Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

A kánikula ellenére zuhogó esőben baktattam le a kastélyból, de futózápornak tűnt csak és megúsztam a szelet is, így viszonylag kevésbé nedvesen estem be az Előkészítő kapuján, csendesen egyből az igazgatói felé lépdelve. Nagyon kedves és szép nő, akit apa kinevezett és már az első nap elég rendes volt velem meg megdicsérte az akkori ruhámat. Megegyeztünk, hogy se apa, se más nem kell tudja, hogy bejárok az ovisoknak meg az elsősöknek néha ékszereket csinálni meg játszom velük a felügyelőkkel együtt. Neki is könnyebb, ha több ember van velük, én meg elfoglalom és lekötöm magam. Nem annyira szívlelik az emberek általában amit művelek, illetve mindenben a legrosszabbat hiszik, ezért lehet az is, hogy nem akartam, erről tudjanak. Nem tartozik senkire. Akik itt dolgoznak meg kedvesek. Ma például az egyik volt eridonossal dolgozom majd, és sokat gondolkodtam már pár napja is rajta. Terveim vannak!
Hannah rendes volt és megszárogatott, mert én balf*sz vagyok leginkább, de semmi gond. A pálcám jót érezhet otthon, a fiókban. Vagyis a kastélyban, de ja. Aztán a táskámmal megindultam a kuckó felé, közben belefutva a miniszerelmembe. Ez a barna hajú csoda kisfiú olyan édes, mindig kapok ölelést meg múltkor hozott nekem valaki kertjéből egy szál... hát ilyen gazt, de aranyos volt. Aztán ahogy megláttam Tányát hevesen integetve váltam el a picitől.
- Sziiia - vágódtam mellé, hisz úgyis egy helyre megyünk. - Mi a helyzet? Hogy-hogy péntek délután nem mondjuk... randin vagy?
Az érdeklődésem ártatlan volt. Majdnem, igazából a cél szentesíti az eszközt alapon érdeklődtem hatalmas mosollyal a táskámból kikotorva, amiket annak a nyolc prücsöknek hoztam, akik ma bent lesznek velünk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Hatalmas hévvel hagytam el az igazgatóit, mert siettem, bár a késésnek akkora nyomait nem mutattam, csak az elképzeléseimhez nem klappolt a nap eddig. Még jó, hogy nem máshova mentem, hogy néztem volna ki és hogyan száradok meg? Nem is fontos, előbb a kisfiú, majd a lelkes Tánya-követés is kivette az energiáim, szóval nagyot kellett szusszannom, mikor becsusszantam mellé.
- Naaaa, ugyan már! Ó, tééényleg? - hangzott kicsit lelkesebben a kelleténél a kérdésem. Nem saccoltam nagy kort neki, sőt, szerintem pontosan a tesóm korát üti, maximum 1-2 évvel térhet el. - Nem, tudod a péntek még arra van, hogy összeszedjük a pénzt, amit majd szombaton elbulizhatunk. Majd holnap megyek egyébként - meséltem vidáman. A randi az más, ott jó esetben, és ha nem olyan paraszt az illető, mint az első pasim volt, akkor nem Tányának kell fizetni. Ha mégis, ő azért többet keres, hogy kihagyhasson egy pénteki melónapot, ez egészen tuti.
Mikor a váltás érkezett, csendesen félre is álltam, hagytam őket gyorsan infót cserélni, hogy aztán mikor szabad volt a terep hatalmas vigyorral lépjek be a kis lurkókhoz. Volt, akit már ismertem és egyből meg is örültünk egymásnak. Még ölelés is járt, olyan nagy és csoportos, mert egyszerre két kislány is odajött.
- Sziasztok - integettem be végül, aztán a táskám tartalmát nemes egyszerűséggel az egyik fő asztalra borítottam. A gyerekek nevetni kezdtek, amitől nekem is azt kellett. - Akivel még nem találkoztam, nem kell félni, nincs sok szabály. Ha leültök kettesével az asztalokhoz tálban megkapjátok a hozzávalókat és ékszereket fogunk csinálni. Szívesen segítek is - mondtam még, hogy aztán szétszedjem a papírtálkáim és beléjük pakoljak mindent, majd a szőke lányra figyeltem még rendezkedtek.
- De komolyan, hogy lehetsz egyedül. Fiatal, csinos lány vagy. Milyen férfiakra buksz, hogy nem lelnek rád? - A kérdésre kapható válasz pedig mindenképpen győzelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Az előkészítő furcsa, de boldog világnak tűnt, egy olyan kis külön szigetnek ebben az egész porfészekben. Valaki mindig mosolygott és köszönt, kedves volt a másikhoz vagy éppen igyekezett. Tetszett a légkör és nem tudtam eldönteni, hogy az, amit csinálok, vagy csak a kölykökkel való muri. Azt mindenesetre már rég eldöntöttem, hogy az a kollekció, amit most vázolgatok a füzetemben kapni fog egy kis topogóknak való kiegészítést. Apróka bokaláncok mondjuk? Miért ne!
- Vigyázzatok, óvatosan - szisszentem fel, mikor egy fiú úgy kapott a kislány keze után, hogy nekihúzta az asztalnak. Értem én, szép, én is mellé ülnék a helyében, csak azért mégis, ez fáj. Közben persze volt időm Tányára és a fura kérdéseimre, amit ártatlan mosoly mögé iktattam.
- És ha már van egy pasi, tegyük fel, hűséges, milyennek képzelnéd? Barna a haja? Milyen a szeme? Mennyi idős? - dobáltam a kérdéseket kicsit mutogatva is a kezemmel, mintha ezek ugranának be elsőre nekem. - Ezt mondjuk megértem. Mármint őket, csak nézz rájuk, annyira édesek és sugározzák a boldogságot. Szeretek jönni hozzájuk - jelentettem ki, ahogy kis tálkákba rendeztem lassan mindent. Sokan mondják rám hogy egoista és önző vagyok, meg azt is, hogy biztos nem gondolok másokra, pedig ez nincs mindig így, egyszerűen szeretem a megfelelő bánást saját magammal. Miért baj ez? Azt is mondták már, hogy tuti gyerekeket terrorizálok ilyen stílussal. Sosem tettem.
