Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Elég könnyen megtaláltam a hivatal épületét, a portán pedig tökéletes precízséggel igazítottak útba, s ennek köszönhetően most itt vagyok. Megállok az előtérben lévő asztalnál és megszólítom az ott ülő nőt, aki, mint azt megtudtam odalenn, a polgármester Dr. Wittner Erik Benjamin titkárnője és a neve Márta. Szimpatikus név, bízom benne, hogy viselője is az lesz. - Jó napot kívánok, a Polgármester úrral szeretnék beszélni. A nevem Emerald Stone - nyújtom a titkárnő felé kezem, hogy bemutatkozzam neki és közben a másikkal leteszek egy doboz kecsesen becsomagolt bom-bont az asztalára - Sajnos nem tudtam előre bejelentkezni hozzá, mert néhány órája érkeztem - folytatom és zöld szemeimmel ráutalóan az édesség felé pillantok. Hangom udvarias tónusú, s még egy halvány mosolyra is futja. A meggyőzés fegyvereként néha ilyesmire kényszerülök. A megvesztegetés ennyire enyhe formája az ember barátja, tehát nem szükséges, hogy megbánja, így én sem teszem, főleg ha elérem célom és bejutok a férfihez. Sötét hajamat elegáns kontyba fogtam. Öltözékként egyszerű fekete kosztümöt vettem fel, alá pedig egy lila, csipkés blúzt, melyek mind kiemelik termetemet, bőrömet és szemeim zöld színét. A külsőm és a viselkedésem egyaránt visszafogottak, sosem kedveltem a hivalkodást, vagy a harsányságot. Inkább elmém pallérozottságával igyekszem majd munkához jutni, mint női bájaimmal. Míg a hölgy döntésére és a reménybeli bebocsátásra várok végignézek a környezeten. Rendezett és puritán, mégsem kerülgeti tőle az embert semmiféle feszélyező érzés. Tetszik. Végigsimítok ruhámon és megigazítom, hogy a legkisebb ránc se maradjon rajta. Mindig ügyelek a külsőmre. Amikor ügyvédként dolgoztam is védjegyem volt a tökéletes megjelenés. Ez bizalmat ébreszt nem csak az ügyfelekben de az esküdtekben is, legalábbis én ezt tapasztaltam. Remélem ez a tézisem most sem fog meghazudtolni engem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

 Nem kell soká várnom, hiszen a titkárnő szívéhez valóban a bon-bonon át vezetett az út, és én erre jól rá is éreztem. Elment, hogy bebocsátást kérjen számomra, melyre most már igen nagy esélyt látok magam is, ezért megállok nem messze az ajtótól, ami mögött eltűnt és várok. Kisvártatva visszatér a főnökével és egy éppen távozó másik hölggyel együtt, akinek nem tulajdonítok jelentőséget, mert kétlem, hogy pont ő is munka ügyben jött volna a polgármesterhez. Búcsúzásának viszonozását követően a hozzám lépő férfira fordítom minden figyelmemet. - Jó napot! Köszönöm - mondom, s követem őt az irodájába. Odabenn mutatkozom csupán be neki, miután bezárult mögöttünk az ajtó és mindketten elfoglaljuk a nekünk rendelt helyet egy asztal ellentétes oldalán. - Hálás vagyok, hogy bejelentés nélkül fogad. A nevem Emerald Stone és azért jöttem, hogy  megtudjam van-e a faluban jelenleg bármiféle betöltendő pozíció - míg felesleges kertelés nélkül közlöm vele jövetelem célját átnyújtom neki egy dossziéban az önéletrajzomat. Nem szoktam teketóriázni, a céltudatosság és határozottság sokkal hasznosabbnak bizonyult mindeddig számomra. - Mint azt ön is láthatja jogi diplomával és nővéri oklevéllel egyaránt rendelkezem. Bármelyik területen képes vagyok a felmerülő feladatok ellátására, s mindkettőben van elegendő tapasztalatom - folytatom miközben egyenes háttal ülök, tekintetem végig a férfin tartva. Zöld szemeim pillantása fürkésző, de nem tolakodó. Ujjaim összefűzöm és térdeimen nyugtatom kezeimet. Higgadtság sugárzik rólam és hűvös megfontoltság. Nem tartok a magas rangú emberektől, de tisztelem őket annyira, hogy a nekik kijáró udvariassággal kommunikáljak velük. Szerencsére a velem átellenben lévő még szimpatikus is nekem, így könnyedén tudom tartani magam elvemhez. Főképp, hogy a nemek közt sem teszek különbséget, hiszen az igazság sem férfié vagy nőé, hanem csak is, és kizárólag az emberé. Feltéve persze, hogy most csak rájuk szűkítjük a