Mióta itt tanul, rengeteg dolog történt vele. Levelet még nem kapott, ezért úgy gondolta majd akkor ő ír az otthoniaknak. Reggel az órák előtt elindul, kezében egy kissé gyűrött borítékkal. Napközben más dolga is akad, gyorsan le akarja tudni. Hamarosan megérkezik a zajos, baglyoktól hemzsegő szobába. Még az ajtóban állva felnéz a madarakra. Gyorsan megtalálja a sajátját. A fiatal gyöngybagoly az ablakban áll. Megindul az állat felé. Feje felett alig egy méterrel baglyok repkednek, de ez őt nem zavarja. Kedvesen néz a madárra.
-Szia Vénusz! - mondja és megsimogatja a gyöngybaglyot.
Odaadja neki a levelet.
-Vidd ezt haza a többieknek!
Az állat huhog egyet köszönésképen, megfordul, és kirepül az ablakon. Még nézi egy kicsit az egyre jobban távolodó baglyot. Majd elindul az ajtó felé, közben felfelé tekinget. A szobából kiérve gyors léptekkel hagyja maga után a Bagolyházat.