Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Alíz
Szalamantoni falunapok

- ALÍÍÍÍÍZ, HAHÓÓ - próbálom túlkiabálni a hangos zenét, amiről egyelőre fogalmam sincs, honnan dübörög, mert a felállított színpad még üresen áll. Nem is olyan régen ért véget egy előadás, arról viszont még sikeresen lemaradtam, pedig ígéretesnek tűnt. Ha jól láttam, a Mirákulumtól voltak itt előadók, és úgy megnéztem volna. Sajnos a főnök nem értékelte különösebben, hogy ezért szabadnapot gondoltam kivenni, így átöltözni is a minisztérium egyik mosdójában sikerült rohanva. Még a jobb kezemben az aprócska összecsukható tükör, a balban meg a szemceruza, és félig már kész is vagyok. Közben fel-felpillantok, aztán zavartalanul folytatom a hevenyészett sminkelést. Már csak egy vonal, még egy kis szemfesték, direkt csillámosat dobtam be reggel a táskámba ez alkalomra, na meg egy nem túl feltűnő rúzst. Minden tökéltesen illeni fog a méregzöld felsőmhöz, amit a melegre és az alkalomra való tekintettel a rövidnadrágom mellé választottam. Ide mégse jöhettem a formális irodai viseletben meg a talárban. Azok most a tértágított táskámban lapulnak. Mindenesetre két vonal meghúzása között sikerül kiszúrnom Alízt az egyelőre nem túl sűrű tömegen túl, olyan négy méternyire saccperkábé. Átkiabálni viszont ezt is kihívásnak tűnik. Kezemeben a ceruzával a levegőbe lendítem a karom és integetek is neki, de nem úgy tűnik, mintha nagyon hallana. Vagy csak ilyen lassan érne oda a hang? Páran felém néznek, amint elhaladnak mellettem, úgyhogy inkább gyorsan meghúzom azt a még hiányzó vonalat a szempilláim tövénél, aztán összecsattintom a tükröt és a táskámba dobom azt is, meg a ceruzát is, nem vesződve a cipzárral, és még mindig a levegőben kalimpálva bal karommal szaladni kezdek felé.
- Alíííz, sziaszia - igyekszem még mindig hangosabbnak lenni a zenénél, ahogy széles mosoly kíséretében köszönök neki, majd azzal a lendülettel meg is ölelem. - De jó, hogy ideértél. Képzeld, a főnököm teljesen kivolt, hogy én egy nyomorult koncertért jönnék el hamarabb, és nem veszem komolyan a vacsorája beszerzését. Mielőtt kezdenek, nincs kedved velem vattacukrot vadászni? - kérdezem. Közben meg már a hajamat igyekszem egy normálisabban kinéző kontyba bűvölni, mert ha az egész a nyakamba fog lógni egész este, az nem ígér se nekem, se a mellém kerülőknek semmi jót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Alíz
Szalamantoni falunapok

- Semmi gond, a fő, hogy megtaláltuk egymást - válaszolom széles mosollyal, amikor bocsánatot kér. Közben pedig már lendületesen igyekszem kontyba szorítani a rengeteg hajam, ami nagyon szép és nagyon szeretem, csak ilyen meleg nyári napokon egyáltalán nem élmény, ha a nyakamba lóg, arról nem beszélve, hogy időnként pont olyan makacs, mint én. Most is csak kifojni igyekeznek ujjaim közül a tincsek. Tanulnom kellene erre valami jó varázslatot, amitől csiribi-csiribá, pöpec kis kontyom lesz két másodperc alatt. Vagy egy fodrászt, aki ezt megcsinálja helyettem.
- Jaj, ne is mondd. A mosdóban öltöztem át, még itt az egyenruhám a táskában. Pedig van még nő a csapatban, szerintem csak betörni próbálnak, mert én vagyok a legújabb. Na de sebaj, nem panaszkodni jöttem, hanem élvezni az estét veled. Remekül nézel ki, mint mindig - dícsérem meg, hiszen tényleg jól néz ki. Mindig olyan kis tip-top, igényesen öltözödik, semmit nem visz túlzásba, kicsit még irigylem is, mennyivel nőiesebb tud lenni, mint én a pólóimmal meg a kockás ingeimmel, az egyenruháról nem is beszélve. Utóbbi esetében azonban tartok, hogy ha elkezdenék szoknyát hordani, végképp a titkárnőnek gondolnának.
