Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Őrnagy mellett valószínűleg nem férne meg egy bagoly. Nem tudom, hogy ki tépne meg kit hamarabb, de kizártnak tartom, hogy egy macska meg egy bagoly valaha is különösen jó barátok lennének, így eszem ágában sincs saját bagolyt szerezni. Meg aztán amúgy is ott vannak az iskola baglyai erre a célra, úgyhogy nincs is nagyon miért vennem egy tollast, hogy aztán élete végéig ketrecben tarthassam, amikor éppen nem levelet vagy csomagot visz valamerre. Jelen pillanatban csak egy levelet szándékszom elküldeni anyának. Van ugyan egy telefon valahol a hátizsákom mélyén - még mindig -, és biztos, hogy Matthew még rúnázni is tudná mostanra, csak be kellene vinnem, de az igazság az, hogy semmi kedvem hozzá, hiába rágja a húgom a fülem. Csak egy elektromos szerkentyű, ami nélkül nem is elképzelhetetlen az élet. Még reggel megírtam a levelet, bár idáig eljutni csak most sikerült. Felkapaszkodom a toronyba, majd az egyik láthatóan nem hullafáradt madár lábához rögzítem az összehajtogatott pergament és útjára engedem Szeged felé. Ezzel meg is volnánk. Csak pár pillanatba telt és egy rövidebb sétába, igazán semmiség. Mennék is vissza a Levita tornyába, aztán meg a faluba is jó lenne benézni, amikor az egyik tollas már majdhogynem panaszosan huhog egy sort. Hirtelen nem is tudom, melyikük az a sok közül, de amikor ismét huhog párat, megtalálom. Laposakat pillogó fáradt uhu a szóban forgó példány. Fogalmam sincs, mi baja lehet, de csak nem árt meg neki, ha kicsit megsimogatom. Vagy igen? Sehol nem tiltja szabályzat az iskolai baglyokkal való törődést, pedig futólag még meg is nézem, nincs-e valami az ajtóra kifüggesztve mondjuk. Ha volt is, már nem találok erre vonatkozó nyomot, hogy miként kell vagy szabad foglalkozni a madarakkal, ha nem csak postai csomagküldő szolgálatként használná az ember fia, lánya, unokája. Megkeresem inkább az uhut, és óvatosan megsimogatom. A baglyok tudtommal nem valami szelíd, házban tartandó madarak alapvetően, de ezek nem szabad példányok, és szegényke elég elkínzottnak látszik. Hosszú utat tehetett meg.
- Na, mi a gond? Nem foglalkoznak veled eleget? - kérdezem meg, miközben ismét megsimogatom. Nem értek annyira az állatokhoz, hogy feltűnjön, ha netán valami betegsége lenne - leszámítva, ha vérzik, mert az azért elég látványos -, de mintha máris másképp huhogna, hogy valaki foglalkozik vele. Ha valamiben, hát ebben hasonlít Őrnagyra ez a madár is. Igényel némi figyelmet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

A panaszosan huhogó tollas a mellékelt ábra alapján csak némi törődésre vágyik, hát foglalkozom vele kicsit. Egy kis bagolysimogatásba még nem halt bele senki tudtommal. Rendben, terjeszthetnek ők is mindenféle madárinfluenzát és hasonló gyönyörűségeke - nem szakosodtam ilyesmire és nem is köt le különösebben, hogy minden részletet tudni akarjak ezekről -, de talán csak nem én leszek az első, aki ilyesmibe belepusztul. Foglalkozzunk inkább a bagollyal, aki meglehetősen kimerültnek tűnik, és nem feltétlen mondanám barátságosnak, de legalább értékeli, hogy valaki foglalkozik vele. Majdhogynem elégedettnek tűnik újabb huhogása. El is töprengenék rajta, hogy vajon mennyit foglalkoznak velük, ám ekkor valaki benyit és még rám is köszön.
- Üdv - válaszolok, és nem igazán figyelnék rá a továbbiakban, ha nem állna neki etetni az egyik baglyot, és ahogy elnézem, nem csak azzal szándékszik foglalkozni. Nem zavar egyébként, csak tényleg nem láttam sehol semmit erre vonatkozólag, hogy lenne valaki, aki a madarakkal foglalkozik, alkalmanként szétsimogatja őket, meg ilyesmi. Lehet, hogy elveszett a papír, pedig eredetileg létezett egy leírással, hogy mondjuk él a környéken egy madárbolond illető, a tollasok kopaszra simogatását tessék csak ráhagyni, bármennyire panaszosan is huhognak a hiányában. Nem ripakodnak rám, az elég biztató, de azért jónak látom rákérdezni, hogy vajon puszta önszorgalomból műveli-e mindezt netán, vagy hogy is megy ez pontosan?