- Milyen szakon tanulsz? Azt hiszem azt még nem is kérdeztem... vagy az itt tanításhoz kell? - pillantottam fel rá, ahogy elindultam a tálakkal és az asztalokra tettem, hogy aztán az első kettő között leguggoljak az utolsóval és kiemelgessem belőle, hogy mit vegyenek maguk elé. Amíg megkértem, hogy válasszanak színt a cérnákból, addig Tányára néztem hátra.
- Tudod, szerintem belefér. De félsz... rád van írva - állapítottam meg kicsit tudálékosan, de csak löketet akartam adni, talán ha valakiben van hajlam, az esetleg felkerülhet a listámra is, hogy aztán egy véletlen randiba csöppenjen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Fiú? Nekem? Mi? Ja, neeem - ingattam a fejemet egyből határozottan, ahogy leesett az egész. Elég jól megvoltam a helyzettel, de nem igazán érdekelt senki, aki leállított beszélgetni vagy megpróbált áthívni magához. Amúgy is, ugye ez elvileg tilos. Nincs kedvem az eridonban külön karriert csinálni magamnak. Aztán az is eljutott a tudatomig, hogy így viszont magyarázatra szorul az egész. Ejh. - De, vagyis, mindegy, nem tudom még... Csak érdekel, valaki más hogyan van ezzel. Te mit gondolsz a vakrandikról?
Azt hiszem azzal, hogy ő dobta fel, hogy nincsenek barátnők között nagy tabuk, teljesen sínen is voltunk, na nem úgy, mint József Attila, az csúnya lenne. Aztán elkezdett jönni minden magától, én meg széles mosollyal bólogattam minden apró infóra, ami a száját elhagyta. Mentális jegyzet, de legközelebb valahova le is írhatnám, mert tuti hiányosan jegyzem majd meg.
- Igen, én is kedvelem a magas férfiakat, olyan... jó érzése van az embernek tőlük. És ha választhatnál t emit mondanál? szőke vagy barna? Inkább kedves vagy inkább okos? Jaj, a kutyákat én is szeretem, nem tudok olyan embert elképzelni körülöttem, aki nem kedveli az állatokat. Egyszer két teljes napig még vegán is voltam. De aztán elmentünk a mekibe és elmúlt - meséltem el kicsit elgondolkodva, majd ideje volt a gyerekekre is koncentrálnom.
Lassan kialakult a terem, a párok és elkezdődött az osztás meg szorzás, aminél még igen lelkesek voltak a gyerkőcök. Szeretem ezt nézni. Aztán középre guggolva elkezdtem mutatni a fonást. Előbb mindenkivel rákötöttem a kis súllyal ellátott hengerre a végét, hogy aztán fonhassák kedvükre. A lányoknak jobban ment, de a fiúk is belekezdtek akkor egyenesedtem fel Tányához.
- Jól van, jól van. Elhittem volna akkor is, ha nem így csapsz le a szavaiddal - emeltem meg a kezeim megadóan, bár nem voltam benne biztos, hogy nem tart a randiktól tényleg. De próbáltam hinni neki, eskü. - És nem is hiányzik valaki az életedből? Mármint... tudod, nem szoktál... magányos lenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Jaj, nem, félreértesz - ingattam meg a fejem gyorsan. - Nem villámrandikról beszélek, csak olyanról, amit neked szerveznek le. Ott addig vagy még kényelmes a másikkal - magyaráztam el, hogy nehogy bármi rosszul ragadjon meg benne a beszélgetésünkből. Egyelőre még nem tudom mit is akarok kihozni belőle, így jó lenne nem egyből le is beszélni valamiről egy félreértés kapcsán. - Hát, ami a disneyhercegeket illeti, csak egy nagyon szőke volt ott is, nem is igazán sűrű - gondolkodtam el egy pillantra, de aztán csak elengedtem ezt. Én sosem éreztem kényszert rá, hogy hercegnős jövőben gondolkodjak, akiért majd eljön az egy nagy szerelem. Nem hiszem, hogy amúgy lenne ilyen. Ha valakit megszeretek olyan nagyon, akkor gondolom lesz boldogságunk beszélő állatok nélkül is. Viszont sok dolgot nagyon szeretek ezekben. Tényleg sok hercegnő küzd a jobbért, egymásért, gyerekért vagy barátért, arról nem beszélve, mennyire szépek a ruháik meg a dalaik.
Mielőtt azonban nagyon elsodródtak volna a gondolataim a karkötőkészítésre figyeltem és megmutattam a gyerekeknek mi is a teendő, ki gyorsabban, ki lassabban, de szépen haladt, gy belefért hogy felállva kicsit hátrébb lépjek egészen a szőke lány mellé.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem rá nézve, ahogy kicsit el is szomorodott arccal piszkáltam egy vonalba a papírjait az asztalon. Szerintem nincs olyan, hogy elszúrta és ezért most senki nem jöhet szóba. Valami balul sült el, de meg lehet mindent javítani, meg nem is mindig mi vagyunk a hibásak, semmi sem egy emberen múlik.
- Rólam? Nem is fontos, velem nem történik semmi - hadartam is le gyorsan, aztán kijött az egyik kislány, hogy valami nem jó. Láttam is a becsúszott csomót, visszafejtettem neki a karkötőt, majd odaadtam, hogy innen folytassa, ahogy mutattam. Ő megköszönte, majd visszament a helyére. - A randikkal, az ideállal vagy a félelemmel kapcsolatban?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Nagyon figyelmes voltam végig, még kifejtette, hogyan is látná jónak a dolgot. Ez fontos, mert úgy igen nehéz vakrandit szervezni, ha az egyik fél...nos leginkább egyik sem tud semmit. Azt sem, hogy azon dolgozom. Dávidnak nem is kell, ő fiú, nekik el kell tudni készülni rá 10 perccel kezdés előtt is. Majd én szabaddá teszem akkorra. Nincs halaszthatatlan teendő, én mondom. Bár ott még nem tartunk, de jó ezt előre végiggondolnom, még azt sem tudom kivel illene össze, de már pipálgatom magamban a kis pontokat Tányánál is, amik stimmelnek. Például nem barna a haja, az már jó, azokat nem annyira szívleli a tesa. Közben bólogattam is néha, érezze a szöszi, hogy figyeltem!
