Schwarz kisasszony
Tekintetemet lassan futtatom az említett ember és szerelése irányába. Mikor meglátom, hirtelen nem is tudom, hogy nevessek, mint egy hiéna, vagy sírjak, mint egy kisbaba. Gusztustalan egy förmedvény ez a férfinak nem nevezhető majom, aki ilyenben parádézik. Egy lemondó sóhaj szalad ki a számon és inkább megrázom a fejemet, hogy kiverjem belőle a képet. De nehezen megy, amikor látószögembe belesétál egy papagáj hajjal megáldott srác, aki ezzel megkoronázza a napot. Kitör belőlem a nevetés és a madár felé mutatok.
– Még azt a hajat párosítanánk hozzá, aztán lehetnék hivatásos bohóc – mert ezek tényleg azok. Nem tudom megérteni az ilyeneket, hogy amikor így beöltöznek, meg bazári majmot csinálnak magukból, akkor mi a fenét gondolnak. Az ilyenek miatt dől össze a férfi nemről alkotott képe a nőknek, mert hogy minden sarkon már egy ilyen macskura jön szembe velük. Hát nem csoda, hogy egyre többen inkább egymással keresik a testi és lelki kapcsolatot.
Finoman megszorítom, mikor megölel. Magamba szívom az illatát, amely már nem bódít meg annyira, mint korábban. Azt hiszem, Auróra minden kedvenc illatomat felülírta a sajátjával, és amikor nincsen a közelemben még akkor is hatással van rám. Nem hittem volna, hogy ez megtörténik velem, de úgy látszik, teljesen belevesztem a nőbe, a mögöttünk álló srácok kárára.
–Hát nem érted? Téged akar, nem fog lenyugodni – felnevetek, bár láttam Kátén, hogy átfut a szeme előtt az ajánlat és már nyújtogatja is a nyakát, hogy lássa a standot, illetve a felhozatalt. Ezért oldalba vágom, mert hát én itt teszem a szépet Hannáhnak, azért hogy ő bevágódjon, ő pedig közben egy igazi barom.
- Mondjuk most megérdemelné, hogy egy atyai pofon sorozatot kapjon tőlem. Hát nézd már meg, én itt nyalok neked az ő nevében az meg mit művel? – tarkón is vágom az említett személyt, aki éppen egy másik szöszi fenekét stíröli. Összeszűkült tekintettel figyelmeztetem, hogy viselkedjen, fejemmel Hannah felé bökök, ezzel jelezve, hogy hé te állat, itt a nő, akit évek óta hajtasz, ne most csezd el.
– Hát mi tagadás, nálunk pénzeseknél a virágcsokor olyan elavult. Magasra tesszük a mércét, bár addig még nem süllyedtünk le, hogy több napos bérleteket vegyünk, khm tudod miért – legalábbis én nem csúsztam le erre a szintre. Azt már nem merem száz százalékosan állítani, hogy ez a két majom nem próbálta-e már ki ezt az opciót. Sokszor sajnos legalja tudnak lenni ők is, de legalább férfiként teszik.
- Megyünk veled, de nyilván nem te fizetsz – azt a férfi becsületem nem hagyná. Magam elé engedem a szőkeséget, a két srác pedig jön velünk. Káté már visszatért, szemtelenül nézegeti Hannáht, s csak azért nem tapizza és szórja az idióta bókjaival, mert itt vagyok. Azt hiszem ettől a pillanattól kezdve, nem lenne jó döntés, ha a szőkeség leválna tőlem, mert félő, hogy ez a vadállat elindulna utána.
– Hát én se tudtam, de most már teljesen be vagyok hálózva – elmosolyodom. Az elején még szokatlan és furcsa volt a dolog, de most már kezdem megszokni és nem fennakadni azon, hogy bizony úgy élem a mindennapi életemet, mint egy apuka.
– Hmm, anyukád biztos jó bőr lehet, főleg ha ráütöttél – elvigyorodom és megnyalom az alsó ajkamat. Persze csak viccelek, nem hajtanék rá éppen az ő anyukájára, mert hát az még nekem is durva lenne, azok után, amiken túl vagyunk már.
- A Margit-szigeten futottam, aztán csak ott voltak, a labdájuk éppen elém gurult. Na nem mintha már előtte nem néztem volna ki magamnak. Az egyetemen szerintem összefuthattunk, bár ezt nem tettük össze - még nem tisztáztuk le, bár már oly mindegy is ez
- Szóval ja, behálózott. A kislánya meg úgy forgat a tenyerében, ahogy azt ti 20-30 éves nők megirigyelhetnétek. Aztán csak 3 éves - elmosolyodom. Azt hiszem neki nem kell megmagyaráznom a női praktikákat és kislányos hisztiket. Na hát a hároméves leányzó olyan profin kezeli már ezeket, éppen amikor kell, hogy nekem esélyem nincsen ellene.
- Ők olyan rosszul viselik, hogy ez a majom még pénzt is képes volt ajánlani Aurórának, hogy hagyjon el - fejemmel hátra fele bökök. Eléggé nehéz időszak volt az, de azért nagy nehezen túlléptünk rajt.
- Én csak mára, mert holnap vagy holnap után repülök Törökországba a kis család után - elvigyorodom, aztán szerzek mindenkinek egy-egy italt, amely talán kiment abból, hogy tovább ássam a síromat ezzel a témával.
- Na és te? Meddig rontod itt a levegőt?