- Ááá, jogos. Már csak ezt akartam... - mondom a táskámra pillantva, menetközben el is felejtettem gyorsan, hogy nem húztam be a cipzárját. Belekotrok - szerintem egy fél univerzum lapulhat benne, mint minden rendes női táskában - és miután először egy villát találok meg, amiről fogalmam sincs, hogy került oda, ezért pont olyan meglepett arcot is vágok, majd egy krimit, harmadjára a rúzs is meglesz. A tükröt már meg se próbálom megtalálni, inkább a telefonom képernyőjét használva oldom meg, hogy szép vörös legyen a szám, enyhén narancs árnyalattal. Hasonló a hajamhoz. Az én színem. Elégedett mosollyal pillantok fel, eltéve a telefont is, a rúzst is, és a cipzárt is behúzom, a táskámat magam elé fordítva.
- Na milyen? Mármint ezt most tényleg csak félig úton hoztam össze, nem mestermű, de elfogadható? - kérem ki a véleményét. Tanulnom kellene még azért tőle, sokkal jobban megy ez neki, mint nekem.
- Hmmm... fogós kérdés. Hátha van kókuszos, de ha nem, akkor jó lesz a málnás nekem is - döntöm el, mit szeretnék, miközben belém karol és elindulunk az árusok felé.
- Semmi túlságosan érdekes igazából, a főnök mogorva vén medve, beadtam az önéletrajzom a tanodába, hátha érdeklem őket, mint túlélési alapismeretek oktató, de még nem hívtak interjúra... csúnyán összevesztem Kristóffal, mert felajánlottam, hogy költözzön be a házba, mert Viktor is ezt akarta volna... jaj és képzeld, nem olyan rég belefutottam a csárdában Patrikba... tudod, aki a Lo Sientoban van, és tizenévesen én is a fanclubja tagja voltam, amikor még Eridonos volt, és emlékszik rám. Kicsit se volt ciki... - mesélem, a végén már nevetve. - És veled mi újság?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Alíz
Szalamantoni falunapok

- Jaj, nagyon nagyon köszi - hálálkodom máris, amint felajánlja, hogy kontyba kényszeríti makacs hajtincseimet, és engedelmesen fordulok is. Hogy ez mennyivel gyorsabb, és milyen jó barátnőm van nekem. Mázlista vagyok. Pár pillanat alatt végez is, én meg hosszú percekig kínlódtam.
- Huh, örök hálám. Kincset érsz - mondom neki megtapogatva futólag a bizonyára csinos kis kontyot, amit a kis tükörben aligha tudnék megnézni, így nem is próbálkozom ezzel, csak elképzelni próbálom így, milyen is lehet. Biztos sokkal szebb, mint a madárfészek, amit én hoztam volna össze.
- Majd megmutatom nekik, hogy ott a helyem - válaszolom határozottan. Az elmúlt pár hónapban, amióta ott vagyok, ez megy, már bekapcsolt nálam a csakazértis üzemmód.
- Neked sosincs ilyen nincs egy rongyom se pillanatod, amikor órákig ácsorogsz a szekrény előtt, amiben csak lábbal lehet már bent tartani a kiömleni készülő ruhákat és nem tudod, mit vegyél fel? Komolyan mondom, remek stylist lenne belőled - mondom fülig érő mosollyal. Ugyan olyan sok ruhám nincs, hogy szembeömöljön a szekrényből, de a választás időnként mégis nehéz, ezt a felsőt kiválasztani is fél órába telt, és vagy tizet próbáltam fel, mire döntésre jutottam tegnap este. Rémes, tudom, abszolút fontos női probléma.
- Köszi! Igazából tegnap este összeszedtem mindent, mert volt egy olyan érzésem, hogy a főnök bekavar, így tényleg gyorsan ment - felelem, aztán még megbeszéljük a vattacukor kérdését is. Mosolyogva bólogatok a válaszára, nekem pont fordítva van a kedvencek listája, előbb a kókuszos, aztán a málnás, de ez meg tökéletes leosztás szerintem. Összeveszni biztos nem fogunk rajta. Megvakargatom aztán az arcom a fülem magaslatában kissé zavartan, nem akarom félbeszakítani, de azt hiszem, amúgy is én nem fejeztem ki magam eléggé világosan a munkát illetően.
