A toronyban nagyon hideg volt, fújt a szél. Teljesen meghalt a felfogási képességem, mikor oroszul beszélt hozzám.Honnan ilyen biztos benne, hogy értem? De talán nem is ez volt a legfontosabb. Eléggé zavart, de irányítani próbált. És akartam tenni ellene, de nem tudtam. Hagyd már abba, ez így nem fair... Róka, szedd már össze magad! A saját tested Neked kell irányítani! A tapintása a vállamon annyira lebilincselt, hogy automatikusan követtem a mozgását. A 180 fokos fordulás után megfogtam a kezét a karomon, ami egyre lejjebb csúszott. Megvagy! Most én jövök! Már a kezemet fogta, mert én azt akartam. Betörtem a vadlovat! Háttal álltam neki.
-Ne delay etogo!(-Ne csináld!)
Éreztem a tarkómon a leheletét, de nem láttam semmit, a Nappal pont szemben álltam. Bizseregni kezdett a kezem. Szorította..
-YA ne khochu plokhogo! YA mogu pomoch'. (-Nem akarok rosszat! Segíthetnék.)
Elengedett. Nagyon lassan fordultam vissza, nehogy valamit elrontsak. Úgy gondoltam, talán kezd megnyílni.
Láttam, ahogy zokog.
Előszedtem neki egy zsebkendőt. Elvette, de nem nézett rám.
-Én is vesztettem el olyanokat, akiket szerettem.