Bálint doktor, Szalamanton
Médi a hétvégén

Kezd feléledni a természet, kezd kivirágozni a rét és ez az embereket kicsalja a házból. Korábban ennek én is örültem, de mostanság az dob fel, ha szabadnapjaimon lefoglalhatom az egyébként száguldozó gondolataimat a festéssel, fotózással.
Luna, a bordergyerek még csak egy-két hónapja van nálam, a menhelyről fogadtam be, úgyhogy bőven tart még az összeszokási időszak. Talán neki nehezebb dolga van velem, mint nekem vele. Luna órákon át türelmesen tűri, hogy a falut járjuk, boldogan hempereg a fűben és már vagy ezerszer hozta vissza a frizbijét. Épp nyugodtan fekszünk egymás mellett a fűben, fotózom a szép fejét, mikor a semmiből csöpögni kezd az eső. Először az arcomon, majd a kutya orrán koppan egy-egy csepp.
- A francba - mormolom az orrom alatt, felpattanok, hogy megkeressem a pórázt, de az első dörgésnél Luna futásnak ered.
- Luna! Állj meg! Merlinre... - kiabálok utána. Mint egy teljesen ütődött, rohanok a kutya után. A táskám és a cipőm még ott is maradtak a fűben.

Bálint doktor, Szalamanton
Médi a hétvégén

Nem mehet minden simán, én ezt értem, de azért ennyire? Igaza volt anyunak, nem kellett volna nekem kutya, amíg sok esetben az is nehézséget okoz, hogy a saját elmebajaim mellett életben tartsam magam. Régen az volt a baj, hogy minden vonzott, most meg csak egy dolog, de 24/7 akörül jár az agyam. A munka meg a tanulás.
Magamban, meg félhangosan magyarázok, szidom saját magamat és a kutyát is, miközben parkour mutatványokat hajtok végre, ahogy száguldozok az utcán, át a banyatankos néni tankja fölött, szlalomozok az ikerbabakocsik és mellettük pórázon közlekedő kölykök között. Még szerencse, hogy edzek is, és nem köpöm ki a tüdőm, mire beérem Lunát, akit valaki megfogott helyettem.
- Igen, hozzám tartozik - bólogatok nagyokat szusszanva. Mielőtt még kiszabná magát a férfi kezéből, rácsatolom a pórázt és megsimogatom. - Semmi baj, kislány. Mindjárt...mindjárt keresünk egy helyet. Köszönöm, hogy megfogtad, nagyon hirtelen jött a vihar - a szemöldökömet ráncolva pillantok fel az égre. - Retteg a dörgéstől - osztom meg vele az infót, mielőtt azt gondolná, elhajtottam. Nem tudom, miért hinné ezt...

Bálint doktor, Szalamanton
Médi a hétvégén

Ha egyedül lennék, egyszerűbb dolgom lenne, de Lunával hoppanálni nem éppen ideális. Épp ezért keresek a közelben valamit. Örülök, hogy a férfi azonnal javaslatot tesz, mert én könnyedén elvesznék az épületek között és a legtöbb helyről valószínűleg kihajítanának.
- Merrefelé van? - kérdezek vissza és a mutatóujjammal körbemutatok. Jó lenne tudni, merre induljak neki.
Röviden felnevetek leginkább az arckifejezésén. Látszólag nagyon kedveli azt az ismerősét, vagy ő sem érti, miért olyan félelmetes a dörgés.
- Oh - pillantok le a lábaimra. - Erős a szervezetem... És minden cuccom a parkban maradt - húzom el a számat. Luna türelmetlenül nyüszít, mire megsimogatom az oldalát.
- Szívesen meghív...nálak egy kávéra hálám jeléül, de a tárcám is a táskámban van. Merlinre, ez a nap! Jól van, megyünk már, megyünk - utóbbit már nem a férfinak gügyögöm el. - Köszönöm, hogy megfogtad.

