Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Néha, mikor Flóriért jön és egy kicsivel hamarabb sikerül elszabadulnia, mint egyébként, akkor szeret végig sétálni az előkészítő folyosóján. Egyrészről, csomó diákot tanított tavaly, a gyakorlata során, és jó ilyenkor találkozni az ismerős arcokkal, akik rendszerint büszkélkednek szeretett ex-tanáruknak azzal, hogy mi mindenben jeleskednek, ügyeskednek mostanában. Szerették a gyerekek, ehhez kétség sem fér, és ő is kifejezetten szerette így hát érthető, hogy szívesen jár vissza közéjük, még ha nem is kimondottan bennük találta meg a hivatását.
Másrészről itt mindig olyan kellemes a hangulat, és erről nem csak a gyerekek gondolkodnak, hanem a régi kollégák is. A legtöbbjükkel nagyon jó kapcsolatot ápol a mai napig. Van, akikkel együtt dolgozik a tanodában is, másokkal a játszótéren szokott összefutni, míg vannak, akikkel csak úgy az utcán, vagy kávézás közben sodorja össze az élet. Egy valami közös, mindig nagyon jókat beszélgetnek az ilyen találkozások alkalmával.
Most is épp a folyosókon halad végig, a tanáriból próbál meg az udvarra eljutni, mikor nagy zsibongásra lesz figyelmes. Ez önmagában nem lenne feltűnő, de megtanulta észrevenni a különbséget az átlagos ordítozás és a baj között. Megszaporázza hát lépteit, bekanyarodik a folyosón, és már látja is, amint egy kislány és néhány fiúcska próbálta meg erőszakkal elrendezni vitás ügyét, problémáját.
- Hát itt meg mi folyik? – dörren rájuk, szemrevételezve az erőviszonyokat. Azt hamar észleli, hogy a kis vörös van egyedül a világ ellen, és hogy valószínűleg ő a sértett fél is ebben az ügyben, így hát mellette áll meg. Ez elég hatásosnak bizonyul, hogy a fiúk odébb kotródjanak, ő pedig leguggol a kislányhoz. – Mi a baj?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Alig érti, hogy mit akar a kislány. Sok mindent hallott már, sok mindenre rááll a füle, de a kis vörös valami olyan módon formálja a szavakat, hogy rendesen küzd, hogy kihámozza a pontos történetet. Igazából cselekedni sem nagyon van ideje, mert Gertie előbb indul meg, minthogy megérthetné a problémát valóban, így hát nincs más választása, mint utána eredni az osztály belseje felé. Nem tetszik neki ez a helyzet, hogy ennyien vannak szegény kislány ellen, aki ráadásul tényleg csak egy kislány. Ilyenkor annyira tudja utálni a gyerekeket, amiért ilyenek egymással, de aztán rájön, hogy valójában a hozzá hasonló szülők felelnek ezért, hogy ezt teszik egymással az iskolában. Ő mondjuk nagyon odafigyel arra, hogy mit lát tőle Flóri, és hogy milyen gondolatokat nevel belé, de tudja, hogy sokan csak dísznek tartják otthon a gyereket, mint egy társadalmi elvárást kipipálva, aztán hagyják, hogy csak nőjön, mint a dudva.
- Hallottátok a hölgyet, ide az üveget. – Most, hogy ténylegesen látja is a problémát, cselekedni is tud. Előveszi legszigorúbb nézését és legszigorúbb, leghatározottabb hangját, ami úgy tűnik, végre elég, hogy megtörjenek a fiúk is. Egy felnőttnek azért mégsem mernek nemet mondani, tudják, hogy vele nem szemtelenkedhetnek, és tudják, hogyha ő hívja az osztályfőnököt akkor abból baj lesz. Az üveg hát Milánhoz kerül, aki előbb odébb terelgeti Gertiet, és csak utána adja vissza neki. – Tessék, most már a tiéd. Mentsd meg. – Elvégre eddig is ezt szerette volna, nem? Hát most itt a lehetőség rá. Addig is legalább benézhet a tanáriba, és számon kérheti a kedves kollégákat, hogy miért nem figyelnek a porontyokra. Na jó, ez nyilván nem fog megtörténni, addig legalábbis nem, amíg nem látja, hogy mind Gertie, mind az üvegben fickándozó kis lény is biztonságba kerültek.