- Hát... az a helyzet, hogy nem akarok elmenni. Az agyamra megy a főnök, bár lehet azért is ilyen, mert ahogy hallottam, beteg a felesége, de mivel a túlélési alapismeretek csak heti egy alkalommal van a leendő aurortanoncoknak, nem igazán tartom jó ötletnek kizárólag arra váltani. Úgy gondolom egyelőre, hogy nem ütközne annyira a kettő. Viktornak is sikerült összeegyeztetni, de legrosszabb esetben igénylek a Minisztériumtól egy időnyerőt, de majd kibogozom ténylegesen, ha egyáltalán interjúra behívnak - válaszolom. Egyelőre nem tűnik úgy, hogy ezzel esetleg túlvállalnám magam, még a készüléssel sem kell túl sokat foglalkoznom, mert az aurorképzőben is tanultam ilyet, a bátyámtól is, sőt, a bátyám összes tananyaga is megvan, amiből oktatta a tárgyat jó pár éve.
- Igen, ahogy mondod, ez a baj, hogy dédelgeti magában a kis sérelmeit és nem hajlandó megnyílni. Egyelőre még érintetlenül hagytam a neki szánt szobát, de ha sokat makacskodik, kiadom, és lakjon továbbra is albérletben, ha ettől érzi jól magát - mondom kicsit megrántva a vállam, mintha nem érdekelne, pedig érdekel, mert szeretném, ha ez úgy lenne, ahogy Viktor szerette volna. Talán még megpróbálok vele beszélni, most azonban nem akarok ezzel sokat foglalkozni, hiszen szórakozni, kikapcsolódni vagyunk itt, nem panaszkodni jöttem.
- Mert tizenévesen pár eridonossal gyakorlatilag futottunk utána, mert milyen jó pasi meg zenész és uuu, meg awww, és erre is emlékszik, de igazából aztán már nevettünk rajta, kinőttem ebből, de azért tuti nem a csárda lesz a törzshelyem, hogy ezt folyton felidézzük - nevetem el magam most is, miközben fülig vörösödöm. Voltak ciki dolgaim nekem is tiniként, de felejtsük el ezt is, inkább érdeklődve hallgatom, mit mesél Alíz. Tényleg rég találkoztunk, azt hiszem, ezen változtatni kellene, és rendszeresebben összefutni legalább egy teára vagy sütire.
- Ó, mi történt? Nem érdekli már az embereket a jövő? A fotóidból tervezel kiállítást? Vagy már volt is, csak lemaradtam? - kérdezem. Ha lesz, biztos, hogy elmegyek. - Ugyan, dehogy lesz belőled macskás néni, abból már amúgy is van egy Bogolyfalván. A pasinak meg fogalma sincs mit veszített, de az ő baja. Lemaradt arról, hogy egy csinos, okos, tehetséges művésszel és jövendőmondóval lehessen - mondom neki mosolyogva és abszolút őszintén, ahogy azt már tőlem amúgy is mindenki megszokhatta. Talán rendezek egy ismerkedős vacsit egyszer, annyi facér minisztériumi dolgozót ismerek, és még jófejek is, hátha csak ennyi kell a sorsnak, hogy működésbe lendüljön. Az árushoz érve beállunk a sorba. - Biztos csak nem ő volt az igazi, de majd neked is eljön a szőke herceg fehér lovon vagy seprűn vagy ahogy tökéletes lesz, ebben biztos vagyok. Nincs kedved amúgy egyszer a Mirákulum egyik előadására is eljönni valamelyik hétvégén? Vagy a Visegrádi Viperák egyik kviddicsmeccsére?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Alíz
Szalamantoni falunapok

- Megmutatom én, milyen fából faragtak! Nyomozó lesz még belőlem, nem a semmiért tanultam a rendvédelmi akadémián - válaszolom lelkesen a csatakiáltásnak is beillő lelkesítésre, bal kezemmel még a levegőbe is bokszolok. Makacs népség vagyunk mi, Návayak amúgy is, nem adom fel csak úgy. Ha meg még ilyen barátaim is vannak, akik bíztassanak, hát ez el van döntve, nagyon is határozottan.
- Nagyon jól megy ez neked - válaszolok bólogatva. Én felkapni valamit csak akkor tudok, ha csak kiugrom a boltig, és nem érdekel, ki mit gondol az elnyűtt pólómról, vagy ha az egyenruhámat kell felkapni, mert az gondolkodás nélkül is megy.