- Futó... nem hosszúak, értem - bólintottam még egy nagyobbat, ahogy emésztgettem az infókat. Érződött, hogy nem áll jól a kérdéssel és azért a kedvét lehúzni nem akartam. Mindenkinek lehetnek hullámvölgyei, nem? - Buli? Kicsoda? Márhogy... érted, nem is tudtam, hogy volt valaki a képben. Jól nézett ki? Megért volna pár ajtócsapódást? - vigyorogtam rá sejtelmesen, hogy aztán kicsit a karkötőbizniszbe felejtkezzek. Szerencsére a törpék mindkettőnket lefoglalgatnak néha, így egyik vagy másik téma ugyan félbeszakadt, de jó lehetőséget is adott, hogy ne csak folytatások de újabb kérdések is felmerüljenek.
- Peersze, hősök vagyunk, nem félünk mi semmitől - vágtam csípőre a kezem felegyenesedve és pont olyan pózban kisterpeszezve, ahogy azt régen Dáviddal is toltuk. Elég sok dolgot éltem vele, mert viccel volt. És én nem kértem tőle cserébe, hogy öltözzön hercegnőnek, elég rendes húg vagyok. - Nekem nincs ideálom, azaz még nem tudom milyen. Általában szó szerint csak bele szoktam esni az emberekbe, aztán kiderül, hogy elég mély az a gödör - forgattam meg a szemem még sóhajtva is egyet látványosan. Ami azt illeti vagy nincs szerencsém, vagy vonzom azokat, akik bántják az embert. Jó, nem mind tette, volt akitől én váltam meg két vagy három mondat után, mert tudtam, hogy ennek semmi esélye. Egyébként is komolyabban az életemben ketten fordultak meg, nem mondanám hogy sok dolgot visszasírok belőle. Sőt.
- De ha nagyon muszáj, szerintem az egyik legfontosabb a szeme, mármint tudod, mikor belenézel árulkodik, nem a színe, csak úgy érzed, hogy bele akarsz-e veszni, vagy sem és ahw - vigyorodtam el kislányosan a hangadás mellé, jelezve mennyire édes meg minden a dolog. Aztán hagytam, hogy segítsen a kisgyereknek én meg körbenéztem hogy haladnak. Elsétáltam egy kisfiúnak segíteni kicsit, majd visszalépdeltem hozzá. - Mindent? Mi mindent is pontosan?.... Ami azt illeti... Sok jó pasi mászkál ebben a porfészekben, amit nem is gondoltam volna - jelentem ki kicsit elnevetve a dolgot, de szépen kikerültem minden konkrétumot. Nem mintha baj lenne ezzel, sőt, máskor elég könnyen kivesézem kiket miért élnék nagyon. De mostanság akikbe botlottam... hát uhm. Még nem döntöttem el hogy tetszik vagy idegesít, például.
- Mit szólnál, ha kötnénk egy kis... alkut, egyezséget? Ki és minek nevezi - néztem rá, mert én is közlékenyebb vagyok, ha arról van szó.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Nem érezted, hogy most rögtön gyerekeket akarsz tőle, nagy, kertes házat, szép ruhákat és közös életet. Értem én - bólogattam tudálékosan, nem mintha ismerném a dolgot, mármint hé, tényleg nem. Nem azért, mert 16 éves vagyok, inkább mert ez a hú de nagy dolog sosem kerülgetett. Valahol jobban is kezdem most már ezeket érteni, meg azt is Dávid miért nem próbálkozik. Bár őt csak popsin kell billegetni! Hát hány éves! Másnak ennyi idősen már majdnemmenyasszonya van. Neki meg a tőlem kapott plüss pika jutott. Értem én hogy jó, de akkor is. - Nem is fogod mindenkinél, szerintem ez olyasmi lehet mint a kedvenc szín vagy étel. - Lehet hülyeségeket beszélek, de abból is csak egy van, ha valakinek nem, akkor csak bizonytalan, túlzottan is, de a szíve akkor is egy irányba húz. Általában ki is tartunk egy mellett, ha mégis változik, akkor az új mindent visz és az már végig is kísér. - Neked mi a kedvenc ételed?
A kérdés ugyan nem nagyon függött össze semmivel, de a felénk somfordáló kisfiú halkan odasúgta nekem, hogy spagetti én meg kuncogva simogattam meg a hátát egy halk én is szeretem kíséretében. Nem a kedvencem, de igaza van, eléggé finom. Mondjuk leginkább én függök a gyorskajákon, ami nem biztos hogy túl szép popsi - szép has barát, ettől még túl jó. Nekem ne mondja senki, hogy nem. A pizzát lekísérni egy sajtburival és fagyis sültkrumplival. A happymeal meg maga a fellegek, ahova visz.
- Ugyan - legyintettem le - nem kell tragikusan nézni, nem szeretek sok mindent az emberekben, ők se bennem, ez meg hamar ki szokott bukni. Őszinte vagyok - mondtam végül nevetve, mert hát ez volt a helyzet. Sosem titkolóztam, sőt, még csak szépíteni se próbáltam a helyzetem, ám ezt nem mindenki fogta valami jól meg és akarta megtartani. Mindenki éli a pörgős lányt, aztán ha kiejtettem a számon, hogy nézhetnénk otthon mesefilmet, kalap meg kabát, ott se voltak többet. A fiúk furák.
- Azt hiszem jó hatással vagy rájuk, nézd, aki utána jött vissza is megfordult, pedig nem is neki szólt - közöltem nehezen tartva vissza a nevetést, hogy egy kislányhoz menjek, aki jelentkezett. Már félig készen volt, szóval megköszörülve a torkom kértem meg mindenkit nézzen rám, mikor visszaértek a mosdóból. Megmutattam hogy tehetnek rá kezdőbetűt, gyöngyöt vagy kis medált, ami majd a közepe lesz a kis karkötőnek, aztán hagytam őket választani és ráfabrikálni. A folytatás ráér, dönteni nehéz.
- Öhm, gondolnom is kell valakire? - kérdeztem vissza nagyokat pislogva, mint aki semmit nem csinált és most ártatlanul várja a folytatást. Nekem mindig van olyan sajnos, ettől még az emberek fele vagy engem nem vesz észre, vagy eléggé mellélövök. És nem a magasságom az ok elsősorban.
