, még arra is képes vagyok, hogy arcomra ne üljön ki az elégedetlenség, így a szemöldököm sem szalad ráncba. Fejlődőképesnek mondanám magam. Sőt, most büszke is vagyok.
– Jól esik a lelkemnek, hogy sikerült meglepni – egy halvány mosolyt eresztek meg neki, pedig a bögyömben van a megjegyzése elég erőteljesen, és még az sem javít a helyzetén, hogy kacsintgat. Komolyan úgy érzem, hogy valami párhuzamos világba kerültem, ahol Arion normálisan viselkedik. Valami nem stimmel, de még nem jött el az ideje annak, hogy rákérdezzek, esetleg valami tudatmódosító hatása alatt áll-e, és azért ilyen elviselhető jelenleg, vagy más áll a háttérben. Mert, ha más, és az, amire gondolok, akkor azon nyomban megszakítok minden kapcsolatot vele. Felnőttünk, ne menjünk már csak a szexre ennyi év elteltével is, mert tényleg sírva fakadok. Ám sírás helyett, szemeim kerekednek ki, ahogy Arionra emelem őket, mert az elhangzott mondat, valahogy… életidegen. – Túl jól? Mi az, hogy túl jól? – nevetek fel zavartan, barnáimat szakítom el róla, félre is nézek inkább, mintha a másik asztalnál lévő, kiskosztümös nő valami borzalmasan érdekes dolgot csinálna azzal, hogy egyszerűen ül, és eszik. Nem jöttem zavarba, most kivételesen nem pirultam bele a mondatba, csak nem tudok vele mit kezdeni. Mint mondtam; életidegen. Nem tudok rá reagálni érdemben, semmi értelmeset nem tudok rá reagálni, így marad a visszakérdezés, mintha először nem értettem volna meg, pedig nagyon jól hallottam, amit mondott.
– Hívd, aminek akarod – pillantok vissza rá orromat ráncolva. Számomra akkor sem randi, képtelen vagyok eltitulálni annak. Hivatalosan az, mert így volt meghirdetve, erre nyert meg, de akkor is… nehogy már! – Az fontos, hogy akkor nem így – forgatom meg szemeimet rosszallóan. – És valószínűleg megjelentem volna, de csak azért, hogy megdobáljalak, kiabáljak veled, hogy mekkora bunkó voltál velem, majd otthagytalak volna. De végül is, igazad van, majdnem ugyanaz lett volna a forgatókönyv – mosolyodom el szélesen felé. Valószínűleg az egész a meglepetésre ment ki, ez rendben is van. De miért is volt olyan fontos egyébként, hogy tutira megjelenjek? Mármint, ha nem jelenek meg, mert bunkó volt, akkor az miért olyan nagy baj? Valószínűnek tartom, hogy másodperceken belül talált volna valakit, aki beugorhat helyettem, csak vacsora helyett, az asztalra dobálta volna fel. Kinek mi minősül randinak, ugye.
– Csak egy müzlit reggeliztem, hogy annyi pizzát tudjak enni este, amennyi belém fér, szóval… simán megeszem a nadrágodat is – határozottat bólintok, mert ezen aztán ne múljon a hasam boldogsága. Taktikusságnak hívják ezt, mert nem kockáztathattam meg, hogy pont pizzából ne tudjak annyit enni, amennyi belém fér. Részletkérdés, hogy totálisan más lett a vége, mint amire számítottam, de a meglepetés ereje. Talán még mindig tart. – A bor tökéletes, ha száraz vörös – emelem fel mutatóujjamat, majd Arion leadja a rendelést közben az asztalunkhoz lépő pincérnek, én pedig elégedetten mosolyodom el. Száraz vörösbor. Tökéletes választás, ha le akarsz varázsolni a lábamról. Még jól is fog esni, mert ezt az estét aligha bírnám ki narancslével. Mondjuk azt is innék most, de szigorúan 100%-osat. Baszki, most ezt miért kellett?!
– Ez lenne a kellemesebb téma? – ráncolom szemöldökömet. – Pedig lehet azzal kellett volna letámadnod már az elején, mert még mindig teljesen kretén. Nem tudom, mit tudnék vele még kezdeni. Mindent elmondtam neki többször is, de tényleg egyik fülén be, a másikon meg ki. Nagyon bosszantó – fújtatok egyet mérgesen, mielőtt folytatnám. – Pedig látom rajta, hogy felfogja a szavaimat és érti is őket, mégsem tesz semmit – hangom halkul el a végére, mert tényleg nem értem, és rossz így látni a testvéremet. Észre sem veszem, de jobb kezem mozdul, hogy megigazgassam a tulipánt, mintha attól félnék, hogy elhagyom, még úgy is, hogy egyáltalán nem is mozgunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Azért azt kötve hiszem, hogy belejönnék bármibe is, ami Arionhoz köthető. Szinte már a mellette való létezésről is lemondok, amikor a közelemben van, mert fogalmam sincs, melyik pillanatban fog annyira felidegesíteni, hogy hozzávágjak valamit, majd mint egy díva, felszegett állal tudjam ott hagyni. De ma más. Valami nem stimmel, de ha fegyvert tartanak a fejemhez sem tudom megmondani, hogy mi az. Talán minden túl hétköznapi? Nem megszokott tőle, sőt… Merlinre, egyáltalán nem megszokott, hogy valami hétköznapi legyen, ami Arionhoz köthető, így szerintem érthető is, hogy a hirtelen felvillanó gondolat hatására pár másodperc erejéig szuggerálom összeszűkült szemekkel. Rendben, ez igazából annyit jelent, hogy fel kell készülnöm lelkileg arra, hogy diszkréten, mégis hatásosan, nőiesen, de határozottan küldjem majd el melegebb éghajlatra, amikor bunkózni kezd. Mert tuti el fogja kezdeni, csak idő kérdése, és én leszek olyan kedves, hogy kivárom. Ám egyelőre csak megforgatom szemeimet, amikor nagyon kedvesen elmagyarázza nekem a túl jól kifejezés jelentését. Haláli édes vagy, Arion, komolyan.
- Nem mintha megérdemelnéd, hogy velem menj el randevúra - igencsak királynős mozdulattal dobom hátra barna fürtjeimet vállam felett. Kissé előredőlök, könyökömön támaszkodom meg, ahogy összekulcsolt ujjaimat támasztom állam alá. Egy szemtelen, féloldalas mosoly kerül ajkaimra, miközben le nem veszem barnáimat Arionról, mondhatni, hogy elveszek a kék tekintetében, de mindenki tudja, hogy hazudnék. Sokkal több kellene ennél ahhoz, hogy ne úgy tekintsek Arionra, ahogy eddig tettem.
- Arion… - komolyodom el azonnal, az eddig ajkaimon pihenő mosoly azonnal eltűnik, ahogy elkapom kékjeit és nem eresztem őket. Most tényleg el akarok veszni bennük. - Szeretek veled lenni, de mindig tartok attól, hogy mikor rontod el. Bírom a társaságod, csak soha nem tudom éppen milyen passzban vagy és hogy álljak hozzád. Valamikor belefáradok a klimaxos hangulatingadozásaidba - és mostanában, ahogy a semmiből megint az életem része lett, csak még jobban nem tudok rajta kiigazodni. Nem, nem kell félreérteni, szeretem, hogy kiszámíthatatlan, hogy soha nem tudom mit fog tenni vagy mondani, de valamikor az embernek jól esik a pihenés, és nem arra vágyik, hogy azt hallgassa, amit éppen a másik talál benne hibát. Mert mindig van valami olyan, ami nem jó. Könnyedén legyintek a desszertes megszólalásra, mert bizony most elkaptam, és nem vagyok hajlandó leakadni a témáról, amíg meg nem beszéljük.