- Ne haragudj, te gondozod őket? - érdeklődöm és egyszerre csak egy kérdést intézek hozzá, mert a köszönés elég univerzálisnak minősíthető volt, és még kiderülhet, hogy nem beszél magyarul. Tán még angolul se, az lenne csak az igazi, de egyelőre maradjunk abban, hogy reménykedem, érti a kérdést, és magyarul válaszol vissza. Addig is pár kérdő pillantás után inkább a megsimogatott bagoly lábán található gyűrűt kezdem vizslatni, hátha kiderül, hogy nem egy szám a neve szerencsétlennek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Nem értem, mire a horkantás, hiszen ő sétál madáreleséggel és próbálkozik az egyik bagoly etetésével, eléggé logikusnak tűnik, hogy még ha csak önkéntes alapon is, de ő legyen az a valaki, aki a baglyokat gondozza. Úgy értem, valaki gondozza őket, nem? Kérdőn pillantok felé, de már jön is a válasz. Önkéntes alapon csinálja. Közben simogatom tovább a magam tollasát, aki egy kis extra - vagy lehet, hogy nem is extra - törődést igényelt bánatos huhogás közepette.
- Valaki csak eteti őket, gondolom. Ha más nem, hát a manók leghamarabb, a törődés viszont... tény, hogy kicsit hadilábon áll a rendszer ezzel, ahogy elnézem. Igaz, hogy időigényes munka, de nem árt, ha legalább néhanapján megsimogatja őket valaki, biztos, nem egy-két diák van, aki bele se gondol, hogy többek csomagszállító ketyeréknél - mélázom el hangosan a baglyokkal való foglalkozás kérdésén és simogatom tovább a tollast. Lassan le fogom simogatni a tollait is, ha nem hagyom abba, de máris olyan hálásan huhog, hogy akaratlanul is elmosolyodok.
- Na jól van, na... mára ennyi elég is, pihenj, aludj, akármi - beszélek a bagolyhoz, mintha értené is mit mondok, még egyszer megsimogatom, aztán beszerzem azt az említett doboz csemegét, és elindulok a lány felé. A semmiből telepedik a vállamra egy töpszli kis tollas, ami inkább néz ki tollcsomónak, mint bagolynak. Vékony hangja roppant idegesítő, inkább emlékeztet csirkére, mint bagolyra, de nem ítélünk el egy tollast sem.
- Tessék, és kösz. Akkor már besegítek, ha szabad - válaszolom letéve mellé a dobozt, és leemelem a vállamról a tollcsomót, ami erre lelkesen az ujjamba csíp. A kis komisz.
- Amúgy Viktor vagyok, és ha már itt vagyunk, egyúttal meg is alapíthatnánk a Bagolysimogató Egyletet, na mit szólsz hozzá? - javaslom egész jókedvűen, mert bár a kis huhogó csipkedős kedvében van, egy kis csemegétől máris elhallgat, mert még a szeme is keresztbe áll, olyan hevesen veti rá magát az ennivalóra. Szórakoztató teremtmény, annyira, hogy el is nevetem rajta magam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

- Kicsit akkor, mint a macskák, bár azok inkább istennek képzelik magukat, sokszor az a gyanúm - morfondírozok félhangosan azon, amit éppen kijelentett. Van benne igazság, többet azonban inkább macskához van szerencsém, mint bagolyhoz, huhogó tollcsomóból ugyanis sajáthoz nincs szerencsém, soha nem is volt. Mindig is iskolai baglyokkal küldtem levelet, az otthoni mintapéldány szétszeretgetése pedig anyáról lányára szálló hagyomány, ez idő tájt a Regié a megtiszteltetés, hogy alkalomadtán kopaszra simogassa. Javaslatát nem kell megismételnie közben, besegítek ám szívesen, végtére is ezek a madarak is megérdemlik a törődést.