- Csak ilyen beépített női cucc - legyintek nevetve arra, hogy jó volt a megérzés. Sőt, igazából még az se kell, elég csak ismerni Marossy-t, és máris előre látja az ember, hogy mindenre morogni fog az égvilágon. - Köszi, ez jólesik - mondom aztán már komolyabban. Tényleg jólesik, hogy úgy gondoljan, menni fog, hogy elérjem, amit szeretnék. Néha azért nagyon bénának érzem magam, mint akinek a fenekén még ott a tojáshéj, de hátha legalább a próbaidőm végére ez az érzés majd elmúlik. Meglátjuk.
- Majd csak megoldódik. Azért biztos nem lehet könnyű neki se, ha tényleg igazak a pletykák, megértem, ha feszült meg ideges, de lehet tényleg jobb lenne, ha mondjuk elmenne egy szabadságra. Talán majd megpróbálom felvetni neki, csak ki kell találnom, hogy lehet ezt úgy, mintha az ő ötlete lett volna. Mégse akarok annyira a kotnyeles újonc lenni - magyarázom a végére kuncogva, bár való igaz, hogy ezt tényleg elkerülném, mielőtt még azt hiszik, mindenbe beleszólok, akkor is, ha nem az én dolgom. Igyekszem azért megfontoltabban szóra nyitni a szám, mint amennyire ez kedves bátyámtól valaha is telt. Igaz, mindenki azért szerette, amilyen volt, de biztos vagyok benne, hogy mégse venné ki jól magát, ha csak úgy megkérdezném a főnököt, hogy szabira menni nem gondolt még? Már látom is magam előtt a rákvörös fejét, épp csak a fülén nem jön ki a füst.
- Ehh, túl jól ismersz. Tényleg nem hagy nyugodni, és nem tudom elengedni, a végén meg addig fogom kapargatni, amíg csúnya seb nem lesz belőle a végén, mert mindketten túlságosan is makacsok vagyunk. Azért elgondolkodtam rajta, hogy utánanézek, nincs-e valami kiskapu, hogy mégis auror lehessen, mondjuk törlődnek a vétségei x év után vagy esetleg lehetne fejvadász, az már majdnem olyan, néha még izgalmasabb és veszélyesebb is, és hátha Fanni is tud még kicsit rá hatni, bár erre sem tenném a nyakam - gondolkodom hangosan gyakorlatilag, mi is segíthetne ezen. Az biztos, hogy az is rontott a helyzeten, hogy nem vették fel az akadémiára a javítóban töltött idő miatt, pedig mindig is auror akart lenni.
- Az biztos - nevetek ismét, Patrik és a fanklub mégiscsak vicces is, olyan jó sztori igazából már így évek távlatából, amit elmesél az ember, hogy mások is vele nevessenek.
- Tehetséges is vagy, ez biztos. Aki nem így gondolja, az vagy vak, vagy nem ért a fotókhoz. Jaj, annyi mindenről lemaradtam az aurorképző miatt, de most már mindenképp bepótolom. A legközelebbi kiállításon biztos ott leszek, aurorbecsszó - ígérem is, megemelve a kezemet is hozzá, jelezve, hogy tényleg komolyan gondolom. Be kell pótolnom azt a sok kihagyott kiállítást is.
- Mugliknak kellene jósolnod. Nem olyan rég voltam otthon Szegeden, kapcsolgattam a tévét, és képzeld, van egy egész EzoTV nevű csatorna. Nem tudom, hogy tényleges jós van-e közöttük, vagy csak sarlatánok, de a legtöbb jóslat inkább úgy néz ki, mintha barkochbát játszanának a betelefonálókkal. Te lennél hetedhétország leghíresebb jövendőmondója. Sőt, belegondolva lehet, hogy pont ezek az emberek rontják a helyzetet... - mondom elgondolkodva.