- Nehogy félreérts - emelem fel tenyeremet felé állam alól. - Kedvelem, hogy állandóan meglepetést okozol, egyszerűen nem akarom, hogy megismétlődjön az, ami évekkel ezelőtt. Még akkor sem, ha mindketten változtunk - csillogó barnáim árulnak el, hogy mégis mennyire őszintén beszélek most vele. Lehet, hogy neki csak egy voltam a sok közül, de én tényleg elkezdtem iránta érezni valamit, ami elég hamar csapott át utálatba, majd semlegességbe, de akkor is elindult az a valami. Amit nem akartam, és nem akarom, hogy most újra megtörténjen, mert valamiért Arion köré úgy gyűlnek a lányok folyamatosan, és olyan gyorsan kezdenek el érezni iránta valamit, hogy az szinte már fájdalmas. Talán azért, mert olyan elérhetetlen? Fene sem tudja, de nem fogok ugyanabba a hibába esni.
- Áldásom rá - szusszanva dőlök hátra. - Lehet tényleg arra van szüksége, hogy egy régi jó barátja mondja el neki a tutit - aprót biccentek is, ahogy a pincér, asztalunkhoz érve, rögtön neki áll kitölteni a bort. Egy halk köszönöm után fordulok vissza Arion felé. Gondolkodás nélkül koccintom poharamat az övéhez, megtartva végig a szemkontaktust, majd szinte csak belenyalok az italba. Lehunyom szemeimet pár másodpercre, ahogy kiélvezem az ízt, majd felpillantok.
- Nem tudom, egyszer csak beütött a krach és még a lehetőség is nyitott volt, szóval éltem vele - vonom meg vállaimat óvatosan. - Menj egy táncosnak. Mint a Magic Mike-ban, tudod, basszusos zenére vonaglani, miközben vetkőzöl és megmutatod a tökéletesen kidolgozott izmaidat - mielőtt kitörhetne belőlem a nevetés, csak egy visszafogott mosolyt takarok el a pohárral, ahogy kortyolok belőle. Barnáim is mosolyognak, de ennél jobban eszemben sincs elrejteni, hogy mennyire jól szórakozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Ja, mert a virággal mindent meg lehet oldani. Még akkor is, ha fekete tulipán volt ráadásul, amit annyira szeretek. Nem, akkor sem ez a mérvadó abban, hogy mégis mennyire cukin oldotta meg a randevúra hívást, mert egy ilyen kedvesség nem feledteti el velem az ezeket megelőző sok bunkóságot, amit valamikor szó nélkül, valamikor kicsit hevesebben fogadtam. Nos, maradjunk annyiban, hogy talán már képes voltam olyan jellemfejlődésen átmenni, ami megakadályozza, hogy itt is lekapjam a magassarkút a lábamról és hozzávágjam Arionhoz. Mert felnőttem. Plusz, ma mindenképpen csodálatosnak kell lennem, hogyha ennyire jól haladtam eddig a meglepetésekkel, akkor ne most rontsam el. Szóval a terv az, hogy én is igyekszem elnyomni a heves reakcióimat bizonyos helyzetekre, mert az egyikünknek sem lenne jó, főleg nem nekem, amikor éppen egy erős, határozott, magabiztos és felnőtt nőt kellene alakítanom. Vagyis… nem is alakítanom, mert az vagyok. Tehát, mint egy igazi felnőtt nő, csak megforgatom szemeimet, aprót kortyolok a borból, de mást nem reagálok neki. Még csak azt kéne.
- Már bocs, de a múltbéli viselkedésed miatt, még mindig neked kell a bocsánatomért esedezned, nem fordítva, szóval… - éppen hogy előre mozdulva fekszem rá jobban kicsit az asztalra. - Szedd össze magad és ne csak ma legyen jó napod - kacsintok rá, majd kecses mozdulattal ülök vissza. Bal kezemmel nyúlok a tulipánhoz, kicsit hátrébb igazgatom, majd hátradőlve kortyolgatom tovább a bort, mintha mi sem történt volna. Szemöldököm rebben meg a pohár fölött, ahogy kijelenti, érti, mire célzok. Na már most, ezzel kapcsolatban akadnak fenntartásaim, de tényleg őszinteséget látok az arcán, ami két dolgot jelenthet. Egy, borzasztóan jól tud hazudni, vagy kettő, tényleg őszinte velem és most nem próbál meg átrakni a palánk túloldalára. Mint minden, ez is ki fog derülni előbb vagy utóbb, én pedig megvárom. Erre megéri várni.
- Felőlem az asztalt is ráboríthatod, hogy felfogja, amit mondasz neki - vonom meg könnyedén vállaimat, miközben az asztal alatt jobb lábamat lendítem át a balon. Nekem már teljesen mindegy, hogy ki és milyen módszerrel próbálja meg bemagyarázni annak a kreténnek, hogy csináljon már valamit, csak legyen hatása, és történjen meg, mert ez így tarthatatlan, és rossz érzés ilyen kiszolgáltatott helyzetben látni a bátyámat. Tényleg ilyen sok mindent képesek elviselni az emberek a szerelemért?
- Krach nélkül is szoktam segíteni - már, ha kérnek belőle. Ha nem… akkor is hajlamos vagyok rá, de általában, ha a türelmem engedi, akkor megvárom, amíg segítséget kérnek és nem nyomom magam mások arcába idő előtt. Halkan nevetek fel Arion reakcióján. Pedig lássuk be, nagyon megnézném táncikálás közben, miközben dobálja le magáról a ruhát. Olyan életidegen lenne, simán megérné.
- Mit szólnál ahhoz - dőlök előre hirtelen, barnáim csillogása, valamint ajkaimon pihenő féloldalas és huncut mosoly elárulhatja, hogy valami teljesen máson pörög már az agyam, mint amiről eddig beszéltünk. - Ha a lábaid felpakolása helyett fognánk magunkat, hagynánk a vacsorát és csinálnánk valami izgit? - meglepő lehet, hogy nem tudok megülni a seggemen, de igazából egyáltalán nem az. Az a csoda, hogy eddig bírtam a véremmel, és semmi barom ötlet nem jutott eszembe. Oké, egészen eddig, de egész jó arány, ahhoz képest, hogy rólam van szó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

És mekkora szerencséje is van, hogy nem volt szó arról, hogy fordítva. Meg is lepődtem volna, ha az egészet visszaforgatja, amikor pontosan tisztában van vele ő is, hogy azért repült felé nem egyszer pár tankönyv, mert egy bunkó volt. És a legrosszabb, hogy a végefelé már tudtam, mennyire élvezi ő ezt, már direkt húzta fel az agyamat, de én meg nem gondolkodván adtam meg neki mindig azt, amit akart. Hogy kiakadtam és ki is mutattam. Ennek így semmi értelme nincs, mert el kell engednem a múltbéli sérelmeket. Régen voltak, mindketten megváltozunk, és mantrázom ezt magamban rendesen, mert ha nem teszem, csak visszakerül belém a félsz, hogy mikor ismétlődik meg az, ami akkor. Bár erre igen kicsi esélyt látok, mert jó reggelt kívánok, bármennyire is hihetetlen, tényleg felnőttem. Vannak olyan emberek, akik mellett nem kell felnőttként viselkednem, és ezt ki is használom, de az egyetemen, a klinikán megkövetelik tőlem, hogyha a fehér köpenyt viselem, akkor méltó is legyek rá. Pedig egyébként az csak egy fehér köpeny, semmi extra, és valahogy automatikusan van kórház illata. Szeretem.