- Úgy szeretnek, majd megesznek - állapítom meg vigyorogva, amikor a kis torkos bagolynak nem elég az eledel, még a lány kezébe is belecsíp, közben pedig megsimogatom az engem kiszemelő másik kis kelekótya tollast.
- Na, még a végén itt kiderül, hogy kis vérengző fenevadak ezek a pöttöm tollcsomók - adok még egy kis eledelt a bagolynak és simogatom aztán máris tovább szabad kezemmel, miközben másik tenyeremből éppen vígan falatozik, hadd érezze a törődést. Közben zseniálisnak tűnő ötlet pattan ki a fejemből, mégpedig egy bagolysimogató egyleté. Jót tenne egyik-másik magába forduló, 'engem senki se szeret' jelmondattal lézengő egyénnek, a baglyokról nem is beszélve. Na jó, nem tudom, hogy a bagolysimogatás is van-e olyan hatással, mint a terápiás kutyák bevetése az ilyen gondoknál, de miért ne lehetne? Nem hallottam még az ellenkezőjéről sem.
- Beajánlhatnánk Zójához is terápiás célzattal. Hm, Bagolysimogató Egylet... bé-es-e... ááá, furán hangzik. Legyen BEGy. Komolyan gyárthatnánk hozzá plakátot is, meg toborozhatnánk embereket. Biztos akadnának jelentkezők, ha tudnák, hogy mennyire jó dolog baglyokat simogatni - jelentem ki nagyon is lelkesen. Kicsit úgy érzem magam ettől, mintha most feltaláltam volna a spanyol viaszt, hiába tudom, hogy nem így van. Szórakozottan megvakargatom a tarkóm, és amint a töpszli kis bagoly felreppen a helyére - gondolom, jól lakott -, újabb baglyot simogatok meg. Igaza van a kolleginának, nem tudom eldönteni, melyikünknek tetszik jobban, a bagolynak-e vagy nekem, hogy éppen kitartóan simogatom a tollait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

- kaland, valamikor júliusban -

Már viszonylag hosszú ideje nem volt álmatlan éjszakám. Hónapok óta ez az első alkalom, hogy hiába képzeltem magam elé a kerítésen átugráló bárányokat, a négyszázhuszonhetedik után is éppen annyira nem jött álom a szememre, mintha még hatvankettőnél tartanék vagy valahol annál is előbb. A mennyezet bámulása hasonlóan sokat segített, de még az ablakon át látható csillagokat is hiába lestem kitartóan. Végül már úgy döntöttem, hogy felkelek és a konyhában keresek valami megoldást a problémára, például tejet és mézet, ha ugyan akad még belőle, vagy ha nem, hát főzhetek kakaót is. Akár. Ám a mocorgásommal akaratlanul is sikerült felébresztenem Richárdot is még azelőtt, hogy egyáltalán a szobából sikerült volna kijutnom, és a csillagvizsgáló ötlete az ő agyából pattant ki aztán. Azaz pontosabban vánszorgott, amilyen álmosan pislogott rám még abban a pillanatban, amikor megkérdezte, miért nem ülünk be oda kicsit, de hát ez már puszta részletkérdés. A konyhába azért csak sikerült eljutnom, és végül kakaó helyett karamellás tejet igyekeztünk nem kilötyögtetni a bögréinkből útban az északi torony felé. Ide talán két órája hoztam át a párom, miután a vállamnak dőlve sikerült elaludnia, nekem pedig nem volt szívem felébreszteni, hogy akkor menjünk már vissza a hajóra. Ez a kis szoba úgyis itt van a csillagvizsgáló szomszédságában, és hétvégéken eléggé néptelen tud lenni ahhoz, hogy bárkit is zavarjon, ahogy éppen Richárd békésen alszik a kanapén, én meg nagyokat ásítva pislogok magam elé, mert az álommanó továbbra is messzire elkerül - nagyon megorrolhatott rám tegnap valamiért -, és simogatom a haját, ahogy fejét az ölemben nyugtatja. Milyen békés, állapítom meg magamnak gondolatban. Észre sem vette, hogy odakint milyen vihar tombolt még nemrég. Tulajdonképpen nagyon örülök is neki, hogy ez nem ébresztette fel, miután nekem már úgyis sikerült.