Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak
Rey *_*Egyik nap Rey elhívott világot, vagyis pontosabban inkább kviddicset látni. Ugyan nem tudtam, mire számítsak, de természetesen lelkesen beleegyeztem, elvégre kviddicsről volt szó, tehát bűn lett volna kihagyni.
Egymás mellett baktattunk a vasútállomás irányába, közben pedig az Eridonos fiú szórakoztatott. Már fájt az arcom meg a hasam a sok nevetéstől, de ezt egyáltalán nem bántam. Még oda se értünk a pályaudvarra, mikor meghallottam a füttyöt. Hunyorogtam a szememmel, s kisvártatva meg is láttam a vonatot. Nekem nem úgy tűnt, hogy majd szépen megvárja, míg kényelmes tempóban odaballagunk és felszállunk, már készülődött az induláshoz. „A vonat nem vár” - hiába, ezek szerint tényleg igaz a dal, halkan el is kezdtem dúdolgatni. Erősen reménykedtem benne, hogy a csihuhu nem fog minket otthagyni.
Rey is felfigyelhetett a dologra, mert pillanatokon belül kézen fogott, s futásnak eredt. Igyekeztem nem lemaradni mögötte, és (szerintem) egész jól bírtam, bár útitársam valószínűleg elég rendesen visszafogta magát. Hiába voltam energiabomba, szinte száz százalékig biztos voltam benne, hogy ha akarna, gond nélkül lehagyna a srác. Persze ettől függetlenül még feljegyeztem magamnak, hogy egy nap kerítsünk sort egy szolid kis futóversenyre, csak, hogy jól sejtem-e. Egyszer csak az Eridonos fiú lázas integetésbe kezdett. Elég viccesen nézett ki, egy kicsit fel is nevettem, aminek köszönhetően majdnem elestem, de Rey megtartott, nehogy elvágódjak. Komolyan, néha úgy gondoltam, igazán jól jönne egy olyan cucc, mint ami a szumóbirkózóknak is van. Elképzeltem, ahogy abban a felszerelésben járok-kelek a kastélyban, s ettől megint nevethetnékem támadt.
Szerencsére még épp elértük a szerelvényt, és Rey úriemberekhez méltóan előreengedett. Újabb élő példa arra, hogy az úriemberek még nem haltak ki teljesen.
- Persze, semmi bajom. Ennél azért több kell ahhoz, hogy elfáradjak. – Mosolyogtam rá kedvesen, de azért (remélhetőleg) alig észrevehetően picit kapkodtam a levegőt. - És te jól vagy?
- Egyébként helyileg hova is megyünk? Őszintén szólva, amint kiejtetted a szádon a „kviddics” szót, egy csöppet elkalandoztak a gondolataim… - Vallottam be nevetve.