Állia
-Igen az. -nevetem el magamat, de muszáj volt megkérdeznem, nagyon érdekelt. Látom nem nagyon tetszik ez így neki, úgy hogy belekezdek.
- Igen. Szóval tizenhat éves vagyok, Skóciába születtem, Turiff mellett egy tanyán. Az anyukám és apukám is varázsló, bár anyukám csak félvér. Van négy bátyám, én voltam a legkisebb. Apukám mindenképpen azt akarta, hogy hasonlóan a tesóimmal, az ő boltjába dolgozzak, mint árus. Apukám mindenféle varázslóportékkal dogozott, eladta őket, vásárolt, ilyesmik. Ez nálunk amolyan családi hagyomány volt. Szóval, amikor befejeztem a mugli sulit, egyszerűbbnek találtam lelépni, nem akartam úgy végezni, mint egy átlagos bolti eladó. Tanulni akartam és világot látni, úgy hogy elindultam egy táskával a hátamon. Ekkor voltam tizennégy. Igazából nem bántam meg, jobb most itt lenni, mint otthon halálra unva élni... Szóval Franciaországban, és sok országba jártam, de mivel semmi varázslatot nem tudtam, nem vettek föl sehová. Végül itt kötöttem ki Magyarországon. Egy ideig az egyik ismerősömnél laktam. Aztán meg tudtam, hogy itt van ez a suli, és pályáztam ide. Egy kis segítséggel föl is vettek. Nem mehettem a velem egykorú osztályba, hisz magyarul is alig tudtam valamit, nem hogy a tananyagot. Úgy hogy így kerültem ide, azt hiszem ennyi. -mondom tömören neki.