nézőpontot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Végtelen türelemmel hallgatom a férfit és nem zökkent ki nyugalmamból az sem, hogy megütközik megfogalmazásomon. Nem szeretnék rossz képet kialakítani benne magamról, ezért is pontosítok, még mielőtt teljesen félreértene. - Harminckét éves vagyok. - mondom nemes egyszerűséggel. Ebben a helyzetben felesleges azon nöszörögni, hogy egy nő korát nem illendő nyíltan megtudakolni. Ez nem az a hely és nem az az idő. Ezen a ponton kell csak igazán koncentrálnom minden energiámat és figyelmemet, hiszen jönnek azok a tények és lehetőségek, melyeket ajánl számomra. Belsőmbe feszültség szökken, ahogyan a jogi asszisztenciát említi, de ez arcomon természetesen egyáltalán nem látszik. Vonásaim lágyak, a maguk komolyságában. Bólintással jelzem, hogy világosan értettem, hogy mire céloz. Nem feltétlen a jó ajtón kopogtattam, de most már nem fordulok vissza. Ezután egy másik verziót is hallhatok tőle, mely jelen pillanatban kedvezőbbnek fest, így szóra nyitom ajkamat - Azt hiszem a döntés rendkívül egyszerű - egy lélegzetvételnyi szünetet tartok, hogy lekövesedjen bennem szavaim súlya - A gyógyító segédi pozíciót választom - ismét elcsendesedem, hiszen erre a velem szemben ülő úriembernek is rá kell mondania az áment. Az iskolát, melyet végeztem szerettem, ahogy a gyakorlatot is, majd miután felvettek az egyetemre is bejártam, önkéntesként, hogy ne felejtsem el a megtanultakat. Erre akkor is szakítottam időt, amikor már ügyvédi karrieremet építgettem. Nevelő szüleim büszkék voltak rám, "Sokra vittem, mégis ember maradtam", ahogy mondták. De vajon milyen ember az, aki minden erejével és tiszta szívvel védi, azt is, akiről tudja, hogy bűnös? A sors kegyetlensége vagy épp kegye folytán nekik már nem kellett felelnem erre a kérdésre, csupán magamnak. A bennem dúló, heves, belső érvcsatára adott végső válaszomnak köszönhetem, hogy most itt ülök és azt az utat választottam az imént, amit. Egy bőrönd, ennyit hoztam magammal Splitből. Több nem is kell. Mindent meg tudok teremteni magamnak. A semmiből a minden felé már elindultam, ez a fő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Megnyugvással tölt el, hogy a férfi engedélyezte munkavállalásomat, ráadásul minden különösebb faggatózás nélkül.  - Köszönöm - mondom kimért, de feltétlenül hálás hangon, s az első igazán könnyed mosoly fut ajkam szegletére. Azt mondják jól áll, de egy tárgyaláson nem volt hiteles, így szinte teljesen le is szoktam róla. A berögződések már csak ilyenek. Miközben beszél addig én elrakom az életrajzom tartalékban elhozott példányát, míg az elsőt, melyet eddig is nézett, szándékomban áll nála hagyni. - Természetesen - bólintok jövőbeni felettesem tájékoztatásával kapcsolatban - Egyáltalán nem zavar. Ha ön alkalmazta az azt bizonyítja, hogy méltó volt a feladatra, függetlenül éveinek számától - mondom kissé lágyabb tónusban, és biztos vagyok benne, hogy az általa említett értesítést ő maga vagy a titkárnője hamarosan meg is fogja tenni, ahogy abban is, hogy jól döntöttem. Ezalatt patrónusát, mely egy róka, idézi, majd útjára is bocsátja. Róka, elgondolkodtató, az enyém hattyú, ez is az, de nem most. - Egy pohár gyümölcslevet kérnék, köszönöm - közlöm választásomat, majd a beállt csendben megigazítom hajam. Fülem mögé simítok egy rakoncátlanul a kontyból kibújt tincset. A férfi töri meg a némaságot. - Itt tanultam, ismerem a falut még diák éveimből, ezért jöttem első körben ide - válaszolom, de nem fejtem ki egyelőre sem azt, hogy a Rellon ház tagja voltam, sem azt, hogy azért kötöttem ki pont Bogolyfalván, mert már semmi sem köt egykori otthonomhoz és, hogy olyan helyen szerettem volna új életet kezdeni, ami nem teljesen idegen számomra. Nem volt még időm bejárni a régi helyeket, de azt már a vonatról való leszálláskor és útban a szálloda felé is láttam, hogy nagyon sokat változott, fejlődött azóta, hogy legutoljára itt voltam, aminek sok éve már.