- Abban én is biztos vagyok - helyeslek lelkesen bólogatva. Egyszer biztos megtalálja az igazi. Megrázom a fejem aztán a kérdésére válaszul. - Nem igazán. Előbb szeretnék karriert, aztán majd csak alakul valamerre. Meg még amúgy sem olyan rég szakítottam Danival, az utolsó vizsgám előtt pár hónapja. Az akadémián ismertem meg, és egy ideig minden rendben volt, aztán elkezdett féltékenykedni a barátaimra, és folyton vallatott, hogy hol vagyok és meddig, és ez olyan... meeeh - fejezem ki a véleményem egy óvodáshoz méltóan, elhúzva a szám. - Szupiii, akkor majd egyeztessünk, hogy mikor lenne jó - örömködöm, és ha már elfogytak az emberek a sorban, előre tessékelem, kérje csak szépen a málnás vattacukrot, én meg megérdeklődöm, van-e kókuszos. Kérek is, amint kiderül, hogy akad. - Egészségünkre! - emelem felé, amint meg is kaptam a sajátom. - Akarunk első sorban csápolni? Vagy szeretnéd még a hallásodat megőrizni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Alíz
Szalamantoni falunapok

- Nagyon lazán és profin szerzem már be mindenki ebédjét meg kávéját. Az összes környékbeli helyen ismernek már lassan - nevetem el magam. Értem ám, mire gondol, meg hasznos tanácsokat ad mindig is, úgyhogy megjegyzem magamnak. A haladáshoz már csak az kell, hogy más feladatot is kapjak végre, ahol nem csak azt bizonyíthatom, hogy elbírok három szatyorral is, meg nem tévedek el a Minisztérium szintjei között. Na de sebaj, majd csak megérjük ezt is. Főleg, hogy éppen nagyon jó ötletet adott a főnökkel kapcsolatban.
- Na ezzel be is fogok próbálkozni jövő héten, hátha veszi a lapot. Zseni vagy - mondom neki széles mosollyal az arcomon, hálálkodva. Az ilyen célozgatós kommunikáció valahogy sose volt erősségem, csak azt tanultam meg, hogy néha be kell fogni a szám és nem mondhatok ki mindent, de ugye próba cseresznye... vagy éppen kevésbé ideges és fáradt főnök is lehet.
- Á, most nem erőltetem. Gondoltam, megvárom, mire lemászik a magas lóról vagy Fanni megpuhítja legalább egy kicsit, aztán majd jöhetnek a kis lépések, még mielőtt megint összevesznénk - válaszolom bólogatva. Kristóffal túlságosan is hasonlítunk egymáshoz ahhoz, hogy ez nehogy véletlenül is túl egyszerű legyen.  
- Mindenképp - mondom rákacsintva. Most már biztos, hogy ha rajtam múlik, nem fogom kihagyni egy kiállítását sem.
- Nincsmit, és hajrá, majd szurkolok. Szerintem te lennél a legkeresettebb jós, végtére is jóstehetség is vagy, nem csak összevissza beszélsz, hogy vagy bejön, vagy nem - válaszolom lelkes mosollyal, mutató- és középső ujjaimat keresztezve mutatom is, hogy bizony, tényleg szurkolok ám, ha belevágna. Megvonom a vállam az exem említésére aztán.
- Jobb így. Már röhejes volt a végére, amit művelt, ilyen gyerekes drámákhoz meg kinek van kedve? - teszem fel a költői kérdést. Tényleg nem bánom, hogy szakítottam vele, aztán majd ha akad valaki, akad, ha meg nem, hát egymagamban is megvagyok ám. Tudom én élvezni az életet. Tessék, a Mirákulumba is mehetek Alízzal, ha meg esetleg nem lett volna kedve, egyedül is mennék, mint ahogy el is fogok menni a kviddicsmeccsre például. Na meg ma is itt vagyunk, és mindjárt be is állunk az első sorba bulizni. De persze kellemetlen alakok mindenhol vannak, itt is, valaki kedvesen kiveszi barátnőm kezéből az éppen megszerzett vattacukrot.