- Remek motivációs tréner lennék - bólintok egy határozottat, miközben halvány, mégis elégedett mosoly kerül fel ajkaimra, ahogy Arion nagyon-nagyon próbálkozik a szemembe nézni, miközben előrébb dőlök, és ügyes fiú, mert félig-meddig sikerül is neki. Büszke vagyok rá, még akkor is, ha ennél indiszkrétebben nem is tudta volna megbámulni a melleimet. No nem mintha ez a ruha olyan rengeteget takarna, kicsit alulöltözöttnek is érzem magam, de üsse kő, simán belefér, főleg, hogy a terv lassan, de biztosan kezd körvonalazódni kusza gondolataim között.
Halkan kuncogok fel, mert valószínűleg ő sem hiszi el, hogy ennyire nem drasztikus. Sokat változott ő is, bevallom, de vannak olyan dolgok, amik nem változnak egy emberben, és ahogy Arion megtartotta a drasztikusságát, úgy a türelmetlenségét is. Csak arra várok körülbelül, hogy mikor fog kirobbanni belőle az, mennyire utálja ezt az egészet, és takarodjunk innen. Ám ehelyett ismételt halk kacajt engedek meg magamnak, hiszen akaratlan kúszik be a gondolataim közé a kép, ahogy Arion a Magic Mike zenéjére vetkőzik. Az a legnagyobb bajom ezzel, hogy leveszi a pólóját és vége, mert látod? Ennyire lehetetlen elképzelni a pasit ezt megcsinálni. Még az én fantáziámnak sem megy, de nem is kell neki sokáig próbálkoznia, mert a már kiteljesedett ötlet egy szeletét dobom fel Arionnak, aki kapva kap az alkalmon. Elégedett vigyorral fogadom a felém nyújtott blézert, hagyom, hogy vállamra hajtsa, eligazgatom azt, majd felpillantok rá.
- Kéne venni út közben bort - indulok el kifelé elnyújtottabb léptekkel, mint ahogy jöttünk. Vállam felett pillantok hátra, szinte már csábosan Arionra. - Meg egy szelet pizzát, mert attól még, hogy feldobom az estéd, még éhen halok - és ennyit a csábosságról. Szemtelen vigyorral ajkaimon surranok ki az étteremből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Igen hamar túl tudom tenni magam a rúdon ficánkoló Arion látképen, ahogy a tökéletes ötletem elindult, majd formálódott még kicsit, végül kiteljesedett. Csak egy szemforgatással és egy nőies legyintéssel reagálom le, mert tényleg tök jó motivációs tréner lennék szerintem. Bár lehet erről Belián például máshogy vélekedne, mert amikor átjön a gyógynövénytannal, hogy kezdjünk már vele valamit, szuggerálom pár másodpercig a könyvet, mint aki ért hozzá, végül bedobom a kávé ötletét, az nem éppen motiválás, ugye? De hé, a kávét mindig elfogadja, boldog lesz tőle, kicsit leülünk dumálni, aztán mehet haza, hogy harminc perc múlva jöjjön vissza, mert nálam felejtette a könyvét. Merlinre, de szeretem azt a srácot.
Szkeptikus pillantást engedek meg magamnak Arion felé, mielőtt válaszolnék, immár az étteremtől messzebb. - Feladom, hogy olyan estét csináljak neked, amit sosem felejtesz - kacsintok rá, mielőtt felnevetnék. - Nagyon bejön, hogy én okozok neked meglepetést - nos, kár lenne tagadni, de eddig, bármikor is találkoztunk, általában ő lepett meg engem, és éppenséggel az mindegy, hogy mivel. Valamikor azzal, hogy egyszerűen megjelent nálam, azzal, hogy megszólal a hátam mögött, a telefonomat meg eldobom a kezemből, azzal, hogy gentlemant játszik és odaadja a kabátját egy hűvösebb éjszakán. Igen. Arion tele van meglepetésekkel, de most az én kezemben van a gyeplő és úgy szeretném kihasználni, hogy soha ne felejtse el. Valószínűleg nem is fogja megtenni, mert amilyen elmebeteg vagyok, tutira megjegyzi, vagy már csak azért is, mert én csináltam.
Alsó ajkamra harapva figyelem, ahogy rágyújt, majd jön a kérdés, hogy hogyan oldjuk meg, miközben ő blázol. Komolyan most kell rágyújtani? Merlinre, örüljön, hogy nem nyomom el a homlokán, pedig... de nem. Érett és felnőtt nő vagyok, aki nem akad ki ilyeneken, bármennyire is megtenném. Gondolkodás nélkül támasztom meg csípőmet Arion oldalán, hogy lehajoljak és a magassarkú cipőt csatoljam le a lábamról. Nyelvem hegyét is kinyújtva koncentrálok, majd amikor mindkettő lekerül, elégedetten szusszanva pillantok fel Arionra jelentőségteljesen. Lehajtom fejemet, ahogy közelebb húz magához, szinte zavarban vagyok, miközben felsandítok rá, akaratlan tűrök hátra egy tincset fülem mögé, halovány mosoly játszik ajkamon.
- Összeszedek mindent, te menj a ponthoz, ott találkozunk - hangom halk, szinte már egércincogáshoz hasonlít, ahogy ellépek tőle óvatosan, majd a cipőt lerakva a földre kezdek el gyorsabban sétálni, mint egy normális ember. Az első sarok után tör ki belőlem a halk nevetés, mert eddig kibírtam, és nagyon remélem, hogy simán bevette. Fordult a kocka, Arion, és nagyon ki fogom használni. Megszedve lépteimet veszek két üveg bort, egy kedves bácsitól két szelet pizzát, majd a legboldogabban mosolyogva trappolok vissza Arionhoz.
- Tök cuki volt a bácsi, ingyen kaptam a pizzát. Mennyire édes, nem? - csillogó barnáimat emelem Arionra, majd lépek beljebb a sikátorba, türelmes pillantásomat emelem rá, majd nemes egyszerűséggel ölelem át és mondom ki az úti célt. Az üres parton engedem el végül és fordulok a víz felé, hogy kissé elnyílt ajkakkal figyeljem a nyugodt vizet.
