---DÉVAI VINCE ÁRON---
× with all my love × primo victoria ×
Teljes mértékben elutasító voltam az ötlettel, és nem véletlenül. Mégis ki vágyik arra, hogy megszámlálhatatlan ostoba gyerek közé legyen zárva? Senki. Pontosan. Ennek ellenére én pontosan erre lettem kárhoztatva, mert Mester szerint nagyon jót tenne, ha velem egy idősekkel lennék körbevéve. Jót akar, mindenki tudja. Mélyen legbelül egyet is értenék vele, ha ez nem azt jelentené, hogy elszeparálódtam tőle. Nem teljesen, persze, hogy nem, hiszen csak a városig kell mennem hétvégente, hogy láthassam és időt töltsek vele, mégis úgy érzem, mintha több száz, akár még ezer kilométer választana el tőle. Olyan, mintha egy bentlakásos iskolába lennék száműzve, mert valami rosszat csináltam. Vajon tényleg ez lenne az oka? Valamit elbasztam, és ezzel büntet? Túlságosan enyhén megúsztam volna, ha valóban erről lenne szó.
- Te, azt tudod, hogy tényleg van olyan, hogy bentlakásos iskola?
Ó, Merlin éledjen fel, de jó, hogy vagy nekem, nem is gondoltam volna, hogy a világ ilyen hihetetlen dolgokat is rejteget. Ki gondolná, hogy most is egy ilyennek a padlóját koptatom, mi? Ahogy a fejemben meg-megszólaló ütemre érinti sarkam, messziről hallom csak a szárnyak csapkodását. Oda kellene felmennem, fogni egy ilyen szárnyas istenvertét és kipróbálni az új keverékemet, leírni a hatását, majd elküldeni Mesternek. Legalább helyszínen vagyok, nem is kell baglyot keresnem. Ez lenne a terv.
- Mi ez a buzi gyerek?!
Szám elé kapva a kezemet köhögéssel palástolom a kibuggyanó röhögést. Mutatóujjamat nyújtom ki, függőlegesen szorítom ajkaimra, ahogy torkomat köszörülöm meg halkan. Lehet rajta kellene kipróbálni az új bájitalomat. Amúgy is elegem van az állatok megfigyeléséből, hogy milyen reakciót produkálnak. Halkan hümmentek, a gyerek után fordítom fejemet, ahogy felfelé sétál a fertő felé. Hátamat vetem vissza ugyanúgy a falnak, zsebeimbe süllyesztem kezemet, lábamat vetem keresztbe bokámnál.
- Akkor megvárjuk.
Akkor meg.
- Te, azt tudod, hogy tényleg van olyan, hogy bentlakásos iskola?
Ó, Merlin éledjen fel, de jó, hogy vagy nekem, nem is gondoltam volna, hogy a világ ilyen hihetetlen dolgokat is rejteget. Ki gondolná, hogy most is egy ilyennek a padlóját koptatom, mi? Ahogy a fejemben meg-megszólaló ütemre érinti sarkam, messziről hallom csak a szárnyak csapkodását. Oda kellene felmennem, fogni egy ilyen szárnyas istenvertét és kipróbálni az új keverékemet, leírni a hatását, majd elküldeni Mesternek. Legalább helyszínen vagyok, nem is kell baglyot keresnem. Ez lenne a terv.
- Mi ez a buzi gyerek?!
Szám elé kapva a kezemet köhögéssel palástolom a kibuggyanó röhögést. Mutatóujjamat nyújtom ki, függőlegesen szorítom ajkaimra, ahogy torkomat köszörülöm meg halkan. Lehet rajta kellene kipróbálni az új bájitalomat. Amúgy is elegem van az állatok megfigyeléséből, hogy milyen reakciót produkálnak. Halkan hümmentek, a gyerek után fordítom fejemet, ahogy felfelé sétál a fertő felé. Hátamat vetem vissza ugyanúgy a falnak, zsebeimbe süllyesztem kezemet, lábamat vetem keresztbe bokámnál.
- Akkor megvárjuk.
Akkor meg.