- Alkut. Egyezzünk ki mondjuk két hétben. Addig kapsz időt, szerezz egy randit. Nem számít, mennyire gondolod komolyan, lehet csak egy közös tea vagy kávé is, csak érezd jól magad. El kell valahonnan indulni - jegyeztem meg egy félmosollyal. Hogy aztán hátrébb lépve folytassam. - Ha megteszed, cserébe én is csinálok valamit, amit kigondolsz. Válaszolok... kérdésekre, vagy én is elmegyek valakivel, amit érzel - vontam meg a vállam lazán, ha már az előbb szépen kikerültem a válaszokat, a legkevesebb, hogy esélyt adok. Tudom, hogy nem egyoldalú ez a beszélgetés, de szerettem volna most elsősorban őt kifaggatni. Még majdnem zavarba is kerültem, hogy visszakérdezett!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

- Az tök jól csúszna sülthusival - bólogattam magam elé, mintha új receptet találnék fel, de nem így volt. Igazából csak reakció megszokásból, nekem a saláta inkább köret volt, kivéve, mikor le akartam fogyni és ilyen koplalósban toltam. De az undi volt, kefiren és almán éltem, egyszer szabadott enni és fura volt az egész. Éhes voltam és fogyni se fogytam, vagy amit igen, két nap alatt vissza is jött. - A túrógombóc. Tudom, meglepő, semmi hús - emeltem meg a kezeim rázogatva is, amitől becsörögtek a rám aggatott karkötők, ezen meg pár kislány fel is kacagott. Igazából attól, mert imádok enni szinte mindent, megvan mi az, amihez leülnék és szerelembe is esnék a tányérral. Az egy finom, krémes vaníliasodó a gombóckákkal, direkt nekem. És pirított morzsa, jaj, de nagyon ennék most. Sürgősen orvosolni kéne a dolgot, de azt hiszem ez nem túl esélyes, ahonnan kaját szoktunk rendelni, se nagyon van ilyen. Itt a faluban meg talán a cukrászdát megnézhetném, de kétlem, hogy lenne.
- Nagy a szám... legalábbis ez is sokszor kifogás, miért nem találkozunk többet. Mondjuk volt más is, de azok már nem érdekelnek - vontam meg a vállam könnyedén. Azokon már rég túltettem magam, akiknek valami a külsőmben nem tetszett. Azt hiszem ha jobban oda lettem volna tőlük, vagy a vonzódás nagyobb, akkor talán magamra veszem és fel is idegesít, de így nem igazán történt meg. Csak egy alkalom lett a sokból, mikor nem szereztem új ismerőst, vagy nem tartottam meg. Vagy Dávidnak eggyel kevesebb haverja volt, aki járt hozzánk. Hopp? Jó, ez összesen kétszer fordult elő, Kristófot ő nem hívta, a másik gyerek meg csak egy buta volt. Arról szerintem nem is tudott, mikor a srác megpróbálta megfogni a seggem, kapott egy pofont, többet én se láttam.
- Értem ám mire játszol - szorítottam össze a szemeim rá mutatva, hogy aztán látszat mérgesen ingassam a fejem és a kis tündérekre összpontosítsak. Közben fel is dobtam a nagy alkut, amire meglepően jól reagált.
- Itt nem az a lényeg, hogy rögtön megtaláld a nagybetűs őt, csak a próbálkozás, hogy ismerkedsz. Lehet nem hinnéd valakiről, de aztán akár tök jó barátok is lesztek - tártam el a kezem kicsit megemelve a vállaimat. Meg úgy is gondoltam, ha már benne van, könnyebb rávenni őt, ha mondjuk úgy alakul a listám, hogy szedjék fel egymást a tesómmal. Logikus, nem?
- Azt bizonyos srácot? - kérdeztem vissza kissé elbizonytalanodva. Aztán be is csuktam a nagy szám és sóhajtva próbáltam a "majd elhívok valakit" kipréselni, de nem tettem. Tudtam, hogy az alku az alku, szóval sürgősen újra kellett gondolnom az életem. - Ühm...tudtommal most rajtad segítünk. Nem biztos, hogy ez olyan jó ötlet....

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Éreztem némi hatásszünetet a feldobott ötletem után, de talán csak nem illett a salijához a husi, ennyire sosem mélyedtem el benne senkivel, akivel nem jártam együtt enni, hogy mivel és hogyan áll. A tesómmal többnyire hasonlóakban utaztunk, a szüleimnél volt egy időszak, mikor nem kérdeztek, csak edd meg és pont, most pedig az van, amit választok. Nem nagyon gondoltam eddig ebbe bele, de most kicsit rossz érzésem lett, hogy Dávidon kívül senkitől nem kérdeztem meg mostanság, ő mit enne, ha elmentünk például vacsizni. Majd legközelebb. Az én pocim is korgott már a sok gondolkodástól, rá is emeltem a tenyerem, hogy aztán a rám pillantó kisfiú furcsállására fel is nevessek, ő is így tett, majd mikor megcsomóztam a kis művét visszasietett a helyére.
- Szörnyű - ingattam a fejem játékosan, eszem ágában sem volt bosszúsnak lenni, csak rossz volt látni a saját fegyverem, a szavaim látni visszafordulni. - Remek, szükséged is van erre - bólogattam nagyokat.
Nem látszott elkeseredettnek, de azért az süt egy lányról, mikor úgy nincs ki irányába forduljon, ezt észre lehet szerintem venni, vagy csak felismertem, én is milyen vagyok egyedül. Egyik rosszabbul hangzik, mint a másik.
- Tudom, mit mondtam. Igazad van - mentem bele végül, de az agyam vészvillogózott éppen, mert két dolog is felmerült bennem, az egyik teljes baromságnak tűnt, a másik meg még nagyobbnak. Patt helyzet, de ha a gondolataim után kell mennem, hogy segítsek valakin. Maximum írásba kérem, hogy nemet mondott vagy elhajtott és meg van oldva. - Duh. Pontosan. Szóval. augusztus 18-ig van idő, nem illik nem betartani - jegyeztem meg, ahogy megfogtam végül a kezét, hogy áll az alku.
Elengedtem a kezét és végigsétáltam a gyerkőcök között, még volt pár perc, így akik készen voltak kiküldtem őket Tányához, segítsen nekik elrakni a dolgaikat, a kosarakat meg szedje össze velük, én meg a maradék - éppen fiúcskáknak - segítettem javítgatni és végezni. Elég gyorsan meg is volt, így miután mindent elpakoltunk mehettek a dolgukra Tánya nénivel én pedig két puszi és integetés után el is illantam a folyosón.