- Remélem hoztál fürdőruhát Arion, különben lehet tényleg vetkőznöd kell majd - vállam felett villantok egy szemtelen mosolyt hátrafelé, a szatyrot rakom le a partra, majd légies léptekkel indulok a víz felé, ami a homokot mossa halkan. Könnyedén sétálok bele, arcomra nem ül ki semmi, végül Arion felé fordulok, így hátrafelé sétálva a vízben integetek neki. - Gyere már! Nagyon jó a víz! - azzal a lendülettel dőlök el hátra és kezdek el úszni beljebb és beljebb, miközben valahogy a rám tapadt ruhát eszkábálom le magamról. - Ha nagyon kint akarsz maradni, akkor erre vigyázhatnál! - dobom kijjebb a ruhát nevetve, hogy végül ismét felfeküdjek a vízre és a legfeketébb eget figyeljem, amit eddig valaha láttam, a legtöbb csillaggal. Csodálatos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Elhúzom számat a kérdésre, mert tudom, hogy ő sem gondolja komolyan, hiszen soha nem volt ez az étteremben randizós fajta. Igazából nem is az, hogy étteremben, hanem önmagában a randizással van itt a probléma valószínűleg, mert ki nem nézem belőle, hogy bárkit is elvinne valahova randi címszó alatt. De ugye, ezt nem az én tisztem eldönteni, nem is ítélkezhetek felette, hiszen milyen ember lennék, amikor én aztán végképp nem járok sehova. Beliánnal és önmagammal szoktam randizni leginkább, meg néha Teóval, ha hajlandó kilépni a burokból, amit az az elviselhetetlen nő fújt köré. Az meg csak a hab a tortán, hogy tudom mennyivel jobban fogja kedvelni a hirtelen jött ötletemet, szóval nem is vagyok rest neki indulni megvalósítani, mert most bizony, akár szereti a meglepetéseket, akár nem, én vagyok a porondon, hogy valóban meglepjem. Eddig csak ő tette meg, mikor hogy éppen, de ezt az alkalmat úgy ragadom meg most, hogy soha nem is akarom elengedni. Ráadásul, mivel őnagysága még rá is gyújt, így egyedül intézek el mindent, hogy haladjunk is, de be kell látnom, hogy elég hamar lelomboz.
Tök kedves volt a bácsi, hogy ingyen adta a pizzaszeleteket, ő meg komolyan arra asszociál, hogy csak a külsőm miatt? Milyen hímsoviniszta megnyilvánulás ez? Éppen szólásra nyitnám a számat, hogy valami csípős megjegyzést tegyek, de végül csak mosolyogva rázom meg a fejem, hogy inkább haladjunk amerre kell, mert már nagyon bennem van a bugi, és érezni akarom a hűvös vizet magam körül. És mivel ugye nem a türelmemről vagyok híres, főleg nem ilyen esetekben, pillanatokon belül már a Balaton vizében sétálok hátra fele, őszintén nevetve Arion kérdésén.
- Ez kérlek Siófok - tárom szét karjaimat drámaian, mintha a legnagyobb sötétben látni vélhet bármit is, amit éppen mutogatok neki, de ne törődjünk vele. Az sokkal fontosabb, hogy invitálásomra ugyan biztosan nem tenné be a lábát egy tóba, de a felé hajított ruha éppen elengedő bátorságot és lendületet ad ahhoz, hogy kissé kapkodva ugyan, de leszedje magáról a ruhát, majd kövessen a vízbe, aminek felületén lebegek könnyedén már.
- Hogy neked állandóan van valami bajod - forgatom meg szemeimet halkan nevetve, miközben barnáimmal követem a sziluettet, ahogy végül fölém hajol. Mosolyogva hallgatom, amennyire engedi a lebegés, még bólintok is párat neki, hogy minden szavára figyelek. Hangosan nevetek fel végül, egyáltalán nem jövök zavarba attól, hogy Arion végig mér, mert van egy titkom. A testre simuló, pánt nélküli body mindig is a kedvenceim közé tartozott, ha kissé kihívóbb ruhát húztam fel, és most sincs ez másképp. Minden porcikám tökéletesen van eltakarva, az más kérdés, hogy a sötétben nem feltétlen látszik a vékony anyag. Gonoszkásan mosolyodom el.
- Óóó, drága Arion. Szívemet melengeted, hogy tetszenek a terveim, még ha aljasnak is gondolod őket - és még ki tudja mit hoz a jövő? Mert ha most ennyire érzem a meglepetés erejét magamnál, simán benne van, hogy később sem leszek rest kihasználni az ilyen helyzeteket. Na meg az sem utolsó szempont, hogy nem feltétlen a megfontolt döntéseimről vagyok híres, így lehet párszor Teót kell majd ismét hívnom, hogy legyen már szíves eljönni értem, mert gebasz van és kellene egy fuvar. Volt már rá példa, nem is egyszer. Maximum kétszer, de esetleg háromszor. Esküszöm, hogy nem többször.
- Nagyon úgy tűnik. A régi szép emlékekre - bólintok egy aprót. - Hozhattál volna be bort. Meg egy pizzát is, mert enni elfelejtettem - drámaian nagyot sóhajtok, hogy Arion átérezhesse a fájdalmamat. Tényleg elfelejtettem. A fenébe már!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Máshol legyen a világ ilyen, mert komolyan nem akarom elhinni, hogy rögtön arra kell gondolni, csak azért kaptam ingyen, mert éppen feldobott volna az asztalra. Rendben, nem mondom, benne van a pakliban, hogy egy perverz volt a bácsi, de akkor is, miért kell rögtön erre gondolni? Biztos vagyok abban, hogy Belián egyetértene velem, és most azonnal fel is hívnám telefonon, ha nem éppen a Balaton hűsítő vize keringene körbe végtagjaim körül, hogy ne csak testemet, de kicsit agyamat is lehűtse. Lehet nem gondoltam át eléggé, mert azért egy pasit felhívni, hogy adjon nekem igazat abban, ez mégis mennyire hímsoviniszta megnyilvánulás, lehet nem kifizetődő ötlet, de... mindegy, mert úgysem tudom megtenni, figyelemmel arra, hogy egyre beljebb és beljebb haladok. Mintha a csillagok közé is be tudnék nyúlni a sötétségben, olyan békés minden.
Elmosolyodva bólintok egyet, mintha láthatná, de nem most kezdek el majd gondolkodni, ráérek erre később, hogy igen, itt bizony pöpec bulinegyed is van. Emlékszem, még megboldogult fiatalkoromban mennyit jártam ide, mintha muszáj lett volna, és mintha annyira különbözne a pesti szórakozóhelyektől bármelyik is, ami itt van. Pedig egyáltalán nem, sőt talán még borzalmasabbak is az itt lévőek, mert olyan sok ember van mindig, alig lehet levegőt kapni. Nem panaszkodom, akkor imádtam, és semmi pénzért nem cserélném el azokat az estéket, amikor például Teó alsónadrágban szaladt be a tömegbe azzal, hogy miközben aludt, ellopták a ruháit, valaki nem látta-e őket? Egyébként pedig csak megint kretén volt és elvesztett egy fogadást, de én nagyon élveztem. És ez a lényeg, mert az nem fontos, hogy utána két rendőr vitte be közszemérem sértés vádjával, de végül csak kiengedték. Merlinre, de jó is volt!
- Túl fogod élni, hogy a pélód még kisebb lesz, mint amekkora alapvetően, nem? Úgysem látja senki - szemtelenül vigyorgok fel rá, ha nem lenne ennyire sötét, talán még a játékos csillogást is láthatná szemeimben, mert én mondom nektek, ez az este eddig nem is alakulhatna jobban. Van borom, van pizzám, Arion egy tóban fürdik és az ég olyan csillagos, szinte elvakítanak a fényükkel. Ráadásul még meg is dicsér, hát mi folyik ma itt, kérem? Mosolyom egy pillanatra sem lankad, hülye lennék nem élvezni a helyzetet, ahogy dicsérget és leesik neki, hogy nem is olyan rossz a víz és lejjebb ereszkedve hagyja, hogy őt is körbeölelje. Ha így haladunk mondjuk, akkor itt őszülök meg, mire belekerül.