Bálint doktor, Szalamanton
Médi a hétvégén

Bólintok párat, elraktározom az információt. Egy pillanatra megakad a tekintetem a mosolyán, ami engem is erre késztet.
Ekkora szerencsés is csak én lehetek, hogy az összes holmimat a fényképezőgép kivételével a parkban hagyom. Azon viszont már felszalad a szemöldököm, hogy felájánlja, majd ő elhozza nekem.
- Komolyan? Mármint...az nagyon jó lenne, de mindjárt leszakad az eső - húzom el a számat. Lunának erről teljesen más a véleménye, úgy van vele, hogy mi menjünk fedett helyre most azonnal. A többi nem érdekes.
- Köszönöm - hálásan mosolygok rá. - Akkor ott megvárunk - mutatok a kávéház irányába. Mi a kutyával szinte futólépésben indulunk meg arrafelé, most szorosan fogom a pórázt, mielőtt elmenekülne.
Kellemes érzés belépni a helyre, mert hiába csöpög rólunk a víz, mosollyal fogadnak és már az ajtóban segítenek megszárítkozni. Helyet foglalok az ablak melletti asztalnál, ahol Luna a szék alá húzódik be. Kifelé tekintek közben, talán a férfi nem szalad el a táskámmal. Nem sokat nyerne rajta, csak női dolgokat, minimális pénzt és a telefonomat találná benne.

Bálint

Kezdek hozzászokni, hogy a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt én eltervezem. A mai nap is túl szép lett volna, ha az eső nem húzza keresztül a számításaimat. Lunának most már jobb idebent, egyébként nem rossz hely, kellemes illat terjeng és a zene is normális. Kicsit talán sokan vannak, már majdnem mellém is leültek, de szerencsére pont megérkezett a megmentőm. Intek neki és mosolyogva veszem át a megmentett dolgaimat.
- Hős vagy, köszönöm. Tényleg nagyon hálás vagyok - mivel az érintés a szeretetnyelvem, a kezére simítok egy rövid pillanat erejéig. - Ülj csak le - bólogatok és a fejemmel a szabad székre bökök. Luna megszaglássza az asztal alatt a férfit, én pedig elé tolom az itallapot.
- Ittál már levendulás kávét? Én most azt próbálom ki - koppintok a képre, ami alapján szimpatikus lett az ital. - Jut eszembe, Médi vagyok - nyújtom felé a kezem, mert szépen leültünk itt kávézni anélkül, hogy egyáltalán egymás nevét tudnánk. - Fogadok, hogy nem ez volt az első kutyafogásod. Elég profinak tűntél benne.

Nyárbúcsúztató kiruccanás
mindenkinek, aki csatlakozna
Helyszín


Nem tudom, melyik telt gyorsabban, a tanév vagy a nyáriszünet. Egy biztos, újat kezdünk, végre búcsúzom a tanodától. Bercivel beszéltünk róla, hogy még egy napra el kellene utazni a hegyekbe, aminek a vége az lett, hogy csoportos búcsúbulit rendezünk a Hajnal-völgyben található mágusüdülőben. A szezonnak már vége, így rajtunk kívül nem érkezik senki, maximum az erdei állatokat tudjuk megzavarni.
- Ugye nem hagytad otthon a hálózsákod? - kérdezem széles mosollyal Bercit, akivel együtt pakolok éppen le az emeleteságyak mellett. Könyökömmel finoman az oldalába bökök és megvonogatom a szemöldököm. - Szerelmedet nem hívtad? Pedig mondtam, hogy szívesen összeadlak titeket - halkabbra veszem a hangom, hogy a társaság többi része ne hallja, de vele is csak viccelek. Most nem is tudom, éppen van-e kiszemeltje, de szeretek az agyára menni a cukkolással.
Farmerban és pólóban érkeztem, most a hajamat is előre húzom, hogy pár mozdulattal lazán összefonjam. Javában a délutánban járunk, mert a társaság nem éppen a koránkelésről híres, úgyhogy bőven van tennivalónk, ha estére szeretnénk valamit sütni is.
A táborhely épp arra jó, hogy egy éjszakát eltöltsünk itt és kártyázzunk, fürdőzzünk a tóban a holdfényben, valamint kibeszéljük a tanárokat és iskolatársakat.

