Evelin

 Megérkezés a bagolyházba. Először is, mint mindenkit, aki errefele járhat, a fiút is leköti ez a hatalmas tér, és az itt lévő szárnyas élőlények mennyisége. Nincsenek kevesen, és most számuk bővülni fog létszámuk, ugyanis Ikarosz, Mathias baglya is helyet fog itt kapni.
 Egy kalitkában hozza őt, de az éppen izgalomban lévő állat, habár engedelmes szokott lenni, kissé megvadul. Gyöngybagoly lévén kistermetű, így nagyobb a valószínűsége, hogy kisebbségi komplexusa van.
 - Ikarosz! Tudod, már elég volt! - Szól rá az állatra, habár az nem kíván lenyugodni. Hiába szép, most olyan, mint akibe belebújt a kisördög. - Nem fogsz kapni jutalmat! Ikarosz!
 Heves természetű állat. Régebben történt az az eset, hogy a fiú megkaphatta, és a gazdájává válhatott ennek a szép példánynak. Általában engedelmeskedik is neki, de ebben a pillanatban egy kivétel láthatott napvilágot. És ennek a kivételnek heves természete, és éles karmai vannak.

Evelin

 Egy röpke meglepetés érkezik, persze lány formában. Vállán a két bagoly, s ez a három komponens akár egy angyalt is eredményezhetne, hiszen van két szárny, és egy angyaliu női alak.
 Csodák csodájára viszont végre nyugalom költözik Ikarosz szívébe, habár nem igazán a nyugalom, inkább a meglepettség. Felnéz  gazdájára, és megdönt a fejét jobbra. Értetlenül tekint fel Mathias-ra, aki viszonozza számára ezt a kis gesztust. Visszanéz a lányra, és rámosolyog, mint a nap, mikor a felhők mögül ugrik elő. Örül, hogy végre nem kell Ikarosz éles karmai miatt aggódnia, mert most van fontosabb dolga is.
 - Üdv. - Nyújtja a kezét. - Én Mathias vagyok. Magyaroknak Matyi. Köszönetet szeretnék ezért nyilvánítani. Mivel tudnám meghálálni? - Mondja, majd végigméri a lányt közben még mindig mosolyog.
 Amint válaszát megkapta, megfordul, és kiengedi a madarat, mely elfoglalja új helyét a házban. Most végre nem kell egy szűk kalitkában nyomorognia, és szabadon szálhat, ahogy annak lennie kell.
 - Ikarosz! Hozzám! - Kiálltja, majd amint a madár leszáll a karjára átad neki egy levelet és egy kis nasit, majd útnak engedi, és az elhagyja a bagolyházat, sőt egész Bagolykövet.
 - Akkor meghívhatlak valamire?

Evelin

 Érdekes. A lány válaszát ízlelgetve gondolkozik. Nem akar becézgetni? Pedig azt szeretik az emberek. Mindegy is. Csak gondoltam minden elébe vágok, nehogy utólag találjanak ki valami becenevet.
 Szép névvel rendelkezik a lány. Legalábbis, a fiú így gondolja. Csodás nevek egy helyen. De nem a nevek kötik le az embert, mikor egy elbűvölő hölgy társaságában vannak. S persze mi is lehetne pezsdítőbb, mikor valaki meginvitál egy kis bagolyetetésre? Minden szarkazmus nélkül értendő az előző mondat, hiszen Mathias tényleg meglepődött. De mit is veszíthetne? Végre egy igazi szórakozás.
- Kezdhetjük? - Belenúl a zsűkba, és kikap belőle egy darab húst. A lányra tekint, majd feldobja a táplálékot a levegőbe. Egy magasan ülő bagoly indul érte, és el is kapja, majd megcsócsálja a már múcsingos húst.
 A fiú kitárja kezét, hogy egy madár nyugodtan ráülhessen. Kisvártatva, és a madár valóban megérkezik, s az élelmiszert várja. Egy fülesbagoly az. Így az igazat megvalva a fiú alig bírja megtartani egy kézzel azt a rettentő súlyt, mely most karját terheli.
- Te a Levitába kerültél, igaz? Bocs nem akarok kérdezősködni.