- Nem szoktam aljaskodni, de ezzel így ötleteket adsz, azt tudod, ugye? Plusz minek kellene azt? Így is biztos vagyok abban, hogy azt hitted, meztelen vagyok, azért jöttél be végül ilyen gyorsan - nevetek fel halkan. - Szóval 1:0 ide - bólintok egy határozottat, miközben mosolyom csak szélesedik, félszemem nyitom ki, ahogy visszakérdez, végül vállat vonok. Kinek mi a szép, de bármennyire is megvetettem a történtek után, az az este igenis szép volt.
- Igen. Nem voltál a kedvencem utána, de az az este örök emlék. Szerettem - vallom be őszintén, hiszen ennyi év után már aligha van jelentősége bármelyikünknek is. - Nem, csak gondolt... - halk sikkantásom, majd bőven hangosabb nevetésem szakítja meg a mondatot, ahogy felemel és a víz hirtelen eltűnik alólam. Nevetve karolom át mindkét kezemmel nyakát, arcomat nyomom vállának, erősen szorítom, hogy lehetőségeim szerint, ne a vízben kössek ki, mert nem emlékszem, hogy vízálló sminket kentem-e fel a randi előtt. Felemelem fejemet válláról, ahogy elhangzik a kérdés, éppen válaszolnék, amikor kissé meglendít, nevetve kapaszkodom még erősebben, majd még annál is jobban, ahogy leszeretne tenni. - Sajnos nem tudom őket használni, úgyhogy mostantól cipelned kell mindenhova - bólintok egy határozottat, majd hátamat kissé ívbe feszítve, drámaian teszem halántékomra kézfejemet, miközben alóla sandítok fel Arionra szemtelenül mosolyogva. - Kivéve a csajaidhoz, oda nem akarok menni, de egyébként mindenhova - pontosítom mondandómat egy bólintás mellett, majd folytatom drámai szusszanásaimat, végül megelégelve kulcsolom össze tarkójánál ujjaimat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Méghogy a legkevesebb gond, hogyne. Hangosabban nevetek fel, mert a fene sem gondolta volna, hogy tényleg ennyire ki fog akadni a víz hűvösségén. Pedig esténként esküszöm, hogy melegebb a víz, mint napközben és olyan kellemesen öleli körbe az embert, hogy ki sem akar menni. Valahogy én is mindig így vagyok az éjszakai fürdőzésekkel, főleg, ha társaságom is van hozzá. Utoljára Teóval csináltuk ezt, még évekkel ezelőtt, azóta pedig a nő a mindene, aki úgy siklott bele az életébe, mint valami utolsó féreg. Nem baj, most frissítem az emléket egy Arionnal, aki komolyan hisztizik a víz miatt, de büszkeséget érzek, amiért egyáltalán bejött a vízbe és nem a partról kiabálva kommunikál velem. Az neccesebb lenne, mintha csak fel kellene rá pillantanom, hogy szinte lássam magam előtt elkékült ajkait. Kis túlzással, mert ennyire valóban nem hideg a víz, de feldob a hisztije, olyan, mint egy kisfiú, akinek soha nem jó semmi, mert elkényeztették és most a gonosz és csúnya nagynénire van bízva, akinél mindent szabad, de az sem jó. Szörnyű világot élünk.
- Melletted csak valami lehet Arion - forgatom meg szemeimet, miközben játékos mosoly játszik ajkaimon. Mellette aligha unatkozik az ember, meglepetést is tud okozni, igazából folyamatosan azt okoz csak, és biztos vagyok abban, hogy ez külön képessége, hacsak nem végzett el valami titkos képzést; hogyan lepjünk meg embereket állandóan cím alatt. Mondjuk ahhoz érdektelenebbnek és lustábbnak ismertem meg, mint aki elvégezne egy ilyet, de ki tudja? Lehet ezzel is meglepne. És látod? Vissza is tértünk oda, hogy tele van meglepetésekkel. - Büszke vagyok rád, amiért bevallod, hogy maga a női test mivolta csalogatott be egy halas, hínáros és iszapos tóba, ami ráadásul még büdös is kissé - nyomom meg a halas, hínáros és iszapos szavakat direkt annyira, hogy érezhető legyen, mégis miben sétálgat éppen, a mi drága Arionunk. Bár ha alapvetően undorodik tőle, akkor nem tudom milyen indittatásból jött be végül, hiszen itt aligha történt volna köztünk bármi is. A félreértések elkerülése végett nem vagyok semminek az elrontója, de őt, a kezdeti hisztiből kiindulva nem tudom elképzelni egy ilyen közegben szexelni, plusz ugye, még az elején sikerült letisztáznunk, hogy velem azt nem fogja csinálni, mint a többi nővel az életében. Nem bizony!
- Ki mondta, hogy nem vagy? - vigyorodom el szemtelenül. - Szerethető vagy, Arion, csak valamivel mindig el kell rontanod, nehogy az emberek meglássák, igenis ember vagy te is, nem pedig egy érzelemmentes faszfej - mert minden másodpercre emlékszem abból az estéből, és az az Arion, aki akkor volt, nem az, aki utána. Valami változott benne, és ha megveszek sem fogom tudni micsoda, de nincs is hozzá közöm. Ilyen lett, a kapcsolatunk sem változott az évek során, kivéve, hogy szemtelenül kap ki a vízből, amit hangosan nevetve fogadok. Még drámázni is van időm karjai között, miközben ő dob rajtam egyet, mert esélye sincs bedobni a vízbe, meg hogy kényelmesebb legyen.
- Inni is szeretnék, és nem tűnnek, pedig azok, esküszöm. Látod? Nem is mozdulnak - összeszűkült szemekkel figyelem lábaimat, mintha erősen koncentrálnék arra, hogy megmozduljanak, de semmi nem történik. - Pedig egy hárem nagyon menő lenne. Mondjuk más nemzetiségű nőkkel és minden napra van valami új - még egy erőteljesen bólintok is mellé, hogy szavaim megkapják a kellően határozott hátteret, és hogy mennyire komolyan gondolom őket. Tényleg menő lenne, de eddig is tart ezen gondolatok körül forgó agyam, mert kérdésére akaratlan csillannak fel barnáim, majd bal kezemmel elengedve tarkóját, jobbal erősebben, de még nem fájdalmasan szorítok rá, hogy szembe fordulhassak vele, lábaimmal kulcsolom át azonnal derekát, nehogy leessek. - Csak előre! - emelem meg hangom, ökölbe szorított kezemet nyújtom az ég felé, amikor leesik a tantusz. - Ja, igen, neked előre, nem nekem, csak kellett a hatás - vonom meg vállamat, majd kezemet hátrafesztíve mutatom továbbra is az előrét Arionnak, ha esetleg nem tudná. - De úúú, mégis mit kellene csinálnunk? Berángattalak a Balatonba, van borom és pizzám, igazából ez egy nagyon jó este eddig. Menjünk el vidámparkba! - kissé eltávolodom Ariontól, hogy arcára tudjak nézni egy széles mosoly és gyermekien csillogó barnáim kíséretében, amik tökéletesen takarják a tündérke megszólítás miatti zavaromat. Sötétben amúgy sem látszik a pír az arcomon, szóval mindegy.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Vadul bólogatok, hiszen igaza van. Mellette sosem lehet unatkozni. Ő az az ember, akinek ha a közelébe kerülsz valami biztosan történik, és mindegy, hogy jó-e az a dolog vagy rossz. A lényeg, hogy történjen, és mellette nem is rest megtörténni a minden is, mert mintha bevonzaná ezeket. Nem csoda hát, hogy lehetetlen a közelében unatkozni, még akkor is, hogyha csak egy egyszerű vacsorára indulunk, bár ha őszinték lennénk, akkor ez én aprócska fejemből pattant ki valamiért, nem pedig ő lepett meg engem. Lényegtelen, itt vagyunk, hisztizhet a víz miatt, amit sokkalta jobban élvezek, mint amit ki is mutatok, és valóban jól érzem magam. Fene sem gondolta volna, amikor elindultam otthonról, hogy ez lesz a vége, ráadásul mindezt Arionnal. Az élet tele van meglepetésekkel. Főleg mellette.