- Na neee - szalad ki a számon azonnal, hitetlendkedve nézek a kedves úriember után, majd Alíz kezébe nyomom a saját vattacukrom. - Légy oly kedves, fogd ezt meg nekem. Minjárt jövök - mondom, és ha még a munkahelyen hordott ing lenne rajtam, nem egy ujjatlan felső a melegre való tekintettel, még neki is gyűrkőznék, miközben lendületesen a tolvaj után indulok. Szerezhetnénk egy újat is, de ez elvi kérdés. Nem fogok. Elmorgok pár bocsánatkérést, miközben átfurakodom a tömegen, hogy aztán megkocogtassam az illető vállát. - Hé, kérem vissza a vattacukrot - mondom határozottan, miközben már a táskámban turkálok a jelvényem után, hátha attól kezesebb lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Alíz
Szalamantoni falunapok

Lelkesen bólogatok egy sort, jólesik a biztatása. Túl fogom élni én ezt az egészet, eldöntöttem, és egyszer még nyomozó lesz belőlem. Még a főnököt illetően is remek ötletet ad, hogyan vehetném rá szépen, hogy elmenjen szabadságra, és még azt is higgye, hogy ez egyedül az ő ötlete volt. Ki is próbálom majd első adandó alkalommal. A Kristóf kapcsán felmerült gondolatokra is bólogatok. Bár nem kifejezetten erényem a türelem, de ha most rárontok, akkor lehet, hogy csak még jobban összeveszünk. Hagyom inkább ügyködni Fannit szépen, vagy hátha az is elég, ha idővel lenyugszik a marhára. Mindenesetre mára inkább lerázom a gondolatot is, szórakozni jöttünk, nem akarok ezen rágódni és elrontani az estét.
- Majd én leszek az egyes számú szurkoló, szerezhetek pomponokat is. Ki tudja, az jobban segít közvetíteni a pozitív energiákat az éterben - válaszolom nevetve, aztán még az exemet is kibeszéljük gyorsan, már legalábbis azt, hogy egyikünknek sincs szüksége olyan pasira, aki uralkodni akarnak fölötte. A sor is elfogy közben előttünk, szert teszünk az áhított vattacukorra, és már élveznénk is az életet meg főleg a koncertet, amikor egy láthatóan már kissé illuminált állapotban lévő fószer úgy dönt, éppen Alíz vattacukrára fáj a foga. Na ezt nem hagyom annyiban. Bármi mást sem, mondjuk, mert hiszen ha nem állok a sarkamra, még azt hiszik, hogy ezt csak így következmények nélkül meg lehet tenni. Barátnőm kezébe nyomom a saját vattacukrom, és az illető után sietek átverekedve magam a tömegen. Hamarosan utol is érem, és már kotorászok a táskámban, hátha a jelvényem jobb modorra vagy legalább belátásra bírja. Elsőre most sem azt sikerül megtalálni, hanem a kis összecsukható tükrömet. Csodás. Szusszanok egyet, majd feltartom a mutatóujjam, hogy hallgasson már egy fél pillanatra, de fél kézzel tovább keresgélek és ki is tapintom a jelvényt, és az orra alá tartom.
- Köszönöm, az már rég nem az én műfajom. Viszont kérem vissza a barátnőm vattacukrát, amíg szépen mon... dom - az utolsó szótagot már kisebb szünet után mondom ki, mert amilyen pofátlan, beleharap. Na jó, elég volt.
- Ennyi volt. Most azonnal vesz neki egy másikat, baromarc - morgom nem túl kedvesen, elkapva a fülét, a jelvényemet meg egy gyors mozdulattal a rövidnadrágom zsebébe dugom. Kell a szabad kezem, ha pálcát kellene rántanom, mert akadékoskodik. Egyelőre azonban határozottan húzva, mintha legalább az anyja lennék, ő meg neveletlen beste lelke, húzom magam után a stand felé a fülénél fogva. Márpedig venni fog Alíznak egy másik adag vattacukrot, ha volt képe ezt lenyúlni és még bele is kóstolni. Egészségére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Alíz
Szalamantoni falunapok

- Nyugalom, ennyiért nem fogom, de most... jaj már, hát ez mekkora pofátlanság - állapítom meg, amikor még nagyon is pimasz módon beleharap a nemrégiben lenyúlt vattacukorba, hiába igyekszem sértetlenül visszaszerezni azt. A jelvény azért többet használ, mint árt, legalább beijed egy kicsit. Helyes. A következő pillanatban pedig már a fülénél fogva vonszolom a vattacukros standja felé. Ha ezért bevinném a legközelebbi kirendeltségre, lehet, hogy mindenki egy jót nevetne, aztán majd kialussza a sok sört, de ugyan. Megelégszem azzal, ha Alíz kap egy másik vattacukrot, ha már egyszer mi rendesen kifizettük a magunk részét. Esetleg, ha szépen kéri, még akár meg is szántam volna, egyáltalán nem is került sokba, de kellett pofátlankodni. Hát így járt. Közben se nem hallok, se nem látok, amíg el nem érjük az árust, olyan lendülettel igyekszem arrafelé. Az sem tűnik fel, hogy Alíz utánam kiabálna, de hamarosan úgyis megtalál legalább.