Nyárbúcsúztató kiruccanás
mindenkinek, aki csatlakozna
Helyszín


Vigyorogva ingatom meg a fejem, miközben a színes hálózsákra esik a pillantásom. Élőben még nem, képen már láttam ezt a szerzeményt - ahogy talán az összes csicsás, színes, flitteres, csipkés darabot is, ami Berci gyűjteményét képezi. Az én öltözködésembe nem férnek bele, így a szőke herceg gardróbján élem ki érdeklődésemet ezen csodás műalkotások iránt.
- Jól nézel ki, hozzád képest én a rút kiskacsának öltöztem - csettintek a nyelvemmel, ahogy végigmérem. A hátizsákomban ugyan lapul egy szép kis miniruha, ezt arra az alkalomra pakoltam be, ha kitörne belőlünk Barbie és Ken. Erdő Barbie és Erdő Ken.
A hajammal bíbelődve hallgatom, és mivel új infóval szolál, még a szemöldököm is megemelkedik.
- Alexa? Hát nem tudom, Bercus, biztos vagy benne? Mit adsz te elő otthon magadról, hogy rád bíznak egy gyereket? - nevetve ingatom meg a fejem. - Vendég? És a koszorúlányod nem lehetek? Meg foglak harapni, Bánffy. Meg foglak harapni - még a fogaimat is összecsattintom, mutatva, hogy komolyan gondolom. Bólintok egyet szusszanva és elengedem a hajam, jobb az, ha ő bíbelődik vele, mint én tükör nélkül. Így csak itt-ott kilógó, tekert-csavart fonat készült.
- Ő valahol kint van, szerintem felkészül a társaságra. Utaztunk egész nyáron, úgyhogy meglep, hogy ezt is bevállalta - válaszolom meg a Fela-kérdést. Valóban meglepett, mikor Dami igent mondott, emellett örülök is ennek. Ha már a Sárkányölőbe kerülve hónapokig nem is beszélhetünk, most még ki kell használni az időt a barátokkal.

Egy órával később már a tűz körül beszélgetünk, továbbra is a szöszit boldogítom, amikor Borka limonádét hoz nekünk. Kedvesnek tartom, ezért el is veszem és minden kérdés nélkül töltök a mellettem ülők poharába, majd a sajátomba.
- Partigyilkos vagy? - lengetem meg Berci előtt az üveg vodkát, remélve, hogy tölthetek a csillámporos limonádéjába. - Ki fut velem versenyt a tóhoz a harmadik pohár után? - a kérdésem mindenkihez szól, de közben Bercinek vonogatom a szemöldököm. Elég gyorsan lehúzom az italt, valószínűleg mert elfelejtettem inni, mióta megjöttünk. A gyomromban már kezdem is érezni a furcsa bizsergést, amit egyelőre betudok az alkoholnak.

Nyárbúcsúztató kiruccanás
mindenkinek, aki csatlakozna
Helyszín


Berci az a barát, akit minden lánynak receptre kellene felírni. El is vigyorodok a bókra, mert feldobja a kedvem. A családom miatt nem engedhetem meg magamnak, hogy elhanyagoljam magam és tegyek magasról a puccra. Hazudnék is, ha azt mondanám, nem tetszik az érkező lányok öltözete, csak hát ezerszer kényelmesebb a farmer.
- Jó újra látni - boldogan ölelem meg Alexát. Elég régen volt már olyan alkalom, hogy ennyi barátom együtt lett volna. Remélni merem, hogy az este jól fog sikerülni, mert erre biztos emlékezni fogunk.
- Radetzky Médi. Médi - mosolyogva mutatkozom be a másik szőkének. - Tetszik a szetted. Ilyen szandi kell nekem is - a tekintetem egyből a lábára siklik. Valószínűleg Damien kellene hozzá, hogy megtartson benne, de hát az mellékes. - Remélem csak rosszat - Bercire kacsintok vigyorogva, majd hátradobom a vadiúj fonatomat és egy laza kézmozdulattal mutatok körbe. - Oda pakoltok, ahol szimpatikus.