Mosolyogva figyelem arcának körvonalait, mivel ugye csak azt látom. Nagyon előttem van arca, miközben beszél a tó vizéről, szinte magam előtt látom az undort, ahogy kiejti a szavakat ajkain. - Ugyan, annyira nem rossz - mert biztos vagyok abban, hogy a nyomatékkal ellátott szavaim célt értek, és arról még nem is volt szó, hogy milyen emberi végtermékek kerültek már ebbe a tóba. Vagy maga az ember, mint végtermék, hiszen találtak már errefelé hullákat, talán magában a tóban is volt, ki tudja? De, csak hogy lássa mennyire aranyos vagyok, nem fejtegetem tovább a témát, egyszerűen elengedem.
- Úgy, ahogy a többi ember - nevetek fel halkan, még kezeimet is kitárom kicsit, de azonnal folytatom mondandómat. - Te is tudod, hogy ez nem igaz. Ha valami jó, akkor, mintha direkt csinálnád, szinte már rögtön azon kezd el pörögni az agyad, hogy ez mennyire furcsa és kellemetlen. Várod a pillanatot, amikor végre a másik utánad dobhatja a cipőjét, nehogy meglássa azt, amit valamiért rejtegetsz mindenki elől - de én nem akarom és nem is tudom elfogadni azt, hogy ő valóban ilyen. Benne van a pakliban, hogy tévedek - sőt… -, és valóban ilyen, de amíg ez nem nyer bizonyosságot, addig igenis keresni fogom a kiskapukat, hogy megcáfolhassam őt magát. Mert mást aligha kellene. Mindenki elfogadja ilyennek, mindössze valamiért én vagyok olyan, hogy nekem tudnom kell az igazságot. Mindentől elvonatkoztatva is.
- Aaaaazt nem szabad! Az csalás! - kerekednek ki szemeim azonnal, pedig már csak a gondolatra kell elkezdenem nevetni, minek eredményeképpen kuncogok fel halkan. - Oké, akkor csak három nő, az még belefér? - teszem fel a kérdést, miközben akrobatikus mozdulattal kerülünk szembe egymással, le sem esek, és rögtön mutatom Arionnak az utat, hogy uccu neki, menjünk előre. Legnagyobb megdöbbenésemre indulunk meg valóban, és még abba az irányba is, ami Arionnak az előre, nem nekem, így lábaim kicsit erősebben kulcsolódnak a férfi dereka köré, amíg kiérünk. A kérdésre rázom meg a fejem, mert eddig fel sem tűnt, hogy mennyire fázok valójában, így Arion nyakához csúsztatom arcomat, amíg ő kényelembe helyezi magát, lábaimat kissé felhúzva várom, hogy földet érjen, majd azokat leengedve, meg sem mozdulok.
- Nagyon hideg van - lehelem szavaimat nyakába. - Te meg meleg vagy, szóval amíg eldöntjük merre tovább, addig melegen tarthatsz - közelebb araszolok hozzá, mintha ez még lehetséges lenne, erősebben préselem magamat hozzá, ahogy a lágy szellőt érzem meg bőrömön. Libabőrös leszek mindenhol, csoda, hogy fogaim nem koccannak össze, vagy még nem kékültem el teljesen. - Felőlem mehetünk oda is. Úgyis innék valami színes koktélt, még jól is esne, de előtte… - tényleg a legkisebb eltávolodással igyekszem megkaparintani a szatyrot, amiből a már kissé kihűlt pizza szeleteket turkálom ki. Az egyiket Arion felé nyújtom, míg a másikba már bele is harapok. A falat lenyelése után emelem fel fejemet, hogy a férfire nézhessek. - Remélem érzed mennyire különleges vagy, amiért vettem neked pizzát - jelentőségteljesen nézek rá, és a parton, ahol már fény is van, még láthatja is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az az igazság, hogy én eredetileg az egyetemről ismert spanjaimmal jöttem ide, mint majdnem minden szombat este. Szinte már hagyomány, hogy egy nehezebb, tele zh-s hét után kiengedjük a fáradt gőzt és itt találkozunk, hogy - én mondjuk nem - lealjasodunk és élvezzük az éjszaka adta lehetőségeket. Na már most, az egész pontosan ugyanúgy indult, mint mindig. Késtem egy bő harminc percet, ami igazából volt egy óra is, de a bő harminc perc sokkal jobban hangzik, ezek meg hívogattak, mint valami kretént, hogy merre vagyok. Természetesen közöltem, hogy úton vagyok már, percek kérdése és odaérek, de nem így lett. Fontos információ egyébként, hogy pasikról beszélünk leginkább, így természetesen nem az eszükről híresek, és most egyáltalán nem vagyok sztereotipikus, csak ismerem őket. Ezeken az estéken pedig főleg nem gondolkodnak, szóval dobtak egy üzenetet, hogy elléptek valami csajokkal, mert pont mindenkire jut egy, én meg már a hely előtt voltam, össze is futottunk, de a tökömnek sem volt kedve elmenni velük, azonban a lányokkal elkezdtünk dumálni olyan tipikus csajosan, szóval a fiúk is kénytelenek voltak maradni. És igen! Női erő!
Valahogy így kerültem kapcsolatba Emesével, bár nem vagyok biztos abba, hogy a társaság tagja volt egyébként. Mindegy, éppen azon vagyok, hogy a bárpultnál ismét mellé kerülhessek és elfoglaljam a helyemet, mert természetesen akkora tumultus van itt megint, mintha muszáj lenne. Taktikusan vagyunk itt, mert nem kell asztaltól sétálni piáért, plusz innen mindent is belátunk. Hatalmasat szusszanva huppanok fel a székre végül, amikor mellé kerülök.