Két hét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Türüptütürü. Dúdolgatva cipeltem kifelé a 2 és fél éves David-et, ahogy máshogy nem akart ez működni. Vége volt a foglalkozásomnak, így az ovisoknál segítettem be, ma éppen Emma picijeinél. Figyeltem, ahogy a legkisebb kislány Bojarska éppen beszánkázik a homokozóba két másik kislánnyal,d e azt hiszem a "kóstoljuk meg" vészhelyzetet elhárította Ezra dingje. Tulajdonképpen az, ha tagadni akarná is bárki, de ezen csak elmosolyodtam, örültem, hogy sínen vannak a körülöttem lévők, még ha nem is teljesen. Ami a Bubum illeti, és nem a négylábút, érte kicsit aggódtam, azaz értük, reméltem, hogy nincs akkora baj, mint ami a lengyel lányra meg rá volt írva, vagy amit láttam. Szerintem Bogna még sosem tett fel nekem kérdést, általában azok nekem vannak, neki meg mindenre is akad felelete.
- Szimi, gyere ide, ne fuss a hintához - kiabáltam a kislány felé, bár nem akartam megijeszteni, kicsit talán mégis sikerült. Persze hatott, mert felénk lépdelt, aztán ahogy leültem a cipőallergiás kisfiúval és az ölembe ültettem kifelé fordítva, hogy nézelődhessen, megkérdezte a törpi játszunk-e. Szóval ezen fel is buzdulva fogtam meg a kezeit és vigyorogtam rá Szimikére. - Emlékszel a tegnapi játékra? Hogy is volt? Apacuka, fundaluka... - kezdtem lassan a kisfiú kezeivel a tapsot és a pacsiváltást, a kislány pedig mondta is a mondókát utánam, legalább mindketten élvezték. Én meg örültem, hogy kis boldogok, édes kis teremtések ezek a gyerekek, és szeretem, milyen kis tanulékonyak és őszinték. Akkor néztem csak fel, mikor vesztettünk a lányka ellen, mert elrontottunk egy keresztezést és el is nevettem magam a "még egyszer" kijelentésre. De ott volt Erik. Láttam, biztos Hannahnál volt, azért intettem felé, bár nem csak a saját kezemmel. Hónapok óta minden kimondatlan és kusza. Nem jó ez így.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Úgy tudom mindenki így mutat be - vontam aprót a vállamon. Hivatalos, vagy sem, sokszor tapasztaltam, hogy így elérhető, hogy tudják kiről beszélek.
Hát a mondókának nem értünk rendesen a végére, de legalább az elmondható, hogy jó sokat mosolyognak így is. A gyerekek sok mindenek, csak hálátlannak nem mondhatóak, ezt pedig nagyon szeretem bennük. Nagyon sok olyan ember vett körül már életemben, akinek a köszönöm, a sajnálom vagy éppen a kérem szépen nehezére estek. Én is akaratos típus vagyok, ennek ellenére a nagyon kicsi korom leszámítva igyekeztem és sokat használtam is. Mióta eladó vagyok a cukorkaboltban láttam furcsa vásárlókat, azután az itteni munka álom másnap.
- Remélem nem pont úgy - dörmögtem kicsit még sóhajtva is egyet, mert helyben voltunk, kezdtem érteni miért van mindenki csendben körülöttem és éli a maga dolgait. Fel is néztem Emma felé, szerintem volt valami megérzése mert elindult, ekkor egy pillanat türelmet kérve jeleztem, hogy mindjárt majd én odaviszem a piciket még beszélgetek. - Oh - néztem vissza, majd az ölemben ülő törpére meg is mosolyogtam, de azt hiszem ennek se ideje, se helye a világomban. Minden ding-pár máshogy csinálja, azt hiszem erre ez a jó válasz. Bólogattam a hiányosságok mellé, aztán mikor megjött a cica nem tudtam nem felnevetni. Teljesen igaza volt, de ki vagyok én, hogy megállítsam ebben? Biztos jó lenne a munkájában, ha szereti. Ez lehet az alapja annak, hogy neki is ilyen különböző területeken vannak végzettségei. Ebbe sosem gondoltam még rendesen bele. Aztán megvártam még a reakciót a mondandóm elejére, majd kis türelmet kérve felkeltem és elvittem Emma kezébe adva David-et, majd Szimihez leguggolva bekötöttem a cipőit és mondtam, hogy menjen homokozni és építsen egy szép várat, majd együtt feldíszítjük. Így volt szerencsém visszaérni időben a folytatásra, kicsit szomorkásan blogattam.
- De ő szereti, ideje lenne mindenkinek megfelelő dinggel élni, mert anélkül lenni nem jó - ingattam is meg a fejem, mert az elméleteim éppen anyukám döntögette meg sorra arról hogy van ding baba és hogy nincs. - Én azt a bácsit kedveltem, akit a fesztiválról hozott haza. Ő is szerette a köveket - közöltem egyszerűen, mintha tök természetes lenne egy ilyen beszélgetés. Azt hiszem a kellemetlen szó ebben a családban csak van, mert még hol vagyunk attól, ami igazán az. - Gergővel szerintem valami régi szülinap óta nem beszéltem, ott sem érdekeltem különösebben, fontos a munkája, tudjuk - meg ő ügyes meg nagy karriert csinált. Mindenki büszke lehet rá, de én nem hinném, hogy ezért megéri, szerinte mégis a távolság. Furcsák ezek.