Eddig tényleg úgy alakul minden, ahogy terveztem. Felnevetek Berci arckifejezését látva és jó pár shotnyit töltök a limonádéba. A vigyorom csak szélesedik attól, hogy Bella rákontráz és magasabbra emeli a tétet.
- Legyen - bólintok én is Alexával egyszerre. - Ki a fiúd, Bella? Mutasd meg - kérem közelebb hajolva, ha már úgyis a kezében van a telefonja. Mások szerelmi élete engem úgy tesz boldoggá, mintha egy Jane Austen regényt olvasnék. Át is nézek mellette Alexára, hátha belőle is kihúzom ugyanezt az infót. - És neked, Zsolna? Van herceged? Amúgy meg ebből igyatok, nem ér, hogy csak bort szürcsöltök - nyelvemmel csettintve nyúlok a két műanyagpohárért, amibe szintén került a csilládéból. Vodkát töltök bele és a kezükbe nyomom. Négy pohár, ugye, de nem mindegy, hogy miből. - Idd! - kérem...talán inkább parancsolom kedvesen. Most kezdem érezni, ahogy az alkohol oldja a feszültséget nem csak a fejemben, de a végtagjaimban is. Mintha súlytalanok lennének a kezeim. - Berci, én berúgtam.

Nyárbúcsúztató kiruccanás
Helyszín


Beni érkezése számomra a hab a tortán, de remélem a többiek sem fogják majd vissza magukat azért, mert Ivanich tanárféleként funkcionál. Engem például egyáltalán nem zavar, ahhoz túl jó barátok vagyunk, úgyhogy minden gond nélkül itatok vele is vodkával jól felöntött csilládét.
Dami mellett kissé elszoktam a hangzavartól és sipítozástól, emiatt váratlanul ér a szöszi lelkesedése a barátja iránt. Meg is rezzenek kissé és pár sűrű pislogással fordítom a fejem a képernyő irányába.
- Dávidot ismerem, néha tanulunk együtt - jegyzem meg leginkább magamnak, elhelyezve ezzel Doriánt a családfán. - Egyébként helyes. Nem az esetem, de helyes - bólogatok sűrűn, biztosítva Bellát egyszerre arról, hogy jó választás, valamint eszem ágában se lenne rámozdulni. Igazán nagy szerencse, hogy elfoglalom magam a poharakkal és egyszerre mindenki mesélésbe kezd, mert így nem kell részleteznem a saját magánéletemet. Milyen volt az eljegyzés? Borzasztó. És hat éve történt. Már rég össze kellett volna házasodnunk. A vőlegény pedig itt van valahol és kétlem, hogy kényelmesen érezné magát a történetünk kibeszélésétől. Ugyanez az érzésem Beni felől is, akihez közelebb húzódom a kép erejéig és rákacsintok.
- Fogadok, hogy el fogsz esni a nacidban futás közben - vigyorogva súgom az arcába. A hátam mögül hallom Teddy nevét és a jótékonysági estet egy mondatban, ami nem csak összezavar, de az arcomra is kiül ennek jele. Meg is rázom a fejem Berci felé pillantva. Ez lehetne a következő fogadás...
- Rasztovichnak? - Berciével együtt emelkedik meg az én hangom is. - Neked régen bejött Mihail... Mihail Sztravinszkij, igaz? Vagy nem neked, Alexa? Mindegy. Képzeljétek, egyszer randiztam vele. Nyugi, nyugi, licit randi volt, lényegében csak pizzáztunk NA DE... Megfenyegettem, hogy amikor auror leszek, bilincsbe verem és órákig fogom kihallgatni... - arcomat a tenyerembe temetve nevetek fel. Érzem, hogy túlságosan kezdek ellazulni, mert ezt még soha senkinek nem említettem. - Gondolhatjátok, mennyire ciki volt rájönnöm utána, mit mondtam - még mindig nevetve döntöm Berci vállára a fejem.
- Én nem tu... Booorkaaa, mi a nyavalyát tettetek a limonádéba? - ebben a pillanatban realizálom csak, mi történhetett. A bongyor nevet és legyint, nyugi, csak ellazultok tőle, nincs gáz. - Hát... fussunk akkor! - egyetlen mondattal sikerül megnyugtatnia és felcsillan a szemem a szőke barátom ötletére.
- Az lesz a vesztes, aki utoljára ér a vízbe és, vagy két ruhadarabnál több marad rajta - közlöm a játékszabályokat izgatottan, miközben felkelek a tűztől. Ha kívülről hallanám most magam, biztosan visszakérdeznék; Médi, te vagy az? Igen és ez a Médi épp hátrál, bevárva a többieket, hogy aztán valaki visszaszámolása után elhangzott rajt felkiáltásra rohanni kezdjen a tó felé, félúton szanaszét elhagyva szinte az összes ruhadarabját.