- Nem tudom mi a fene történik ma este, de ez a rengeteg ember a hajamat viszi ki - kezdek bele rögtön a sztoriba. - A mosdóban is konkrétan addig rángatta az egyik csaj az ajtót, amíg az el nem engedett és majdnem kiszakadt a helyéről! - felháborodva beszélek, naná, hogy máshogy? De hangomban érezhető a játékos él, mert lássuk be, ez így nagyon vicces egyébként. - Jó, hogy az ölembe nem ült! Azt mondta azt hitte csak beragadt az ajtó, annak ellenére, hogy szinte már kiabálva közöltem vele, hogy FOGLALT! - nyomom meg kellő hangerővel ismét a szót, csak hogy Emesének is érezhető legyen, majd azonnal a poharamhoz nyúlok, majd a pultnak hátat fordítva könyökölök fel arra, miközben aprót kortyolok a koktélból és egyáltalán nem diszkrét tekintettel mérem végig a felhozatalt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lehet nem most kellene eljönnie annak a pillanatnak, hogy meggyőzzem, bármennyire is ostobának tudok tűnni, egyáltalán nem vagyok az. Szeretem meglepni az embereket, mert amikor már azt hiszik, hogy milyen könnyen manipulálható vagyok, hirtelen kimutatom fogam fehérjét. Higgyenek ostobának, nem érdekel különösebben, így csak még inkább élvezem azt, amikor kiderül nem vagyok az. De Arion más. Ő valamiért nem néz annak, még akkor sem, ha azt mutatom mennyire az vagyok, hanem tartja magát a megbeszéltekhez. Amit az elején megbeszéltünk. Nem leszek a játékszere, valahogy mégis mindig egymás mellett kötünk ki. Tudni akarom, mit rejteget, vagy ha nem is rejteget semmit, akkor a bizonyosságot, hogy tévedtem. Halkan nevetek fel, ahogy eltávolodva tőle, immár a parton fúrom barnáimat tengerszín kékjeibe. Nem csoda, hogy ennyi nő veszi körbe, amikor ezekben az íriszekben el lehet veszni. Ha hagyod nekik, kedvesem. Számító mosoly kerül fel ajkaimra.
- Nem rejtegetsz semmit - hajolok kissé közelebb, ugyanazzal a mosollyal, de végül csupán bólintok egyet. Elfogadom. Nincs rejtegetnivalója, plusz baszki! Ha lenne is, mégis mi a fészkes fene közöm lenne hozzá? Ebbe ennyire mélyen még nem is mentem bele, mert valahogy a kíváncsiságom kerekedett felül a józan eszemen. Ráadásul Arionnal kapcsolatos. Miért érdekelne engem ennyire? Felszisszenek, alsó ajkamat beharapom, ahogy elfordítom róla a fejemet és inkább a pizza megszerzésével állok neki foglalatoskodni. Olyan dolgokat megtudni róla, amiket nem tudtam akkor sem, és nem tudhatok most sem. Tényleg erre vágynék? De miért? Hiszen, ha akkor nem tudhattam, akkor most sem tudhatom, és nem is érdekel, ugye? Miért érdekelne?
- Bánhatod is, hogy te nem tetted. Tök jó volt a víz, csak… mindegy - fújom fel durcásan arcomat, mert igaza van. Ő tökre nem fázik, míg belőlem a lélek is mindjárt kiszalad annyira nem akarom, és amikor megérzem derekamon kezét, szemeim kissé kikerekednek. Annyi a mázlim, hogy ő ezt tökre nem láthatja, mert éppen a háta mögé nézelődök, miközben arcomba tömöm a pizzát, ami most sokkalta nagyobb felüdülés, mint eddig gondoltam volna. Csendben eszem meg a pizzámat, csak a tánc gondolatától felforr a vérem. Olyan régen eresztettem ki a gőzt, hogy idejét sem tudom, hiszen a srácokkal mindig kerítőnőset kell játszanom, míg Arionnal… míg Arion vigyázna rám? Elképzelhető lenne? Barnáim villannak a borra, ahogy felmerül a kérdés, mégis mivel tervezem kinyitni. Remek a kérdés. Megszeppenve hagyom, hogy hátra dőljön és az eget nézze. Barnáim időznek el arcán, és mintha ismét ugyanott lennék, csak már felnőttként, nem pedig olyan szerelemre vágyó tiniként, amit soha nem kaphatok meg. A gondolatra nevetek fel hangosan.
- Tudod, soha nem gondoltam volna, hogy így visszacsattansz az életembe, és én képes leszek tárt karokkal fogadni téged. Évek teltek el, de mintha tényleg semmit nem változtál volna… - hajolok közel arcához, ám ahelyett, hogy bármi megkérdőjelezhetőt tennék, pedig most mindenre képes lennék, kicsit talán beütött az a pár kortynyi bor is, egyszerűen lejjebb csúszok és mellkasára fektetem fejemet. - Ha megint el kell menned… megígéred, hogy szólsz előtte és nem csak eltűnsz? - nem pillantok fel, meg sem mozdulok. Csak fekszem mellkasán, hallgatom szívverését és igyekszem elhinni, hogy valóban okkal szakadt el akkor tőlünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az összes reakcióm a pontosan szavára annyi, hogy elhúzom számat. Mert nem rejteget semmit. Mindenki rejteget valamit, bár én most nem tudok egyetlen példát sem mondani, mert majdnem minden barátom számára nyitott könyv vagyok, valamint az idegenek előtt is maximum mérsékelem a személyiségemet, de a fő jellemzőim így is megmaradnak. Viszont Arion teljesen más. Ő úgy önmaga, hogy közben mégis más. Van ennek egyáltalán értelme így? Nem hiszem, mégsem tudom máshogy megfogalmazni. Arion úgy kiismerhetetlen, ahogy van, soha nem tudom mi lehet a következő lépése, mikor fogja fel a poént valóban poénnak, és mikor sértődik meg rajta, mint egy kisfiú. Soha nem tudhatom mit mondhatok vagy tehetek úgy, hogy neki jó legyen, bár meg kell hagyni, nem is akarom tudni, mert úgysem azt tenném. Ez elég nagy paradoxon egyébként.
Megrázom a fejemet, mert az is mindegy, hogy miért mindegy. Igyekszem arra koncentrálni, hogy annak érdekében, hogy ne harapjam le a saját nyelvem mérsékeljem a vacogásom. Tény, hogy nem annyira vészes, mert Arion valóban melegít, csak... kikerekednek a szemeim, ahogy megérzem a zakó kellemes érintését szinte csupasz hátamon. Óvatosan fordítom mellkasáról fejemet felfelé, halvány, őszinte mosoly kerül fel ajkaimra. Kissé közelebb kuckozóm a férfi testéhez, mintha ennél természetesebb nem is lenne a világon, pedig erről tényleg vitatkozhatnánk, alsó ajkamba harapva fordítom vissza fejemet. Belül most rettenetesen boldog vagyok, amiért tud ilyen is lenni, de ezt kifelé nem mutatom. Olyan kellemes így, nem szeretném elrontani a hevességemmel. Ezt most nem.
- Nem is foglak ölelgetni, amikor nem érdemled meg. Ráadásul, ha emlékeim nem csalnak, akkor is csak a fenekemet bámultad - nevetek fel halkan az emlékre. Évek óta az volt az első találkozásunk, és akkor is képes volt a fenekemet bámulni, komolyan, mintha csak pár órára ugrott volna el valamit elintézni. De nem. Itt évekről beszélünk, amiktől akaratlan nő gombóc a torkomban. Visszagondolva, annyira nem viselt meg akkor az, hogy eltűnt egy szó nélkül, de most valahogy, már felnőtt fejjel, lehet nehezebben viselném. Különös lenne, ha egyik napról a másikra nem jelenne meg, hogy rossz kedve van, éhes, utálja a világot. Jó, utóbbit soha nem mondta, de vannak olyan napok, amikor komolyan olyan feje van, mintha a világ összes fájdalma rajta lenne. És akkor a legemberibb. Tudom, ez nagyon rosszul hangzik, de így van. A megállapítására kuncogok fel, de végül csak bólogatok vele, mert a téma már túl kényessé vált, és úgy bukik ki belőlem életem legőszintébb kérése felé, hogy esélyem sincs felfogni a szavak jelentését. A kérdés után harapom be alsó ajkam, hunyom le szemeimet és leginkább a legapróbbra akarnám összehúzni magam, mert tudom, hogy most jön az a rész, amikor nagyon ki leszek nevetve, amiért szentimentális lettem. De nem, aminek hatására pattannak ki a szemeim és ülök fel azonnal, hogy a szemébe tudjak nézni. A második kérdést akarva hagyom figyelmen kívül.