- Hát... nem tudom mennyire dolgozik Dávid. Tudod mióta van ez a baba dolog náluk, kicsit szerintem pánikol. Ja, izé - fordultam felé, mert azt hiszem ez hozzá nem ért el, mivel nincs min pletykáljanak a faluban erre nem járnak, itt maximum én hozom a híreket. - A Bubu apuka lesz, de nekem se szóltak volna, ha Bogna nem kérdezget meg nem történik az a bumm, szörnyű, mint mikor a gyűrűt is csak mert kérdeztem tőlük mondták meg - ingattam is rosszallóan a fejem. Most hogy ezekről mennyit tudott, azt viszont nem ismerem, de itt vagyok, kész nagykönyv. - Meg Ezra és anya is megkeresett engem még korábban, de ezek szerint velük sem beszéltél rólam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Van az az érzés, mikor háttal vagy, de tudod, hogy egy tekintet a tarkódba ég, valami ilyesmi volt ez is, Emma szavai nélkül is tudtam, hogy Erik furán meredhet, de ebben ő is csak megerősített kedvesen megkérdezve minden rendben-e. Persze igen, egyelőre, de ezt most nem fogjuk megdumálni, de így legalább Ezrához is előbb jut el az infó, minthogy össze kelljen futnunk. Bár ha csinál olyan recés szélű, töltött tésztás kajcsit, akkor még akár ma is meglátogatom. De azt hiszem erre keresztet vethetünk. Éhes lettem. Érdekes a mama humora ezzel a sok E-vel.
- Ő is ezt gondolta szerintem, de nekem is azt mondták, hogy néha hibázunk. Van aki rájön időben, van aki nem. De mikor megvan az igazi ding, az olyan más. Őt nem csak szereti az ember vagy szépnek tartja, az a ding olyan... minden egyben. Tudod akit szeretsz, mikor felkelsz, még ha furán is áll a haja, vagy akkor, mikor mérges, akitől azért kérsz bocsánatot, mert úgy is gondolod. Akinek nem megszokásból mondod, hogy szeretlek, hanem mert éppen eszedbe jut, mert érzed, mert okot adsz rá - ültem és néztem magam elé ahogy mondtam. Kicsit elkeserített, hogy arra jöttem rá, hogy a szüleim sem találták meg azt, amiben én hittem, amire azt mondtam volna, ebből lesznek a ding babák. Persze ahogy nagylány lettem, erre rá kellett jönnöm, a világban nagyon máshogy megy. Itt van Ellie is. Bár hiszek benne, hogy így is ding baba a javából a leendő keresztbabám. Még meg is kell tudakolnom keresztanyu vagy keresztapu leszek-e. Édes lány és a lehető legjobb döntés, hogy vigyáz egy kis életre odabent a pocijában, nem is értem Mariot a korábbi dingtagadót. Azt hiszem erre mondják, hogy valaki nem nőtt fel ahhoz, amit az izéjével csinálni tud. És engem kicsiznek le!
- Szereti, láttam már ilyet. Mármint itt van Hannah is, ő is olyan, aki a munkájának tud élni. Bármelyiknek - és valahogy talán ez volt az a pont, ahol láttam a két szélsőséget. Akinek a család tud az élete lenni, mint a főnökeimnek, Majának és Lewynek, vagy az itteninek a munka, Hannah személyében.
Lecsaptam a biztosítékot. Értitek, mindezt úgy, hogy most nem csukattam le magam - hála az égnek, azoknak nem is ment híre otthon, így marad az én titkom -, nem kerültem bajba, nem ment híre semmilyen tettemnek, nem csaptak ki a suliból és még csak hírbe se jöttem mint új tiniterhes. Tökre angyali ez a hónap.
- Ha ezt előbb tudom, tényleg rendesen szedem a gyógyszereim - borzongtam meg, még ha nem is nekem szolt a sipítás. Ezt azt hiszem nem szeretném többet hallani. Senkitől leginkább ijesztő és nem túl bizalomgerjesztő. Ha jól tudom Bubu se simogató hangon és boldogan reagált, ezért is beszélt velem Bogna, de ettől még eddig nem volt elképzelésem róla, miért lehetne baj egy babából. Azt hiszem ilyen élményekre nincs szükségem nekem. - Baba dolog, igen, eléggé. Már így kerekedik kicsit tudod - mutogattam a hasamnál, ha nem lenne egyértelmű, hogy miről is beszélünk. Mondjuk az a lány olyan négy sajtburi után is, nem csodálom, hogy látszik rajta. Nincs hova elférjen benne egy minibulba. - Bár el még nem vette addig, legalább már volt gyűrűje mire összehozta, szóval eléggé ügyes volt a Bubu. Mindenesetre azért nem dicsértem meg, de örülök neki, helyette is.
Én ilyen jótét családi manó is lehetnék. Mindenkinél, mindennek is. Kivéve mikor én is csak ültem otthon, vártam Gabe-et, hogy ráborítsam Ezra mit mesélt el. Erre közölte, hogy tudta. Utálom, mikor minden hivatalos papír miatt előbb tudnak nálam dolgokat. Bár nála azt sem zárom ki, hogy anyától vagy Ezrától tudta a találkánkat.
- Azt hiszem igen, papírja van rólam, olyan elég pozitív - bólogattam is nagyokat rajzolva a kis plusz jeleket amik a papíron is voltak egyezésjelként. - Tudod, kevés embernek jut ilyen magas homlok, mint nekem meg neki.
Amúgy nagyon utálom a homlokom, mások is, de eléggé megoldom a frizuimmal, hogy ne legyen előtérben. Most meg kicsit másként tekintek rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- A családban senki sem szent, de az álszentség sem szép dolog - ingattam meg a fejem, még ha nem is konkrét válasz volt elsőre, nagyon is sokatmondó. Nem hittem hogy nekem jogom van ebbe beleszólni, ahogy tartottam magam fordítva is hozzá, hogy bármit mondjon a közvélemény, a család, Gabe családja. Én vele akartam lenni, és az egyetlen, aki ezt meg tudta volna gátolni, az ma már a közös tetoválásunkkal él velem és a nevét is viselem. Igazából az ő anyukája se biztos hogy kedvelt vagy a tesói, én mégis ott voltam, azt hiszem ha valamiért megéri küzdeni, bárki küzd, akkor pedig nem is éri meg közbeszólni.
- Nem. Ha dinged lenne, abba amúgy sem szólhat közbe senki, és semmi - mert ez bizony ilyen dolog, azért küzd bárki, bármeddig. Ellenben mondjuk a hasonló helyzetekért, ijesztő volt kicsit, de próbáltam úgy tenni, mint aki csak meg van lepődve, a válaszra azért csak húztam a szám.
- Szoktam - általában időben, rendesen és mindig, mikor kell is. Kivéve, ha az egyik cica játszik a dobozzal és megy a lefolyóba pár darab. Olyankor szűkösen osztom be, de minden másnapra jut, vagy harmadikra. Múltkor az utolsó hétre kettő szem maradt. De jól kiszámoltam hogy szerda meg szombat jó lesz rá.
