Antonio
Mikor már volt egy pár szabad perce, úgy döntött elsétál a bagolyházig, hogy küldhessen szüleinek egy levelet. De amikor kinyitotta az ajtót véletlenül beleütközött Antonioba. Gyorsan felsegítette a fiút a földről és bocsánatot kért:
- Kérlek bocsáss meg! Nem láttam, hogy éppen kifelé tartasz. Még egyszer bocsi. Legközelebb jobban fogok figyelni - mondta zavartan. Ezek után sebesen lehajolt a földre és összeszedte dolgait, amik az előbbi ütközéskor kiestek a kezéből.
Már nem foglalkozott a balesettel... el akarta felejteni mihamarabb. Így lapot és tintát vett elő, majd írni kezdett a papírra gyöngybetűivel. A nagy sietségben fél szemmel oldalra pillantott, mert nem találta a kis kabala állatkáját amit még bátyjától, Benjamintól kapott. Gyorsan szétnézett a teremben, és észrevette, hogy a fiú még mindig ott áll. Így hát megkérdezte:
- Nem láttad az állatkámat? - beszéd közben is a termet szemlézte. - Biztosan akkor esett le az is, amikor összeütköztünk. Amúgy Te épp repülni készülsz?