- Szavadon foglak Weiss - mosolyodom el, majd hajolok egyre közelebb és közelebb hozzá, míg ajkainkat csak pár milliméter választja el egymástól. Lehunyom szemeimet, de nem mozdulok, és fogalmam sincs miért akarnám megtenni, azonban a pillanat őszintesége valamiért arra kényszerít, hogy olyat tegyek, amit megbánhatok. Végül nagyot szusszanok, amely sóhaj Arion ajkaira érkezik, felegyenesedem és felállok. Magamra kapom ruhámat, szemtelen mosollyal pillantok le rá.
- Táncoljunk - a szemetet szedem össze, amíg Arion saját magával teszi ugyanezt, majd ha készen áll, vele az oldalamon vágódok be a siófoki éjszakába, hogy szó szerint hajnalig táncoljak. A másnap borzalmas lesz, tudom, de nem érdekelt, amíg a táncparkettről, tettetett szexiséggel pillanthattam vállam felett Arionra, hogy végül az egészet elnevessem, és húzzam magammal táncolni. Életem egyik legszebb estéje volt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem az én tisztem ítélkezni. Nem mondhatok úgy véleményt, amivel bántom a másikat, mert tudom, hogyha a kedvesét bántom, akkor őt is bántom, ezt pedig nem engedhetem meg magamnak. Nem szeretnék rátenni még egy lapáttal, pedig éppenséggel tudnék mit mondani a pasinak, aki csak fogta magát és lelépett. Érted? Egy pár soros szösszenetet írt Beliánnak, hogy ellép a franc sem tudja hova, majd ő keresi. Kereste? Talán egyszer, nagyon maximum kétszer, míg Belián idegrendszere szépen lassan mondja fel a szolgálatot. Képtelen vagyok már tétlenül nézni, ahogy a mindig vidám és jókedvű barátom süpped bele ebbe az egészbe. Persze, mindenkinek vannak mélypontjai, mi sem állandóan nevetgélünk, mint a tinédzserek, igenis érintünk komoly témákat, de ez most nem az az este. Mármint, ha beszélni szeretne róla, akkor természetesen meghallgatom, csak vissza kell majd fognom magam, hogy ne illessem jelzőkkel a szőkét, aki felszívódott. Elhúzom a számat, legyintek egyet felé. Az én fejemben állandó a káosz, ezt már tudhatná, de nem viszem tovább.
- Mondjuk most nem azért, de szerintem ezek közül az összes megtörtént már - szemöldökömet ráncolva gondolkodom el egy pillanatra. - Ja, az összes. Nem baj, legalább színt visz az életembe, bár, amikor azt hiszem betörő, inkább szívinfarktust hoz - mert ugye kopogni még mindig nem tanult meg vagy csak nagyon ritkán. - Hogy szexi lenne? Hát… nem is tudom. Különös érzés ezt a szót használni Arionnal egy mondatban, de lehet mondasz valamit - alsó ajkamba harapva vonom meg vállamat, mintha nem lenne nagy dolog, de Belián szavai belém égnek. A váratlanságon túl valóban izgalmas, de hogy szexi is lenne az egész? Szeretem ezeket a kombinációkat, mert tényleg meglepetésekkel van tele, csak Arionról van szó. Azt sem hiszem el, amit kérdez nagyjából. Kéne megint valami ördögi jel, ami segít kiigazodni rajta.
- Ahogy telik az idő, sokkal jobb lesz, hidd el nekem. Elég snassz, tudom, de valóban így van. Ha mégsem jön be, akkor adok kedvezmény-kupont ráncfelvarrásra - vigyorodom el szélesen, mert szeretném látni az ő arcán is, ha nem is azt a mosolyt, amit megszoktam tőle, de legalább valami kezdeményezését. - Azzal sosem nyúlsz mellé, ha leírod mit érzel. Pszichológusnak tanul, nem? Akkor meg főleg - bocsánatkérő tekintettel fürkészem barátomat, majd közelebb vonva magamhoz kötünk ki Pesten. Azonnal mellé lépek, hátát kezdem simogatni, és amint összeszedi magát, megfogom kezét és indulok el a helyszín felé. Csak csendben sétálok mellette, mert ha erre van szüksége, akkor érte képes vagyok rá, hogy ne fárasszam a hülyeségeimmel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Szemeimet forgatom igen egyértelműen a kérdésére. Ebből eléggé lejön a neki szánt válaszom is valószínűleg. Soha. Soha nem volt olyan, hogy kopogott volna és az ajtó előtt, türelmesen, mint minden ember - kivéve Belián, mert ő simán bejöhet - megvárta volna, hogy kinyissam és beinvitáljam. Volt már arra is példa, hogy zuhanyzás után battyogtam lefelé a lépcsőn, ő meg az étkezőasztalnál tömte a fejét. Kihordtam egy hátsófalit, ő meg teli arccal kinevetett. Így visszagondolva tényleg vicces volt, de azért nem annyira, hogy mindennap megtörténjen.
- Nevetni fogsz, de ha otthon vagyok hajlamos vagyok elhagyni a pálcámat, szóval… - köhintek egy aprót. - Az unikornisos mamuszommal szándékoztam elkergetni, ő pedig annyira kinevetett, azt hittem túl sem éli - legyintek az egészre egyet. Régen volt, és nagyon reméltem, hogy soha többet nem fog megtörténni, de persze nem volt ekkora szerencsém. Lássuk be: Arion nélkül unalmasak lennének a hétköznapjaim. Belián szavai után csak még inkább megerősítést nyer ez, mert az rendben van, hogy titokzatos, de miért az én házamban kell annak lennie? Jó, belátom, soha nem bánom, ha jön, mindig ugyanolyan boldogsággal fogadom, miután megcsapkodtam papuccsal, mert hang nélkül osont be a házba, de e mellé még szexi is lenne? Végül is… csak legyintek egyet végül. Nem szeretnék erről beszélni. Ahogy Belián sem. Megértően bólogatok, hogy rendben, akkor ejtsük a témát, nem fogom erőltetni.
- Arra gondoltam, hogy leginkább iszunk, viszont… - gyorsítom meg lépteimet, hogy elé kerülhessek, miután rágyújt. - Ha szeretnéd, csak sétálhatunk is, miközben kibeszéljük, hogy a szaktársam megint mennyire undorító ruhában jött előadásra - mosolyodom el szélesen. Ha nem szeretne beszélni róla, akkor nem fogunk, így az alkalom tökéletes arra, hogy kipletyizzük magunkat a lányról, aki eddig mindkettőnket megbotránkoztatott. Vagy csak úgy általában pletyizzünk mindenről is.