Nagyon várja már azt a pillanatot, amikor András beadja a derekát és rátérnek a gyerekvállalás témájára. Magára a csinálásra is vár, na de főleg arra, hogy az ő saját kis Bibije, vagy kis Andrisa rohangáljon az udvaron pont úgy, mint ezek a kis csemeték.
Minden gyerekkel jól kijön, persze vannak nehezebben kezelhetőek és nehezebb napok is, de mindent összevetve semmiért sem adná az életét.
Ezzel a kis lurkóval összemosolyog, aztán a lányra pillant, aki figyelmezteti az illemre. Bíbor elneveti magát a jeleneten.
- Nagyon szívesen - mert hát a köszönömre válaszolni is kell.
- Csak nem a te kisfiad? - teszi fel a kérdést a lánynak, akinek az ölében ül a kisfiú. A mai világban nem lehet tudni, ki milyen korban dönt az anyaság mellett, de reméli, hogy nem tesz fel ezzel sértő kérdést. Bibi nem ítélkezik, mert tudja, hogy néha a dolgok nem úgy történnek, ahogy szeretné az ember, vagy ahogy mások elvárnák. Ők pedig elég aranyosan festenek együtt, tehát gond nem lehet.