Evelin

- Persze, én az Eridontól jövök. Úgy vélem az emberekről meg lehet állapítani a házukat, már csak a jellemükből is. Nem csak a talárjuk színeiből. - Mondja, majd kacsint. A kacsintását követően a karján lévő bagoly megpróbálja megkapni Mathias arcát, de szerencsére nem jár sikerrel. Viszont most ki kell venni a zsákból és egy kis nasit, és meg kell etetnie vele a madarat. Úgy is tesz, majd visszanéz a lányra.
- Őszinte leszel? Jó akkor... Mi a kedvenc bandád? Merről jöttél? Ja és a legsablonosabb kérdés, mi akarsz lenni, ha nagy leszel? - Kérdezi mohón a lánytól. Végülis, a lány vállalta be, hogy őszintén válaszol mindenre. Viszont most akkor a lány is élhet egy kis kérdezési joggal, persze, csak a válaszai után.
 Miután a lány felteszi kérdéseit, a fiú feláll, elküldi a madarat, és megkérdi :
- Kezd telni az idő. Mi lenne, ha meghívnálak egy kis nasira. A baglyoknak ennyi elég. Készítek neked valamit a konyhán.  Rendben?

Dszeni

---

 A Lélek szobába belépve a falak színe kékre vált, jelezve a fiú türelmes, nyugodt lélekállapotát. Kezében a havi Edictum, hogy hozzá is kezdhessen olvasásához. Eddig nem sikerült, mivel túlságosan lefoglalták a Kalaposként töltött feladatai, és a vizsgaidőszak. Meg-megörülve egy kicsit a pihenésnek le is ül a kanapékra, és az eddig kezében cipelt kalitkát lehelyezi az asztalra. Perszephónéval, a kis, nőstény Jobberknollal, együtt akarja élvezni ezt a kis időt. Ha már Valentina elhunyt, valakivel élvezni kell az időt.
 Ki is nyitja az újságot, és belemerül, amely cselekedete nagy vakmerőségre vall, mivel másnap vizsgáznia kell a Rúnatan- tantárgyból. Hornyák professzorral talán még menni is fog neki, mivel még sosem volt eddig Rúnatan vizsgája.
 A vakmerőség inkább jellemezheti most hangulatát, és ezért lilás-vöröses árnyalatot ölt a mögötte lévő fal. S a Jobberknoll ének sem üti fel fejét, mely nyugalmat ad a térnek. Aggodalomra adna okot, ha a kis Perszephóné megszólalna.

Dzseni

- Ha tudnám mi az a golymók. Elnézést, nem jeleskedem ebben a "lényfelismerésben" - Vallja meg a még ismeretlen lánynak, hogy inteligenciája nem verdesi a plafont. Őszintén nem tudja ennek a fajnak, sem a kilétét, sem a jellemzőit, de legalább annyit már tud, hogy van ilyen lény. És elég árulkodó lehet a neve is, mivel golymók. - Nem hinném, hogy Perszephóné tugja, hogy merre lehet. Nem túl beszédképes, szóval az ő segítségére nem számíthatunk.- Mutat a madárra, aki unottan nézi tovább az emberek tanácskozását. Nem reagál semmit, mivel egész életében néma. - Az én nevem amúgy Mathias, és örvendek. Perszephónét már ismered. Neked mi a neved? Amúgy segíthetek?

Dzseni

---

- Tudod Dzseni, nem akarom őt énekelni hallani. Ő az én kis madaram, és nem hagyom, hogy elhagyjon engem.- Fejezi ki összetartozását madarával. Valóban egy szép élőlény, s hangja hiányában, nagyon jó hallgatóságnak bizonyult a fiú számára, mikor elő akart valamit adni. Lelkesen figyelte őt a madár, ha egyátalán képes lelkes lenni egy ilyen teremtmény.
- Persze, majd megmondom ha látom. Ha tudnám, hogy milyen is. - Mondja, majd választ kapva kérdésére a lény megjelenik neki. - Hát így néz ki. - Jelenti ki nagy meglepettséggel. Nem is tudná azonosítani, ha egyszer látná valahol. Egyátalán nem hasonlít semmire, csak egy mugli pompomra. - Hát...örvendek. Minden esetre, csak próbáld meg rábírni, hogy maradjon a helyén, mert nem üldözheted a naptári év minden napján. Az én madaram ugyan ketrecben van, de ki szoktam engedni, hogy azt tegye, amit akar, mert tudom, hogy visszajön. Próbáld meg őt trükkökre, és kevésbé a játékosságra nevelni. - Adja a tanácsot, melyet megfogadandónak tart.
- Mi lenne, ha vissza is vinnénk a Gólyalakba az állatokat, aztán leugornánk valahova? Benne vagy?