Rami
Nyugalomra egyáltalán nincs szükségem, csak egy csendes helyre, ahol tudok kicsit elmélkedni. A szobámban nyüzsi van, semmi egyéb, magamra meg nincs úgy egy cseppnyi hangulatom sem. Hiányzik Lili, annak ellenére, hogy találkozom vele nap, mint nap, de nem beszélgetünk. Ő is el van, én meg egy kicsit beszorulva a négy fal közé, amin most változtatok, szóval felkerekedem, és indulok is kifele onnan.
Egy csomó olyan hely van még a kastélyban, ahol nem jártam, hát épp itt az ideje felfedezni, hogy mit lehet még csinálni a tanuláson, a tavacskában fürdésen, és minden egyében kívül, úgyhogy a célom egyelőre ismeretlen, csak vándorlok.
Egyik terem a másik után, a társalgó, a nagyterem, a csarnok, a tanári, a torony, de egyik sem nyeri most el a tetszésem, pedig sok helyen nincs egy lélek sem.
- Szia.
Ahogy benyitottam az egyik szobába, tudtam, hogy nekem ez fog kelleni. Bár nem lettem így egyedül, azért hátha nem fog kidobni innen. Még látásból ismertem is, valamelyik óráról vagy a folyosóról vagy nem is tudom, de nem volt teljesen ismeretlen. A neve viszont nem rémlett. Abban sosem voltam jó.
Beléptem, nem kérdeztem, leülhetek-e, de a gondolataim már így is cikáztak az agyam egyik falától a másikig, És ahol elfoglaltam a helyem, körülöttem minden felvette azt a színt, ami a legjobban esett a szememnek. Mindenhol halvány kék és zöld árnyalatok, néhol világos naranccsal, rózsaszínnel. Tökéletes...
Nyugalomra egyáltalán nincs szükségem, csak egy csendes helyre, ahol tudok kicsit elmélkedni. A szobámban nyüzsi van, semmi egyéb, magamra meg nincs úgy egy cseppnyi hangulatom sem. Hiányzik Lili, annak ellenére, hogy találkozom vele nap, mint nap, de nem beszélgetünk. Ő is el van, én meg egy kicsit beszorulva a négy fal közé, amin most változtatok, szóval felkerekedem, és indulok is kifele onnan.
Egy csomó olyan hely van még a kastélyban, ahol nem jártam, hát épp itt az ideje felfedezni, hogy mit lehet még csinálni a tanuláson, a tavacskában fürdésen, és minden egyében kívül, úgyhogy a célom egyelőre ismeretlen, csak vándorlok.
Egyik terem a másik után, a társalgó, a nagyterem, a csarnok, a tanári, a torony, de egyik sem nyeri most el a tetszésem, pedig sok helyen nincs egy lélek sem.
- Szia.
Ahogy benyitottam az egyik szobába, tudtam, hogy nekem ez fog kelleni. Bár nem lettem így egyedül, azért hátha nem fog kidobni innen. Még látásból ismertem is, valamelyik óráról vagy a folyosóról vagy nem is tudom, de nem volt teljesen ismeretlen. A neve viszont nem rémlett. Abban sosem voltam jó.
Beléptem, nem kérdeztem, leülhetek-e, de a gondolataim már így is cikáztak az agyam egyik falától a másikig, És ahol elfoglaltam a helyem, körülöttem minden felvette azt a színt, ami a legjobban esett a szememnek. Mindenhol halvány kék és zöld árnyalatok, néhol világos naranccsal, rózsaszínnel. Tökéletes...