- Én sem azt mondom, hogy most rögtön ezt kéne tegye. Csak... nekünk volt régen egy ilyenünk. Dáviddal mikor kisebbek voltunk beszélgettünk erről. Persze csak viccesen, meg olyan minden nélkül. De mi jól akartuk csinálni, olyan helyes sorrendben, amiben biztos nem esik szét egy dinges család. Szerelem, gyűrű, esküvő aztán babák. Vagy baba, kinek és mi. Én például szeretem, hogy vannak testvéreim, és nem vagyok egyedül, mikor megyek Ezrához Liával is szeretek lenni, kicsit már ő is ilyen rokon - vontam a vállamon, mintha ez tök természetes lenne egy napokon belül 18 éves és házas lány szájából. Én is tudom, hogy kicsit elkeseredetten hangzik, de én nem éreztem jól magam a szétmenős-összejövős viszonyukat látva anyával, Dávid sem. Csak ő nagy és fiú és csendes. Nekem nagy a szám és rinyás lány vagyok, ezt dobta a gép.
- Igen, csináltak egy tesztet, miután anya szólt, hogy szerinte több közünk van egymáshoz, mint ez a sok bácsikázás - néztem rá végül, nem voltam a nem egyenes fajta lány, akkor sem, mikor éppen nyakig ér a kaki és hullámozni akar. Nem szeretek sumákolni, mi értelme lenne? Már ebben az esetben, vannak dolgok, amikről jobb, ha nem tud valaki. Mint az elnyelt bogyóim.
- Igen? Ezt nem tudtam - reflektáltam a nagyapás részre, valahogy eddig sosem terjedt bennem a láncolat, vagy át sem gondoltam.
- Elmentünk sütizni pár hónapja - mondjuk lassan sok hónapja, de mindegy - és elmesélte, hogy kopp-kopp, ő az apu - néztem rá megint vissza, igazából jobban érdekelt az, hogy most tényleg nem értett meg, vagy csak ennyire ledöbbent, mint az, hogy már mennyire összeszedetten beszéltem, ahhoz képest, hogy aznap én is lesírtam a vízálló sminkem a cukrászdában. De olyan vegyes volt, tudjátok, mikor tudsz örülni, mert nem idegen, nem egy olyan ember, akit ne szeretnél, de közben jön, hogy mi a fene történik körülötted. Igazából nem haragudtam senkire, még csak rosszul sem éreztem magam, jó, kicsit arra igen, hogy a nagyi vicceit senki nem vette komolyan a ki kire hasonlítos vacsimegbeszéléseken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Fogalmam sincs róla, hogy mennyire jó vagy sem az, ahogy én állok az élethez, annak ellenére sem, hogy a visszajelzések pozitívak. Egyre többször jegyzik meg mennyi bölcsesség szorult belém és még csak nem is cinikusan. Szerintem ez inkább attól van, mennyi mindent láttam, néha teljesen szándékon és akaraton kívül. Nem akartam, de a része lettem, kapcsolatnak vagy drámánk, jónak vagy éppen rossznak. Vontam párat a vállamon, nem hittem hogy beleszólásom van abba, hogy ha neki ettől lesz boldogabb az élete, akkor mit kezdjen.
- Nem voltatok boldogok, ez nem példa vagy iránymutatás kérdése. Te nem élvezted, ezért gyakran álltál útnak, akkor kerested azt, ami majd örömet okoz. Ő sem volt, ezért kereste annyi férfiban a dinget, talán túl sokban is. De nem hibáztatom, én sem egyben kerestem csak - vallottam meg, mert ha nem szép, ha undorító, a tény attól még tény. Én próbálkoztam, volt aki után sírtam is, volt akinek túl sokat engedtem, mégsem lett olyan vége, mint elképzeltem. Tavaly előttig. Akkor azt hiszem nagyon jó döntés volt elindulni a hivatalba reggel. Ahogy felnéztem és folytattam volna Lia kapcsán éppen megláttam Emmát, azaz a kezében David-et, aki hevesen integetett nekünk, így elmosolyodtam jó szélesen minden ellenére és hasonlóan lelkesen sziáztunk ilyen távolról, aztán mikor elfordult én is visszaeresztettem a kezemet.
- Azt hiszem Lia is boldog így, neki is kellett egy apuka, lett neki - és én ennek örültem, Ezra boldogságának is, Emmáénak is, nagyon rendes nő és tényleg megértem miért passzolnak annyira. Olyan ez mint Dávid és Bogna, nem hittek bennük, nekem is tök furcsi volt, aztán megláttam őket négy fal között és értettem, legalábbis azt hiszem.
- Nem hiszem, hogy anya, vagy te ne jó okkal álltatok volna tovább hol ekkor, hol akkor. Nem volt elégedettség, nem felelt meg, ami volt. - Nem jó erőltetni ami nem megy. És ehhez tartottam is magam - Az egyik... barátnőmnek kisbabája lesz a közeljövőben, tudod az ő dingje is ilyen boldogtalan, csak kicsit más hozzáállással. Szerintem ők sem látják be, hogy ez már nem szerelem, hanem valami más, és megbetegíti őket. Azaz a barátnőm szerintem igen, mert a sarkára állt. Az a baba így is csodadingbaba lesz, hogy egyedül neveli majd.
Nem tudtam, hogy Ellie helyzete egyszer majd előkerül, de tény ami tény nem tartom sokra az ilyeneket. Sokan bármit megadtak volna, ha a baba az övüké és ha nehezen is, de felnevelik. Nem kérdezik meg attól, aki a mindenük, hogy ki az apja. Semmilyen védekezés nem 100%-os, a legjobb is csak 95,5%. Szóval szerintem az exdingtagadó nem nőtt fel a feladathoz, lehet ő huszonnegyvensokéves, ettől még továbbra is úgy viselkedik, mint aki 12 és nem tudja elképzelni, hogy a kedvenc játéka másnál is kiköthet.
