Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala
S. N. D.
Be kellett jönnie, mert levelet kapott. Hát mi ez már? Ráadásul tapasztalatból tudja, hogy az ilyen levelek sose jelentenek jót. De eltipeg ide is, meglepően jól megy ez neki, bár volt két teljes hónapja, hogy megszokja a sarkakat, na mindegy.
És még meg is váratják, pedig annál jobban semmit nem utál. Meg nem is érti, ha már egyszer behívták, miért kell még sorszámokkal meg adatokkal pepecselni, ez az egész annyira haszontalan, mikor tudják, hogy vélhetően be fog jönni. Ez számára olyan, mint az idézés, nem szeretné, ha úgy rángatnák be, meg hát... nem is igazán hagyná.
Az agya persze megint kikapcsol, újra és újra jönnek a képek, mint mindig, mikor nem tudja lefoglalni valamivel, és a hangulata is egyre csak megy le a béka feneke alá.
Ebből persze mi sem látszik, az arca az a megszokott merevség, amivel mindig találkozni lehet, nagy ritkán mutatkoznak meg rajta érzelmek, mint például ebben a pillanatban, ugyanis a düh elönti.
- Hé öreg, húzzál sorszámot - morran a férfire, aki mit sem törődve a szabályokkal, már haladna be, még fel is pattan, és a vállát megszorítva ösztökéli maradásra, mert ez így nagyon nem pálya, ő meg Sonja.
- Várnak még itt páran, ha nem látnád - sziszegi, igen sziszegi, azzal a villanó tekintettel, ami igazából semmi jót nem sejtet. Se neki, se ennek az idegen szakálas ki a fenének. Hát mégis mit képzel ez magáról?
És még meg is váratják, pedig annál jobban semmit nem utál. Meg nem is érti, ha már egyszer behívták, miért kell még sorszámokkal meg adatokkal pepecselni, ez az egész annyira haszontalan, mikor tudják, hogy vélhetően be fog jönni. Ez számára olyan, mint az idézés, nem szeretné, ha úgy rángatnák be, meg hát... nem is igazán hagyná.
Az agya persze megint kikapcsol, újra és újra jönnek a képek, mint mindig, mikor nem tudja lefoglalni valamivel, és a hangulata is egyre csak megy le a béka feneke alá.
Ebből persze mi sem látszik, az arca az a megszokott merevség, amivel mindig találkozni lehet, nagy ritkán mutatkoznak meg rajta érzelmek, mint például ebben a pillanatban, ugyanis a düh elönti.
- Hé öreg, húzzál sorszámot - morran a férfire, aki mit sem törődve a szabályokkal, már haladna be, még fel is pattan, és a vállát megszorítva ösztökéli maradásra, mert ez így nagyon nem pálya, ő meg Sonja.
- Várnak még itt páran, ha nem látnád - sziszegi, igen sziszegi, azzal a villanó tekintettel, ami igazából semmi jót nem sejtet. Se neki, se ennek az idegen szakálas ki a fenének. Hát mégis mit képzel ez magáról?