Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

A keddeket nem szerettem annyira. Valahogy mindig az a nap az, amikor lelohad a kedvem, és a hétfői lelkesedésnek lőttek, főleg, amikor megszólal a vekkerem, hogy tűzzek a dolgomra.
Ez a vekker pedig Tappancs, aki szerintem előző életében hörcsög lehetett, mert mániája a terráriumban való szaladgálás. A kis szürke törpenyuszkóm megköveteli, hogy mindent a maga idejében kapjon meg, egy perccel se később, vagy korábban.
A Gyógynövénytan órákért nem voltam annyira oda, érdekes, érdekes, de nem annyira új úgy, hogy anyu bájitalokkal foglalkozott, én már halálra untam a témát.
Amint kicsöngettek, vágtáztam a bagolyház felé a napom végén, lévén, GYNT volt az utolsó órám. Szerettem volna levelet küldeni anyának, amit már előbb megírtam:

A levél
Kedves Anya!
Ne aggódj, jól vagyok, minden rendben velem. Kicsit hiányzik az otthoni környezet, nehéz hozzászokni, hogy a mágia ilyen kiterjedt, és ennyi ágazata van. Tappancs ugyanolyan, mint volt, az utazást és az állatorvosi macerákat továbbra sem szereti, és én se a paradicsomot.
Képzeld, sok sulis társamat ismerem már, és az Eridonba kerültem.
Hamarosan vizsgaidőszak lesz, úgy félek, hiszen most kerültem ide, lehet, hogy halasztást kellene kérnem, mit gondolsz? Vagy vágjak bele, ahogy szoktam, fejest az ismeretlenbe?
Te hogy vagy? Remélem, minden rendben az üzleteddel odahaza, és legyél óvatos a főzőcske közben!

Puszil: Ingrid

A bagolyházban megkerestem a kedvencemet, azt a szép füles baglyot, amelyik kicsit már öregecske, de barátságos, és hagyta magát legutóbb is megszeretgetni.
Éppen kötöttem fel a bagoly lábára a levelet, amikor meghallottam a nagy, esésre emlékeztető csattanást, és hamarosan pár jajszó is követte. Hamar útjára engedtem a tollast, ügyes jószág, bíztam benne, és megkerestem a bajba jutottat.
- Anna? – néztem nagyokat. Á, ő az a szégyellős navinés GYNT-ről. – Mi történt? Nagyon megütötted magad?
Letérdeltem mellé, majd ráérek később szagtalanítást végezni, ha felértem a klubba.
- Gyere, add a kezed! – a mancsomat nyújtottam, hogy felsegítsem, ha kell, a gyenguszra is elkísérem, szegénykém… itt nem árt az óvatosság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

A fejemet csóváltam. Valahogy ez a nap nagyon nem akart sikerülni egyes embereknek, és Anna is közéjük tartozott. A GYNT olyan tárgy, amit meg lehetne érteni, egy kis odafigyeléssel. Nem nagy ördöngösség, szerintem. Azt pedig igazán nem kellene szégyellni, hogy hibázott az órán, ilyen szinte mindenkivel megesik, emberi dolog a tévedés.
- Figyelj, ezen nem kéne rágódnod. Mindenkinek megvan a tárgya, amiből hiper-szuper, meg minden egyéb flancos jelző, az, hogy épp a mai nap nem olyan, még nem jelenti azt, hogy vége a világnak. Én pl. tök ügyetlen vagyok SVK-ból. Sőt, megkockáztatom, hogy még csomó máshoz se konyítok, nyugi. Lekísérjelek a gyengélkedőre? – ajánlottam fel másodszorra is. Szép nagyot esett, nem ártana, ha megnézetné magát, nem tört-e el semmije, a biztonság kedvéért.
- Azt gondoltad, hogy lecsalogatod a baglyod, de erre van jobb módszer is – A zsebemből végszóra előkotortam néhány szem bagolycsemegét, ez általában be szokott válni, és kevésbé jelent veszélyt ránk nézve.
- Tessék, neked adom, én már feladtam az enyémet. Csak otthoninak – javítottam ki, lévén, hogy csak anyukám volt, pedig jó lett volna, ha többes számban írhattam volna.
 Fruzsi nénémnek meg minek írni, anya úgyis fel fogja olvasni neki is, ismerem már annyira.
– És te? Szintén hazai posta lett volna ebből?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Lélek szoba

Sóhajtottam. Ez a karácsony lesz az idei legrosszabb, ami valaha is ért. A többi olyan semleges volt, kis jellegtelen, szürke, de ez… ez koromfekete. Ha színben akarnám jellemezni, ezt választanám. Kösz, anya… igazán kedves tőled, hogy lemondasz rólam, mindezt úgy közlöd, mintha karácsonyi ajándék lenne.
Képtelen voltam rá, hogy vidám képet erőltessek magamra. És ma még az az idióta égimeszelő sem kötött belém. Eh… már hiányolom is a kötekedését? Akkor itt tényleg bajok vannak, általában ő kb. annyira szokott nekem hiányozni, mint mókuskának az erdőtűz.
Pedig most iszonyat jól jönne, hogy elterelje a figyelmem. A Hagyjál békén-kezdetű nótám úgyse használna, kötekedne tovább.
A Lélek-szobába vonultam, hogy valahogy megpróbáljam kiadni magamból a feszültséget egy kiadós sírással, ne robbanjon rá a többiekre. Nem, azzal senkinek se használnék.
Kesernyés gyömbér illat terjedt a levegőben, épp illett a hangulatomhoz, és némi Lindsey Stirling-egyveleg is elkezdett halkan szólni. Hallottam már a szoba titkáról, és valahogy én is valami ilyesmire számítottam. Anya levelét a jobb kezemben szorongattam, a szabad bal kezemmel pedig elcsentem egy szép bázs párnát, hogy abba itathassam a cincineket.