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Mocorog. Ébredezik. Megsimogatom a haját, aztán nyújtózik egyet, és rám emeli a tekintetét. Milyen kis álmos még. Hihetetlenül aranyos, ahogy még fáradtan dünnyög is. Megölelem. Jólesik most ez nekem is, és ahogy a nyakamhoz fúrja a fejem, most is felhangzik torkomból az az elnyújtott, nem igazán artikulált hang, ami leginkább dorombolásra hasonlít. Most kevésbé mély, mint amikor éppen felébredek, sokkal inkább rekedt, morgásra emlékeztető, de azért még nem marad el. Már egyfajta reggeli rituálé, üdvözlés, mielőtt még képes lenne értelmesen megszólalni bármelyikünk is. Hümmögéssel jelzem, hogy nem aludtam, a fejemet is megrázva mellé. Egy pillanatra lehunyom a szemem aztán. Ég a szemhéjam, már-már fájdalmasan, nem is bírom csukva tartani sokáig, de ha ez most ilyen, estére talán éppen elég fáradt leszek ahhoz, hogy aludjak is végre. Az is lehet, hogy akár már délutánra is. Orromat a hajába fúrom, amíg még hozzám bújik, aztán engedem, hadd keljen fel. Én még maradok, fejemet hátradöntve pislogok a mennyezetre, még ha pihentebb ettől aztán nem leszek kicsit sem. Nem tűnik fel a madár, amíg újra meg nem szólal. Most mozdulok csak meg, nyújtózva, végigropogtatva pár mozdulattal a hátam és a vállaim is, aztán pedig az ablak felé fordulok, hogy megnézzem, hogy áll mostanra a vadőr azzal a fával. Futó mosollyal veszem tudomásul, hogy övé a posta, de azért nem igazán fogom fel. Fáradt vagyok. Még szerencse, hogy ma nem kell mennem dolgozni, az Eridont pedig remélem Ádám megbírja egyedül is így vasárnapra, mert semmire sem vagyok jó gyakorlatban. Legalábbis úgy érzem. Talán ha nagyon muszáj, össze tudom szedni magam egy vödör kávé után, de inkább ne kelljen.
- Hm… jó nagy pusztítást végzett ez a fránya vihar - állapítom meg egy hatalmas ásítást követően, és megfordulok, éppen amikor leül a földre.  Ajjaj, mi lehet a baj? Elkerekedik a szemem. Nem halt meg senki? Jaj, édesem, de akkor meg miért olyan szomorú? Mi történt? A káromkodás az ő szájából különösen fura, még ha nem is holmi különösebben csúnya. Leülök mellé a földre és átkarolom a derekát.
- Mi a baj? - kérdezem csendesen, államat a vállán támasztva meg, homlokomat a halántékának döntve. Mondd el nekem, mi a baj, mert valami van, ez kétségtelen. A kezében tartott levélbe szándékosan nem nézek bele. Bizonyára gyors választ jelentene, de ő kapta, megvárom, hogy elmondja, mi zaklatta fel ennyire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Megváltozik a hangulat a szobában. A bútorzat is változik, alakul a hirtelen rátelepedő érzésnek megfelelően, de enélkül is pontosan érzem. Leköti a figyelmét a levél. Zaklatott. Ismerem már minden rezzenését lassan, nem kell ahhoz szólnia. Mellé ülök és átölelem a derekát. Elém tartja a levelet válaszul a kérdésemre. Nem engedem el a derekát, ahogy államat még mindig vállán támasztva olvasom el a levelet. Sóhajtok a végére. Nem tudom, hol kallódhatott, de megértem, ha zaklatott. Minden emléke egy fénykép, és most mégis itt van egy kézírás is, egy egész levél. Csókot nyomok az arcára, megsimogatva a haját is aztán egy pillanatra elengedve bal kezemmel a derekát, majd újra átkarolom.
- Talán meg kellene nézetnünk először is valakivel, aki ért az átkokhoz. Ismerek pár átoktörőt a minisztériumnál, valamelyiküket megkérdezhetem akár, hogy nem vetne-e rá egy pillantást - vetem fel. Azért van bennem némi szkepticizmus az egésszel szemben, merthogy Richárd bármilyen különleges is, a vér szerinti családjáról nem feltétlen hallani sok jót. Ismerem őt, tudom, hogy semmiben nem hasonlít rájuk, és bizonyára már az anyukája is páratlanul egyedi Szépvölgyi lehetett, de a nagyszülei meg úgy egyáltalán a közismertebb rokonok minisztériumi körökben inkább hírhedtnek számítanak. Nem vagyok benne biztos, hogy nem lennének képesek akár valami ilyesmire is, ha eszükbe jut, hogy van még egy leszármazott, aki talán jól jönne mindenféle családi ügyletbe.