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A várakozás percei lassacskán telnek, miözben mindketten kortyolgatjuk innivalóinkat, melyeket a bon-bon kedvelő titkárnő szervírozott nekünk. Kellemes vegyes ízt érzek a folyadék hűvösén át, mely pont olyan hőmérsékletű, hogy frissítő legyen, s erre most szükségem is van. Jól esik, hiszen siettem ideáig és meg is szomjaztam, mégis elegáns tempóban fogyasztom, minden érzelemnyilvánítás nélkül az innivalót. Megjegyzésére csak egy egyetértő bólintással reflektálok. Felesleges eszmefuttatásokba véleményemről és helyzetemről továbbra sem bocsátkozom. Van fontosabb kérdés is ami foglalkoztat, s helyzet mely mielőbbi megoldásra vár. - Lakhatással kapcsolatban is tud esetleg ajánlani számomra valamit, ami lehetőség szerint a munkavégzés helyéhez közel esik? Legyen az szállás, vagy lakás. - érdeklődöm, közben leteszem magam elé a félig már kiürült poharat. A harmadik nevezett személy még mindig nem érkezett meg, ám úgy veszem észre a férfi itt velem szemben már nagyon várja. Úgy vélem ellenőriztetni szándékoztat vele, hiszen épp csak beestem ide, s bár az ártatlanság vélelme mellettem áll, mégis teljes mértékben megértem gyanakvását. A helyében én is így cselekednék. - Tekintettel hirtelen megjelenésemre nyugodtan alávethet bárminemű átvilágításnak - közlöm eltökéltséggel festett komoly hangon. Hozzá vagyok szokva az efféle meghallgatásokhoz, múltam pedig néhány kamaszkori lázadáson túl tisztának tekinthető. Egy iskolai bandában gitározni minden bizonnyal nem vehető eredendő bűnnek, sem más ilyen mérvű deviancia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

 A felsorolás igen impozáns, ez tagadhatatlan, ám számomra sem a felújítás sem a másokkal való osztozás bizonyos helységeken jelen pillanatban egyáltalán nem vonzó opciók. Elég mizantróp lélek vagyok, így nehezen tűrök meg bárkit is a környezetemben hosszú távon, s most arra tervezek. A lakályos otthonosságot vallom, és azt, hogy az otthon ott van, ahol a szívem van, s az most itt dobogja nyugodt, hatvanas frekvenciájú ütemét a szegycsontom alatt. - Esetleg szolgálati célú lakás nem tartozik a rendelőhöz, mert gondolom abban praktizált orvos kollégám? - érdeklődöm, s hangomat enyhe reménykedés járja át. Nem ő fog tehát erkölcsöm és szándékaim tisztaságáról megyőződni. Ám legyen, bárkit is szán erre a feladatra nem fog csalatkozni bennem. Míg ezen a szálon futtatom elmém addig betoppan végre az, akire vártunk. Üdvözlik egymást mint barátokat, majd a most érkezett férfi felém is kezét nyújtja. - Emerald Stone, örvendek - köszöntöm rövid, de határozott mozdulattal viszonozva gesztusát. A formális kommunikációban otthonosan mozgok, így nem mondok mást nevemen kívül, mert az felesleges locsogásnak hatna. Hagyom, hogy a falu legfőbb hivatali embere tájékoztassa kollégáját, még mielőtt, ahogyan mondta az imént, a miénk volna a terep. A magam választásán én már túl vagyok, így erről több szót nekem ejtenem kár volna. Kivéve ha meg kell indokolnom miért a nővéri pozíció mellett döntöttem. A jog volt a szerelmem, de mint az sajnos néha megesik csalódnom kellett benne és főleg magamban, ám ha kérdik egy másik aspektust tárok majd eléjük, mely egyként igaz azzal, amit érzek, ám kevéssé negédes vagy bohém indok. Megint iszom egy kis kortyot a gyümölcsléből, míg a fejleményekre várakozom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

 Mintha kissé zavarban volna az újonnan érkezett férfi, s nem tudná mit is kezdjen kezeivel. Végül állva marad is marad, s így beszél hozzám. Ez furcsa, hiszen elviekben ő élvezi a Polgármester feltétlen bizalmát, így nincs oka feszültnek lenni, mégis ezt a benyomást kelti bennem. - Természetesen, ahogy gondolja. Igazodom önökhöz - mondom távolságtartó nyugalommal, s arcomon nincs jele annak az örömnek, melyet lelkem mélyén érzek, hiszen megoldódni látszik lakhatási gondom. Szívem ki-kihagyó ritmusát érzem bordáimon, mint kismadarat, mely a kalitkájában röpdös. Jogosan szeretnék átnézni a szolgálati