Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala
WinnieHelyettesítés. Utálom az ilyet. Átveszem valakitől a munkát, és mindig találok valamit, amibe bele tudok kötni. Pontatlan adminisztráció, rendetlenség az irodában, félretájékoztatott ügyfelek. És még sorolhatnám... Nem volt jó napom. Már a második kávészünetemre rohantam ki egy kicsit levegőzni, amikor az egyik ügyintéző kiszólt, hogy jönni kéne. Némi halk szitkozódás után visszacsörtettem az átmeneti irodámba, hogy felkészülten fogadjam a következő betévedőt.
Azért nem szeretek a Hivatalba jönni, mert a Minisztériumhoz képest ég és föld. A legnagyobb problémám azzal van, hogy nincs kirendelt osztály a Tárgybűvölésügyinek, ezért mindenről magamnak kell gondoskodjak, ha a bagolyköves diákok ügyeit kell intézzem. Egykori diákként meg tudom érteni, hogy nem szívesen utaznának be a fővárosba ilyenekért, főleg hogy az utazás költségeit is maguknak kell állniuk, az időveszteségről nem is beszélve. De amikor reggel szólnak, hogy ugyan hoppanáljak már vissza a faluba, mert be kell vizsgálnom néhány tárgyat, nos, az roppant kellemetlen tud lenni, ha alapból teljesen más napirendet állított össze az ember.
Visszahoztam néhány ellenőrzött holmit, amit a diákok és falulakók adtak le, ezek egyelőre egy mágikusan lelakatolt szekrényben hevertek. A táskámat a székem mellett hagyva sétáltam ki a folyosóra, ahol megpillantottam valakit, aki rögtön jobb kedvre derített, de egyébként se vagyok bunkó munka közben, maximum a munkatársaim látják, hogy ki tudok lenni.
- Üdvözlöm! Fáradjon beljebb - invitáltam be magamhoz a szobába, amit mindig arra használ a hivatal, amire éppen szüksége van, ezért kicsit szedett-vedett tud lenni, de remélhetőleg nem teszi szóvá. Mikor már magunk között voltunk, hellyel kínáltam az asztal előtti széken, én pedig a túlsó végén foglaltam helyet. Itt már nem ragaszkodtam annyira a formalitásokhoz.
- Azt hiszem ismerjük egymást - mosolyodtam el. Végigmérve őt, nem sokat változott, mondjuk nem volt az olyan rég, amikor Afrikába látogattam. - Láthatnám a papírjaidat?
Azért nem szeretek a Hivatalba jönni, mert a Minisztériumhoz képest ég és föld. A legnagyobb problémám azzal van, hogy nincs kirendelt osztály a Tárgybűvölésügyinek, ezért mindenről magamnak kell gondoskodjak, ha a bagolyköves diákok ügyeit kell intézzem. Egykori diákként meg tudom érteni, hogy nem szívesen utaznának be a fővárosba ilyenekért, főleg hogy az utazás költségeit is maguknak kell állniuk, az időveszteségről nem is beszélve. De amikor reggel szólnak, hogy ugyan hoppanáljak már vissza a faluba, mert be kell vizsgálnom néhány tárgyat, nos, az roppant kellemetlen tud lenni, ha alapból teljesen más napirendet állított össze az ember.
Visszahoztam néhány ellenőrzött holmit, amit a diákok és falulakók adtak le, ezek egyelőre egy mágikusan lelakatolt szekrényben hevertek. A táskámat a székem mellett hagyva sétáltam ki a folyosóra, ahol megpillantottam valakit, aki rögtön jobb kedvre derített, de egyébként se vagyok bunkó munka közben, maximum a munkatársaim látják, hogy ki tudok lenni.
- Üdvözlöm! Fáradjon beljebb - invitáltam be magamhoz a szobába, amit mindig arra használ a hivatal, amire éppen szüksége van, ezért kicsit szedett-vedett tud lenni, de remélhetőleg nem teszi szóvá. Mikor már magunk között voltunk, hellyel kínáltam az asztal előtti széken, én pedig a túlsó végén foglaltam helyet. Itt már nem ragaszkodtam annyira a formalitásokhoz.
- Azt hiszem ismerjük egymást - mosolyodtam el. Végigmérve őt, nem sokat változott, mondjuk nem volt az olyan rég, amikor Afrikába látogattam. - Láthatnám a papírjaidat?