- Ha meg kiderül, hogy ártalmatlan, akkor elkezdhetünk gondolkodni azon is, hogy merre, hogyan tovább. Jó? - kérdezem tőle, az utolsó egyszavas kérdést már csak dünnyögve, majd puszit nyomok a hajtincsei közé. Minden rendben lesz. Nem vagyok ugyan száz százalékig biztos ebben hirtelen, de szeretnék az lenni. Szeretném azt mondani, hogy nem lesz semmi baj, mert kitaláljuk, hogyan is lesz ez a legjobb. Ki fogjuk találni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Mellbevágnak hirtelen a szavai. Nyelek egy nagyot. Nem akartam rosszat, és nem hiheti ő sem komolyan, hogy csak úgy bevinném a naplót, hogy tessék, nézzék meg, és akkor már a Szépvölgyi családnak is utánanézhetnek egyúttal. Azért ehhez kicsit több szorult belém a szfinxekből, nem véletlen végeztem náluk. Mielőtt azonban bármit is mondanék, le kell nyelnem ezt a pillanatnyi rossz érzést. Kelletlenül szusszanok, többre azonban tulajdonképpen energiám sem marad. Az át nem aludt éjszaka szerencsére eléggé leamortizált ahhoz, hogy ne támadjon kedvem esetleg itt hagyni és becsapni egy ajtót, amíg öt percnyi dühös toporgás után lenyugszom és visszajövök átbeszélni. Fáradtan sóhajtok, és mindössze annyiban látni, hogy nem esett ez most jól nekem sem - még ha tudom is valahol az egész mögött, hogy inkább a helyzetnek szólhat a haragja, én csak itt vagyok -, hogy elengedem. Térdemre támaszkodva bámulok a naplóra, majd rá emelem a tekintetem, aztán ismét visszanézek a naplóra.
- Arra gondoltam, hogy kereshetnék olyat, akiben bízom, mert jobban ismerem… és aki nem retten vissza modjuk egy titoktartási szerződéstől. Hülye azért nem vagyok - közlöm, és itt mégiscsak kiérződik némi sértődés a hangomból. Nem véletlen lettem auror sem, szögezzük le azt is. Ismét szusszanok aztán kurtán, már jóval kevésbé kelletlenül, és megrázom kissé a fejem.
- Az tényleg nem hiányzik - állapítom meg, lassan újra dereka köré fonva a karom közben, hogy újra elengedjem percekkel később. Úgy tűnik, jobb lesz, ha most kicsit hagyom inkább, hogy kiháborogja magát.
- Ezért lenne szükségünk olyasvalakire, aki igazán ért is ezekhez. Ez átoktörőre például, aki nem csak a bűbájokat tudná megnevezni, amivel létrehozták, hanem azt is meg tudja állapítani, nem horcrux-e netán, vagy milyen mágia van rajta és azok hogyan fonódtak össze. Ki tudja, mit alkotott eddig az a sok egymásra halmozott varázslat - válaszolom elmélázva a lehetőségeken. Amióta ténylegesen a minisztériumnak dolgozom, egész érdekes dolgokat is láttam már, különös átkokat, felgyülemlett mágia okozta furcsaságokat, és még csak most kezdtem. Messze nem ismerem az egész varázsvilág mély bugyrait, amiknek egyikéből ez a napló is származik, de biztosan van olyan ember, aki már kellőképpen beleásta magát ezekbe.
- Túl fáradt vagyok, de dühöngeni én szoktam, azt ugye vágod? - kérdezem meg, és kinyújtom a karom, hogy nagyot roppan tőle a vállam. Lehunyom a szemem is egy hosszabb pillanatra. Ég a szemhéjam, kellemetlenül, hogy nehéz lehunyva tartani, így ismét ki is nyitom a szemem és elnézem a naplót, meg a páromat. Ritkán… nem, egész pontosan még soha nem láttam ilyennek, és valahol értem, hiszen felbukkant valami az inkább hírhedt, mint híres családjából, aminek nem kellett volna, viszont most úgy vagyok vele, hogy erre is találunk valami megoldást, ha nem előbb, hát utóbb.