- Mindjárt kapsz új vattacukrot az úrtól, miután a tiedet valószínűleg már széthordták a hangyák - jelentem be neki, mire jutottunk a túszommal, akinek végre elengedem a fülét és meglapogatom a vállát majdhogynem barátságosan, mintha az éppen közölt tényállás közös megegyezés eredménye lett volna.
- Ugye? - pillantok azért rá elég határozottan, azt hiszem, erre mondhatják, hogy a veséidbe lát valaki, és remélem, bólogatni kezd azonnal. Aztán Alíz felpofozza. Kicsit még meg is lepődöm hirtelen, mert bár tudtam mindig is, hogy némileg hirtelen természet, eddig egészen visszafogottnak bizonyult ma este. Eddig. A férfi azonban egyre rosszabbul kezd kinézni. Ahogy elnézem, nem a pofon váltotta ki ezt a hatást, hanem feltehetőleg túl sok alkohol. Számat elhúzva ragadom karon, hogy odébb húzzam kicsit, mielőtt még valakit tényleg telibe talál a gyomortartalmával. Fúj. Belegondolni is rossz. Én meg ezzel töltöm az időm a koncert helyett. Ma már sokadjára kezdek keresgélni a táskámban, hogy megint ezer és egy dologba akadjak bele, de nem, ezúttal szerencsém van és elsőre megtalálom a négyszögletűre vágott jegyzetlapokat. Csak egy pálcaintés kell, hogy a leszakított papír apró madárrá hajtogassa magát, aztán huss és pöcc, már itt sincs. Ugyan patrónust is idézhettem volna, de az túl feltűnő lett volna itt szerintem. Egyszerűbb ez így.
- Ha minden jól megy, hamarosan itt is lesz egy medimágus, aztán elviszik az ispotályba. Leghamarabb a detoxban fog kikötni. Neked meg mindjárt szerzünk egy vattacukrot, és visszamehetünk szórakozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Alíz
Szalamantoni falunapok

- Hoppanálni szoktak - válaszolom Alíz megnyugtatására. Van pár ismerősöm az ispotályban, olyan is, aki ilyen random idézésekre reagál, mint a mugli mentősök, és meglehetősen gyorsak tudnak lenni. Csak ugye előbb az üzenetnek is kell egy kis idő, hogy megérkezzen. Szerencsére semmi hihetetlenül sürgető nincs a helyzetben, csak mégsem akarom itt hagyni a férfit, elég ramatyul néz ki, a detoxban jobb helyen lesz.
- Rendben - bólogatok utána pillantva, addig meg elácsorgok kedves társaságom mellett. Az órámra is rápillantok, de sajnos ettől nem telik az idő most sem gyorsabban, mint ahogy máskor sem szokott, hiába próbálom noszogatni. Szerencsére mire Alíz visszaér és elmondja a tervet, már fel is bukkan egy ismerős arc. Nahát. Nem számítottam rá, hogy pont Bella van szolgálatban. Szinte már bíborba hajló vörös hajáról messziről megismerhető.  
- Nna, itt is vannak - állapítom meg arrafelé integetve, amerről a nő közeledik. Néhányszor sikerült már ellátnia a kviddicsezés közben szerzett sérüléseimet. A nyomában egy másik medimágus is felbukkan, a talárból könnyű őket felismerni legalább. Még Alízt is bemutatom, majd gyorsan összefoglalom, hogy kedves barátunknak, akit nem különösebben ismerünk, feltehetőleg náluk lesz a legjobb helye, aztán már ott sincsenek. Mire jó is a képzett medimágus, ugye? Pikk-pakk kezelik is a helyzetet.
- Na hát akkor menjünk is csápolni, még mielőtt lemaradunk az egészről, ez meg elintézve. Köszi, hogy vigyáztál a vattacukromra. Ez is izgalmas kis este lett - dünnyögöm a végét, bár igazából mindig sikerül előbb-utóbb belekeverednem valami ilyesmibe, szóval lehet, hogy én vonzom ezeket az izgalmakat.