lakást, hiszen ott maradhattak olyan magán vagyontárgyak, melyeket el kell juttatniuk eredeti tulajdonosukhoz, azaz a gyógyítóhoz, Noxen kisasszonyhoz. Fellebbent egy újabb fátyol, elődöm, ha nevezhetem így, egy nő volt. Orvos és nővér egymással szemben ugyan fölé és alárendelt, a laikusok számára mégis azonos tisztelettel kezelendő, mert kezeik közt az élet egyként szent és csak ők képesek szakszerűen menteni, ha mentendő. Sokan elfelejtik, hogy mennyi áldozattal jár ez a hivatás is, ugyanúgy, mint a gyógyítóké. Több atrocitás éri őket, s néha igen "piszkos munkák" jutnak osztályrészükül, annak ellenére, hogy számtalan esetben közel is kerülnek lelkiekben a betegekhez és megismerik őket. Erről nem szabad megfeledkeznie senkinek, még nekem sem. Tudom mit vállaltam és büszkén fogom tenni a dolgomat. - Értem. A magam részéről elsősorban a faluban tevékenykednék. Ellátnám a tartós segítségre szorulók, a várandós nők és a kismamák látogatását éppúgy, mint az akut eseteket. Viszont ha a tanodában van rám esetleg szükségük, akkor oda is elmegyek - közlöm a férfival, hogy mennyi és milyen természetű feladatokat szeretnék vállalni. Nem ismeretlen számomra sem Bogolyfalva sem a Bagolykő, rövid időn belül mindkét helyen tökéletes otthonossággal fogok mozogni ismét. Ebben tökéletesen biztos vagyok. - Számomra minden tökéletesen tiszta. Esetleg önnek felmerült bármi kérdése? - nézek a férfira és zöld szemeim hűvösével igyekszem bizalmat ébreszteni benne. Sosem árt, ha  jó az összhang egy orvos és a segítője között, vagy legalább a kölcsönös affinitás megvan. Úgy vélem ez nagyban hozzájárul a sikeres gyógyításhoz. Amikor a tárgyalóteremben álltam az esküdtek és a vádlott közt is igyekeztem védencemmel kialakítani egy törvényes keretek közt működő, de  bizalmas viszonyt, miként is tudtam volna ennek hiányában hitelesen képviselni az érdeküket, vagyis az igazságot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Payne és Polgármester úr

 Tévedés volna azt hinnie a velem szemben álló férfinak, hogy örömtelen vagyok, sőt nagyon is boldoggá tesz ez a helyzet, csupán visszafogottan kezelem a jó dolgokat. Minden jó után rossz, s az után ismét jó jön, akár az évszakok körforgása. Egyszer fenn, másszor lenn, de minden elmúlik egyszer. - Tökéletesen tisztában vagyok vele mit jelent egy faluban egészségügyi ellátást biztosítani - mondom érzelemmentesen, hiszen egyáltalán nem lepett meg azzal amit mondott - Az emberek ilyenek, ha nincs baj is keresnek, de néha elég pár őszinte szó vagy rájuk szánt perc, hogy jobban legyenek - halványan elmosolyodom, majd végighallgatom a státuszával kapcsolatos mondandóját. Igen jogilag ez rendben van, hiszen minden faluban, még a legkisebben is biztosítani kell az orvosi jelenlétet. Az én szerepem kisebb, de sokat tudok segíteni nekik, még ha csak a korábban elmondott feladatokat végzem is majd el, vagy épp az általa ecsetelt dolgokkal foglalatoskodom, míg ők rendelnek. - Azt megköszönném, ha megmutatná, esetleg holnap délelőtt kilenckor, ha önnek is megfelel. Emlékeim szerint ugyanis nem volt akkoriban külön rendelő, amikor én még a Bagolykőben tanultam és néha lejutottam a faluba- fejtem ki, miközben felemelkedem ültömből, s elsimítom ruhám ráncait, hogy megjelenésem makulátlan legyen - Uraim, ha nincs más akkor én most magukra is hagynám önöket. Nagyon köszönöm a belém előzetesen vetett bizalmukat. Ígérem nem fogják megbánni, hogy engem alkalmaznak - intézem szavaimat mindkettőjükhöz, majd kisvártatva elbúcsúzom tőlük és távozom. Kilépve, s magam után becsukva az iroda ajtaját elmosolyodom és fellélegzem, mint kinek szívéről nehéz kő gördült volna le hirtelen. Megköszönöm a titkárnőnek kedves közbenjárását, hogy azután elinduljak vissza jelenlegi szálláshelyem felé. Belépve a szobába leülök az ágyra, kezeimet imára kulcsolom, s némán adok hálát azért, amiért így kegyeiben tart a gondviselés. Munkát és lakóhelyet találtam néhány óra alatt, mi ez ha nem csodás égi gondoskodás.