- Sajnálom. Sajnálom, hogy nem tudom így látni. Nem tudom jónak vagy rossznak. - Annak ellenére, hogy nem értem el rengeteg dolgot az életben, boldog vagyok. Elsősorban Stella, jelzők nélkül, másodsorban Kreßler és feleség. - Nem akarok civódni és legfőképpen azt nem, hogy ezt bárki kötelességnek érezze viselni. Nem akarok megfelelni semminek - sóhajtottam hatalmasat, szerintem ekkorát még soha, szinte éreztem, ahogy beszúr a tüdőm. Megijedtem, az is beszéltet ennyire, úgy éreztem, mint aki meg van szidva, mint aki egyedül tehet róla, hogy ez a helyzet megtörtént, pedig én csak egy sokadik elem voltam. Mégsem akartam senkin hibát látni. Mind a családom, én szerettem volna ha a család is így gondolja egymásról, tévedtem. Rosszul érzem magam, de elmosolyodva csak átkarolom magam.
- Tudod fogalmam sem volt eddig hogy reagál valaki, ha kiderül, hogy nem az ő gyermeke, akiről azt hitte. - És fogalma sincs ez mennyire érdekelt egy időben, mert tudni akartam, akkor még csak nem is amiatt, mert Ezra a képbe került. Gabe érdekelt, az, hogy miért volt neki ez ilyen rossz, mert láttam, tudtam, különben biztos nem így mesélte volna el a dolgokat. Ilyenkor úgy éreztem soha nem kell nekem ez a gyerekdolog, ha mindenkinek csak nyűg és fáj, az utolsó karok lenni, aki megtapasztalja. - És igazából én sem tudom mit kéne reagáljak. Ezrának van saját családja mióta Emmához költözött, én az esküvő óta úgy érzem végre van valami, ami nem tud csak úgy eltűnni. Te megint festettél. Dávid boldog. Ezek közül egyikhez se kellett teszt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

- Nem tudnám megmondani senkiről, mi az, amitől igazán jó úton van. De boldog vagyok, hogy boldogok - és hasonlóan érzek Dávidal is. Sokat próbáltam beleszólni a olgaiba, rengeteget voltam a nyakában, és mégis neki köszönhetem, hogy sosem éreztem magam egyedül, nem volt időm megbolondulni mint sok más lánynak. Nagyfiú volt, mikor még mindig velem osztozott egy szobán otthon, mégsem szólt egy rossz szót se. Persze veszekedtünk, mint bárki. Verekedtünk is régebben, de ki nem? Ettől még ha éppen szar passzban voltam átmászhattam hozzá aludni és nem mondta egy szóval se hogy húzzak a sértődésembe. Megtehette volna, mégsem volt így soha. Ezért is volt az első, akinek meséltem Gabe-ről anya után, még ha nem is mindennel együtt. Aztán ugye Ezra is jött, mikor visszajött a nag elutazásából. Nekem még darabban is ők voltak a családom, aztán rá kellett jönnöm, hogy ez ettől még nem sok jó nyomot hagyott bennem. Meséltem-e erről? Minek kellett volna és kinek? Álmodtam rosszakat, sírtam és éreztem magam a rossznak, mikor hallottam a veszekedést, vagy valaki éppen tovább állt. Nem volt ideális, de sosem hazudta senki, hogy ez az. Én sem tenném, de szerencsére ehhez közel sem vagyok.
- Csodading, igen, pont az fog születni Bubuéknak is, én hiszek bennük és a barátnőmben is. Abban viszont nem, hogy ez ne változtatna. Senki nem szeretné, lehet, hogy Ezrának sem volt erre szüksége a nyakába, lehet anya sem akarta, és gondolom te sem, már a reakciód alapján - vontam a vállamon, ahogy átkaroltam magam és sóhajtottam is egyet. Én vagyok itt az egyetlen most, akinek szerintem rengeteg elképzelése van a jövőről, de azzal csak bántaná a legtöbb felet, anyát sem dicsértem meg, ez biztos. Igazából ettől még nem éreztem magam feljogosítva bárki bántására. Szeret engem, szereti Gabe-et. Megkaptam tőle a második nagy aláírást az életembe, mert már az első is sorsfordító volt azt hiszem. Kicsit ez is, pár hónapot nyertem, de nekem megérte, azt szerettem volna, ha minden szépen azelőtt az enyém, hogy másnak esélye legyen tönkretenni. Vagy akár saját magamnak. Persze hogy féltem tőle, hogy valamit elrontok. Még kisebb voltam rendesen azt hittem nem is lehet más sorsom, mint amiben voltam.
- Ebben azt hiszem nem értünk egyet. Egy apák napja minden apának apák napja, és mind megérdemli, ha késve is azt a bizonyos első rajzot, képeslapot, nyálas sütit... bármit - álltam is fel, és éreztem, hogy a szomorúság az arcomon inkább elkeseredéssé vált. Mikor megtudtam ez már mind lezajlott bennem. Átverve éreztem magam és kicsit azt, mintha elvettek volna tőlem lehetőséget. Elvették azt is, hogy mást is szerethessek jobban, persze gy is megettem, mert a családunkban ha egy dolog megvolt, az a feltétel nélküliség Ezra irányába is. De ez egy más kör, egészen más. És  lehetek tini, és lázadhatok, és undok is lehetek a szüleimmel, ettől még komolyan nem tudom ezt úgy kezelni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Mintha senki nem lenne kékebb vagy pirosabb. Arról az emberről van szó, akihez ha egyszer úgy alakul mehetek egy dobozzal, akivel össze kell vesszek karácsonykor azon, hogy melyik is a kedvenc közös sütink.
- Nem bűntudatom van. Csalódott voltam, aztán elkeseredett, végül egyszerűen csak nem értem, nem értem Ezra hogy gondolhatta, hogy úgy teszek, mintha ez nem számítana, hiszen számít nekem. Ahogy azt sem tudom, te miért veszed úgy, mintha semmi köze nem lenne hozzám. Eddig is volt, nem egy ismeretlenről beszélünk, még ha könnyebb is lenne - sóhajtotta, de leginkább beleszipogtam. Letöröltem a felsőmmel az arcom felhúzva aztán csak visszanéztem rá.
- Nekem most még be kell kísérnem a gyerekeket, szóval nem maradhatok. Sajnálom, hogy nem tudok máshogy nézni erre az egészre. Hazamegyek a férjemhez, a cicáimhoz, abba az életbe, amibe nem fér bele a dingtelenség.